Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12 / 214. szám

SZOMBAT, 1998. SZEPT. 12. A HELYZET 13 A Balatonnál már másképp csinálják • Gyógyszerek mint hulladékok Mérgezzük a környezetünket Széllovasok a Balatonon. A szörfözéshez azonban nem csak a szél kell... (Fotók: Gyenes Kálmán) Mit kellene tenni? Sokszor elhangzott már a kérdés, hogy mennyire versenyképes a magyar turizmus Európában. Tudniillik a vendégfor­galmat illetően igencsak furcsa statisztikai kimuta­tásaink vannak. Elége­dettnek kellene lennünk akkor, ha az országhatá­ron jegyzett turistaforgal­mat vesszük alapul: így ugyanis a világ első tíz legnagyobb fogadóorszá­ga között vagyunk! A be­vétel tekintetében azon­ban ennél jóval lejjebb vagyunk, valahol az 50. helyen tanyázunk. Ebből azután nem nehéz követ­keztetni: valamit tenni kell(ene)... A szakemberek szerint az infrastrukturális fej­lesztésben maradtunk el leginkább, de szállodai kapacitásaink sem ele­gendőek a nagyobb ven­dégfogadásra. Repülőtéri kapacitás, a határállomá­sok korszerűsítése, a vidé­ki panziók bővítése egya­ránt szerepel a legszük­ségesebb feladatok kö­zött. Hogy mindez meny­nyibe kerül? Hozzávetőle­ges becslések szerint 230­250 milliárd forintba. Évente! Nincs egységes állás­pont arról, hogy a hazai lakosság a szükséges­nél sokkal több gyógy­szert fogyaszt-e vagy „csupán" egy ideig ott­hon tartalékolja, majd kidobja azokat. A gyógyszerárak emelke­dése persze a készítmé­nyek vásárlásánál je­lenthet bizonyos féket, de a becslések szerint még mindig tetemes mennyiség megy ve­szendőbe. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a sze­métbe, illetve a csator­nába juttatott gyógysze­rek - egyéb háztartási anyagok mellett erőteljesen károsítják környezetünket. Magyarországon kevés fi­gyelmet fordít a lakosság a környezetkárosító anyagok, így a lejárt vagy feleslegessé vált gyógyszerek megfelelő kezelésére is. A többség a legegyszerűbb megoldást választva a kukába dobja e veszélyesnek minősülő hul­ladékokat. Úgy tűnik, hazánk még nem nőtt fel az európai nor­mákhoz, hiszen nincs mód e készítmények biztonságos elhelyezésére. Sokan azt is pazarlásnak tartják, hogy a fel nem használt, érintetlen gyógyszereket nem ajánlhat­ják fel a rászorulóknak, akik nem tudják azokat kiváltani. A jószándék elutasítása azonban komoly szakmai ér­vekkel és nem az együttér­zés hiányával magyarázható. Erre mutatott rá Horpácsy András megyei tisztifő­gyógyszerész. A betegek érdekében ugyanis garantálni kell a ké­szítmények gyógyszerészeti minőségét. Ebben nemcsak • Munkatársunktól Tiszaszigeten harmadik alkalommal rendeznek falu­napot. Szombaton reggel fél kilenckor zenével ébresztik a helybelieket. A művelődési házban az iskola alkotótábo­rában készült munkákból nyílik kiállítás tíz órától. A megnyitón többek között közreműködik a Stúdió 2000 szalontánccsoport, a órahal­mi mazsorettek és iskolások, a knezsevaci Tisza-gyöngye művelődési egyesület, a szerb-keresztúri Milán Javaz művelődési egyesület és a helyi iskolások. Az ebéd után játékos vetélkedőre vár­ják a gyerekeket. Délután három órától a római katoli­kus templomban hangver­a szavatossági idó, hanem a megfelelő tárolás is szerepet játszik. A gyógyszerészek, az or­vosok éppen ezért nem vál­lalhatják a kimaradt gyógy­szerek továbbadásával járó felelősséget. Bevizsgálásuk­hoz pedig komoly laborató­riumi háttér kellene, amely költségesebb lehet, mint amennyit a megsemmisítés­re (télt készítmény ér. Ugyanakkor tény: a lejárt, illetve fel nem használt gyógyszerek megfelelő ke­zelésének, ártalmatlanításá­nak módját hazánkban is meg kellene szervezni. Szegeden 1992-től a Kristály Gyógyszertár tulaj­donosa, dr. Major Tiborné vállalkozott arra, hogy begyűjti a lejárt gyógyszere­ket és elszállíttatja a meg­semmisítő telepre. Ez, az egyébként követésre méltó gyakorlat, akkor ítéltetett kudarcra, amikor 1996. őszén hatályba lépett egy rendelet, amely szigorú, költségigényes adminisztrá­ciót határozott meg. A gyógyszer-áremelkedések viszont az emberek kis „há­zipatikáira" nyomták rá a bélyegüket. így, bár keve­sebb gyógyszer megy ve­szendőbe, mégsem lehetünk nyugodtak. Kónya Károly, az Alsó­Tisza-vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőség műszaki igazgatója szerint ugyanis a két éve érvényben lévő kor­mányrendelet a civil lakos­ság esetében nehezen érvé­nyesíthető. Nincs ugyanis intézményi háttér, amely ga­rantálhatná a felhasználatlan vagy régi gyógyszerek átvé­telét, illetve megsemmisítő telepre juttatását. N. Rács Judit senyt rendeznek. Az ér­deklődők meghallgathatják Tóthé Mészáros Márta és Zombori Pál orgonista, vala­mint Jegelcsik Csaba éne­kes, Szilágyi Erzsébet, And­rejcsik István operaénekesek és a kiskundorozsmai Ho­zsanna énekkar műsorát. Négy órától a rendőrség és a határőrség bemutatóját, majd hőlégballonosok felszállását nézheti meg a közönség. Hattól a néptáncé a főszerep, az Aranypódium és a Maros néptáncegyüttes produkció­jának tapsolhatnak a nézők. A rendezvényt a hét után kezdődő sátoros falubál zár­ja, a talpalávalóról Balázsfi Lajos és zenekara gondosko­dik. Szent István napja volt az utolsó igazi „nyaralónap" a Bala­tonnál, utána már sze­delőzködtek a vendé­gek, a hónap végére pedig kiürültek a kem­pingek, a szállodák, a panziók. így volt ez eleddig, így történt ez az idén is. (Hogy bizto­san így legyen, arról gondoskodott az időjá­rás is, mert egyik napról a másikra csaknem 10 fokot csökkent a hőmér­séklet, zuhogott az esö, a tó vize meg alaposan lehűlt.) Körképünkben az elmúlt idény gyors­mérlegét próbáltuk el­készíteni, illetve néhány jellemző információt kapni arról, hogy a Ba­laton partján miként „fogják" a vendéget. Balatonbogláron Mészá­ros Miklósné Maros Mari­ann önkormányzati képvi­selő, az ottani Turinform Iroda vezetője tájékoztat bennünket. Arra kérem, fo­galmazza meg röviden mi­lyen volt az idei szezon. La­konikus a válasz: - Rövid volt. Aztán azért részleteseb­ben is kifejti, hogy a kurta idényre mégis mi a jel­lemző. - Nem jöttek a németek. Pontosabban későn kezdtek szállingózni... A szászok, te­hát a valamikori keletnéme­tek, csak július végén kaptak szabadságot, ráadásul náluk a tanév sem egyszerre ér vé­get. így két hónap gyakorla­tilag már elmúlt a szezon­ból, amikor beindult a ven­dégforgalom. Jöttek a bajorok • Akkor azonban na­gyon jöttek... - Augusztusban tényleg rengetegen voltak, de akkor is csak három hétig, mert 20-án gyakorlatilag befe­jeződött az idény. Ebben az időszakban elsősorban a ba­jorok érkeztek Boglárra, s mondhatjuk, hogy minden kiadható helyünk foglalt volt. • Sikerült-e ezzel a há­rom héttel pótolni azt a lemaradást, amelyet az előző kéthavi kiesés oko­zott? - Valamennyire igen, de nem teljesen. Semmiképpen sem jó ez így, hogy egy ide­ig nagy a pangás, azután pe­dig el kell utasítanunk a vendégeket, mert nincs elég hely a településen. • Bogláron olykor csak lépésben lehetett halad­ni, még az országúton is. Morogtak is az autó­sok. Mi volt ennek az „oka"? - Borfesztivált rendez­tünk. Ez valóban felborította kissé a forgalmat a központ­ban, de mondhatom, hogy ekkor rekordot döntöttünk... Ennyi látogató ebben az idényben még nem volt ná­lunk! • Hazai vagy külföldi vendég volt töhh? - Idén már jóval több ha­zai látogatónk volt, mint az elmúlt években. De jöttek például a csehek, a lengye­lek, meg természetesen a né­metek is. • Mivel csalogatják ide a vendégeket? - Évek óta próbálkozunk a vendégtoborzással. Föve­nyes strandjainkat például ingyen látogathatják a turis­ták, parkolási díjat sem kell fizetniük. Az önkormányzat évek óta foglalkozik az ide­genforgalom kérdésével, lét­rehozta a Jankovieh László Közalapítványt, ennek a fel­adatkörébe tartozik a turiz­mus fejlesztése is. A Turin­form Iroda szintén ily mó­don alakult, ezt a célt szol­gálja. • Látom, vannak tájé­koztató füzeteik. - Készítettünk egy kiad­ványt, amelyben Boglár, Fo­nyód és Boglárlelle közö­sen mutatkozik be. Ugyan­csak közösen, magyar, len­gyel, angol és német nyelvű prospektusban rögzítettük turisztikai kínálatunkat, és a külföldi idegenforgalmi vá­sárokon, tudományos szak­mai összejöveteleken, sze­mináriumokon juttatjuk el az érdeklődőknek. De Bog­lárnak van több más ilyen tájékoztató kiadványa, a többi között francia nyelven is. • Bizonyára sokat áldoz­nak erre. - Sokat. Két évvel ezelőtt hoztuk létre az Alapítványt, azóta rengeteget áldoztunk a turizmus népszerűsítésére. Balatonszárszón a szó igazi értelmében is látvá­nyosan zárták az idényt: szemet gyönyörködtető tűzi­játékot rendeztek Szent Ist­ván napján. Este 9 órakor a strand területén ezernél is többen jöttek össze, hogy ta­núi legyen a történéseknek. Nos, az esemény valóban látványos, szemet gyönyör­ködtető volt, és a tömegben gyakran hallottuk, hogy: Wunderbar! Es ist wirklich schön! (Csodálatos! Ez va­lóban szép!) A németek te­hát még ottmaradtak 20-án, sőt másnap is, mert 21-én még fürdésre alkalmas volt az idő. Huszonkettedikén vi­szont már zuhogó esőre éb­redt a turista... Bereck Gyula polgármes­ter foglalja össze az idény tanulságait. Szinte szó sze­rint ugyanazzal kezdi, amit Bogláron hallottunk: - Későn indult a szezon és rövid volt. Amikor vi­szont beindult a vendégfor­galom, akkor túlzsúfoltság jelentkezett. Az összetétel? Örvendetes, hogy idén először tapasztaltuk: egyre több hazai vendég érkezik hozzánk. A külföldiek közül Balatonszárszóra elsősor­ban németek látogattak. Nem jött be viszont az, ami­re számítottunk: augusztus 20-a után nem „tolódott ki" a szezon, az időjárás is köz­beszólt, így a korábbi évek­hez hasonlóan elmentek a vendégek. • A bevételt illetően mi­lyenek a kilátások? - Tegnap elemeztük az idei forgalmat, amelyet elsősorban az idegenforgal­mi adón keresztül tudunk megállapítani, s a tavalyihoz képest, sajnos, lesz kiesé­sünk ezen a területen. Ha Szárszó nevét kiejt­jük, József Attilát is említe­nünk kell, hiszen itt ért vé­get tragikus körülmények között a nagy magyar költő élete. A róla elnevezett mú­zeumban is jóval gyérebb a látogatottság, mint általá­ban, a szezonban. Még egy­két kempingező diákcsoport látogat el ide, aztán a jövő évig csendesebb lesz a mú­zeumkert, kevesebben néz­nek körül a felújított, érté­kes exponátumokat bemutató­intézményben. A szomszédban, alig né­hány kilométerrel odébb. Balatonföldváron, Berkes László polgármesterrel be­szélgetünk erről a témáról. Augusztusi csúcs • Polgármester úr, elé­gedett az elmúlt idény­nyel? - Még tart a szezon... Kü­lönben úgy ítélem meg, hogy ha a hátralévő időszak­ban, szeptemberben és októ­berben szállodáink az előre­jelzés szerinti kihasználtsá­got megvalósítják, akkor a korábbi évekhez hasonló eredményt érünk majd el, de az összegezésnél kiderülhet, hogy némileg jobb is lesz a mérleg. Mi egyébként már áprilisban kinyitunk, nálunk akkor kezdődik az idény, az­óta vannak vendégeink. • Másutt arra panasz­kodnak, hogy a szezon első két hónapja nagyon gyenge volt. - Ez így igaz. Különösen június hónapban és július elején volt pangás a vendég­forgalomban. Hogy ez mi­nek tulajdonítható? Lehet a szabadságolások, lehet a fo­ci vébé miatt...Nem tudom, de hogy július 10-e után szép számban érkeztek hoz­zánk a turisták, az biztos. Aztán következett az au­gusztusi csúcs, majd 20-a után a szokásos pangás. Bár, úgy látom, még mindig vannak vendégek, elsősor­ban a szállodákban. • A vendégforgalom ho­gyan oszlott meg: milyen volt a hazaiak és a kül­földiek aránya? - A belföldiek száma nö­vekedett, ezt lehetett látni a gépkocsik rendszámán is. Németország keleti részéből ugyanúgy jönnek, mint ta­valy, ezt is a rendszámok alapján szögezi le az ember, az utóbbi időszakban pedig a régi NSZK területéről ér­keztek tömegesen. Azt nem állítom, hogy a leggazda­gabbak jönnek ide. De jön­nek. • Idén megjelentek a ke­leti országok állampolgá­rai is. - Jöttek az oroszok, a len­gyelek, a csehek, a szlová­kok. Többen, mint az elmúlt években. Jóval többen. • A vendégeket valami­képpen ide kell csalogat­ni, meg kell ismertetni velük az üdülőhelyet. Van-e erre valamilyen különleges „taktikájuk"? - Elárulom. Egyfelől Ba­latonföldvár az egyik legvi­lágosabb, legtisztább, ha nem a legtisztább település az országban... • S ezt propagálják is valahol? - Hogyne, természetesen. Vannak prospektusaink. Meg rajta vagyunk az Inter­neten. De a legjobb nyilván, ha a turisták meggyőződ­nek arról, hogy mindaz, amit mi leírunk az informá­ciós sztrádán és elmondunk, az úgy is van. Utánunk jön­nek a többi települések e té­ren... De elmondhatom azt is, hogy a kereskedelmi léte­sítmények száma rohamlép­tekkel nőtt, és mind kor­szerűbbé váltak ezek az egy­ségek. • Panziók, szállodák? - Minden évben újabb panziók és kisebb szállodák is épülnek. A meglévő na­gyobb szállodák korszerűsí­tésére szükség lenne. Tudni­illik ezek télen nem tudnak vendéget fogadni, mert nincs fűtés bennük. Nagy pénzek kellenének ahhoz, hogy a mondjuk 400 ágyas szállodákat korszerűsítsük, bevezessük a fűtést, mert ezáltal ki lehetne tolni a sze­zont. Jó lenne...Egyébiránt évről évre javul ezekben is a szolgáltatás, mert költe­nek azért a rekonstrukcióra, a felújításra. Milliókat költenek • Mi a jellemző a föld­vári turisztikai szolgálta­tásokra? - Néhány olyan dolgot valósítottunk meg, amit a vendég szempontjából igen fontosnak tartottunk, így például a parton sehol sincs strandbelépő. Sza­badstrandok üzemelnek há­rom kilométer hosszan, amekkora a földvári partsza­kasz. De nincs parkolójegy, az illemhelyek használatáért sem kell fizetnie a vendég­nek. • Polgármester úr, eb­ben a szezonban mennyit költöttek propagandára? Berkes László elmosolyo­dik, aztán határozottan vála­szol: - Minden évben néhány milliót költünk erre a célra. Fillérre pontosan nem tud­nám, de ha elmondom, hogy a nyolc év alatt hat prospek­tust adtunk ki, ezeket az ön­kormányzat finanszírozta, akkor abból kiderül, hogy jelentős összegeket fordítot­tunk saját településünk nép­szerűsítésére. Ezenkívül Tu­rinform Irodát hoztunk létre, külföldi vásárokon veszünk részt. Idén is megyünk ilye­nekre és visszük a tájékozta­tó anyagainkat. Tavaly pél­dául az Augsburgi Napokon szállodatulajdonosok, ide­genforgalmi irodák vezetői vettek részt és már vannak visszajelzések, hogy annak alapján jöttek vissza vendé­gek. Megéri. Valószínűleg igen. Mert akkora vendégsereget, mint amilyet Szent István napján láttunk a város központjá­ban, másként nem is lehet toborozni. Magyar-bajor ta­lálkozó volt Földváron, hömpölygött a tömeg, folyt a sör, sült a kolbász, „harap­ták" a gyerekek a vattacuk­rot... Szóval ez volt közvetle­nül az idény befejezése után a „magyar tengeren". Most egy kis lazítás (nyilván az önkormányzati választáso­kig), azután újra beindul a propagandagépezet. Hogy jövőre ismét legyen vendég. Még több, mint idén. Kisimre Ferenc Rendörök sportja e Munkatársunktól Szeptember 12-én sport­napot szervez a Csongrád Megyei RendőrfőkapinJfiy­ság Sziksósfürdőn a dolgo­zók és hozzátartozóik szá­mára. A versenyszámok dél­előtt 9 órától folyamatosan tartanak majd egészen az esti rendezvényzáró diszkó­ig. Lesz férfi- és női kispá­lyás labdarúgótorna, strand­röplabda, férfi lábtenisz, sakkbajnokság, horgászat (ebben az időpontban csak a versenyen résztvevő rend­őrök horgászhatnak a tóban) és úszás, valamint a játékos vetélkedők keretein be­lül kötélhúzás, kerékpáros ügyességi vetélkedő, sörivó­verseny, számítógépes játé­kok, turul, lengőteke és megfelelő létszám esetén te­nisz. A kapitányságok csapatai pontverseny alapján nyerhe­tik majd el az örökös ván­dorserleget. Tiszaszigeti falunap

Next

/
Thumbnails
Contents