Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-27 / 174. szám

HÉTFŐ, 1998. JÚL. 27. RIPORT 7 Van aki Szikinek szó­lítja, más inkább arra büszke, hogy Subasán van hétvégi háza. De nevezzük bárhogy is, pontosan tudja egy sze­gedi polgár, merre indul vele a busz, ha éppen a telkesjáratra váltja meg a jegyét. A dorozsmai kiskertek vidéke ugyan­is ma már Szeged egyik legkedveltebb pihenö­körzete, ahol - ki hinné? - 2 ezer 800 hétvégi há­zas ingatlan tartanak már számon. Szeged ka­pui című sorozatunkban, a város nyugati bejáró­jánál terepszemlézve, arra kerestük a választ, valóban olyan vidám-e az élet a halasi út mel­lett, mint a legendák tartják, s mi az akadá­lya annak, hogy a Sziki a Dél-alföld egyik leg­szebb üdülőparadicso­mává váljék? Haladt velünk az autó, miért is panaszkodnék, csak éppen egy volt a gond: a ká­tyúk kerülgetése közben azt nem tudtuk eldöntetni, hogy a Subasához vezető be­kötöúton járunk, vagy ép­penséggel egy autókrossz­pálya legrázósabb szakasza próbálgatja a kocsi lengés­csillapítóit. Egy helységnév­tábla talán eligazíthatott vol­na nagy zavarunkban, ám az arra felé momentán hiány­cikk. Mint pár perccel később a kiskerti polgároktól megtudtuk: szemfüles tolva­jok lopták azt el, nem is olyan régen. Ám mielőtt még sírásra görbülhetett nagy elkeseredésében a száj, már ott parkoltunk egy szép kis víkendtelek előtt, ahol a gazda, Király Ferenc mo­solygós jókedvvel fogadott. De miért is szomorkodna, hiszen subasai kis birodalma (akárcsak a szomszédok féltő gonddal, s nagy szakér­telemmel megművelt por­tái...) mintakertnek is beille­nék. A gondozott pázsit mö­gött szép termést ígérő gyü­mölcsfák, s az alápincézett, tetőteres, fedett teraszú házat a legigényesebb építészem­ber is elirigyelheti. Faház helyén, kalákában - Közel húsz éve, még a nyolcvanas évek elején igé­nyeltük itt telket, s úgy kezdtük az építkezést, ahogy a legtöbben - kis faházikó állt csak a telken, amiben a szerszámokat tartottuk. Az­tán ahogy az anyagi le­hetőségek engedték, baráti, rokoni segítséggel emelked­tek a falak, és a sokévi mun­ka eredményét most már gondtalanul élvezhetjük ­kínált hellyel Feri bácsi, ká­nikula elől menekítvén az árnyas lombok alá. S miköz­ben letelepedtek mellénk a szomszédos kertekből ér­kező vendégek - Szabó Dezső, Csontos István és fe­lesége, no meg Nagy Ernő ­belemerültünk egy kis suba­sai telekszámtanba is. így megtudhattuk: az egykori te­lekosztás idején 17 ezer fo­rintot kért a tanács 240 négyszögöl földért, ma pe­dig ügyes vásárló az, aki 350-400 ezer forintért tud kiskertet venni itt magának. Természetesen ha egy ház is áll abban a kertben, már mil­liós összegek cserélnek gaz­dát egy-egy adásvétel során. Király Feri bácsi úgy fogal­maz: bizony nagyon meg­gondolná, hogy 3 és fél, 4 millió forintért eladná-e in­gatlanát, hiszen ezer szállal kötődik családja ehhez a ví­kendvilághoz. Meg aztán a Szeged kapui (5.) Subasai kertboldogság Az árnyas fák hűvösében szívesen összeülnek beszélgetni a víkendszomszédok. (Fotó: Miskokzi Róbert) mai divat szerint nem elkö­töznek innen a lakók, hanem inkább ide fuvaroztatják a bútort szegedi paneljaikból is a gazdák. Pihennek a betörők? - Mind többen döntenek úgy, hogy a nyaraló lesz ál­landó lakhelyük. Mert az igaz, hogy az utak nem vala­mi jók, de egyébként szinte már összkomfortos kis falu lett Subasából - dicsérte a kiskertes világot Szabó Dezső is. - Van itt víz, vil­lany, bekötötték a telefont, a postás házhoz hozza az újsá­got, a levelet, s hamarosan lesz itt már gáz is, melegre fútheti mindenki télen a há­zát. 0 Ahogy hallom, olyan csábító környék lett Su­basa, hogy a betörők és a besurranó tolvajok is szí­vesen töltik itt munkaide­jüket. - Valóban volt olyan