Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-29 / 202. szám

SZOMBAT, 1998. AUG. 29. EURÓPA-KAPU III. Nem olcsó a „többkultúrájúság" Etnikai különbség és objektivitás címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást dr. Várady Tibor, a budapesti Közép-Európai Egyetem professzora a Szegedi Nyári Akadémián, az Olof Palme Nemzetközi Központ (Stockholm) és a budapesti Európa Ház által szervezett egyhetes összejövetelen. Várady professzor előadását követően nyilatkozott lapunknak. • Professzor úr, előadásában ön szólt az európai, különösképpen pedig a balkáni mullikulturalizmus fogalmáról. Példákat is említett. - Igen, abból a közelmúltban megjelent újságcikkből indultam ki, amelyet a Washington Postban olvastam. Ebben egy igen dicsérő cikk jelent meg a francia multikulturalizmusról, mégpedig annak kapcsán, hogy a nemrégiben tartott labdarúgó-világbajnokságon a francia válogatottban helyet kaptak arabok és feketék is. Ez valóban nagyon dicséretes és szép is, meg pofon a szélsőséges Le Pennek, de semmi köze a multikulturalizmushoz. Ennél talán valamivel több volt az az eset, amikor .Szeles Mónika megnyerte a Roland Garros teniszversenyt, akkor a belgrádi televízió sportműsorában a riporter azt mondta: Köszönöm, Mónika! Igaz, a köszönöm keszenem-re sikeredett, de (gy is volt valami gesztusértéke. Ugyanakkor ennek a Szeles Mónikának az útlevelébe Jugoszláviában nem lehetett magyarul beírni a Szelest, hanem Selest írtak, ezért Amerikában következetesen Szelesznek ejtik. így azután a multikulturalizmus több annál, minthogy egy arab játszik-e a francia, vagy egy magyar a jugoszláv válogatottban. • Hogyan lehet akkor egy ilyen közegben az embernek megőriznie nemzeti identitását? - Azért a két példa között lényeges különbség van. Tudniillik más az, amikor a határok változnak és megint más, amikor az emberek mozognak... Különbözik tehát az emigrációs magyarság a határon túli magyarságtól, mert ez utóbbi esetben generációk éltek ugyanazon a helyen! Előadásomban is hangsúlyoztam: a kisebbségnek el kell fogadnia, hogy egy másik országban él, de a többségnek is, hogy vele élnek a kisebbségek. Példaként: a horvátországi szerbek horvát állampolgárok is, de szerb nemzetiségűek maradnak. Szerbiában pedig a szerbségnek el kell fogadnia, hogy a magyarok lojális állampolgárok ugyan, de magyarok maradnak, s ez nem ideiglenes, hanem tartós állapot. • A titói Jugoszláviában a multikulturális modell egészen jól működött. Egyetért ezzel? - Valóban, abban az érában viszonylag jól működött. A probléma, hogy ennek a működésnek a tartópillérei eltűntek. Addig funkcionált, amíg két pilléren állt. • Melyek voltak ezek? - A pártfegyelem és a kultúra. A pártfegyelem megszűnt, mert nincs az a párt, amely akkor uralkodó volt az egész országban. Igaz, erről nem is beszél az ember valami nagy nosztalgiával. Sajnos, a kultúra is „elment". Az igazi kérdés most az, hogy miként lehet új együttélést rekonstruálni, amikor a két megszokott tartóoszlop már nincs. Jugoszláviában sem, ptcg másutt sem. 0 Amikor egy ország hivatalos nyelvéről esett szó, ön azt mondta: inkább három hivatalos nyelv, mint egy háború... - A többkultúrájúság nem egyszerű, nem olcsó, néhol nem is elegáns. Csakhogy sokkal jobb minden másnál. Elegánsabb ugyan egy egy nyelvű folyóirat, mint egy vajdasági ötnyelvű... De mennyivel jobb ez utóbbi - egy kaotikus, megoldatlan, feszült viszonynál! • Hogyan lehet, hogy a XX. század végi Európa még mindig ilyen kérdésekkel kénytelen foglalkozni? - Olyan problémák ezek, amelyekkel nem könnyen „viaskodik" az öreg kontinens. Írország, Baszkföld, Balkán, részben a flamand-vallon viszály, mindezek olyan terhet jelentenek Európának, amelyet időnként nem tud megoldani. Nem egyszerű függvénye ez a demokráciának és a gazdasági jólétnek, hanem olyan probléma, amely sajnos túléli a gazdaság és a demokrácia .javulásait" is. Igaz, egy gazdaságilag fejlett demokratikus országban könnyebben kezelhető, de nem oldódik meg automatikusan. Nem egy ritka anakronizmus tehát, hanem komoly kihívás az egész európai kultúrának. Kisimre Ferenc Az idegenforgalom egyike a manapság legdinamikusabban fejlődő ágazatoknak. Még a kilencvenes évek gazdasági recessziója mellett is évi 3-4 százalékos növekedést mutatott világszerte. Ennek ellenére az Európai Unió még nem rendelkezik közös idegenforgalmi politikával. Az általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) tárgyalásainak uruguay-i fordulója óta azonban a nem unióbeli cégek szabadon invesztálhatnak a szállodaiparba és a vendéglátóiparba, alapíthatnak utazási irodát és idegenvezetőket telepíthetnek az EU tagállamokba. Az így a kialakuló verseny most cselekvésre készteti az Uniót - olvashatjuk az Euró Info Service Európa szerverének Európa Enciklopédiájában (http://www.eu roinfo.hu). Közvetlenül nem lehet beavatkozni az idegenforgalom működésébe, mert az torzítaná a piaci mechanizmusok Uniós idegenforgalom érvényesülését. A hangsúlyt inkább a koordinációra és az információcserére kell helyezni. Az olyan példaértékű programok támogatása, mint a határ menti idegenforgalmi együttműködés, vagy Európa turisztikai céllá tétele az USA-ban és Japánban például igen fontos. Az ifjúsági turizmus elősegítésére létrehozták az Euró 26 nevű kártyát, mely szintén nagyot lendített az idegenforgalmon. (Az elnevezés a jelenlegi tagállamok, plusz a csatlakozni kívánó országok számára utal, valamint arra, hogy a kedvezményeket 26 éves korig lehet igénybe venni.) Ezeken a szolgáltatásokon kívül kiadványokat jelentettek meg az idegenfogalomban érdekeltek számára, környezetbarát turisztikai •fejlesztéseket támogattak, valamint elkezdték közelíteni egymás felé az idegenforgalmi és a környezetvédelmi érdekcsoportokat. Az Európai Bizottság 1996. májusára készült el az első többéves programtervezettel, melynek neve Philoxenia. Célja az idegenforgalmi ágazat minőségének és versenyképességének fejlesztése. Ennek lépéseiként az ágazatról való ismereteket kívánják tökéletesíteni, javítani akarják az idegenforgalom jogi és pénzügyi szabályozó környezetét, yiinőséget akarnak fejleszteni, végső lépésként pedig növelni akarják az EU-n kívüli országokból érkező turisták számát. Amikor Magyarország az Unió teljes jogú tagjává válik, bekapcsolódhat ezekbe az akkorra már valószínűleg megvalósult, programokba. Már ma is léteznek olyan programcsomagok és alapok, melyek, ha áttételesen is, de a turisztikai szektor fejlesztését is szolgálhatják. Ilyen például az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és az Európai Mezőgazdasági Tanácsadó és Garancia Alap. Ezeken kívül vannak egyéb programok, melyeket közvetve vagy közvetlenül fel lehet használni idegenforgalmi fejlesztések finanszírozására. Ilyen a Leader program. mely a vidékfejlesztést támogatja, a JOOP, mely a Phare-programon belül az • uniós kelet-európai kis-és középvállalkozások vegyes vállalatainak létrehozását ösztönzi, de említésre méltó még a CBC is, mely a határ menti régiók együttműködését segíti elő. Az idegenforgalom Magyarországon is gyors ütemben fejlődő ágazat, mely még mindig nincs teljesen kiaknázva. Az ehhez szükséges uniós anyagi források ma még kis mértékűek, de remélhetjük, hogy a csatlakozás után jelentősen megnőnek majd. T. K. Közösségi lista • Munkatársunktól A közösség szakértői azon dolgoznak, hogy egy olyan 200-300 szakmát magába foglaló - listát hozzanak létre, melyet a tagállamok mindegyike kölcsönösen elfogad. Magyarország Ausztriával már 1994-ben kétoldalú megállapodást kötött. Az egyenértékűnek elismert szakmák: az asztalos, az autószerelő, a cukrász, az esztergályos, a fényező és mázoló, a fodrász, a fotócikk-kereskedő, a hentes/húsfeldolgozó, a központifűtés- és csőhálózat-szerelő, a pék/sütő, a pincér/felszolgáló, a rádió- és televízióműszerész, a szakács, a szerszámkészítő, a telefon- és hálózatszerelő, a tetőfedő, a vegyészanalitikus és a vízvezeték- és készülékszerelő. Hollandiával, Dániával és az Elzász tartománnyal most folynak a tárgyalások. Németország esetében a kétoldalú megállapodást a komoly befolyással bíró ipari kamarák akadályozzák. Németesedö Kelet-Európa • Munkatársunktól A Goethe Intézet jelentése szerint Közép- és DélkeletEurópa némely országának általános iskolájában a német megelőzte az angol nyelvet. Ezekben az államokban és a Független Államok Közösségében (FÁK) él a világ németül tanuló polgárainak kétharmada. A rendszerváltás utáni idegennyelv-tanulási hullám csúcsán az angol és a német nyelv állt. Európa keleti régiójában - történelmi-földrajzi okok miatt - a német nyelv vette át a vezetést. Később az angol került az érdeklődés középpontjába. Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban azonban még mindig a német az első idegen nyelv. Lengyelországban, Horvátországban, Szlovéniában. Jugoszláviában és a FÁK-tagországok területén a második, Bulgáriában és Romániában - az angol és francia után - a harmadik helyen áll. A Goethe Intézet saját kurzusain végzett felmérésből kiderül, hogy a németül tanulók nagy része - 80 százaléka - azért választja ezt a nyelvet, mert jelentősen javttja szakmai kilátásait. Dr. Várady Tibor: Etnikai különbség és objektivitás - nehezen fér meg egymással. (Fotó: Schmidt Andrea) • Használható-e Európában az itthoni végzettség? Nincs egyezség a szakképzésről Mester kell - a kenyérsütéshez is. (Fotó: Karrtok Csaba) Bár a hazai oktatási és szakképzési rendszer megfelel az Európai Unió elvárásainak, a frissen végzett magyar szakmunkásoknak mégis kevés esélyük van arra, hogy tudásuknak megfelelő bérezéssel kapjanak munkát Nyugat-Európában. Szegedi szakmunkásképző intézményekről készült körképünk során arra kerestük a választ, hogy milyen lehetőségei nyílnak egy szegedi tanulónak a külföldi munkavállalásra. A szegedi szakmunkásképző iskolákban végzett diákok mesterségbeli tudásuk alapján felvehetik a versenyt nyugat-európai kollégáikkal, ám az országok közötti megállapodás hiányában kevés szakmunkás tud elhelyezkedni végzettségével külföldön derül ki az intézetek vezetőivel folytatott beszélgetésekből. Magyarországnak eddig csak Ausztriával sikerült olyan jellegű egyezséget kötnie, melyben a fogadó ország vállalja, hogy a külföldi munkavállalókat ugyanazon a jogok és kedvezmények illetik meg, mint a hazai dolgozókat. Az együttműködési megállapodásba 19 szakma került, ezek közül Szegeden többet oktatnak is. A 624. Számú Ipari Szakmunkásképző Iskolában jelenleg négy olyan szakmát tanítanak (fodrász, asztalos, tv-műszerész, fényező és mázoló), melyek művelői elméletileg elhelyezkedhetnek Ausztriában, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy csekély az érdeklődés a frissen végzettek iránt. Börcsök László igazgató szerint a fölrajzi közelség miatt elsősorban a dunántúliakat keresik meg az osztrák cégek ajánlataikkal. Miklós Mátyásné, a Móra Ferenc iskola igazgatónője szerint az okozza a legnagyobb problémát, hogy a gyerekek nem tanulnak megfelelő intenzitással nyelveket, és nincs meg bennük a választott szakma iránti érdeklődés sem. Az iskola matematikafizika szakos tanárnője, Szabóné Virág Katalin arról számolt be, hogy németországi tapasztalataival összevetve a magyar oktatási rendszernek is léteznek előnyei, hiszen nálunk az iskola kulturális központként is funkcionál, mlg például Jenában, ahol a tanintézetnek cserekapcsolatai vannak, az iskolával szövetkező vállalatok szabják meg megrendeléseikkel a tantervet, amely Így hétrőlhétre változik. Az Európai Unió Leonardo és Szókratész pályázatát elnyert diákoknak azonban lehetőségük nyílik a jénai magas színvonalú technikai berendezések használatára és az intenzív nyelvtanulásra is. A Kőrösy József Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola iskolának is vannak külföldi kapcsolatai, így minden évben egy-két gyerek Svájcba utazhat, ahonnan az egy esztendő letelte után felsőfokú nyelvvizsgával térhet haza, de a Nemzetközi Csereprogram Alapítvány segítségével német és amerikai diákok is tanulhatnak itt. A Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskolában sem tudják még, mire számíthatnak az uniós csatlakozás után. Mivel az adminisztratív munkakörök és a külkereskedelmi gazdasági képzés, mely az ő profiljukba vág, országspecifikus, ezért valószínűleg nem tartozik majd abba a körbe, amely a későbbiekben kölcsönös elismerésre számíthat. A Krúdy Gyula Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző igazgatója. Fekete Zoltán elmondta, hogy rendszeresen viszik ki a gyerekeket gyakorlatra Svédországba, de a tanulók önálló szervezésben Németországba is járnak. Bár a fogadóországbeli és a hazai képzés hasonló színvonalú, államok közötti szerződés híján a külföldön dolgozókat mégis gyakran kihasználják, éhbérért dolgoztatják, így az is előfordulhat, hogy a szakképesítéssel rendelkezőket segédmunkásként alkalmazzák ennek megfelelő fizetéssel. A szakmák, képesítések elismertetéséről maguk az Európai Unió tagállamai is csak nehezen jutnak egyezségre, (gy annak az esélye, hogy a csatlakozásra váró államokból érkező munkavállalók képességeiknek megfelelő bérezést kapjanak, és elfogadják az ő bizonyítványukat is, jó ideig várat még magára. Polgár Emese Magyar reálkeresetek • Budapest (MTI) A nemzetgazdaságban 1998 első félévében a havi bruttó átlagkereset 63 ezer 720 forint volt, a „szellemieknél" 86 ezer 880, míg a fizikai foglalkozásúaknál 46 ezer 540 forint. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak nettó átlagkeresete 43 ezer forintnak felel meg. A legjobban a pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolgáltatásai „fizettek": 81 ezer 90 forinttal. Ezt a vegyipar követi 57 ezer 150 forinttal, a villamosenergia-, hő-, vízellátás 53 ezer 260 forinttal. A legalacsonyabb volt a nettó átlagkereset a textília-, ruházati, bőrtermék-gyártásban, valamint a szociális ellátásban. Ezeken a teriileteken 29 ezer 870, illetve 30 ezer 40 forintot kerestek a dolgozók.