Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-19 / 194. szám

SZERDA, 1998. AUG. 19. ÜNNEP 9 • Kristó Gyula professzor a magyar állam megszületéséről A keleti turultól a nyugati koronáig A lázadó Koppány kivégzése. (Miniatúra a Képes Krónikából) „A magyar történelmet a korai időszakban úgy kell felfognunk, mint egy nyugatról jövö, tudatosan megtervezett hatalomgyakorlási rendszer kiépítésének történetét egy ettől tökéletesen különbözö népközegben. Szent István egy keleti nomád nép nyugati Karoling államát hozta létre." - vallja alábbi interjújában Kristó Gyula történész, egyetemi tanár, a magyar középkortörténet kiemelkedő kutatója. • Professzor úr, ön „A magyar állam megszületése" című, 1995-ben megjelent könyvében a korábbi történettudományi elképzeléseket számos ponton meghaladó kutatási eredményeket adott közre a magyar állam kialakulásáról. Szeretném, ha ebben az interjúban a keresztény magyar állam létrejöttének körülményeiről volna szó. Javaslom, induljunk ki abból, hogy a magyar államszervezet kialakulásának vajon voltak-e előzményei a kalandozások korában, vagy még korábban, a honfoglalás előtt. - A korábbi évtizedek történetszemlélete olyan szigorú kategóriákat állított fel az állammal kapcsolatban, amelyekbe csak a Szent István korabeli államszerkezet fért bele, s így a honfoglalás előtti képződményekről nem vett tudomást. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei azonban bebizonyították, hogy a korai állam nem feltétlenül függ a területiségtől. Azelőtt azt mondták: állam csak meghatározott területen létezhet. Az új kutatások viszont rámutattak arra, hogy szép számmal léteztek olyan államszerű képződmények, amelyek személyek és nem terület felett gyakoroltak fennhatóságot. Ezekre az európai típusú állam jellemzőit nem lehet alkalmazni. Ha azonban az államot úgy fogom fel, mint olyan hatalomgyakorlási formát, amely egy rétegzett társadalom fölött képződik, egy központi akarat megnyilvánulását, akkor kiderül, hogy a vándorló steppei népek formációi államként működnek. E tekintetben előszeretettel használom a nomádállam kifejezést. • Mikortól létezett a honfoglalás előtti magyarság nomád állam? - A magyar nomádállam egyidős a magyar fejedelemséggel, amely jelen tudomásunk szerint a 850-es években, Etelközben jött létre. Ez az a bizonyos esemény, amikor Árpádot a kazárok szokása szerint pajzsra emelték és fejedelemmé tették. Nyilvánvaló viszont, hogy nem maguk a magyarok találták ki a nomád állami rendszert; a róla tudósító források világosan közlik, hogy kazár mintára alakult meg. A magyarok egy ideig részesei voltak a kazár birodalomnak, majd abból kiszakadva leképezték a kazár állami rendszert. Ennek előzménye egy háború, amelyet a 850-es években a kazár fennhatóság alatt lévő magyarok és a besenyők egy csoportja vívott. A magyarok vereséget szenvedtek és ennek következtében két részre szakadtak. Egyik részük kelet felé ment, és kilépve Európából, Perzsia vidékén, a Kaukázustól délre esó területen telepedett le. E magyarok legutolsó hiteles nyoma 1329-ból való; egy számban egyre fogyatkozó magyar népesség létezett századokon keresztül, míg bele nem olvadt a környező népességbe. Iszlamizálódva és népi karakterét elvesztve tűnt el a történelem porondjáról. A másik magyar csoport a vereség nyomán nyugat felé vonult tovább; ók a kazár uralom alól akartak menekülni. Ekkor költöztek Levédiából Etelközbe. 9 Nem különös, hogy azt a modellt vették át, amelynek fennhatósága alól megszabadultak? - A dologban nincs ellentmondás, hiszen ez a jelenség nem függött a „nemzeti" jellegtől. Á magyarok csak a kazár uralmat és nem a kazár modellt tagadták meg. Utóbbit saját maguk számára akarták használni. Végső soron ez a modell a kazárok számára sem volt eredeti, hiszen ók a türköktói vették át, akik valószínűleg maguk is átvették a még keletebbre, a Csendes óceán és az Altáj között élő népektől. A steppén tehát kialakult és évszázadokon keresztül öröklődött egy uralomgyakorlási forma, amelynek átvétele a kínai nagy faltól Kelet-Európáig terjedt. Miután a magyarok nyugatabbra költöztek, e keleties nomád modellt továbbvitték, és ók lettek legnyugatibb megvalósítói. • Lehet azt tudni, hogy hányan voltak a magyar fejedelemség alattvalói? - Ez igen nehéz kérdés. Véleményem szerint a magyarság ekkori életében nagyobb szerepe volt a nomád életformának, mint ahogy azt korábban feltételezték, s ez átértékeli a honfoglaló magyarokra vonatkozó ismereteinket. A korábbi felfogás a honfoglaló magyarok létszámát 400-500 ezerre teszi. Nehéz azonban elképzelni egy olyan nomád népet, amelynek ekkora lélekszáma lett volna. Ha tehát a magyarok nomádok voltak, ahogyan azt számos forrás is igazolja, akkor a honfoglaló magyarok létszáma, beleértve a hozzájuk csatlakozott, eredetileg nem magyar, de magyarrá vált elemeket is, nem lehetett több 100 ezernél. Meg kell azonban mondanom, hogy egy nomád nép esetében még ez a 100 ezer is inkább csak „kegyeleti" szám. Ismerek olyan kiváló német kutatót, aki a fénykorukban lévő hunok létszámát összesen 40 ezerre teszi. Márpedig a hunok nem kisebb ribilliót okoztak az 5. századi Európában, mint a magyarok a 10. századiban. Én tehát még az elől sem zárkózom el, hogy a honfoglaló magyarok létszáma 100 ezer alatt volt. 9 Mennyire lehetett stabil ez az állam, amely helyváltoztatás közben uralkodott 100 ezer emberen? - A nomád államok belsó szerkezeti okokból rendkívül ingatagok voltak. Gyors felfutásukat, amelynek nyomán néhány évtizedig uralták a steppét, rendszerint gyors hanyatlás követte, majd elsöpörte őket egy újabb nomád birodalom, amelyre ugyanez a sors várt. Amikor a magyar nomádállam hanyatlani kezdett. akkor úgy látszhatott, ez a szabály teljesül majd be rajta. 9 Honnan lehet tudni, hogy a magyar állam válságba került? - A válság egyik első jele, hogy 917-től a magyarok egyszerre két irányba is vezettek kalandozásokat. Ez arra mutat, hogy ekkor legalábbis kétirányú hatalmi centrum alakult ki a magyarság körében. Egyik még sokáig folytatta a nyugati kalandozásokat - s ezek még sok sikert hoztak, hiszen 926-ban és 937-ben a magyarok eljutottak az Atlanti óceánig - ugyanakkor volt egy olyan magyar törzsi csoportosulás, amely déli-dél-keleti irányban, Bizánc felé kezdett el hadakozni. 917-től 955-ig hat ilyen alkalomról tudunk. A központ megszűntét támasztja alá az is, hogy a 10. század első felének nagy részében nem ismerünk magyar nagyfejedelmet. Korábbról ismerjük Álmost és Árpádot, azután viszont évtizedeken keresztül senkit. Fogalmunk sincs, kik voltak az utódok. Az ó szerepük tehát már nem lehetett olyan nagy, mint elődeiké vagy utódaiké, Taksonyé és Gézáé. A bizánci császár 950 környékén megírja, hogy a magyarok nyolc törzse nem engedelmeskedik a maga főnökeinek, vagyis a fejedelemség, noha formálisan megmaradt, törzsi alkotóelemeire hullott szét. 9 Milyen szálak kötötték össze ekkor a magyar törzseket? - A 10. század második felében már a magyarok maguk is úgy érezték, hogy megszakadtak a törzseket összekötő szálak. Jó példa erre a következő mozzanat: az Árpádok mindig is idegenből hoztak feleséget; ez alól Taksony az egyetlen kivétel, aki fiának, Gézának az erdélyi Gyula testvérét szerezte meg. Ez azt jelzi, hogy Taksony már úgy érezte: Gyula idegen. Teljes joggal, hiszen az Árpádok 950 táján még pogányok voltak, míg Gyula már felvette a kereszténységet, s ezen kívül is több száz kilométernyi távolságban éltek egymástól. Amikor a 11. század elején István legyőzte Gyula fiát, akkor a források Gyula területét regnumnak, vagyis országnak nevezték, pontosan úgy, ahogy István területét is. A kortársak tehát úgy látták, hogy két különböző képződményről van szó. • Hogyan lehetséges, hogy a meggyengült magyar nomádállam mégis fenn tudott maradni ebben az időszakban? - 917-től kezdve egyre gyorsabb ütemben forgácsolódott szét a magyar nomád állam. Ez volt az a történelmi pillanat, amikor rendes körülmények között megjelent mindig Keletről - egy hódító, amely az elpusztulóban lévő birodalmat magába szívta és új néven, új vezetőkkel, új birodalmat hozott létre. A magyarság azonban már bekerült a Kárpát-medencébe, vagyis kiszakadt a steppe nagy áramából, s ez a sors már nem fenyegette. A magyar történelem és a magyar nép szerencséjére Kelet-Európában ekkor nem volt olyan nomád birodalom, amely támadhatott volna. A kazároké ilyen lett volna, de ők épp ezekben az években szenvedtek vereséget az oroszoktól. így aztán a felbomló magyar fejedelemség számára ekkor egy hosszú agónia következett be. • Ekkor következtek az első vesztes csaták is. - 933-ban következett be az első nagy vereség Merseburgnál, majd 938-ban újabb nagy vereség a szászoktól, amely után a magyarok többé soha nem támadtak Szászországra. A vereségek sora után a 950-es évek elején a német király valóságos élő falat emelt a magyarok elé a délnémet területeken az Alpokon át a Póig, amely lezárta a nyugatra vezető utakat. Keleten ugyanakkor Bizánc is túljutott belső válságán. 941-ben már volt olyan délre irányuló kalandozó hadjárat, hogy a magyarok nem tudtak átkelni az Al-Dunán, mert a másik oldalon ott voltak a bizánciak. 955-ben megtörtént az augsburgi, 970-ben az arkadiupoliszi vereség s ezzel lezárultak a nyugat, illetve dél-kelet felé irányuló hadjáratok. A magyarság ott állt a romokban lévő fejedelemséggel - valójában nyolc különálló törzzsel - és ki volt téve annak, hogy jön egy hatalom, amely meghódítja. Ez volt a mélypont. A magyarság magára volt hagyatva. Egy tökéletesen új geopolitikai helyzet áll elő: a magyarok kezdték észrevenni, hogy az új hódító immár nem keletről jön majd, hanem nyugatról. Ez döbbenetes felismerés lehetett. 955 után elkezdték cölöpökkel megerősíteni a nyugati határokat, mintha azt remélték volna, hogy ezek megakadályozzák a Nyugat behatolását a Kárpát-medencébe. 9 Tulajdonképpen milyen veszélyre lehetett számítani nyugat felől? - A magyarok meglepetésére kiderült, hogy a Nyugat nem lóháton, nyilazva és mindent letarolva ront be, ahogyan keletről szoktak a hódítók, hanem szellemileg kezd behatolni. Ez az új világ névjegye. A nomád magyarság területhez jutott azáltal, hogy bezárták a Kárpát-medencébe. 972-ben Bizánc leigázta Bulgáriát és kijutott az Al-Dunához, s ezzel ott volt a magyar szállásterületek déli határában, a német előrenyomulás is elérte a magyar területek nyugati részét, s így a harapófogó összeroppantással fenyegetett. Mindeztek tetejében a 970-es évek elején a német-római és a bizánci császár gyermekei házasságot kötöttek. Hatalmas volt a fenyegetettség, hogy a kétoldali nyomás egy politikai szövetség révén összeroppantja a magyar szállásterületeket és a nem működő magyar fejedelemséget. Ez az a történelmi pillanat, amikor 973ban Géza fejedelem elküldte követeit a még élő augsburgi győztes I. Ottó német-római császárhoz, ezzel kinyilvánítva, hogy Magyarország kész megnyitni kapuit a Nyugatnak. 9 Vajon miért nem alakult ki ekkor mindjárt a keresztény magyar állam? - A befogadó lendület alábbhagyott. Ennek egyik oka, hogy a német császárságot ebben az időben rendszeres belsó bajok gyötörték, hiszen a bajor herceg állandó ellentétben volt a császárral. Másfelől valószínű, hogy Géza visszakozott. Elhárulni látszott a fenyegető német-római-bizánci veszély, s miután kiderült, hogy nem omlott össze a kárpát-medencei magyar lét, már nem volt fontos a kereszténység befogadása. Források tanúsítják, hogy Géza fennen hirdette magáról: ó elég gazdag ahhoz, hogy egyszerre szolgálja a keresztények mindenhatóját és a pogány isteneket. Ez tipikusan egy nomád nagyúr gesztusa. Géza volt az utolsó Árpád-házi pogány fejedelem. 9 Akkor hát: mikortól kezdődik az új magyar állam megalakulása? - A történelem tökéletes dramaturgiát szolgáltatott erre. 996-ban, miután meghalt Civakodó Henrik bajor herceg, házasság jött létre a bajor herceg lánya, Gizella és Géza fia, István között. Az új Magyarország ezzel a násszal kezdődik. Itt már egyértelmű az ország elkötelezettsége nyugat felé. A nyugat-európai keresztény közösségbe bebocsátásra váró közép-európai népek közül a magyarok az elsők, akik ilyen rangos nyugat-európai házassághoz jutottak. A bajor herceg lányának kezét nem adták akárkinek - és persze a feltételek sem voltak akármilyenek. Valószínűleg nem egy nomád fejedelem sátrába adták Gizellát, hanem létezhetett egy házassági szerződés, amely kikötötte a kereszténység tűzön vízen át való véghezvitelét. 996-ban Gizellával bejöttek a nyugati papok, és a bajor vérteslovagok. 997-ben meghalt Géza; István átvette a hatalmat, ám rögtön szembe került a Géza-féle allűröket folytatni akaró pogány nagyúrral, Koppánnyal. Kettejük között 997ben olyan csata történt, amelyről egykorú forrás azt közli, hogy a magyarok vívták a németekkel. Nyilván, itt Koppány lehetett a magyar, István pedig a német sereg vezére. A csatát tehát német fegyverek döntötték el. Koppány vereséget szenvedett, Istvánnak pedig immár nem volt ellenfele az Árpádok törzsének területén. 9 Hogyan fogadta ezt a változást a többi magyar törzs? - Ebben az időpontban még nem állt helyre a magyar fejedelemség. Csak annyi derült ki, hogy a magyarok nyolc törzse közül az egyikben, az Árpádok törzsében Istváné lett a vezető szerep, s ez a törzs a nyugati kereszténységhez, a német-római császársághoz kötötte szekerét. 997-ben tehát az ország nyugati sávjában kialakult egy törzsi állam, amely már magában hordozta az új állam struktúráit. Ahhoz, hogy István a hajdani fejedelemséget királyként visszaállítsa, sorban le kellett vernie az ellenálló magyar törzsfőket. Ehhez bizonyítania kellett, hogy ő már nem a turulmadárra veze'L ti vissza uralmát, hanem ő Isten kegyelméből uralkodó király. Koronát kért és kapott a pápától. A magyar korona, mint keresztény legitimizációs szimbólum, az akkori világ két legnagyobb hatalmának jóváhagyását is jelképezte. A dramaturgia 1002-ben igen kedvező fordulatot vett István számára: III. Ottó halálával, Gizella testvérét, II Henriket választották meg német királlyá, 1014-ben pedig németrómai császárrá. István sógora lett a császár. Ennél kedvezőbb helyzetben Magyarország nemzetközileg aligha volt még. István abszolút biztonságban érezhette magát a belsó problémák megoldásában. 9 Milyen mintára épült ki az új magyar államrendszer? - Az eddig természetesen csak az események politikai menete volt. Ezzel egyidőben hallatlan nagy szervezőmunka indult meg az országban, és tulajdonképpen ez eredményezte a magyar állam kialakulását. 996-tól kezdve új intézmények jelentek meg Magyarországon: létrejött a hatalom gyakorlásának új formája, a királyi tanács, megalakultak a vármegyék és a várispánságok, vagyis a hatalom immár nem személyek, hanem terület fölött érvényesült. De az új államrendszert nem István kétségkívül meglévő zsenialitása találta ki. Ahogy az elsó nomád államot kazár mintára vették át, a szent istváni államot német mintára hozták létre. A közigazgatás kialakítása, egyértelműen nyugati minta: sehol a nomád világban nem volt ilyesmi. István törvényei is a „régi és új császárok" nyomán születtek. A magyar uralkodó által veretett pénz is a korabeli német pénzeket vette mintául. Kiáltó volt a német hatás. 9 Nem tartották akkoriban veszélyesnek az erős német hatást az ország szuverenitására nézve? - Szent István állama, noha erős német hatásra alakult ki, természetesen szuverén magyar állam volt. A mai világban, amikor a nemzeti függetlenség szólamai erősebbek, az ember hajlandó megbélyegzésnek venni, hogy a magyar állam német mintára alakult ki. Abban az időben azonban ez a legnagyobb dicséret volt. A magyar állam a legtisztább forrásból merítette a maga mintáját, hiszen a német minta alapul vétele a nyugati világban olyasmit jelentett, mint a keleti világban a türk alapokra visszamenő kazár átvétel. E régi korszakokban nem működtek még a nemzeti érzelmek; a kérdés az volt, hogy ki, honnan vett valamit. Ha jobban megnézzük, az egész történelem bizonyos minták lemásolásából áll. A világtörténelem e szempontból egyáltalán nem változatos, hiszen nagyon kevés eredetit alkottak. Az igazi kérdés az, hogy jót, és jól másolták-e. István e szempontból remekül választott. Azt a német-bajor mintát vette át, amely lényegében a római alapokon kialakult frank mintára ment vissza. A magyar történelemben ez az a pont, amelyen az új magyar állam joggal mondhatja magát a római és a frank-germán világ, illetve az ebből létrejött Nagy Károly-féle Karoling birodalom örökösének. Panek Sándor