Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-28 / 201. szám

6 HAZAI TÜKÖR PÉNTEK, 1998. AUG. 28. családi események • Tíz éve történt - Aradon Grász és a román változat Grósz Károly, immár nyugdíjas miniszterelnökként, gödöllői otthonában. 1988. augusztus 27-én készségesen elhitte Ceausescunak, hogy nem történt falurombolás. (Fotó: MTI, archív) Házasság • MTI Press 1988. augusztus 27én, szombaton délután magyar tárgyalóküldöttség indult Aradra, Nicolae Ceausescu meghívására. „Grósz Károlyt, mint a hivatalos közlemények szokták mondani, államfőnek kijáró pompával fogadták, annak ellenére, hogy ez nem volt hivatalos látogatás, hanem csak munkamegbeszélés. A Magyar Televízió a vendéglátók jóvoltából lekéste a hivatalos fogadtatást. Egy kicsit többet kocsikáztatták őket a kelleténél. De hát sebaj, úgyis megmondta nekik a főnök, hogyha esetleg puszi lesz, azt ne filmezzék. Puszi az volt, filmezés nem. Azt hiszem, hiba volt, hogy semmilyen előzetes egyeztetés nem történt a protokollról. így teljesen a románok elképzelése szerint alakult minden." Szüts Pál egykori bukaresti nagykövet közelmúltban megjelent könyvéből idéztünk. A „Bukaresti napló 1985-1990" egy magyar diplomata beszámolója Ceausescu diktatúrájának utolsó éveiről, amelyekbe, sajnos, beletartozik az a ránk vonatkozó epizód, melyet a szerző így jelölt: A mélypont az aradi csúcs. Szűts Pállal beszélgettünk a találkozó 10. évfordulóján. • Kinek volt fontos ez a találkozó, egyáltalán miért került rá sor? Grász Károly rögtönzései - Magyarország és Románia vezetői között 1977-ben volt az utolsó találkozó. Kádár János Debrecenben fogadta a Ceausescu-vezette delegációt. Számos kérdésben megállapodtak, köztük később is napirenden volt a debreceni és a kolozsvári konzulátus megnyitója, a bukaresti Magyar Kultúra Házának ügye. A. debreceni konzulátust megnyitották, majd hamarosan be is zárták, mintegy arra ösztönözve bennünket, hogy hasonlóan cselekedjünk. Mi azonban nem tettük meg ezt a szívességet. Egyre halmozódtak a problémák a két ország között. Gazdasági téren még úgy ahogy volt együttműködés, politikailag azonban mind feszültebbé vált a viszony. A falurombolásról érkező hírek, beszámolók és az ezzel együtt járó tiltakozások, a zöld határon át Magyarországra özönlő menekültek mind több gondot okoztak a román vezetésnek, de nekünk is. Számtalan alkalommal követelték például a magyar sajtó cenzúrázását, amit mi határozottan elutasítottunk. A végső lökést a június 27-én tartott, 40 ezres budapesti tüntetés adta. Azzal válaszoltak, hogy bezárták a kolozsvári konzulátust, a személyzetnek 48 órán belül Romániát is el kellett hagyni. Ilyen előzmények Után egyértelmű a válasz, hogy a találkozóra Ceusescunak volt szüksége. Annál is inkább, mert nemzetközileg is egyre inkább elszigetelődött. • Grósz Károly 1988 májusában került a párt élére. Ön tudott arról, hogy az MSZMP főtitkára és egyben az ország miniszterelnöke tárgyalni kíván Ceausescuval? - Nem. Teljesen váratlanul ért bennünket a tárgyalási ötlete. És nemcsak engem, aki Bukarestben Magyarországot képviseltem, hanem, mint később kiderült, az egész külüjyi vezetést is meglepte. Ugy emlékszem, egy munkásőr tanácskozáson jelentette be, hogy Romániába utazik. A közlés a román vezetésben is riadalmat keltett, nem tudták, hogy főtitkárként, vagy miniszterelnökként utazik. Meg is kérdezték, s amikor közölte, hogy kormányfőként kíván tárgyalni, azt válaszolták, hogy csak főtitkárként jöhet. Utánajártam és kiderült, hogy sem a Politikai Bizottságban, sem a Külügyminisztériumban nincs nyoma a bejelentésnek, itthon, előzőleg senkivel sem tárgyalt. Úgy tűnik, hogy nem hitte el például a falurombolásról érkező jelentéseket. Amikor az Építőművészek Szövetségében világos választ kértek tőle ez ügyben, visszakozott, elismerte, hogy lehetséges a falurombolás. Ez azért érdekes, mert pontos, konkrét adatokkal rendelkezett, számszerűen is, területi elosztásban is. Különösen meglepő, hogy később arra hivatkozott, hogy nem kapott tájékoztatást! Egyébiránt, Aradra menet Szegedig az ő kocsijában utaztam és ott is nagyon részlegesen tájékoztattam a román belpolitikai helyzetről és különös hangsúllyal a falurombolásról. Úgy éreztem, hogy érti a problémát. Ezért volt megdöbbentő hallani, hogy Aradon fenntartás nélkül elfogadta, amit Ceausescu mondott. • Grósz Károly tehát pártfőtitkárként vezette a tárgyaló küldöttséget. De vajon mivel eresztette útjára a párt legfelsőbb szerve, a Politikai Bizottság? Aradon csatát vesztettünk - A Politikai Bizottság készült a magyar-román kapcsolatok megtárgyalására. Egy félig kész anyag is volt, amikor Bukarestből kezdeményezték a tárgyalást. Itthon voltam szabadságon, amikor behívták az ügyvivőt és közölték vele: Ceausescu román területen találkozni kíván Grósz Károllyal. A helyszín Nagyvárad, Arad vagy Bukarest lehet. • Ki választotta Aradot? - Mi választottuk. • Térjünk vissza a magyar fél tárgyalási céljához. Mit tartalmazott a Politikai Bizottság anyaga? - Ebben minden olyan téma szerepelt, amely a számunkra égetően fontos volt. Főbb vonalaiban: a politikai kapcsolatok hiánya, a lakossági kapcsolatok akadályozása, a menekülők problémája, a kolozsvári konzulátus bezárása és a bukaresti Magyar Kultúra Házának megnyitása. Négyszemközti, titkos tárgyalás • A magyar kisebbség ügye nem volt a csomagban? - De igen. Sőt a PB-nek az volt az álláspontja, hogy az ezzel kapcsolatos tárgyalásnak nyilvánosságot is kell kapnia és szerepelnie kell a közös közleményben is. A 25 perces expozéban, amit Grósz Károly tartott, helyesen ismertette a magyar álláspontot. 0 Ön a könyvéhen azt írja, hogy ezzel szemben Ceausescu két és fél órás expozét tartott... - Igen, ez fontos tény. A tárgyalás első részét követően azonban négyszemközti beszélgetésre is sor került ebéd előtt. • Ezt ki javasolta? - Ceausescu karon fogta Grósz Károlyt, akinek viszont kötelessége lett volna magával vinni a hivatalos magyar tolmácsát. Nem tette meg. A delegáció tagjainak ma sincs fogalma arról, hogy ott, román tolmácsolásban miről volt szó. • Nem beszélt erről Grósz Károly önök közül senkivel? - Ebéd után kértük, hogy menjünk le a szálloda melletti parkba, sétálni. A hotel üres volt, csak mi laktunk benne, de a szobákba csak kézmosásra mentünk be, mert tudtuk, hogy „be vannak hangosítva". A főnöké biztosan. Nos, arra kértük, hogy menjünk a parkba. Grósz azt mondta, hogy nem akar sétálni. Tovább próbálkoztunk: „Jó lenne azért is, hogy válaszolni tudj". Azt felelte, tudja, hogy mit kell mondani. Döbbenten egymásra néztünk és kimentünk. De úgy gondoltuk, hogy délután tartja magát a PB álláspontjához. A következő meglepetés akkor ért, amikor elfogadta, hogy falurombolás nincs és még csak válaszra sem méltatta, amikor Ceausescu közölte: a kolozsvári konzulátus diplomatáit tulajdonképpen le kellett volna tartóztatniuk. Ez nem csak választ, hanemtiltakozást követelt volna, hiszen a nemzetközi joggal ellenkező a kijelentés. A Magyar Kultúra Házáról szólva a román vezető azt mondta, hogy elvi álláspontot képviselnek, más országok sem nyithatnak ilyen intézetet. Grósz Károly válasza: „Ha elvi a kérdés, akkor vegyük le a napirendről. Ez ne terhelje a kapcsolatainkat". Nos, tanúsíthatom, hogy Bukarestben ekkor számos országnak volt kulturális intézete. • Hogyan került szóba a magyar nemzetiség? „Nemzetiségi probléma nincs" - Szinte krimibe illő az ügy. A nemzetközi sajtókonferencián egy budapesti újságíró megkérdezte: tárgyaltak-e a magyar nemzetiség problémáiról? Ceausescu azt mondta, hogy igen, még a német kisebbség ügyét is érintették. A sajtóértekezlet után én, a román külügyi KB-titkárral elindultam oda, ahol a közös közleményt fogalmazták. Jól emlékszem, egy másik KB-titkár verte az asztalt: „Nem, a nemzetiségi kérdés nem szerepelhet a közleményben!" Nyilván ez volt a parancs, hiszen Romániában folyton azt hangoztatták, hogy a nemzetiségek ügyét már megoldották. Szót kértem és azt mondtam, hogy olyasmiről vitatkoznak, amiről a főtitkár is kijelentette, hogy az ügyet megtárgyalták. Sőt a német nemzetiséget is említette. Akkor pedig szerepelnie kell a közleményben! Először egymásra néztek, majd újra csak azt ismételgették, hogy a nemzetiségi kérdésről szó sem lehet. Végül nem is tudtak megállapodni. Emiatt készült egy magyar változat is. A szerkesztők úgy döntöttek, hogy az utolsó szó Ceausescué, illetve Grószé legyen. Mi a folyosón, szinte dermedten várakoztunk. Aztán kijött a magyar szerkesztő és elmondta: mindkét változatot felolvasták és ekkor Grósz a román vezetőkhöz fordult: „Ceausescu elvtársnak melyik változat tetszik?" „Természetesen a román." „Hát akkor legyen a román." így lett a közös közleményből román közlemény. Nemzetközi tanácskozáson ilyen még nem fordult elő! Azt hiszem, árulással is felér, ha csak az egyik fél álláspontját érvényesíti a közösnek mondott közlemény. Bukarestben, később számtalanszor az orrom alá dörgölték: „De hiszen erről Grósz elvtárssal megállapodtunk Aradon!" Nagyobb a baj, mint korábban • Milyen visszhangja volt a magyar delegáció körében ennek a kudarcsorozatnak? - Nagyon rossz. Hazafelé megint egy autóban utaztam Grósz Károllyal és közöltem, hogy továbbra is mélyponton vagyunk. Úgy tűnt, ő sem diadalittasan jött ki a szegedi stúdióból, ahol tvinterjút adott. Azt hittem, mások is már szemrehányást tehettek neki, mert nem vitatkozott, amikor azt mondtam: „Nagyobb bajban vagyunk, mint amilyenben Arad előtt voltunk". • Szóba került, egyáltalán ismeretes, hogy milyen jelentőséget tulajdonított ennek a találkozónak a pártfőtitkár-miniszterelnök? - Nem. Erről nem nyilvánított véleményt. Azt hiszem, nem is jutott el a tudatáig, hogy Ceausescuval lehetetlen tárgyalni. Amikor visszatértem Bukarestbe, emlékszem, egy romániai magyar értelmiségi azt mondta nekem: olyan volt ez a találkozás, mintha egy szereposztásba került volna egy minden hájjal megkent színész és egy dilettáns. Király Ernő Szlávik Attila és Mari Szilvia Ilona, Milecz Mihály és Pusztai Bernadett Edit, Szépkuti László és Tóth Renáta, Gégény Zoltán és Tóth Annamária, Csányi József Tamás és Mayer Henrietta Zsuzsanna, Takó Róbert és Bozsó Kornélia, Bodó Attila és Takács Judit, Varga Zoltán és Zsarkó Krisztina, Peric Albert és Kovács Andrea Szilvia, Kónya László és Kereszti Zsuzsanna, Harmati Attila és Gál Ilona Aranka, Szőcs Attila Árpád és Pozsogán Judit, Kószó István és Pap Mónika Mária házasságot kötött. Született Mészáros Gábor Tamásnak és Hevesi Zsuzsannának Balázs Gábor, Újvári Zsoltnak és Mérges Magdolnának Dániel, Antal Lászlónak és Gerendeli Katalinnak Kristóf, Rékasi Sándor Ferencnek és Erdélyi Judit Olgának András, Nagy Attila Jánosnak és Szűcs Hajnalkának Máté és Gergő, Klézli Attila Sándornak és Sárkány Ágnesnek András József, Németh Gézának és Németh Erikának László, Ótott Józsefnek és Horváth Ildikónak Zsófia, Kovács Zsoltnak és Borza Évának Gergely Máté, Kovács Jánosnak és Bacsó Erika Mártának Laura, Lakner Józsefnek és Molnár Ágnesnek András, Héjjá Jánosnak és Hell Erzsébetnek Krisztián és Szabolcs, Soós Zsoltnak és Peszeki Krisztinának Zsolt, Módra Bélának és Papp Jolánnak Balázs, Fazekas Zsoltnak és Kovács Zsuzsanna Matildnak Marcell, Tűri Lajos Lászlónak és Pakai Zsuzsanna Máriának Zsanett Zsuzsanna, Császár Józsefnek és Babarczi Mártának Roland, Varga Péternek és Forgó Gizellának Viktória, Tatár Attila Bendegúznak és Borsos Krisztina Zitának Ádám Roland, Hányi Tibornak és dr. Nagy Helgának Terézia, Szabó Bálintnak és Bodorogi Mónikának Krisztián, Flaisz Józsefnek és Megyes Ágnesnek Patrik, Benke Zsolt Istvánnak és Szabó Andreának Amarilla, Orosz Józsefnek és Balázs Csillának Krisztián József, Hegedús Jánosnak és Marton Noéminak Noémi, Veizer Ferencnek és Gulyás Mónikának Bálint, Sztojcsev Aszenov Kirilnek és Kovács Gyöngyi Irénnek Klaudia Liliána, Szekeres Lászlónak és Schoblocher Máriának Patrik, Szúnyog Andrásnak és Katona Ágnesnek Noella Mária, Tikviczki Györgynek és Ticaj Tatjana Mihajlovná• Munkatársunktól A 32. és 34. hét között online (műholdas) helyen hatoslottót 640 forinton fölüli értékben vásárlóknak Stefánia hatos címmel akciót hirdetett a Szerencsejáték Rt. szegedi igazgatósága. A 34. heti hatoslottó számainak kihúzása mellett az akcióban kapott szerencseszelvények alapján gazdára talált az egy kétszázezer és a hat darab 50 ezres értékpapfr is. nak Richárd György, Szabó Istvánnak és Miklya Évának Zsolt István, Sáfrány Györgynek és Ivanics Edit Emmának György, Frei Attilának és Kertes Zitának Kristóf Márk, Kocsis Savanya Imrének és Toldy Évának Alexandra Éva, Kocsis Zoltán Károlynak és Hosszú Katalinnak Tamás Zoltán, Vil Péternek és Hegedús Amáliának Krisztina, Radics Béla Zsoltnak és Dohány Katalin Zsuzsannának Dominika, Kazinczi Józsefnek és Katona Erzsébetnek Kristóf, Ivánkovits Lászlónak és Kiss Orsolyának Ádám, Bihal Lászlónak és Kis Évának Lóránd László, Rozgonyi Ernő Ferencnek és Dányi Irén Évának Orsolya, Sisák János Zoltánnak és Zámbó Ágnesnek Lilla Viktória, Pokrovszkij Nikolaj Jurijevicsnek és Zemljanova Szvetlana Nikolajevnának Katerina, Ábrahám Ferencnek és Filip Mónika Katalinnak Dominika Mónika, Katona Kálmán Zoltánnak és Lukács Magdolnának Andrea, Gera Józsefnek és Vida Ilonának András, HalászSzabó Róbertnek és Rusznák Natália Juditnak Nimród nevű gyermeke született. Meghalt Zórity Márk, Lovászi Jánosné Reznák Piroska, Sándor Mihályné Mikulai Margit, Pap Emil Józsefné Oláh Rózsa, Papp Istvánné Nagy Erzsébet, Csányi Erzsébet, Bakos Sándorné Tari Piroska, Sári Jánosné Német Erzsébet, Hajdú Istvánné Vékony Rozália, Kovács János, Pintér László, Németh István, Sólya István, Antal Józsefné Fülöp Anna, Korsós Sándor, dr. Tapody Dömötörné Tapody Adrienne, Hell Pál, Ördögh Géza Miklósné Szabó Mária Magdolna, Rácz Lászlóné Pipicz Eszter, Lakatos Jánosné Boros Zsuzsanna, Nagy János, Dávid József, Jancsik János, dr. Szász Károlyné Koditek Gizella, Buzica Mircea, Éva Lajosné Nagy Ilona Katalin, Engi Ignácné Makra Mária, Soós Ferencné Terbe Erzsébet, Brczán Borivoj, Sopsits Kálmánná Almási Klára, N. Tóth Mihály, Tanács Imre, Rácz Ferencné Czéfó Ilona, Sági Béláné Sebestyén Rozália, Nógrádi Imréné Sebők Mária, Kalmár Antalné Galis Erzsébet, Nagy Gyula, Dévai Andrásné Vidéki Matild, Seres Nikoletta, Sajtos Sándor, Pilár János, Rosza Pál Mihály, Dán István, Majoros Erzsébet, Bozó Mihály, Zsemberi József, Villányi Boldizsárné Reisz Erzsébet, Kószó Józsefné Bullás Etelka. Valamennyi nyertes szegedi lakos lett. 200 ezer forintos értékpapírt nyert Sipos Gézáné (10536-os számú szelvénnyel). 50 ezressel lett gazdagabb: Tóth István (4925), Hamvai István (5628), Kosecz Ildikó (2932), Kéri György (10726), Pataki István (6739) és Varga Mihály (2756). A nyereményeket naponta 8-15 óra között a területi igazgatóságon (Szilléri sgt. 31-33.) lehet átvenni. Értékpapírt nyertek a Stefánia hatossal