időszak, amikor állandóan attól kellett rettegni, mit és mikor lopnak el a víken­dekből, de már azért elvisel­hetőbb a közbiztonság ­nyugtatott meg Feri bácsi. ­Persze Pistáék - mutatott Csontos úrra - azért elme­sélhetnék, hogyan vitték el az autójuk utánfutóját, ami­kor éppen hétvégi házuk építkezése zajlott. Vagyis a dorozsmai kis­kertek vidéke igencsak ha­sonlatos egy olyan kis földi paradicsomhoz, afnit csak ámulva jár körbe a panelhez szoktatott polgár, de azért itt sem minden tökéletes - de­rült ki lassan a beszélgetés során. A subasai gazdák kí­vánságlistáján első helyen a szemétszállítás megszerve­zése áll - említették vendég­látóink -, de annak is na­gyon örülnének, ha végre egy-két szilárd burkolatú út épülne a körzetben. Aztán a közvilágításra is költhetne a város, a bicikliutak állapota sem kielégítő, s az sem len­ne baj, ha vége nyakoncsíp­nék azokat a tolvajokat, akik azt a bizonyos Subasa táblát is ellopták. - Aztán meg ne feledkez­zünk a lusta gazdákról. Mert nézzék csak meg, milyen őserdőnyi gazt nevel a föld az olajosok telephelye mel­lett - mutattak az utca bejá­rata felé a subasaiak, java­solván: legalább szántassa föl a nagy cég saját birtokát, ne csúfítsa már el Szeged kapuját az elhanyagolt ingat­lan. - Félre ne értsen, nem kö­vetelőzünk mi, hiszen szíve­sen áldozunk saját pén­zünkből a közművesítésre, a szemétszállításra, csak érez­zük végre, hogy több gondot fordít erre a területre a város is. Ugyanis nemcsak a mi ér­dekünk, hogy a dorozsmai kiskertek környéke, a Sziki vidéke szép legyen, hiszen ez a vidék az Alföld talán legszebb turistaközpontja, Szeged messzeföldön híres szabadidőparkja lehetne. Lehetne bizony. De ahhoz munkába kéne állítani a láncfűrészeket, s az erdőnek nevezett dzsumbujból kelle­ne olyan ligetet varázsolni, amiben nem a szúnyogok járják el párzási táncukat, hanem mondjuk helyet kap­hatna egy igényesebb autó­parkoló, netán még a Szikire vezető szúk utat is kiszélesí­tenék - állapítjuk meg (alig­ha mi először...) amikor au­tónk beparkol a fürdő be­járatához. A sziksóstói üdülőnegyed egyébként va­lóban páratlan lehetőségeket kínál. A strand például az első melegebb tavaszi naptól az őszi lombhullásig 36 hek­táros területen vátja a pihen­ni vágyókat, s itt aztán a cso­bogós gyerekmedencétől a csónakázótóig minden a ki­kapcsolódást szolgálja. Ha lenne nagymedence... - Egy-egy kánikulai hét­végén el is látogat hozzánk naponta 3-3 és fél ezer ven­dég, s ma már azt is elmond­hatjuk magunkról, hogy Hollandiából éppúgy vissza­térnek kempingünkbe a sáto­rozok, mint mondjuk Né­metországból - kalauzolt a fák között Pálmai Béláné, a strand vezetője. - Áraink kedvezőek, a sátorváros la­kói ingyen igénybe vehetik a strand szolgáltatásait is, így a kispénzű turisták is szíve­sen megállnak nálunk. • A fürdőbelépő drága­sága miatt még nem is sokan panaszkodtak, de azt biztos tudja, az autó­parkolásért szedett száza­sokat kifizetve igencsak duzzognak a Szikire ér­kezők. Azt mondják, még a Széchenyi téren is ol­csóbb egy megállás, mint itt, a fák közötti dimbes­dombos prérin. - Ja, persze, azt elfelejtik, hogy a város központjában egy órás várakozásért kell 80 forintot kifizetni, míg ná­lunk egész napra 200 forint a tarifa. De higgye el, ahhoz, hogy tudjuk tartani a szol­gáltatás színvonalát, minden fillére nagy szüksége van a fürdővállalatnak. • És ha egyszer a fillé­rek mellé nagyobb össze­get is varázsolna a jósze­rencse, mire költené a fürdő vezetője? - Először is egy korszerű nagymedence építtetnék, ugyanis vendégeink közül a legtöbben ezt hiányolják. De hát az olyan sok milliós be­ruházás lenne, amit a mi cé­günk önerőből aligha tud megvalósítani. Mégis, kinek a szabadidő­parkja? Mivel ezzel a