Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-11 / 187. szám

6 UNIVERSITAS KEDD, 1998. AUG. 11. • A jogi kari új dékánja Elvadult az egyetemi világ • Felvételi körkép: a SZÉF Van merítési lehetőség Besenyei Lajos: Minden pozíciómat tisztességesen kitöltöttem. (Fotó: Schmidt Andrea) A Szegedi Élelmiszer­ipari Főiskolai Karon az idén felvett hallgatók lét­száma nem változott a tavalyihoz képest. Az ál­lamilag finanszírozott ke­retbe 233-an jutottak be. Nagy részük nem vizsgá­zott, hanem mentesség­gel, a középiskolai ered­ményei alapján nyert fel­vételt. Élelmiszertechnológus sza­kon a ponthatár kettővel, élel­miszergépész szakon három­mal volt magasabb, mint ta­valy. Az. utóbbi szak pontha­tár-növekedését Bajusz Ta­másné oktatási főigazgató-he­lyettes jónak tartja, mert a műszaki felsőoktatásban - a divatszakmák kivételével ­általában nagyon alacsony a ponthatár. Vállalkozó-mene­dzser szakon viszont három pontos csökkenés figyelhető meg, amelynek oka a főigaz­gató-helyettes szerint az, hogy nehéz volt a felvételi. Mivel a diákok a főiskolá­kat jellemzően nem az első helyen jelölik meg a jelentke­zési lapon, ezért a SZÉF -re olyanok is sokan bejutnak, akiknél az intézmény csak a 2-5. helyek valamelyikén sze­repel. Az idén nappali tago­zatra jelentkező 680 diákból 410-en frták be a SZÉF-et első vagy második helyen. Ez a szám közel duplája, az összesen jelentkezőké pedig majdnem háromszorosa a fel­vehető hallgatók számának. Bajusz Tamásné szerint tehát van merítési lehetőségük. A főiskolára az egész országból érkeznek hallgatók, a vidéki­ek aránya 72 százalék. Elel­miszertechnológus és gépész szakra még ennél is nagyobb arányban jönnek vidékről, hi­szen a főiskola továbbtanulási lehetőséget jelent azok szá­mára, akik az ország külön­böző pontjain élelmiszer-ipari vagy gépészeti jellegű szak­középiskolában végeztek. A vállalkozó-menedzser szak ezzel szemben inkább a gim­náziumot végzettek számára vonzó. Közülük is sokan azért választják ezt, mert esetleg egyetemi közgazdasági kép­zésre nem nyertek felvételt. A főiskolás diákok 47 százaléka jön szakközépiskolából. Élel­miszertechnológus szakon az arányuk 50, gépész szakon 76 százalék, a vállalkozó-mene­dzser képzésben viszont csu­pán 30 százalék. A nemek szerinti megosz­lásról a statisztika azt mutatja, hogy gépész szakra döntően, 70 százalékban fiúk jelentkez­nek. Élelmiszertechnológus szakon már csak 40 százalék az arányuk, a vállalkozó-me­nedzser képzésre felvetteknek pedig mindössze egynegyede fiú. A mindhárom szakon in­duló levelező tagozat iránt nagy az érdeklődés, idén 406­an jutottak be ebbe a képzési formába. A költségtérítéses létszámkeretet a főiskola nem töltötte be, mert kevesen vet­ték igénybe ezt a lehetőséget, bár a főigazgató-helyettes sze­rint az 55 ezer forintos féléves díj nem számít magasnak, en­nek ellenére sokan nem tudják megfizetni. H. Sx. A történetek tükrében Évszámokban 1937: Tápiószelén születik. 1955: a jászapáti Mészá­ros Lőrincz általános gimnáziumban jeles érettségit vizsgát tesz, és felveszik az akkori elnevezéssel a Sze­gedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kará­ra. 1959: summa cum laude minősítéssel doktorrá avat­ják, és a Lábatlani Cement- és Mészművekhez kerül jo­gi előadóként. 1960: házasságot köt, felesége dr. Szittya Anna, aki jelenleg nyugdíjas, előtte a Budapest Bank tatabányai fiókjának igazgatója, egy leány gyer­mekük van. 1961: visszahívják a szegedi jogi karra, ahol először tanársegédként dolgozik. 1967: adjunktus­sá léptetik elő. 1975: elnyeri az állam- és jogtudomány kandidátusa címet, értekezését „A szocialista szerveze­tek termékforgalmi szerződéseinek szankciós rendsze­re" címmel készíti el. 1976: docensi kinevezést kap. 1992: megbízzák a Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetésével, amelynek élén most is ő áll. 1991: három évig a kar oktatási Ugyekért felelős dékán­helyettese. 1995: habilitál és egyetemi tanárrá nevezik ki. 1997: a Miskolci Egyetem Társadalomtudományi Habilitációs Bizottságának tagjává választják három évre. 1998. július 1.: a JATE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja. Kávéház a Füvészkertben • Munkatársunktál A JATE újszegedi füvész­kertjének kialakulásáról, tör­ténetéről és szerepéről esett szó elsősorban azon a be­szélgetésen, amelyet a köz­életi kávéház keretében ren­deztek múlt hét pénteken es­te a füvészkertben. A füvészkertben ebben a hónapban is sok látványos­sággal találkozhatnak a láto­gatók: teljes pompában vi­rágzik az indiai lótusz, nyíl­nak az orchideák. Családok, óvodás és iskolás csoportok keresik fel minden nap az egzotikus növényekben is gazdag kertet. A pénteki ta­lálkozóra mintegy nyolcva­nan mentek el. Mihalik Er­zsébet, a füvészkert igazga­tója katasztrofálisnak nevez­te az anyagi helyzetüket. Mint mondta, a fenntartásra nagyon kevés, a fejlesztésre pedig semmi nem jut. A JA­TE évente mintegy hatszáz­ezer forintot ad a költségve­téséből, amely az igazgató szerint csupán az üzem­anyag- és a telefonköltséget fedezi. Egy magánszemély létrehozta ugyan a Szegedi Füvészkertért Alapítványt is, amely azonban az alaptőkén túl eddig egyetlen fillérrel sem gyarapodott. A kert be­vételének nagy részét az a pénz jelenti, amit a látogatók fizetnek. Mihalik Erzsébet elége­detten szólt arról, hogy a közéiéti kávéházban nem­csak az irodalmi kultúra kap teret, hanem nyitottak a ter­mészettudományos kultúra felé is. Ezt a kezdeménye­zést a résztvevők szívesen fogadták, sőt javasolták, hogy hasonló - sétával is egybekötött - estet jövőre is rendezzenek. Együttműködés • Budapest (MTI) Az informatikai szakmai háttér erősítése, az utánpót­lásképzés és a kutatói tevé­kenység elősegítése érde­kében egy évre szóló együttműködési megállapo­dást kötött a Magyar Távira­ti Iroda Rt. és a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos­mérnöki és Informatikai Ka­ra (VIK). A VIK a megál­lapodás keretében vállalja, hogy szakértői segítséget nyújt az MTI-nek az infor­matikai és távközlési rend­szerek kialakításában, a fej­lesztési tervek kidolgozásá­ban, valamint a beruházások műszaki-gazdasági előkészí­tésében. Fogadja az MTI szakemberei által megfogal­mazott diplomaterv-témákat, és megteremti kidolgozásuk feltételeit. A kar igény ese­tén tanfolyamokat és leve­lező képzést szervez a hír­ügynökség munkatársai szá­mára. Felvételi előkészítő • Munkatársunktól A József-Attila Tudomá­nyegyetem Természettudo­mányi kara az 1998/99-es ta­névben önköltséges előké­szítő évfolyamot indít bioló­gia, fizika, földrajz, kémia és matematika tárgyakból, amelynek célja egyetemi és főiskolai vizsgára való felké­szítés. A jelentkezés feltéte­leiről érdeklődni személye­sen, levélben vagy telefonon a JATE TTK Dékáni Hivatal Tanulmányi Osztályán lehet (6720 Szeged. Aradi vérta­núk tere 1., 62/321-921). A jelentkezési határidő 1998. szeptember 11. Az elmúlt hónap elején lépett hivatalába a Jó­zsef Attila Tudománye­gyetem Állam- és Jogtu­dományi Karának újon­nan választott dékánja, dr. Besenyei Lajos, akivel - egyebek mellett - arról beszélgettünk, milyen volt egyetemistának len­ni, és szerinte milyenek a mostani diákok. - Édesapám eredeti szak­mája cipész volt, de ezt a mesterséget a születésem után abbahagyta. Felköltöz­tek Budapestre, ahol ka­zánfűtő volt, édesanyám pe­dig a fegyvergyárban dolgo­zott - mutatja be néhány szó­ban szüleit Besenyei Lajos. • Hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára? - A háború alatt vissza­költöztünk a Jászságba. Az iskoláimat 1943-ban Jász­kíséren kezdtem. A háború utáni időszak mai szemmel nézve nehezen értékelhető. Visszafogottságban éltünk, nem tudtuk, mi az a külföld, (gy aztán nem is éreztük annyira a nyomorúságot. Nem éltünk gazdagon, de na­gyon szegényen sem. Gye­rekfejjel nem fogtam fel tra­gikusan azt az időszakot, sőt nekem szépnek tűnt. 1951­ben kezdtem középiskolába járni Jászapátiban, ahol jó képzést kaptunk. Ezt bizo­nyítja az a körülmény, hogy az egyetemen több vezető oktató érettségizett abban a gimnáziumban. • Ön volt az első értelmi­ségi a családban ? -Én voltam az első, aki érettségiztem, aki egyetemen végeztem, és aki egyetemi oktató lettem. A szülők min­denben támogattak, de ma­gam döntöttem el, hol akarok továbbtanulni. • Hogyan? - Három pálya érdekelt: az építőmérnöki, a bánya­mérnöki és jogi. Egy húszfil­léressel sorsoltam ki, hogy melyiket válasszam. Meg­győződésem, hogy a kész­ségpályákat kivéve bármit el lehet sajátítani kellő szorga­lommal és átlagos észbeli képességgel. • Akkor másképpen le­hetett bejutni az egyetem­re, mint most. Mennyire számítolt a származás? - Nagyon sokat. Nekem is előnyöm volt, mert munkás származású voltam. Minden kategóriából, munkásból, pa­rasztból, értelmiségiből és egyébből is vettek fel. A származást a vizsgákról ké­szült statisztikákban is külön megjelölték. 9 Hogyan tudott hallga­tóként mindig kiváló eredményeket elérni? - Leginkább a pénz ösz­tönzött. Nem bírtam ki egy fél évnél tovább úgy, hogy ne kapjam meg a legmaga­sabb ösztöndíjat. Persze, ta­nulni is mindig szerettem. Az volt az elvem, hogy ami­kor tanulok, akkor intenzí­ven tanuljak. Egy-egy né­gyes időnként becsúszott, egyedül negyedévben voltam kitűnő. A sors iróniája, hogy az egyik félévben éppen ab­ból a tárgyból kaptam né­gyest, amelyen tanszéket most vezetek. • Mennyiben volt más az egyetem akkor, mint most? - Azt hiszem, összeha­sonlíthatatlan. Ötvenketten voltunk az évfolyamon. Is­mertük egymást, volt vala­mi, ami összetartott bennün­ket. A mai hallgatók nem is­merik egymást, hiszen két­százötvenen járnak egy év­folyamra. Az oktatók is job­ban ismertek bennünket. Ha láttunk az utcán egy pro­fesszort. követtük a tekinte­tünkkel, hogy köszönni tud­junk neki. Most nem tudok lejönni a második emeletről, mert a hallgatók elállják az utat. Elvadult egy kicsit az egyetemi világ. Mi, diákok egymásra is jobban tekintet­tel voltunk. Ma a hallgató gond nélkül kihúzza a társát a vizsgára jelentkezők közül, ha ő már nem fért fel a listá­ra. • Milyen pályára készült az egyetem alatt? - Alapvetően tanári pá­lyára. Amikor végeztem, a körülmények úgy alakultak, hogy elmentem dolgozni a lábatlani cementgyárba. Sokkal közelebb kerültem az élethez, ezért utólag azt mondom, minden tanárse­gédnek hasonló helyen kel­lene eltöltenie egy-két évet. 1961-ban aztán visszahívtak az egyetemre. 9 Mennyire kellett meg­küzdeni mindazért, amit a dékáni kinevezéséig el­ért? - Minden pozíciómat tisz­tességesen kitöltöttem. Hosszú ideig voltam tanár­segéd, majd adjunktus. In­gyen nem sok mindent kap­tam, de az az élet rendje, hogy mindenért meg kell dolgozni. Ezt a szobát előttem dékánként többen használták olyanok, akiket én tanítottam. 9 Hogyan esett a válasz­tása a polgári jogra? - Az elméleti témák messze estek az érdeklődé­semtől. Az egyetemen há­rom diákkörnek is tagja vol­tam: az államigazgatással, a büntetőjoggal és a polgári joggal is foglalkoztam. Az 1958-as diákköri konferen­cia meghatározó volt a vá­lasztásban, mert azon a pol­gári jogi témában készítet dolgozatom kiemelt első dí­jat nyert. 9 Hogyan értékeli déká­ni tevékenységének első hónapját? - Nem értek nagy csalódá­sok. Az apró részletekkel még meg kell ismerkednem, de a tapasztalatom azt mutat­ja, hogy a vezetési elképzelé­seimet alapvetően nem kell megváltoztatnom. Azt val­lom, hogy ne a karmester le­gyen az első hegedűs. A ve­zetőnek össze kell fognia a munkát, a feladatokat pedig szét kell osztania. A legfon­tosabb teendő megvizsgálni, hogy a tantervünk mennyire felel meg a mai igényeknek. Ma még sok a jelentkező, vá­logathatunk. De már észreve­hető a telítődés a jogi terüle­ten. Most még tudunk pers­pektívát nyújtani, hiszen pél­dául az európai uniós csatla­kozás során rengeteg jogász­ra lesz szükség. Ugyanakkor már érezhetően csökken az érdeklődés az értelmiségi pá­lya iránt. A gyerekek inkább vállalkozónak mennek, mert ott hamarabb folyik a pénz. 9 Sok hallgató tartja szi­gorú embernek, ezért nem éppen népszerű. Ön is így látja magát? - Igyekszem mindenkit egységesen elbírálni, és em­berileg mindenkihez egyfor­mán viszonyulni. Azt hi­szem, a személyem és a vizs­gáztatásom köré misztikumot vont a hallgatóság. Igaz, azt a színvonalat, amit megszok­tam, nem kívánom lejjebb adni. Ez azonban nem telje­síthetetlen. A követelmény­szintemet megerősíti bennem az, hogy sokszor találkozom tíz-húsz évvel ezelőtt végzett emberekkel, akik megállíta­nak a bíróság folyosóján, és azt mondják: de jó, hogy ak­kor olyan szigorú tetszett len­ni. 9 A tanítás mellett mivel foglalkozik? - Van egy ügyvédi iro­dám, polgári ügyekkel fog­lalkozom. Ha nem dolgo­zom, kikapcsolódásképpen kimegyek a Zákányszék mel­letti tanyámra, és ott kapál­gatok, nyírom a füvet. De az is kikapcsolódás számomra, ha negyedórát játszok a szá­mítógépen. Szeretek barká­csolni is, korábban régi búto­rokat javítgattam. És van két unokám, akikkel szintén fog­lalkozni kell. Magadás Sxabelcs Megjelent a Belvedere Meridionale legújabb száma. A Juhász Gyula Tanárképző Fáiskola történészhallgatóinak lapjában egyebek mel­lett olvashatnak egy kö­zépkori koncepciós perról, a kanizsai gyógyfürdő történetéről, valamint az 1849. októ­ber 15-i sző regi véreng­zésről. 1314. március 18-án Pá­rizsban egy kis szigeten máglyán égették el Jacques de Molay-t, a templomos rend nagymesterét, amivel véget ért a templomos rend közel kétszáz éves története. A véres ítéletet és végrehaj­tását egy hosszú, középkori koncepciós per előzte meg. Papp Gábor referátumában a per menetét, az okokat és az összefüggéseket tárja az olvasó elé. Fejős Sándor ti­zenöt oldalon keresztül tag­lalja a kanizsai gyógyfürdő történetét a kezdetektől nap­jainkig. Lányi Ernő vasúttör­ténész A magyar magánva­sutak és mozdonyaik című sorozatának újabb részét is közli a periodika. A legújabb számot egyébként Máthé Zoltán budapesti vasútbarát hatalmas képeslapgyűjtemé­nyéből válogatott, vasútállo­másokat ábrázoló képei ill­suztrálják. A Hajdani várme­gyéink rovatban Hevesről és Komáromról olvashatnak egy-egy dolgozatot. Az egy­kori és mai tanáraink soro­zatban egy vérbeli, hivatását szerető történelemtanárral, Marjanucz Lászlóval ismer­kedhetnek meg. Az interjú­ból megtudhatják, hogy a ki­váló tanár mostanában a bé­csi udvari hatóságok ma­gyarországi politikáját, illet­ve a Bánát történetét kutatja. Szabóki Judit Apátfalva tör­ténetéről ír, különös tekintet­tel a trianoni békeszerződés következményeire. A grafi­kákkal és táblázatokkal gaz­dagon illusztrált dolgozatból egyebek mellett megtudhat­ják, hogy a századelőn mi­lyen nemzetiségek éltek Apátfalván. Bíró Csaba hosszasan értekezik az 1849. október 15-i szőregi véreng­zésről. Bár az október 15-i események rekonstruálása nagyon nehéz feladat, mivel a források több ponton el­térőek, sőt néhol egymásnak ellentmondóak, a szerző rendkívüli pontossággal és alapossággal ismerteti a té­nyeket. A negyvennyolcas forradalom és szabadságharc­hoz kapcsolódóan egy tanul­mány és egy véleménycso­kor szerepel még a lapban. Kiss Gábor Ferenc a hadse­regállítás kezdeteiről ír, Jan­csák Csaba pedig neves sze­gedi tudományos és közéleti személyiségeket kérdezett arról, hogy szerintük mi időszerű ma 1848-49 örök­ségéből. S akik elmondják a véle­ményüket: Balogh László új­ságíró, politikus, Btró Zoltán főiskolai tanár, Blazovich László történész, levéltáros, Dér Endre író, Gyulay End­re megyés püspök, Kiss Ernő népművelő, Marjanucz László történész, Sándor Já­nos rendező, Szalay István matematikus és Simái Mi­hály költő. A lap utolsó ol­dalán In memóriám László Gyula címmel a közelmúlt­ban elhunyt régész pro­fesszor emlékének adózik. Sxabő C. Szilárd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents