Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-23 / 171. szám

8 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 1998. JÚL. 23. • Szögedi naptár Skapuláré királyné-búcsú Elbillent mérleg • A hét fotója Játszani csak komolyan, szépen ott Nemtörődöm nemzet? Fölvételünk a Szegedi Dózsa Hunyadi téri pályáján, a Tisza Volán focisuli mérkőzésen készült. Akár a legnagyobbak. „Micsoda dráma!" - kiáltana föl a nemzet sportriportere („Jó estét, jó szurkolást!"), talán éppen szinkronban a képen látható, miniatűr kapussal. Mert minden együtt van itt, ami a vájtszemű focidrukkernek ingere: feszültség, izgalom, fenyegető gólveszély. A kapus ellentmondást nem tűrően irányit, mi több: parancsol. Ahogyan kell. A védők testtartásán látszik, pontosan tudják a helyüket, szerepüket. Az egyik még meg is hajol egy kicsit, a másik meg éppen most kapja meg a magáét, jó alaposan. A szerelés is profi: Inter és Real ötvözet, ilyen cuccban csak jól lehet focizni. De a legjobb mégis a kapus arca: látszik, halálosan komolyan veszi az egészet. Mert a gyerekek még tudják: játszani csak így szabad. (Fotó: Gyenes Kálmán, szöveg: Nyilas Péter) olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Szomj Min viccelődik a képviselő? Egy fővárosi napilap június 20-án megjelent „A mór megtette..." cfmú cikkének keretbe foglalt megjegyzésénél azt hittem, hogy dr. Szilvásy László, szegedi önkormányzati képviselő ellenszenvét leküzdve javára írja Egyházi Istvánnak, hogy befogadja a pusztulásra ítélt állatokat. Végigolvasva a különben jó nevű ügyvéd, dr. Szilvásy képviselő nyilatkozatát, meglepetéssel észlelte, hogy a képviselő úr, nem a közgyűlés törvénysértése miatt emelte fel szavát, hanem azon tény ellen, hogy a Vadaspark igazgatója lehetőséget látott kifogástalan gazdálkodása eredményeként a Magyarországon lefoglalt és esetleg pusztulásra ítélt állatok befogadására és bemutatására. Sajnálom, hogy a kulturális és sportbizottság vezetője nem arra büszke, hogy a Vadaspark a szűkös önkormányzati támogatás mellett közszolgálati céloknak is eleget tehet, nem érintve a város által biztosított keretet. Viszont viccelődik egy olyan ember kiakolbólításán, aki Szeged büszkeségével hozta fel a Vadasparkot, és akinek álmát törvénysértés útján próbálják szertefoszlatni. Dr. Oláh András ügyvéd • Az óvodaügy visszhangja Az utolső sző jogán A Tarjánvárosi II. Óvodai Körzet (Tünde téri és Sás utcai óvodák) azon 30 dolgozója, akik szavazatukkal a jelenleg még hivatalában lévő óvodavezető, Lukács Istvánné újraválasztását támogatták, juttatták el szerkesztőségünkbe az alábbiakat: Felháborított bennünket Tóth Csaba képviselő úrnak, a Délmagyarország 1998. július 17-i számában - az „Óvodaügy" című cikkben - tett azon kijelentése, miszerint: „a gondot én abban látom, hogy a hivatalban lévő vezetők nem érzik igazán fontosnak egy részletesen kidolgozott pályázat benyújtását". Véleményünk szerint ez a kijelentés Lukács Istvánné pályázatára vonatkoztatva nem helytálló. Továbbá: „attól pedig nem tartunk, hogy a történtek miatt rossz légkör alakulna ki bármelyik intézményben" - ezúton tudatjuk a képviselő úrral, hogy rossz légkör egyelőre nincs, de rossz hangulat annál inkább. Megdöbbenés és felháborodás van jelen a nevelőtestületben, mióta tudomásunkra jutott a közgyűlés döntése. Megrendült a demokráciába vetett hitünk, csalódtunk, mert elhitették velünk, hogy számít a véleményünk. Az emberi és szakmai önérzetünket sértő, véleményünket semmibe vevő döntés után talán még örülnünk is kellene? Mielőtt - a szegedi tájon egyedülálló vallási eseményről - a tápai Régitemetőben lévő kápolna búcsújáról szólanék, tekintsünk naptárunkra és idézzünk belőle névnapokat. Július 5-én Emese-, Saroltanap van. Emese ómagyar eredetű női név. Mivel ilyen nevű szentünk nincsen, azért hogy a katolikus családok is adhassák e szép nevet leánygyermeküknek, Emerencia lett választott védőszentjük. A Sarolta az ősmagyar Saroltból keletkezett, és az eredeti forma már nem is él. Meg kell jegyeznünk, hogy a Sarolt védőszentje Karmelhegyi Boldogasszony (más, ismert nevén Skapuláré királynéja) volt. A Sarolta voltaképpen tehát a Sarolt alakváltozata, és - bármennyire furcsának is tetszik - a Károly név női pátja. Itt tudnunk kell. hogy elsősorban a franciáknál van ez így. Géza fejedelem felesége Sarolla volt. Most azonban nem reá, hanem egy, a 18. században élt karmelita apácára emlékezünk elsősorban, ami természetesen nem jelenti azt. hogy „ősanyánk" egyikéről meg akarnók feledkezni. Július 6-án a Csabák tartják névnapjukat. Igaz, nevük szerepel áprilisban és decemberben is, ami