megállapí­tással sem lehet vitába száll­ni, fölkerestük Thurzó Fe­renc dorozsmai önkormány­zati képviselőt, tud-e valami biztatót mondani Szeged nyugati kapujának fejleszté­se, no, meg a hiányzó milli­ók ügyében. Nos, ami be­szélgetésünk elején azonnal kiderült: egy biztos - azok a milliók valóban hiányoz­nak... - De még mennyire ­szomorkodott Thurzó úr, és azonnal szolgált egy kis sta­tisztikával. - Kiskundorozs­ma saját pénzeszközökkel nem rendelkezik, így arra kényszerülünk, hogy a terü­letfejlesztési alapot osszuk be úgy, hogy jusson is, meg maradjon is. Igen ám, de amíg 1990-ben 14-15 millió A „Sziki" híres fürdőjét kánikulai hétvégeken naponta 3, 3 és fél ezer vendég is fölkeresi. forint állt rendelkezésünkre, s ez az összeg 1994-ben el­érte a 27 millió forintot is, addig tavaly már csak 13 millióból gazdálkodhattunk. Ezt az összeget pedig min­den nehézség nélkül el tud­juk költeni Dorozsma belte­rületén is, hiszen van ezer helye a pénznek, gondoljunk csak az út- és csatornaépíté­sekre. Vagyis arra már nem marad se energiánk, se forin­tunk, hogy a dorozsmai kis­kertek gondjait is megold­juk. De egyébként is: a Sziki környékén található, 2 ezer 800 nyaralótelek közel 80 százaléka a szegediek tulaj­donában van, vagyis a város saját polgárain segítene, ha Szeged központi pénzalapjá­ból többet szánna a kiskertes körzet fejlesztésére. • Ön szerint hány millió­ra lenne szükség ahhoz, hogy valóban üdülőpara­dicsommá fejlődjék fel ez a jó adottságokkal ren­delkező térség? - Nehéz erre pontos összeggel válaszolni, hiszen az egy dolog, hogy például a fürdő régóta áhított nagyme­dencéje belekerülne legalább 50 millióba. Emellett meg kellene tisztítani az erdőt, ki kellene építeni egy olyan út­hálózatot, amelyik nem tar­tozik ugyan a luxuskategó­riába, de nem is tűnik el az őszi esőzések során. És ne feledkezzünk meg a sokak által joggal kért parkolórend­szerről sem, hiszen a Sziki már most is számos nagyren­dezvény színhelye'. Ám ami­kor egy-egy találkozóra megérkezik a sok ezer ven­dég - hogy csak a legutóbbi kamionos ünnepet említsem - már bedugul itt az élet, el­zárják a mellékutcákat, ami persze sok viszály forrása lesz azonnal. Jómagam na­gyon remélem, hogy amikor elérkezik ide az E5-ös autó­pálya, ami éppen a dorozs­mai vágóhíd és a subasai kis­kertek között halad tovább dél felé, egészen a röszkei határig, fölértékelődik annyi­ra ez a terület, hogy érdemes lesz komolyabb infrastruktu­rális beruházásokba kezdeni. 0 Jó, hogy említi a sztrá­dát, ugyanis a kiskertvi­lág sok-sok polgára ép­pen attól retteg - derült ki nem is olyan régen egy autópálya-fórumon -, hogy ez a hatalmas út, a maga vélhetően nagy for­galmával szétdörömböli Subasa, s persze a Sziki nyugalmát. - A pálya nagyon kell Szegednek, máshol nem ka­nyaroghat, mint éppen Do­rozsma határában, s ezt a tényt el kell fogadnia min­denkinek. Tudomásom sze­rint olyan környezetvédelmi beruházások is kísérik a sztrádaépítést, amelyek meg­akadályozzák az út közelé­ben fekvő területek rombolá­sát. Egyébként pedig a halasi útra épített felüljáró - mert hogy az is lesz itt a tervek szerint - minden bizonnyal ügyesen levezényli majd a forgalmat. S talán azt is si­kerül elérnünk, hogy az au­tópályán utazók közül mind többen álljanak meg egy ki­csit a Szikin, kihasználva szabadidőparkunk előnyeit ­reménykedett Thurzó képvi­selő úr, búcsúzáskor is hoz­zátéve: Szeged nyugati ka­puja sokkal nagyobb odafi­gyelést, sokkal több pénzt érdemelne a várostól. De ha ezt már túlzott igény - villantak föl bennem a kirándulás emlékképei ­egy szorgos földmíves igen­csak elkélne, aki éles kaszá­jával legyilkolja az utak mentén ágaskodó gazten­gert... Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents