Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-24 / 172. szám

PÉNTEK, 1998. JÚL. 24. SZABADTÉRI JÁTÉKOK 9 Büvök, bajok egy barokk bálban Maszk nélkül: Romano Nicola és Kerényi Miklós Gábor. (Fotó: Nagy László) A Renato szerepét éneklő Anatolij Fokanov, a Magyar Állami Operaház kiváló baritonistája nem először lép fel a Szegedi Szabadtéri Játékokon: 1993 nyarán Amonasrót énekelte az Aidában. Anatolij Fokanov Magadanban született, a novoszibirszki zeneakadémián tanult, és az ottani operában debütált. Később Ufában és Dusambéban énekelt, majd Ljubjanában és Varsóban is többször vendégszerepelt. Már több mint öt éve él hazánkban, magyarul feleségétől tanul. Az elmúlt években az Operaház vezető baritonistájává vált, többek között Anyegin, Marcel, latna, Amonasro, Rigoletto, Valentin és Posa márki szerepét énekelte. Példaképeinek Tito Gobbit és Ettore Bastianinit tartja, gyakran hallgatja lemezeiket, mint mondja, sokat tanult tőlük. 9 Énekelte már Renato szerepét? - Nem ismeretlen számomra a darab, mert két éve Prágában, a gyönyörű Narodni Divadlóban énekeltem ugyanezt a svéd verziót. Kerényi Miklós Gábor szegedi rendezése azonban újdonságot jelent, mert csodálatosak a jelmezek és a díszletek, nagyszerű produkcióra van kilátás. Amikor felkértek, boldogan mondtam igent, mert az Aida előadásai óta nagyon szeretem ezt a várost. Szegeden valahogyan nyugodtabbak, kedvesebbek az emberek, ha nincsenek próbák, akkor pihenni is lehet. 9 Milyen figurának képzeli Renátát? - Renato egy érdekes karakter: kemény, hajlíthatatlan, de nagyon jó ember, aki ragaszkodik az elveihez. Azokhoz az alapvető emberi értékekhez - barátság, hazafiság, hűség, tisztesség -, amelyeket az életben a legfontosabbaknak tart. Egy arisztokrata származású tipikus belügyminiszter, aki a király barátjaként csak a munkáját végzi. Kerényi rendező úrral vitatkoztunk a figuráról, ő nem tartotta ennyire pozitív hősnek. Szerintem csak a történések hozzák ki a sodrából. Amikor úgy hiszi, hogy a felesége a legjobb barátjával csalja meg, teljesen kivetkőzik magából, és egy másik ember lesz. Semmi másra nem tud gondolni, csak a bosszúra. Verdi fantasztikus muzsikát komponált, ez a szólam a legtöbb baritonista kedvencei közé tartozik. 9 Jól döntött, amikor Magyarországot választotta új otthonául? - Az elmúlt hat évben tizenhárom bariton főszerepet énekelhettem el az Operaházban. Tizenöt nagyszabású koncert közreműködője voltam Nagyon sok meghívást kaptam, tavaly nyáron öt fesztiválon vettem részt idehaza és külföldön. A szegedi előadások után a Budafest előadásain is éneklem ezt a szerepet, októberben pedig Japánban vendégszereplésre utazom az operaházi társulattal. A Traviatát mutatjuk be, amiben az öreg Germont szerepét énekelem. Jól érzem magam Budapesten, magyar feleségemmel öt éve boldogan élek, megkaptam a magyar állampolgárságot is, így ma már mondhatom: Magyarország a hazám. H. Zs. Hétfő, kedd, szerda este. Nagyjából ennyi időt szabtak ki az Istenek az Álarcosbál nagyszínpadi előkészületeire. Zenekar. Kórus. Balett. Artisták. Statisztéria. Összesen mintegy 250 közreműködőt kell öszszerendezni - ha nem számítjuk a háttérben serénykedók nélkülözhetetlen hadát a kellékesektől, sminkesektől, öltöztetóktól a díszletezökön, világosítókon, hangositókon át a nézőtéri személyzetig. A hőséget és a vadul táma^ szúnyogezredeket kénytelenek vagyunk beszámítani. Nos, operapremier előtt hajlunk fennkölten fogalmazni; de ez itt, kérem, kegyetlen, öldöklő küzdelem. Semmit sem fognak belőle érzékelni a bemutatón. - „Without maszk" - kiált angol-magyar keveréknyelven Kerényi Miklós Gábor rendező. A király szerepében Szegeden debütáló bolgár tenorista, Romano Nicola lekapja a fehér maszkot az arca elől majd megint visszateszi. Igaza van? Vagy mégse? A pillanat példátlan! Kerényi fennszóval bevallja, hogy már ő sem tudja: most maszkkal, vagy maszk nélkül? A fent jelzett körülmények ellenére minden másodpercben elképesztő koncentráltságot produkáló rendező ebben az egyetlen minutában talán mégis „diffúz módon organizálta magát". Ez a kedvenc szófordulata. A színpadon folyton mozgásban lévő Azt mondják, Komlóssy Erzsébet óta nem volt olyan mezzója az Operaháznak, mint az Ulrica szerepét éneklő Wiedemann Bernadett. Pedig a Fiatal énekesnő még el sem érte azt a kort, amikor a mezzoszopránokat már érett énekesnek szokták tekinteni. 9 Még sohasem énekelt Szegeden, mit árulna el bemutatkozásképpen önmagáról? - A Zeneakadémia opera tanszakán hat éven át Bende Zsolt tanítványa voltam, aki nagyszerű tanárnak bizonyult, apánk helyett apánk volt. Medveczky Ádám, Békés András, Mikó András voltak még a mestereim. A diploma után rögtön az Operaház tagja lettem, és immár az ötödik évadomat töltöttem a dalszínházban. Korábban Győrben is énekeltem, érdelelkeket szokása illetni ily választékos kritikával - ha kevésbé összpontosít. Ha rendes formáját futja, akkor olyanokat is mond, hogy „A franc egye meg, mi a bánatos istennyilát csináltok!" Elképzelem, mennyire utálhatják! És mennyire szerethetik! Agyonhajszol mindenkit, de nála többet senki sem dolgozik. Csak azért nem fogadnék, mert tutira menni nem elegáns: minden bizonnyal hátulról előre is tudja az opera minden hangját, plusz látja az egész előadást és az összes apró részletét. Azonnal észreveszi a legsötétebb sarokban tartózkodó statisztát késség, hogy épp az Álarcosbál volt a legelső színpadi produkcióm. Az Operaházban kisebb szerepekkel kezdtem, majd a vak asszonyt énekeltem a Giocondában. Wagner szerepekre is felkértek, például Erdát, Waltrautét énekeltem. Egyelőre nem nagyon örültem ezeknek, ráérnék később is Wagnert énekelni. Az első nagy Verdiszerepem az Azucena volt A trubadúrban. 9 Ulrica egy öreg jósnő; szívesen énekli ezt a szerepet? - Szeretem játszani a figurát, de bevallom, az áriájáért nem rajongok. Roppant nehéz, ugyanakkor egyáltalán nem hálás feladat. Gálákon sem szokták önálló műsorszámként énekelni. Bár az is igaz, számomra egyszer már szerencsét hozott: tavaly novemberben harmadik lettem ezzel az áriával a római énekversenyen. is (a 80-ból), ha az két centivel jobbra parkol mint kellene, és habozás nélkül helyreparancsolja. Nagyvonalúság és cizelláltság, képzelőerő és megveszekedett realitásérzék jellemzi a munkáját. Szellemes és érzékeny. Közönséges és kegyetlen. Mesteri. Művész. - Hét hónapja dolgozunk - néz rám jelentőségteljesen Jánoskuti Márta jelmeztervező, mintha azt vizsgálná, képes vagyok-e fölfogni, hogy ez mit jelent. Csak sejtem. Először is Kerényi eldöntötte, hogy a svéd változatot játsszák, Verdi eredetijét. Miért is kéne III. Gusztáv9 Versenyző típus? - Sok megmérettetésen részt vettem már. A Pavarotti-verseny középdöntőjéig jutottam, spanyolországi, olaszországi nemzetközi versenyeken döntős voltam. Szlovákiában pedig megnyertem életem első nagy énekversenyét. 9 A szegedi premier után milyen feladatokra készül? - Néhány hónap múlva Verdi Requiemjével egy nagy németországi turnéra indulunk, A varázsfuvolába is beállok harmadik dámának, és én csinálom az Álarcosbál szeptemberi operaházi premierjét. 9 Szerepálma? - Nagyon szeretem az orosz operákat, kár, hogy nálunk nem játsszák a Pikk dámát vagy a Hovanscsinát. Régóta szeretnék Amneris és Gertrudis szerepében is bemutatkozni. H. Zs. ból, a művészetkedvelő és művészkedő svéd királyból Boston kormányzója-Richárdot csinálni, ha már egyszer nem működik a római cenzúra... - Gusztávot a hatalomnál és annak megtartásánál sokkal jobban érdekli az élet meséli Jánoskuti Márta, hogy érzékeltesse, miféle gondolkodással indult az operát szfnreállftó trió, a rendező, a díszlet- és a jelmeztervező munkája. - Ám mint tudjuk, a hatalom és az életigenlés egymással össze nem férő dolgok. Álcázásra van szükség, álarcot kell viselni, szerepeket kell játszani. HatalA Szegedi Nemzeti Szinház operatársulatának szopránsztárja, Farkasréti Mária énekli Amelia szerepét az Álarcosbál Dóm téri előadásain. A kiváló énekesnőt 1996-ban Pál Tamás zeneigazgató fedezte fel, s nyomban szerződtette társulatához. Farkasréti Mária először A bolygó hollandi Sentájaként mutatkozott be Szegeden; rögtön óriási sikert aratott, s meghódította a közönséget. Később Manón Lescaut, Túrandó! és Santuzza szerepét énekelte. A nemzetközi operaélet is hamar felfedezte, Hollandiában, Belgiumban és Lisszabonban a Nabucco Abigéljeként és A trubadúr Leonórájaként diadalmaskodott. 9 Ameliát nem először alakítja... - Már korábban is találkoztam a szereppel, Amsterdamban és Hollandia más nagyvárosaiban öt alkalommal vendégszerepeltem vele. Gyönyörű és izgalmas feladat! Teljesen át tudom érezni ennek az asszonynak a vívódását, mert a szerelem ilyen: kiszámíthatatlan, hogy mikor, kibe szeretünk bele. Óriási lehetőség most számomra, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán is bemutatkozhatom. Boldog vagyok, hogy bíznak bennem. 9 A többi főszereplővel fellépett már korábban? - Még énekkari tag voltam az Operaházban, amikor Anatolij Fokanovval egy színpadon szerepeltem. Romanóval, a nagyszerű bolgár tenoristával már sokszor játszottam együtt Hollandiában. Csodálamasoknak és körülöttük mindenkinek. A machinációk, a kendőzések, az álságok, az álarcok forgataga örökös, akár játéknak, akár realitásnak tűnik föl. A bálon felvett álcák és pózok játéknak tetszenek, mögöttük azonban ott a tragédia realitása, a királygyilkosság. A magát ugyancsak folyton álcázott tömeg fej nélkül marad. A színek dramaturgiája hűségesen igazodik a rendező dramaturgiai elképzeléseihez. A svéd változat magával hozta a kék-arany színek dominanciáját. Az első álruhák felöltéskor ezt oldja a meleg-vörös színek használata, majd a realitás szürke álsága, s a bálban újra visszatér az első résznek az a játékossága, amikor a komoly parlamenti emberek kalózruhát öltöttek és Ulrika barlangjába mentek; a bálban ismét a vörös és a mély padlizsán járul kékarany színekhez. Az összefogott képekben hatalmas tömegen kell megnyilvánítanom az álságokat és takart arcokat: tömböket kell festeni. A szabadtérin szokatlan mivességű, sokfunkciós díszlet barokk pompájában a tömegek (Kerényi szerint „túrógombócok") koreografált mozgatásával szemet gyönyörködtető, attraktív színpadi tablók születnek. És akkor még egy szót sem szóltunk zenéről, énekről, csak arra biztatnánk, akit kell, hogy ne hagyjon ki egy különleges operai élményt. Napi álarcosbálunkat megszakítva forduljunk a színpadi játék realitásához. Lássuk az életet! Sulyok Erzsébet „A szerelem kiszámíthatatlan." (Fotó: Nagy László) tos hangja van. rendkívül muzikális - és ami ritkaság a tenoristáknál - magas és jó megjelenésű. 9 Milyen feladatokra készül mostanában? - Nagyon sűrű évadot zártam, s a nyáron is sok fellépésem volt. Június végén Temesvárott Leonora szerepét énekeltem A trubadúrban, valamint egy gálakoncerten is felléptem. Utána Alsó-Ausztriában Melk mellett, a Grafenegg-kastélyban adtam két áriaestet a bécsi zeneakadémián végzett kiváló fiatal zongoristával, Bonyhádi Istvánnal. Az Álarcosbál-előadások után egy kicsit pihenni szeretnék. A következő évadban a tervek szerint Donna Elvirát éneklem a Don Giovanni előadásain, azután Tosca, majd a Nabucco Abigélje következne. A debreceni színházból is több szerepre felkértek, s lehetséges, hogy ismét hívnak külföldi vendégszereplésre is. A szegedi színház vezetésének azért is köszönettel tartozom, mert ha épp nincsenek előadásaim, elengednek a külföldi fellépésekre. H. Zs. Ulrica varázsgömbböl mondja a jövőt. (Fotó: Nagy László) Szereposztás 1998. július 24., 25. Giufeppe Verdi: Álarcosbál Opera három felvonásban, olasz nyelven Szövegét Seribe nyomán A. Sommá írta Díszlet: Csikós Attila Jelmez: Jánoskuti Márta Karigazgató: Katona Anikó, Gyüdi Sándor Koreográfus: Keveházi Gábor Vezényel: Pál Tamás Rendezte: Kerényi Miklós Gábor III. Gustavo: Romano Nicola (Bulgária) Amelia: Farkasréti Mária Renato: Anatolij Fokanov Ulrica: Wiedemann Bernadett Oscar: Miklósa Erika Cristian: Gyimesi Kálmán Horn, összeesküvő: Szüle Tamás Ribbing, összeesküvő: Fried Péter Főbíró: Kovács Hegedús István Amelia szolgája: Réti Csaba Közreműködik: a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Fesztiválkórus, Fesztiválbalett • Renato: Anatolij Fokanov „Magyarország lett a hazám'' Anatolij Fokanov: Renato egy érdekes karakter: kemény, hajlíthatatlan, de nagyon jó ember. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Ulrica szerepében: Wiedemann Bernadett „Rómában szerencsét hozott" • Amelia: Farkasréti Mária Izgalmas feladatok