Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

6 HELYI TÜKÖR SZOMBAT, 1998. AUG. 1. • Sokszereplős konzorcium Miért nyert a DARFT Kht.? A Dél-Alföld regionális fejlesztési koncepciójának és programjának elkészí­tésére májusban irt ki pá­lyázatot a Dél-alföldi Regi­onális Fejlesztési Tanács. A közbeszerzési eljárás győztes ajánlatát a DARFT Területfejlesztési Kht. ké­szítette, mellette még két budapesti és egy szegedi cég nyújtott be pályázatot. A 21 tagú Dél-alföldi Re­gionális Fejlesztési Tanács munkájában Bács-Kiskun, Bé­kés és Csongrád megye terület­fejlesztési tanácsainak elnökei, kilenc minisztérium és a kama­rák egy-egy, valamint az érin­tett területfejlesztési önkor­mányzati társulásoknak - me­gyénként - két-két képviselője vesz részt. Ez a testület az el­múlt év decemberében hozta létre - a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényben foglalt egyes feladatai ellátására ­munkaszervezetét, a DARFT Területfejlesztési Közhasznú Társaságot, amelynek székhe­lye Szeged lett. Tudni kell a kht.-ről azt is, hogy gazdálko­dása során elért eredményét nem oszthatja fel, azt közhasz­nú tevékenységének finanszíro­zására kell fordítania. Ennek az egyszemélyes közhasznú társaságnak, más néven Regionális Fejlesztési Ügynökségnek a feladata, hogy a Dél-Alföldön összehangolja a regionális fejlesztési elképzelé­seket. Az idén márciusban pe­dig a kht.-t bízták meg a Phare regionális kísérleti programalap - a Dél-Alfóld és a Dél-Dunán­túl mintarégióként összesen 8 millió ECU-t fordíthat a re­gionális együttműködés formá­jában megvalósuló projektek támogatására - menedzselésé­vel kapcsolatos teendők ellátá­sával is. Mindezen előzmények után egyértelmű volt, hogy a régió területfejlesztési koncepciójá­nak és programjának elkészíté­sére - amely az uniós csatlako­zás egyik előfeltételének is ne­vezhető - is pályázniuk kellett. Az ügynökség öt munkatársa természetesen egyedül nem tu­dott volna - és nem is akart ­megbirkózni e hatalmas fel­adattal. Ugyanakkor viszont szakmai szempontok alapján olyan közreműködők felkérésé­vel oldják meg a program elké­szítését - hiszen, mint tegnap hírül adtuk, ők nyerték meg a pályázatot -, akik garanciát je­lentenek arra, hogy az anyag, a térségi érdekek érvényesülésén túl, az uniós szempontoknak is megfeleljen. A konzorciumban szerepet vállalók közül - a tel­jesség igénye nélkül - említhe­tő: a MTA Regionális Kutatási Központ Békéscsabai Intézete, a VATI Kht. (Budapest), a Ma­gyar Fejlesztési Bank. a JATE Közgazdasági Tanszékcsoport­ja és a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem. Lapunk információja szerint a fejlesztési koncepció és prog­ramterv elkészíttetésének közel 22 milliós költségét a KTM központi területfejlesztési cé­lelőirányzati keretéből - pályá­zat útján - nyerte a Dél-alföldi Regionális Területfejlesztési Tanács. A pénzt az Állam­kincstár kezeli és fizeti ki a nyertes konzorciumnak, ha az eleget tesz vállalásainak. N. Rácz Judit Nagybúcsú lesz Alsóvároson • Munkatársunktól Idén is megrendezik az immár hagyományos alsóvá­rosi Havasboldogasszony nagybúcsút. Augusztus l-jén 14.30-kor Gyulay Endre me­gyés püspök celebrál szent­misét gyerekeknek. Hegyi Bálint ferences testvér 18­kor ünnepi szentmisét tart. Az este 8-kor kezdődő zso­lozsma után 22 órakor Szap­lonczay Miklós parókus gö­rög katolikus liturgiája kö­vetkezik. Éjfélkor szentmise hangzik el a megholtakért. Vasárnap a 2-kor kezdődő keresztúti ájtatosságot 5-kor zsolozsma követi. A 7 órás és a déli szentmise között 9 órakor Gyulay Endre me­gyés püspök celebrál körme­nettel egybekötött szentmi­sét. 15-kor litánia, 17-kor új­mise, 18-kor zsolozsma kez­dődik. Este 7 órakor szent­mise és Te Deum zárja a bú­csút. Fácán­konferencia • Munkatársunktól Fácánkonferencia lesz au­gusztus 23-án Ópusztasze­ren, melyet a III. Szeri Expo keretében rendeznek meg. Az érdeklődők 9-től 15 