Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-21 / 195. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1998. AUG. 21 NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHAT/A A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks. Fű út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya. Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer. Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztázsaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Űllés, Fogarasl u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. I S/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Ú| u. I. Tel.: 62/287-156. Öttűműs, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fű u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Sutymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.. 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. ZsombA. Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Focitorna - nemcsak amatőröknek! • Munkatársunktól Vasárnap délelőtt ismét összemérik tudásukat a kisteleki focibarátok. Nagyjából már összeálltak a csapatok, időben beadták a nevezéshez szükséges okmányokat és az indulás feltételéül szabott pénzt. (Csapatonként kétezer forintot.) Nem egy meleg teremben, hanem a levegős futballpálya füvén mérkőznek egymással valamikori ellenfelek, csapattársak. A II. Kisteleki Kupa sorsa dől el az összecsapásokon, amelyet a kispályás labdarúgás szabályai szerint játszanak. Amint azt Tóth Szabolcs szervezőtől megtudtuk, érvényes igazolással bíró játékosok nélkül zajlik a torna és a vasárnapi 8 órás kezdésig még bárki nevezhet a 06-62259-524-es telefonon vagy a helyszínen. (A megye háromban szereplőknek engedélyezett a játék.) Az idősebb labdarúgókat, vállalkozó kedvű amatőröket megmozgató játékot hagyományteremtő célzattal ajánlották a búcsútartó kistelekieknek. A tavalyi siker fölbuzdította a résztvevőket, a meg nem erősített információnk szerint: komoly erőnléti edzéseket tartottak. Mivel az öreg focista se vén focista, a mai világban meglepetések várhatók. Miután a győztes csapat összetétele még teljesen ismeretlen, egy dolog látszik csupán biztosnak: az eddigi kilenc résztvevő nagy csata elé néz. És nem mellékes az ilyen jellegű megmérettetésen, hogy a vásártéri főzőverseny résztvevői együttéreznek-e a zöld gyepen küzdő felekkel. (Az ígéretek szerint nem lesz versenydrukkjuk, mikor az ebédnek való pörköltet rottyantják össze.) Ebből már bárki következtethet a kisteleki búcsú játékos vetélkedőinek végső kimenetelére: nemcsak a játék, a résztvétel is fontos. • Iparosemberek a kisteleki búcsúért Roncsból kovácsolják a múltat Harmath Sándort Kisteleken sokan csak gyárosként emlegetik. A vasúti átjáró mellett csarnokok, gépek uralják a vállalkozó ember udvarát. Betont kevernek, vasat hajlítanak, s csinálnak itt mindent, ami a mai világnak kell. Sándor belegondolt „e világ" dolgaiba: - Annyi helyen voltunk már búcsún, és mindig égett a képemen a bőr, hogy mi nem tudjuk viszonozni a mások kedvességét. Szóba jött, hogy nálunk is föl kellene eleveníteni ezt a hagyományt. Gyerekkoromban Szentistvánkor volt a kisteleki búcsú. A téesz idején is tartottunk aratási ünnepet. Lovon jöttünk be Perczelből: Vlgh Anti, Nemes Jani, szegény Zsombó Lajos, Kucsora Pali, ha jól emlékszem. Tizenkét éves ha lehettem, és még az árkot is megjártam párszor... Amióta kivitték az ünnepet a Szoborhoz, azóta minden Ópusztaszeren zajlik, nagy állami fölhajtással. Nekünk nincs semmi, ami a miénk lenne. Szóltam néhány ismerősnek, mi lenne, ha válné a kulturális rész intézője, az ő táncosai adják a műsort, Rácz Imre bácsi citerásai zenélnek. A sportot Gumisjani (Horváth képviselő úr) intézi, Vlgh Zoli szedi össze a futballozókat. Horváth Laci és a Czékus Zoli, az ifjabb János fia a felvonuló lovasokat fogja össze. • Olyan sokan lesznek?! - Csányi Imre bácsi meg Böröcz Pali Balástyáról, Lengyel Jani Csengeléről, Cseppentőék Ópusztaszerről, de baksiak is jönnek még a mieink mellé. • Ennyi embert illik megkínálni valamivel... - Hízómarha esett áldozatul, a boltos Hegedús Jani fölajánlotta az udvarát meg a hűtőjét ennek földolgozására. Palatinusz is ingyen adta ide a nagy sátrat, meg a hozzávalókat, hogy mégse állva és ne a szabad ég alatt együk meg, amit a bogrács alatti tűz összerottyant. Az önkormányzat is nagyon gavallér. A hivatali segítőknek Robi a kapitányuk, vagyis a jegyző: dr. Mezey Róbert. Eszerint: Szent István tegnapi ünnepe ismét a holnap búcsúja lehet. t. r. Ök mondják... » Bár a szódásmesternek já, de a népnek már tele a pohár ezzel a sivatagi szárazsággal. Leheli tüzét a homok, éget maga körül mindent. Tegnap égi ballonjából ráspriccelt ugyan a határra a Nagy Esőcsináló, és vette is hevét kicsit a forró nyárnak, de a föld kohója igencsak üzemel tovább. Folyik rólunk a víz. Gomboséknak viszont ez a jó, mert megállás nélkül dolgozhatnak. Amikor rákérdezek Gombos Istvánnéra, hogy a balástya! szódás megy-e a kisteleki búcsúra, így válaszol: - A szóda már ott van! Szuszog, hörpöl erre a szódacsináló masina, szinte könyökkarral lök erőt a fényes ballonba. Pár perc és az útmenti szódatöltő műhelyben fröccsen a megdolgozott víz, s szomjoltóval telik a pohár. Eszerint a kisteleki búcsú sem ússza meg szárazon, de a töltős se, újabb kérdést kap: szereti-e az ilyen összejöveteleket? - Lánykoromban jártam a szatymazi búcsúba. Ilyenkor, Szent Istvánkor van az is. Amióta Balástyára kerültem, inkább édesapánk nevenapjára, Lajosra megyünk haza, négyen lányok, és az összes hozzánkvaló. Nálunk a búcsú egybeesik a névnappal. Érkezik az újabb vevő, s hallja, hogy a búcsúról tart a diskurzus, szívesen kapcsolódik a beszélgetésbe, merthogy Ópusztaszer épp a téma. Az ottani nagy hacacáré. Mivel még előtte voltunk, csak ennyit tudhattunk: - Az most a Torgyán búcsúja. Helikopterrel ereszkedik a nép közé. - Ilyesmi mással is megesett már... - Kisebb dörrenettel, ugyan, de oda még most is időben ki kell menni*. Nem Szobori búcsú a neBalázséknál nem kérdés a kérdés: - Nagyapa, megyünk csépelni? ve, hanem Árpád-ünnepség. Gondolkodni mindenképp gondolkodnunk kell a hallottakon. Kistelek búcsús ünnepét most vasárnapra hirdették. Aki ilyentájt nagy népi összeröffenésről beszél, általában az ópusztaszerire gondol. De mit tegyen szegény Kistelek? Hiába volt övé korábban e jeles nap az egyházi szertartás szerint - a múlt a hatalommal szemben kevésnek bizonyult. Azóta Ópusztaszer mindnyájunké, Kistelek viszont, csak a miénk! (Búcsúit, történéseit illetően.) Mert mi is lenne a cséplős Balázs Istvánnal, ha rezervátumba kéne adnia az öreg gépét? Ki küzdene fejbúbot vakargatva az enyészet vasfoga ette szerkentyűkkel, hogy azért a vásártéri cséplésre minden klappoljon? És ki mondaná elegánsan a rettentő fájdalmas telefonüzenetre, hogy megrothadtak a bemutatócséplésre félretett gabonakeresztek: tettünk el tartalékot! Marika, a feleség, azt mondja erre: ő biztos nem. ő már vinné a Bocskaikertből az egész vasbagázst, iastul-fiastul. Node! Időnek utána történt, hogy Vastag Norbert, mint Balázsék kicsi unokája, azt kiáltotta az aggodalmaskodó népek kerti karéjába: Megyünk csépelni! Hoppá! Beszélhet itt a mama, az anya, a keresztapa és bárki akármit: Balázsék jövőre is összeszedik a cséplőbandát. Mi több: a sajátjukból hagynak rozsot, marokverő szedi azt kévébe. Összehordják keresztbe, majd onnan kocsira, tovább az aratóünnepi ceremóniára. Mindazért, persze, hogy a fölvonulás végeztével a munkára mozgatott cséplő ismét nagy port kavarhasson. És István nagyapa elmondhassa mindenkinek, hogy ő már rég hagyta volna a fenébe ezt a dédelgetett vassárkányt, de az onoka miatt mégse teheti. - Hányat is alszunk még? - hallja ilyenkor az ember a mindennapos nagyapai kérdést és azt is látni véli amint a kisgyermek ártalmatlan szemekkel néz a gépfarra, sőt nagyon akarja, biztos hogy azt is hallja: már csak egyet, tatuka! Arra is megesküdhet bárki, hogy nincs az a szőrösszívű idegen, aki ilyenkor ne hatódna meg és ne azt javasolná az eldobott vasdarabokból aranyat kovácsoló mesternek: Ne hagyd abba, Pista! A múltat összekovácsolni ugyanis nagyon szép dolog. Úgyhogy Balázsék kedden kicsomagolták a fekete fóliából az öreg cséplőt, szerdán fölszerszámozták, csütörtökön odafaroltak melléje a traktorral és az újjáélesztett pöffentyű szintén muzeális darab megemberelte magát: úgy meghajtotta a verődobokat, mint annak idején Singer a varrógépet. Ha igazán száraz marad az idő, a cséplő ismét kavarhat egy kis port a kisvárosban. (István nagyapa átadta a fiának a traktor nyergét, ő ugyanis a pónifogattal hajtat a búcsúba.) Mert, ha hiszik, ha nem, a minapi kisteleki beszélgetés végére kiderült: Balázsék csak azért a kis porért - már amit az ilyen múltidéző munka idéz - teszik, amit tesznek. A többi csak amolyan falusi kerítés hozzá... Tibor Foronc Hazahoztuk az ünnepet!" toztatnánk ezen, ha hazahoznánk az ünnepet. A kistelekiek tudják, hogy az első próbálkozások, a szó szoros értelmében is nagy port kavartak. Többek között cséplőbanda állt kötélnek s lett híre - természetesen pora is - a mutatványnak. Harmath gyáros úr erősen munkálkodott ennek érdekében, időt. fáradtságot (s állítólag pénzt!) sem kímélve. Volt, ami volt, lett, ami lett, vasárnap már a mai álapotkhoz illő kisvárosi búcsúról beszél a nép. Rezekből szól majd a csinnudrattás hívogató, misét mond a pap, sörög-forog a búcsújáró géphad. Jönnek a búcsiúfia - mézeskalács-szívek, a nyakba akasztható olvasók és más, sátoros csecsebecse - árusítói. Lovasok, kocsisok, gépesek állnak csatasorba, hogy a búcsúhelyen, új vásártéri eszem-iszommal, mulatsággal múlassák a napot. - A délelőtti szentmiséhez van illesztve a program - mondja Harmath úr, miközben az egyik füléről a - „Bántott nagyon, hogy Kisteleken nincs semmi..." (Fotó: Gyenes Kálmán) másikra átirányítja a telefonos megrendelő hangját. Majd a hamar üzletet bevégezve folytatja: - Lovas kocsi hozza ki a papot, ide, a Rákóczi iskola mellé, a piactéri mázsaházhoz. Lesz kis köszöntő, zene, tánc, ahogy azt a plakátok is hirdetik... • Nehezen talált segítőket? - Meg kellett őket szólítani. Volt, aki, hallotta, hogy mi készül megint, és jelentkezett. Időközben kialakult, hogy kinek mi a dolga. A patikus Erika néni, vagyis Törökgyörgy JózsefKucsora Antalné, tanyai boltos: - Emlékszem, amikor gyerekek voltunk, szüleinkkel lovas kocsival mentünk a búcsúra. Föl volt az nagyon szépen szalagozva, pántlikázva. Énekeltünk az úton, amig a tanyáról beértünk. Tudtommal, soha el nem maradtunk egyetlen péter-páli búcsúról sem. Máshová is elmentünk. Voltunk a kistelekiben is párszor, a sátorsorra nagyon emlékszem. Azért is, mert ott vettünk egy piros pöttyös kisbukszát, ami nekem nagyon tetszett. Ültünk a bolondkocsin, vettük a csíkos cukorkát, meg az olvasókat. Érdekes, ezeket csak ott lehetett kapni. Pálmonostorán most is nagy búcsúk szoktak lenni. Hazamegyünk mi is, a testvéremék szinten benne laknak a búcsúban. A templom melletti térre épltkezetek. Vasárnap délelőtt még dolgozok, de délután már kimegyek majd az ittenibe is. Megnézem, hogy mennyivel lesz másabb, mint a tavalyi volt. Tóth János vállalkozó: Amióta az eszemet tudom, a templomhalmi iskolánál olyan ünnep volt a búcsú mint semelyik másik. Pünkösdkor volt, ötszáz méterre laktunk onnan, sátorok voltak, céllövöldével. Amikor én kicsi voltam, mindig hozzánk jöttek a rokonok. Harmincnál is többen ültünk az asztalnál, birkát vágtunk pörköltnek, anyám kalácsot sütött az alkalomra. Szentlászlóról is sokan kijöttek, mert a csengelei tanyavilág egyharmada Szentlászlóra húzódott. Mostanra már csendesebb lett. Csak anyánk él, ő is bent a faluban. Mi Kistelekre kerültünk. Ahogy fogyunk, úgy halkul a búcsú is. A harang, amelyik tíz órakor mindig megszólalt, elnémult. Valaki vagy valakik megzenésítették, vagyishát: ellopták. Sajnos, akkor se állok messze az igazságtól, ha úgy mondom: levették a lábáról.