Délmagyarország, 1998. augusztus (88. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08 / 185. szám

SZOMBAT, 1998. AUG. 8. STEFÁNIA - RIPORT 9 Nagyvállalkozó. Vagy írjam inkább így: nagytőkés? A fogalmakat ismerjük, ám hiába telt el lassan egy évtized a magyarországi rendszerváltozás óta, leginkább csak a külsőségekkel, a Mercedes autóval, az emeletes villával, a hitelkártyákkal tudjuk azonosítani mindazokat, akik elmondhatják magukról, hogy bekerültek a gazdag emberek e csoportjába. S miközben - látva tovasuhanó autócsodáikat - napi programmá vált az irigykedés, a képtelennél is képtelenebb történetek mesélgetése, vajon hányszor gondolunk arra, mennyi munka, milyen üzleti érzék szükségeltetett egy-egy vállalatbirodalom fölépítéséhez? Nos, mai riportunkban éppen arra vállalkozunk, hogy olyan ember karriertörténet vázoljuk fel, aki Szeged legsikeresebb menedzserei közé küzdötte fel magát, s aki szakmájában ismert szinte az egész világon. Neve: Gellért Ákos. Ami pedig munkakörét illeti... Tegnap délelőtt, pár perccel kilenc óra után arról hallgathattam egy rövid tájékoztatót Szeged egyik sportközpontjában, milyen is egy teniszpálya ideális világítása, hogyan illő gondozni a pályát borító salakot, s miből kell alapot építeni a díszburkolat alá, ha azt szeretnénk, hogy az aljzat el is vezesse eső után a vizet. Nem sokkal később egy üzemcsarnokban már arról világosítottak föl, hány öltéssel is kell varrni egy paplant ahhoz, hogy a japán vevő kiválónak minősítse az árut. Majd egy gyermekorvosi rendelőben azon ámuldozhattam, mennyivel más a várószoba, ha videós tévét szereltek a falra, és légkondicionált a helység. S mivel úgy ítéltetett meg az agyam, bírja még az információkat, pár kilométerre Szegedtől, Vajháton már a gyárkéményépítés rejtelmeibe avattak be, miután megmutatták, honnan indulnak majd a nagy dobozokkal megrakott kamionok Németországba. S hogy út közben se unatkozzam, egy Mercedes anyósülésén többek között meghallgathattam, miként számolják ki a német közgazdászok egy gyár valós értékét, mikor érdemes egy vállalkozás termelésének bővítésről gondolkodni, s mi a különbség a magyar és a német üzletemberek vállalkozási morálja között. Gépészmérnök, jogi diplomával Ha most valaki azt hinné, fél tucatnyi riportalanyt gyűjtöttem össze a hét utolsó munkanapjára, hogy behozzam hét közbeni lemaradásomat, ki kell ábrándítanom. Mindössze egyetlen partner vállalta, hogy megosztja életének tapasztalatait - Gellért Akos, akiről annyit már minden bizonnyal nagyon sokan tudnak, hogy ő az a bizonyos Gellért, aki megvette a Déléppályát a Szőregi úton. S aki Németországból hazatérve olyan merész álom megvalósításába kezdett azon a területen, aminek eredményére nem is olyan soká fölfigyelhet az igényes teniszvilág. Tulajdonképpen már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy beültessük Gellért urat a riportalanyok székébe, ám pár perces beszélgetés után már könnyű egyetérteni a 47 éves üzletemberrel: a Gellért szabadidő központ, az egy dolog. Arról pedig a Gellért család gonhirdették eladásra a Délép egykori sportközpontját, úgy gondolkodtam, miért ne varázsolhatnék én ide egy olyan teniszcentrumot, ami ugyan nekem nagy profitot nem hoz, de Szeged egyik ékessége lehet. Mondjuk olyan sportparadicsom, ahol egykor talán még a világ élvonalhoz tartozó versenyzők is összemérhetik tudásukat. Akik hazatérve e város jó hírét viszik szét a világban. A munkálatok már megkezdődtek, megszabadítottuk a tengernyi romtól és törmeléktől e 8 hektáros terület nagy részét, új pályák fogadják a teniszsport szerelmeseit, s bízom benne, hogy néhány év múlva már elmondhatjuk a Gellért szabadidőközpontról, hogy nincsen párja az országban. Más célom nem is lehet, hiszen ahogy termelő cégeim beindításakor, vagy a feleségem által vezetett Miniklinik fölszerelésekor is legjobb minőségre törekedtem, úgy ez a követelmény a sportközpont esetében is hallgathattam Gellért Ákos szavait. Aki ugyan nagy szerelmese a fehér sportnak, de arról sem feledkezett meg, mint a foci rajongója, hogy minden segítséget megadjon a Tisza Volán Focisuli sportolóinak ahhoz, hogy sikeresen szerepeljenek a közelmúltban lezajlott mannheimi gyerekfocitomán. - Bár azt keményen vallom, hogy a magyar felnőtt labdarúgásra, ahol a nulla teljesítmény mellett nagy pénzek forognak, egy fillért sem vagyok hajlandó áldozni, a gyerekfoci támogatásába szívesen bekapcsolódtam, hiszen magam is nagyon szeretném, hogy ez a csodálatos sportág pár év múlva Magyarországon is európai színvonalú legyen - mondta Gellért úr, s az asztalunk mellé telepedő fiai, a 18 éves Ákos és a 14 éves Balázs sűrű bólogatással fejezték ki egyetértésüket. S miközben a szúnyogármádia minden előzetes hadüzenet nélkül ránk támadott az újszegedi kertben (s Gellért úr megjegyezte, meddig is maradhatna helyén Németországban egy városvezetés, amelyik annyira tehetetlen egy környezeti probléma megoldásában, mint a szegedi...), természetesen a jövő tervei felé terelődött a szó. - Úgy érzem, hogy vállalkozásaim sikerei bizonyítják, megállom helyem a legkeményebb piaci viszonyok közepette is. Éppen ezért van egy vágyam: megosztani tapasztalataimat mindazokkal, akik szeretnének sikeres üzletet vezetni. A rendelkezésemre álló szakértő gárdával bármikor hetek alatt át tudok világítani egy céget - legyen az magán, vagy mondjuk önkormányzati megmondom, hol hibáznak, s miben kell változniuk az eredményesség érdekében. De németországi kapcsolataimat szeretném arra is felhasználni, hogy közelebb hozzam egymáshoz a magyar és a német cégeket, s ha igényt tartanak rá, beruházókat csalogassak Szeged városába. S hogy eddig igényt tartott-e Szeged vezetése az évi nyolc milliárdos forgalmat lebonyolító cégbirodalmat fölállító Gellért úr szakértelmére? - Sajnos, nincs semmilyen kapcsolatom a városházával. Nem kerestek, jómagam pedig nem ajánlkoztam - hangzott el, immár az újszegedi villa előtt búcsúzkodva. Majd a Gellért család szép házába igyekezett vissza, mi pedig autónkba menekültünk a mind vadabbul támadó szúnyoglégiók elől... Bátyi Zoltán • A magyar menedzser németeket tanít... Gellért Ákos sikervonata Családi fotó - kutyával és festménnyel. A hatalmas németjuhász sokkal inkább a família szeretett tagja, mintsem házőrző, míg a kép németországi otthonukra emlékezteti Gellértéket. (Fotó: Karrtok Csaba) doskodott, hogy a többi sem maradjon titok. Újszegedi házuk kertjében birkóztunk együtt a nem könnyű feladattal: összefoglalni azt a sok állomást, amelyet érintett Gellért Ákos vonata, míg befutott a nagyvállalkozók pályaudvarára. - Mond valamit magának az, hogy sokszögeszterga? Valaha nagy vihart kavart találmány volt ez, s elárulhatom: édesapám produktuma. Ezzel azt szerettem volna csak jelezni, hogy olyan gépész családból származom, amelyben nem volt ismeretlen a folytonos jobbítási vágy, az új megalkotására törekvő vállalkozói kedv - kezdte a bemutatkozást Gellért Ákos. S mire meglódulhatott kezemben a golyóstoll, már megtudtam azt is, hogy Miskolcon született, háromgyerekes családban nevelkedett, apja nyomdokain haladva gépész pályára készült, ám a Miskolci Nehézipari Egyetem elvégzése közben már érezte, egészen más életutat fog végigjárni. Ezért is döntött úgy, hogy jogi diplomát is szerez, s mivel az elhatározást gyorsan tett is követte, 1975-ben már a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karának esti tagozatú hallgatójaként koptatta az iskolapadot. Eközben Algyőn az olajosoknál dolgozott, de versenyzőként sem tétlenkedett: első osztályú vívóként jegyezték a magyar sportéletben. S most tessék nagyon figyelni, Tisztelt Olvasók, ugyanis ama Gellért-sikervonat a nyolcvanas évek elején hatalmas sebességre kapcsolt. Az immár két diplomával is rendelkező fiatalember először is munkát vállalt a makói áfésznél, ahol főosztályvezetőként számtalan területtel, köztük a tollfelvásárlással is foglalkozott. Aztán - ahogy Gellért úr fogalmazott - véletlenek hosszú láncolata szükségeltetett ahhoz, hogy megismerkedjék egy osztrák vállalkozóval, aki tollüzemet - Az a vállalkozó, aki nagy tervekkel indul ae életbe, legyen türelmes, s ne akarja azonnal élvezni a nyereség gyümölcseit. Vagyis a hasznot azonnal további fejlesztésekbe kell befektetni, de a cégtulajdonos közben egy pillanatra sem feledkezhet meg arról, hogy jó munkát csak tisztességgel megfizetett dolgozóktól várhat el. A tartós siker záloga még a jól megválasztott üzleti partner és tulajdonostárs, s hogy a legfontosabbról se feledkezzünk meg - biztos családi háttér nélkül halálra ítélt minden üzleti próbálkozás - mosolygott feleségére, dr. Kovács Mariannra, aki egy nemrégiben megnyílt gyermekorvosi szakrendelő, a rókusi Miniklinik vezetője. Ezt a központot a Gellért család a jövő olyan egészségügyi intézményének szánja, amely a prevenciót, a betegségmegelőzést szolgálja. Mégis, miért sportpályát? Nos, Tisztelt Olvasó, amennyiben ön is vágyik a sikerre, ezt a receptet mindig tartsa magánál. Igen ám, de most tehető föl a kérdés: egy profitorientáJt életvitelbe hogyan fér belé mondjuk a sportközpont megvásárlása. Hiszen ha valaki, hát Gellért Ákos pontosan tudja, hogy Magyarországon ebből aztán soha nem lesz nyereség. - Ez természetesen nem titok előttem - bólintott a fölvetésre egyetértően Gellért úr -, ám vagy egy elvem: annak, akinek sikerült nagy anyagi haszonnal járó üzleti sikereket elérnie, kötelessége bizonyos összeget visszajuttatni a közösség számára. Ez alatt nem azt értem, hogy számolatlanul szórja szét a pénzét, de például egy sportközpont kialakításával igenis gazdagíthatja szűkebb pátriáját. Én például miskolci vagyok, de immár évtizedek óta annyira kötődöm a Tisza partjához, hogy ma már szegedinek vallhatom magam. Amikor tehát megszeretett volna létrehozni Magyarországon. Miért is ne? bólintott a javaslatra Gellért Ákos, s 1984-ben az osztrák partner mellett a Hungarotex és a makói Lenin Tsz bevonásával megalakult a Hungarofeder. Ez a káefté Magyarország 18. ilyen jellegű bejegyzett vállalkozása volt, aminek beindításához miniszteri engedély szükségeltetett. Szerencsére a hivatal nem sokat gáncsoskodott, s a Makó-Rákoson akkor még csak 16 munkást foglalkoztató üzem 1988-ban már 180 embernek adott munkát. Hogy milyen fizetést kínálva? Makóról Neustadtba - Feleségem, aki orvosként dolgozott akkor, a bérlistánkon csak a 121. helyre futott volna be - idézte föl magyarországi karriersztorijának első nagyobb állomását Gellért úr. Majd megjegyezte: a cég, amelyet igazgatóként irányított, 16 országgal állt kapcsolatban, jómaga beutazhatta a fél világot, BMW-vel járt, fizetése messze meghaladta a magyarországi átlagot. S mégis úgy érezte, váltani kell. Ha pedig új sínre rakja kocsiját, a szerelvény meg se álljon Nyugatig. Egy német gyáros felkérésére, munkavállalási engedéllyel tarsolyában költözött Neustadt an der Weinstrasseba, egy Mannheim melletti kisvárosba, hogy átvegye egy ágyneműgyár irányítását. Hároméves kintlétet tervezett a Gellért család, s ma is még Gellért Ákos a gyár igazgatója. Nem véletlenül: a kiérkezésekor 7 millió márkás forgalmat lebonyolító, 25 munkást foglalkoztató, a németországi tollas szakmában 16. helyen álló cég ma már 40 milliós termelési értékre lehet büszke, 110 embernek ad munkát és „műfajában" az országos rangsorban a második helyre küzdötte fel magát. Na, de ki tudhatta ezt előre? S mivel Gellért Ákos akkoriban sem bízott semmit a véletlenre, üzlettársaival megalakította magyarországi cégét, a Naturtexet. Domaszéken három varrónőt alkalmazva, egy volt tanyai iskolában működött a vállalkozás, ma pedig már a Naturtex két üzemében, Szegeden és Vajháton 170 alkalmazott neve sorakozik a bérlistán. E vállalkozás üzletágában Magyarországon piacvezető pozíciót vívott ki. S immár működik egy olyan vállalkozás is, amelynek ugyan semmi köze a tollas szakmához, de Gellért Ákos nevét viseli - a Gellért és fiai Consulting Kft. ingatlanügyletek lebonyolításban érdekelt. Már ez a cég vásárolta meg az egykori Délép sportközpontot éppúgy, mint például a volt Domet ecsetgyár rókusi épülettömbjét. S bár a vagyonleltár még közel sem teljes, itt talán álljunk is meg. Hiszen a felsorolásból annyi mindenképp kiderülhetett, Gellért úrban Szeged egyik legsikeresebb nagyvállalkozóját tisztelhetjük. De a mindenre kíváncsi olvasó most már biztos türelmetlen, s azt szeretné tudni, vajon mi szükségeltetik ahhoz, hogy a sikervonat ilyen szédületes sebességgel robogjon. - Nagyon egyszerű megválaszolni. Vállalkozási kedv, megalapozott szaktudás, éveken át napi 12-14 óra megfeszített munka, amit nem szakítanak meg szabadságok sem - kínálta a receptet Gellért úr, miközben lassan ránk telepedett az este az újszegedi ház kertjében. Majd a következőkkel folytatta a felsorolást: Dr. Kovács Mariann külföldön szerzett tapasztalatait is hasznosíthatja a szeged-rókusi Miniklinik gyermekorvosi központban