óráig hallgathatnak meg előadáso­kat olyan témákban, mint fá­cántenyésztés- és nevelés, a fácán takarmányozása, fá­cánegészségügy, fácángaz­dálkodás, vadászat és értéke­sítés. Reggel nyolc órától gyakorlati bemutatók kez­dődnek, valamint fakultatív program keretén belül meg­tekinthető az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék­park. Az érdeklődők a Csongrád Megyei Agrárka­maránál kaphatnak a prog­ramról részletes felvilágosí­tást, és itt kell befizetni au­gusztus 15-éig a részvételi díjat is, mely 2000 forint. • A VII. szegedi tábla kép festészeti biennále képeiről Navigare necesse est • Olvasónk: Csík Dóra A suliújságíró • Frankó Gregorral énekel a Muzsikáló Udvarban „Pillangókisasszonyként visszatérek" Frankó Tünde pesti sztárként is mindig örömmel énekel Szegeden. (A szerző felvétele) Vasárnap este fél 9­kor a Magyar Állami Operaház magánéneke­sei, Frankó Tünde és Gé­mes Katalin, valamint a világjáró szegedi basz­szista, Gregor József ária- és dalestjét rende­zik meg a Muzsikáló Ud­var városházi program­sorozatának keretében. A kilencvenes évek kez­detén a még főiskolás Fran­kó Tündét Gregor József ­mint operaigazgató - fedez­te fel, s rögtön a Szegedi Nemzeti Színházhoz szer­ződtette. A kedves, bájos, gyönyörű hangú ifjú énekes­nő először egy operett, a Le­ányvásár főszerepében ara­tott nagy sikert. Néhány év alatt sorra énekelte az izgal­mas szerepeket: Susanne-t a Figaro házasságában, Mimit a Bohéméletben, az Anye­gin Tatjánáját, s végül a leg­kedvesebbet: Cso-cso-szánt Puccini Pillangókisasszo­nyából. Hamar szerződtette az Operaház, s üstökösként robbant be a magyar opera­életbe. Az ország első dal­színházában akkor figyelt fel rá mindenki, amikor Ba­lassa Sándor Kari és Anna ctmű operájának ősbemuta­tóján Kelen Péter partnere­ként Annát alakította. A Fa­ust Margitjaként is óriási si­kert aratott. Frankó Tündétől akkor kértem villáminterjút, ami­kor az Álarcosbál Dóm téri előadásán találkoztunk. • Hogyan jött létre a va­sárnapi koncert, mit kell tudni a műsorról? - Gregor József kért fel a fellépésre, amit boldogan el­vállaltam, hiszen nagy örömmel énekelek vele, másrészt mindig szívesen jö­vök vissza Szegedre is. A műsorunk nemcsak operaári­ákból áll, hanem megpróbál­tuk színesebbé tenni dalok­kal, oratóriumrészletekkel és néhány kuriózummal. • Mi az oka, hogy soká­ig nem hallhatta a szege­di közönség? - Elsősorban az, hogy gyermekem született. A kis­lányom tizenöt hónapos, mi­atta az éneklést is abbahagy­tam egy időre, s csak foko­zatosan térek vissza. Először Kodály Székelyfonójában a Lány szerepét énekeltem az Operaházban. • Mikor láthatjuk újra a Szegedi Nemzeti Színház színpadán? - Valószínűleg a követke­ző évadban egyik legkedve­sebb régi szegedi szerepem­ben, Pillangókisasszonyként térek vissza. Ezt a szerepet egy másik rendezésben, ola­szul az Operaházban is éne­kelem. H. Zs. Nehéz helyzetben van az ítész, ha olyan ran­gos eseményről igyek­szik tájékoztatni, mint városunk két évente megrendezésre kerülő táblaképfestészeti kiállí­tása. Egy képzőművé­szeti biennále kitűnő al­kalom, hogy a kiállító művészek számot adja­nak az utóbbi évek munkájáról. Az érdeklő­dök, nézők, szakembe­rek fölmérjék, hogyan is áll, és merre tart a kor­társ képzőművészet. Tudom, nehéz egy ekkora kiállítást tető alá hozni, ilyen sokféle művész többféle stí­lusban készült alkotását va­lamilyen rendező elv szerint összehangolni, de a látogató­nak sokszor az az érzése tá­mad, hogy a kiválogatott kö­zel száz festmény sokszor ad hoc jelleggel került a falak­ra. A szegedi seregszemlét látva kétségtelen: a kínálat sokrétű és a paletta igen szí­nes. Sok alkotó visszatért a klasszikus avantgarde ha­gyományokhoz (Kandinsz­kij, Max Ernst), tőlük köl­csönözve ihletet. Századunk művészetében búvópatak­ként föl-fölbukkanó szürrea­lizmus szintén jó néhány al­kotót vont bűvkörébe. Úgy tűnik, a néhány éve