Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12 / 214. szám

SZOMBAT, 1998. SZEPT. 12. HAZAI TÜKÖR 7 • A dorozsmai Fehéréle kálváriája Százezrek egy elveszett levélért? Domaszéken összetartó erö az egyház Laczkó Ferenc plébános, mögötte a munkahelye és az otthona. (Fotó: Karnok Csaba) Tíz év a számok tükrében: keresztelés - 227 alkalommal első áldozás - 248 alkalommal bérmálkozó - 269 fő esketés - 61 alkalommal gyászmise - 530 alkalommal hitoktatásra járt - kb. 2300 gyermek harangszó - kb. 15 ezer alkalommal Nagy lehetett az örö­me a kilenctagú Fehér családnak hét évvel ez­előtt, amikor meghallot­ták, hogy a házukra felvett kölcsön felét is elég lesz visszafizetni, ha úgy döntenek. Hét éhes gyerekszáj mellett akad ugyanis hová ten­ni a pénzt. A '85-ben felvett 440 ezer forintos hitel maradékának felét összeszedték, majd ­ahogyan mesélik ­csekken be is fizették. Állításuk szerint az erről szóló nyilatkozatot is borítékba helyezték, majd postára adták az OTP-nek. Boldog nyuga­lomban éltek jó dara­big. Egy idő után azon­ban kiderült, a nyilatko­zat sosem ért be a bankhoz, s most több mint háromszázezer fo­rintot kérnek számon rajtuk. - Már kilakoltatással is fenyegettek, de mi a vég­sőkig elmegyünk! - állítja az elkeseredett asszony, Fehér Ferencné. - Hát csak jöjjenek, és tegyenek az utcára egy hétgyerekes családot, ha van hozzá bá­torságuk. A Fehér család nem érti, ha egyszer befizették a pénzt, akkor mi múlik egy nyilatkozatnak nevezett papírdarabon? - Itt a csekk, nézze csak meg! — bizonygatja Fehér úr, hogy ők valóban fizet­tek. Arra hivatkozik, hogy a bankban észre kellett volna venni, befizették a pénzt, s ebből rájöhettek volna nyilatkozat nélkül is, hogyan döntöttek. A hét éve húzó kálvária állomásai azért nem ilyen egyszerűek. A bankot ugyanis szigorú szabályok kötik: 1991. január 15. és március 31. között lehetett nyilatkozni azoknak, akik­nek '90 előtti lakáshitelük volt, hogy vagy megfele­zik a hitelt és arra a piaci kamatot fizetik a jövőben. • Munkatársunktól Mosolyogva ígérte a Móra zenekar szűk esz­tendeje, hogy újra szól a csögitár! Igaz, a neve­zetes hangszer ma már csak díszlet a színpa­don, ám tavasszal kide­rült, hogy nemcsak a zenészek emlékeznek a régi nótákra, de a kö­zönség is. így annyira belejött a Mó­ra a bulizásba, hogy ősszel már havonta nemcsak egy­szer, de kétszer is várják az „ötórai teákra" azokat, akik szeretnék 20-30 esztendővel visszapörgetni az idő kerekét. Sokszor emlegettük már, hogy a Sláger Rádió robba­násszerű sikere bebizonyítot­ta: egy generációt éheztettek ki az utóbbi esztendőkben a tévés és rádiós zenei szer­kesztők. A Móra zenekar tag­jai, most büszkén mondják: „Mi már 30 éve is a 60-as, 70-es évek zenéjét játszot­tuk." Azért „is", merthogy a felállás nem. sokat változott: - egyetlen tag kivételével ­ugyanaz a csapat ugyanazo­vagy marad a régi összeg és a kedvezményes kama­tozás. - Nagyjából egyet jelen­tett a két verzió végered­ménye - állítja Mohai Mi­hályné, az OTP Bank Rt. lakáshitel-osztályának ve­zetője. A dolog azonban egé­szen másként fest akkor, ha valaki ki is akarta fizet­ni a tartozását. Úgy már a „félpénzen" megváltott kölcsön sokkal előnyö­sebb. - Sajnálatos, hogy Fe­hérek nyilatkozata nem ju­tott el hozzánk. - mondja az osztályvezetőnő. - A házaspár sem az ajánlott szelvényt, sem a nyilatko­zat másodpéldányát nem tudja bemutatni. így tehe­tetlenek vagyunk. • Mivel a pénz ideért, gondolhatták volna, hogyan döntött a há­zaspár! - Ez sem egészen így van. Aki nem nyilatkozott, de fizetett 1991 december végéig, azt automatikusan elfogadtuk. De ebben az esetben csak 1992-ben ért a számlára a pénz. így vi­szont a jogszabály már azt írta elő, hogy a másik kate­góriába kell sorolnunk Fe­héréket. A pónil járt család nem érti, miért nem tűnt fel senkinek, hogy 240 ezer forint megjelent a számlá­jukon. Ha egyszer a bank változatlanul hagyta a hi­telformát, miért nem utal­ták vissza a befizetett összeget? Egyébként né­hány napról van csak szó: Fehérék 1992. január 29­én fizettek. Állításuk sze­rint két nappal később ír­tak jóvá 40 ezer forint szo­ciálpolitikai kedvezményt is. Igaz, hogy a dorozsmai önkormányzat jóval ké­sőbb, csak októberben utalta át az utolsó százezer forintos támogatást a számlára. De ha így az ak­kori teljes tartozás felét ki­fizették, hogyan lehet mégis több mint 300 ezer kat a nótákat játssza napja­inkban. Az esztendő első felében a Vasutas Művelődési Ház­ban volt a főhadiszállásuk, most is itt folytatódnak a szombati bulik. Alsóvároson az első összejövetel szep­tember 29-én lesz. De nem kell eddig várni, ha valaki­nek már bizsereg a talpa, ak­forint fizetnivaló a szám­lán? Miközben évek óta fo­lyik a vita a bank és Fehé­rék között, a család nem fizetett. A hat éve - jogsza­bályok alapján - megállapí­tott tartozás viszont alapo­san megemelkedett a kama­tok miatt. Olyan tengeri kt­gyó lett belőle, amin ma már mindenki csak veszít­het: Fehéréknek háromszá­zezer forintjába kerül egy elvesztett levél, a bank pe­dig nem jut hozzá a törvény szerinti kintlévőségéhez. # Akadtak mások is, akiknek elveszett a nyilat­kozata? - kérdeztük Mo­hai Mihálynétól. - Igen. Volt, akinek évek múlva került elő a postán el­kallódott levele. Mi még en­nek ellenére is korrigáltuk a hibát. Ha Fehérék bizonyíta­ni tudnák, hogy feladták a le­velet, velük sem lenne gon­dunk. • Ők azt állítják, ha kés­ve is, de fizettek! - Sajnos, nincs módunk kivételes méltányosságot gyakorolni. Csongrád me­gyében még mindig 9 ezer olyan ügyfelünk van, akik la­káshitel-részletet törleszte­nek. Velük szemben sem lenne etikus elengedni bárki tartozását. Ráadásul a ban­kok jogszabályok alapján dolgoznak, s azokat szigorú­an be kell tartanunk. Igazság persze abban a kérdésben is van, mit ad fel az ember ajánlva, nem egy olyan nyilatkozatot, amelyen több százezer forint is múl­hat. Fehérék pórul jártak ­mondhatnánk. De ezzel az ügy számukra még nem ol­dódott meg. - Kicsit több emberségre számítottunk volna a banktól - mondja az asszony. - Még mindig öt kiskorú gyerekünk van, a két felnőtt közül az egyik balesetet szenvedett, a másik meg munkanélküli, így hét embert kell eltarta­nunk. Elég baj ez nekünk, honnan vegyünk most több mint háromszázezer forintot? Rafai Gábor kor elmehet ma este az Arany Koronába. Az ősztől ugyanis két székhelye van a zenekarnak, s minden hó­napban két hétvégén muzsi­kálnak. Annyira belejöttek ugyanis a zenélésbe, hogy ma már 4-5 öt órás reperto­árral büszkélkednek, s meg se kottyan nekik egy estétől­hajnalig tartó buli. 1988. szeptember 11­én szentelték fel és adták át a domaszéki Szent Ke­reszt-templomot, Ritka volt abban az időben a templomépítés, sem a tör­ténelem, sem a gazdasági helyzet nem kedvezett a nagyszabású munkának. Az alapkőletételtől számí­tott öt év múlva azonban már saját templomukba járhattak a domaszékiek. A jubileumon ünnepi mi­sével várják a híveket va­sárnap délelőtt. Bizony, a múlt évtizedben még nem volt nagy divatja a templomépítésnek. A rendszer számára legalábbis rossz ideo­lógiát terjesztettek a tornyok alatt, s árgus szemek figyel­ték, kiket csábít a harangszó meghallgatni a papi szót. így aztán ritkaság volt az is, ha templomot építettek, s adtak át. A nyolcvanas évek végén, egészen pontosan tíz évvel ez­előtt azonban felszenteltek egy templomot Csongrád me­gyében, a Szegeddel szomszé-' dos Domaszéken. Természete­sen nagy út vezetett idáig, de templomra szükség volt, hi­szen a domaszéki híveknek a zöldfási templomba kellett za­rándokolniuk, ha misét akar­tak hallgatni. Sok tényező együttesen kellett ahhoz, hogy megnyújtott, csúcsos tornyá­val kiemelkedjen a földből Domaszék nevezetessége, de egy biztos: Laczkó Ferenc plébános nélkül mindez nem sikerült volna. A plébános úr precíz em­ber. Kronológiát vezet a temp­lom építéséről. Az első dátum: 1982, mellette a bejegyzés: „megjöttünk". Mármint a csengelei származású, de ad­dig a Békés megyei Domb­egyházon szolgálatot teljesítő Laczkó plébános úr, valamint Franciska nővér, aki egy pár hete átadott, gyönyörű, egy­milliárd forintos kalocsai is­kolát hozott tető alá, s jelenleg a Kalocsai Iskolanővérek fő­nöknője. Tehát a nővért köz­ben máshová szólította a sors, Laczkó Ferenc viszont folytat­ta, és bevégezte a munkát. - Az első tervek nem tet­szettek az egyháznak - emlék­szik vissza a plébános -, ezért az alkotótól megváltunk, s utána kértük fel Perczel Dé­nest, aki néhány hét alatt a ké­sőbb felépített templom ma­kettjét készttette el. A maket­tet ne akarja látni, mert sajnos odavan. • Mi történt? - Amikor Udvardi püspök úrnak itt volt az ötven éves aranymiséje, akkor átadtuk neki a templom cukorból ké­szült, a makettel azonos mére­tű másolatát. Ez úgy készült el, hogy odaadtuk a cukrász­nak a makettet, az darabokra szétszedte, levette a pontos külső-belső méretet, majd az asztalán hagyta a darabokban lévő másolatot. Reggel a taka­rítónő nem jött rá, hogy volta­képpen egy templomot lát, s kidobta a szemétbe az eleme­ket. 1983 januárjában a plébá­nos házszentelés során körbe­járta a családokat, a faluban és a tanyákon, s feltette a kér­dést: akarnak-e templomot. Voltak, akik egyáltalán nem hittek benne, s voltak, akik azt mondták: meg kell próbálni. A következő kérdés logikus volt: ki mennyit tud áldozni? Akkor viszont még nem fo­gadtak el pénzt, hanem össze­írták a felajánlásokat, s azt, hogy hány nap társadalmi munkára van jelentkező. Min­dezt úgy kalkulálták, hogy hat év alatt szeretnék felépíteni a templomot. Végül ennek az időnek a fele is elegendő volt. Még mindig nyolcvanhár­mat írunk: április 18-án meg­látogatta a falut Varga István egyházügyi titkár, s október 15-én szóban áldását adta a templomépítésre, ezt hívták úgy, hogy elvi engedély, az engedélyező egyházi elneve­zése pedig „bajszos püspök" volt. Alapos ember kellett erre a posztra, mert akár egyetlen egy gyermek hitoktatását is engedélyeznie kellett. Nemso­kára megérkezett az (rásbeli engedély is. Az alapkövet 1985. szeptember 15-én tették le, utána kezdődött a munka. Akadt azért kellemetlensége a plébánosnak az építkezés kü­lönböző szakaszaiban is. - A terveken nem szere­pelt, hogy egy kazánházat is építünk a parókia alá - emlé­kezett vissza Laczkó Ferenc. - Márpedig ez történt, s ami­kor a tanácsról megjött az el­lenőrzés, felháborodott az il­letékes, majd megbüntettek húszezer forintra. Nem fizet­tem be, ekkor azt mondták, hogy kapok nyolcvan nap el­zárást, de csak hétfőtől szombatig, mert vasárnap misézni kell. Aztán addig­addig tologatták az ügyemet, míg elfelejtették, úgyhogy nem kerültem börtönbe. • A pártemberek nem til­takoztak a templomépítés ellen? - Nem volt nagy ellenál­lás, mert akkor ők már tud­ták, amit én nem - fejtegette a plébános. - Vagyis hogy inog a vörös csillag. Az építkezés első négy hete után már álltak a temp­lom külső falai. Összesen körülbelül háromezren dol­goztak a domaszéki templom építésén, vagyis nem csak a falubeliek, hanem a környék­beli falvak lakosai is segítet­tek. A munka komoly szer­vezést igényelt, amelyet így összegzett a plébános: - Egy ember, általában én, járta a falut, s összeírta, mennyi munka kell, s hogy ki jelentkezik erre. Egy ember pedig hordta a sört, hiszen a munkások nem kaptak pénzt, csak a mesterek. Reggel pá­linkával kezdtük a napot, az­tán kilenckor, tizenkettőkor, délután háromkor és hatkor érkezett a sör, s ebédet is ad­tunk mindenkinek. Az első gyűjtés során, 1984-ben kétmillió forintot adtak össze a domaszékiek, két év múlva pedig másfél milliót, újabb két esztendő elteltével egymilliót adakoz­tak. Szerencsére külföldről, illetve a püspökségtől is ér­kezett támogatás, hiszen a templom építése 15 millió forintba került, s újabb öt­millió forintot ért a társadal­mi munka. A tetőszerkezetet 1986-ban kezdték csinálni, s ez év november 22-én dél­után kettőkor pedig már volt tornya is a falunak. 1987-ben elkezdték vakolni az épít­ményt, majd jött egy viharos tanyabontás: a templom előtt volt egy parasztház, amely­ben egy idős néni lakott. Amikor már állt a templom, a házat egy nap alatt elhord­ták, csak pár gerenda maradt a helyén. Egy atyánkfia ép­pen 24 órás munkába indult, s mikor hazajött, nem hitt a szemének. Csak állt, állt, bá­mult, s mikor meg tudott szólalni, megkérdezte a plé­bánost, hogy itt ugyan mi történt. S csak akkor nyugo­dott meg, amikor a pap el­magyarázta neki, hogy szó sincsen csodáról, vagy va­rázslatról. Ezt követően került helyé­re a három harang: 75, 127 és 325 kilogrammosak, a szerelék plusz ötven kilo­gramm. A templomszentelés során, 1988. szeptember 11­én délelőtt 11 órakor pedig Szent Kereszt névre keresz­telte Gyulay Endre püspök a domaszéki templomot. Ázóta is Laczkó Ferenc dirigálja az egyházközséget. • Ön szigorú ember, plé­bános úr? Le szokta te­remteni a nyájat? - A beszédben sosem. In­kább a kommunistákat szid­tam, jó pár prédikációmat be is kellett vinni a rendőrségre, még a rendszerváltás előtt. Ha prédikálok, akkor nem szidom a híveket, de ha ket­tesben vagyunk, vagy kisebb közösségben, akkor kímélet­lenül megmondom a vélemé­nyemet. És nagyon szigorú vagyok a hitoktatásban. Ha nem jár hittanra a gyerek, ak­kor az egész család kizárta magát az egyházközségből. Akkor nem megyek házat szentelni, nincs esketés, nincs temetés, de nem is kell az egyházi adója. Ez a temp­lom viszont, úgy érzem, összetartja a híveket és saját­jukénak érzik. A domaszéki hfvek ezen a héten a templom építéséről szóló diafilmeket nézték meg, vasárnap az ünnepi szentmisére pedig körülbelül ezer embert várnak a Szent Kereszt-templomba. Arató László Mára zenekar: reaktiválva A Móra zenekar: Sohajda László - gitár, Vadász Zoltán - ritmusgitár, Pritz Tibor - billentyű, Musztafa László - dob, Somogyi László - basszusgitár. (Fotó: Miskolczi Róbert)

Next

/
Thumbnails
Contents