elhunyt Kéri László Festmény zárójelben című díjazott alkotása ír származású mester, Fran­cis Bacon művészete is szá­mos művészt inspirál. Világ­szerte, így hazánkban is újra fölerősödni látszanak a figu­ratív tendenciák, bár a nonfi­guratív művészet bástyái to­vábbra is erősek. A díjak odaítélésében a zsűri sem volt egyszerű helyzetben. Úgy vélem, az esetek nagy részében a kiál­lított alkotások közül a mél­tóbbaknak juttatták a kitün­tetéseket. A tárlat egyik leg­figyelemreméltóbb műve Fischer Ernő Tengeri vitor­lás című, finom színárnyala­tokat felvonultató - díjazott - vászna. Ezt a kiállítás ren­dezői a kép elhelyezésével is deklarálták. A földszinti te­remben kaptak helyet a díja­zott képek, és a legnagyobb méretű alkotások. Több eset­ben megbizonyosodhatunk róla, hogy a nagy méret nem feltétlenül egyenesen ará­nyos a monumentalitással. Sőt számos kis méretű, ki­emelésre érdemes festményt láthatunk Székhelyi Edithtől (díjazott), Dohnál Tibortól, Lossonczy Tamástól. Pataki Ferenc, Brassai Albert, Bu­daházi Tibor szintén egy-egy figyelemre méltó művel sze­repel a kiállításon. A tárlat anyagát nézve igazán újító műalkotással nem találkozhatunk. A bi­zonytalanság, mely talán ab­ból táplálkozik, hogy meg lehet-e a képzőművészet eszközeivel napjaink világát ragadni - és ha meg lehet, akkor hogyan? - ezen a kiál­lításon is érzékelhető. Kérdések sora fogalma­zódik meg az emberben: va­jon a szegedi kiállítás tény­legesen a mai magyar kép­zőművészetet mutatja-e be, vagy csak egy soványka szeletét? Mi az oka annak, hogy a mai magyar képző­művészet reprezentánsai, „élő klasszikusai", külföl­dön és belföldön egyaránt elismert mesterei - egy-ket­tő kivétellel - egyetlen mű­vükkel sem szerepelnek a jelen tárlaton? További kér­dés, hogy a 2000-ben meg­rendezendő VIII. biennále, milyen támogatást kap, s 'mennyire lesz megerősítve a minden kiállításnál fontos mögöttes szakmai háttér? A mostani biennálét így is meg kell becsülnünk, mi­vel jelentőségében messze kimagaslik a Szegeden meg­rendezett képzőművészeti tárlatok - a lehetőségekhez képest bizony szegényes ­sorából. Külön dicséret illeti a kiállítást kísérő gazdagon illusztrált színes katalógust, melyhez hasonlóval a képző­művészetet szerető szegedi közönséget sajnos igen rit­kán örvendeztetik meg. Nátyi Róbert Csík Dóra, lapunk teg­napi vendége, az Arany János Általános Iskola 13 éves tanulója Zsombóról érkezett, hogy belepil­lantson a Délmagyaror­szág szerkesztésének rej­telmeibe. Mivel ö az isko­laújság főszerkesztője, ér­deklődéssel figyelte, ho­gyan zajlik „nagyban" a kollégák munkája. - Szüleim előfizetői a lap­nak, így én már azóta lapozga­tom a Délmagyart, amióta megtanultam olvasni. A sport­híreket mindig végigböngé­szem, hiszen nagyon szeretem a focit. Ezenkívül elolvasom a diákoknak, fiataloknak szóló híreket is, a baj az, hogy sok mindenről csak utólag tudósí­tanak, így nem tudok résztven­ni a rendezvényeken. Szerin­tem meg kellene oldani, hogy a programajánlóban idejében reklámozzák az eseményeket. 9 Gondolom, azért ez a kritikai észrevétel, mert magad is újságíró vagy. Milyen a ti lapotok? - Az ISIRÁM, azaz az Is­kola Rém Állati Magazinja, ja­nuár óta működik. Sokat fog­lalkozunk környezetvédelem­mel és van randi-rovatunk is, ugyanúgy mint a Délmagyar­országban. Nemrég sikerült például kibékítenünk egy párt, akik csúnyán veszekedtek. A baj csak az, hogy sokan nem azért vesznek részt a munká­ban, mert szeretik az újság­írást, hanem csak azért, hogy a nevük szerepeljen a lapban. Ezért sok az összezörrenés. • Hogyan lettél főszer­kesztő? - Én beszéltem az igazga­tóval, én gyűjtöttem be anya­gokat és végül én raktam össze az újságot. Úgy esett rám a választás, hogy mindent én csináltam. P. E. Csík Dórának (jobbról) a számitógépes szövegszerkesztést Mutatja be a kulturális rovatban Polgár Emese. (Fotó: Mohos Angéla)

Next

/
Thumbnails
Contents