lehetőséget kínál arra, hogy a születésnapjukhoz közelebb esőn ünnepeljenek. Egyébként más neveknél is hasonlóképpen van ez. Csaba nevünk föltétlen magyarsága mellett szól, hogy az Árpád-korban igen gyakori férfinév volt. A katolikus naptár ugyanezen a napon Kiliánt jelez. Kilián püspök a 7. században élt, aki, miután püspökké szenteltetett. el akart válni hitvesétől, ám a feldühödött, válni nem akaró asszony megölette. (Tudnunk kell, hogy abban az időben mások voltak a püspökké válás szokásai, mint manapság.) Nálunk egy időben Kilián nevét a jó és eredményes sporttal kapcsolták össze. Nyilván tisztes okkal. Július 11-én a Nórákat (a név az Eleonórából egyszerűsödött) köszöntik, az egyházi kalendáriumban viszont Benedek apátot, a bencés rend alapítóját. Európa védőszentjét Csak néztem mindazokat, akik - szép idő és vasárnap lévén - kerékpárra pattantak és kikerekeztek a téli kikötőbe. Családok, barátok, osztálytársak, akik nem a tévét bámulták naphosszat, nem autókat törlek fel, és nem is apától elkért (csent) autókkal száguldoztak esztelenül, hanem bicikliztek. Elfáradtak, kimelegedtek, aztán a szendvics, kifli is előidézik. Róla márciusban is megemlékezünk, az apát élettörténetét Nagy Szent Gergely pápa írta meg. Július 16-án az asztali naptár szerint Valter napja van. az e névre hallgatókat inkább márciusban szokás köszönteni. Az egyházban ugyanezen a napon (július 16-án) Kármelhegyi Boldogasszonyt, más nevén a Skapuláré királynéját köszöntik. A nap a karmelita rend, illetve a hozzájuk tartozó harmadrend kiváltságos Mária-ünnepe. amelynek emlékét Tápén kápolna őrzi. A Rév utcai „temetői kápolna" 1880ban épült a 18. századi nagy pestisjárványok, illetőleg a szegedi Nagyvíz pusztítása emlékére. A hajdani tápaiak azért választották a kis kápolna védőszentjéül a Kármelhegyi Boldogasszonyt, mivel a XXII. János pápa által kiadott „Bulla subatina" szerint mindazok, akik a Skapuláré királynéja kápolnákban az előírt imákat elmondják, megszabadulnak az „öröktúztől" (a purgatóriumban való szenvedéstől). Aki a rózsafüzér vonatkozó változatát is elmondja ott. került. Keresték a tíz éve ott csordogáló, „életmentő", friss, hideg vizet adó kutat. Csakhogy kiderült, hogy a kútból kiszerelték azt a kis alkatrészt, amely nélkül a kút nem működik. Lehet, hogy a téli kikötő környékén épül ki egyszer Szeged üdülőparadicsoma. De addig is: inni szeretnénk! K.É. az meghatározott számú búcsút nyer, vagyis: ahány búcsút nyer, annyi nappal rövidül meg a tisztítótűzben reá mért szenvedése. A tápai kápolna búcsúja nem sátoros ünnep. A hívek közöttük igen sok szegedi esti szentmisén vesznek részt, amely július 16-án este 6 órakor kezdődik. A rákövetkező hetek keddjén ezek a misék nagy látogatottsággal ismétlődnek. és október 1-jéig tartanak.Ezeken az ájtatos estéken benépesedik a tápai. immáron műemlék jellegű Kármelhegyi Boldogasszony kápolna, amelynek kivételes értékét így jellemezte Bálint Sándor: „A tápai temetői kápolna a maga teljességében múzeumi megóvást érdemel, hiszen hozzá fogható egyházi kincs csak Csíksomlyón található." Csodálatos imák és énekek hangzanak föl ott minden kedden, amelyek között talán a legszebb az elköszönő énekként is ismert: „...Skapuláré szende királynéja, / Kármeliták kegyes pártfogója, / Jóra térő bánatos kebellel, lábaidhoz borulunk." Ifj. Lele József Sokféle magyarázatot hallottunk arról, hogy a választópolgárok mintegy 40 százaléka nem ment el szavazni. Az egyik ok lehet: „a politikai úri huncutság". Talán így volt a ferencjóskás időkben és részben esetleg még a második világháború között is. Aztán évtizedekig kötelező volt az „egypárt" egyetlen jelöltjére szavazni, és megtanulni a szavak megváltoztatott értelmét. A „szabadság" akkor a szükségszerűség felismerését és elfogadását jelentette. És volt benne valami igazság, mert aki nem ismerte fel, hogy szükséges Rákosit éljeneznie, azt az ÁVH elvitte, és többé nem volt szabad. A vezető (jobban jövedelmező) állásokat a párthúség alapján osztották ki, nemcsak Rákosi, de kevésbé feltűnően utódai (Kádár, Grósz, Németh Miklós, Horn) idején is. A népi demokrácia kifejezésből a „népi" azt jelentette, hogy nem kozmopolita tőkések, hanem internacionalistának nevezett kommunisták irányították az országot. A demokrácia látszatát a szavazófülke jelentette, de abba bemenni, hogy kihúzhassa a szavazólapról a „Párt" jelöltjét, közismerten évekig tartó hátrányokkal járt. Mivel a szavazatok összeszámlálását csak a komcsi párt ellenőrizhette, nyilvánvalóan a párt jelöltje mindig 99 százalékos feletti szavazatot kapott. Ebből származ„Légy fegyelmezett" erősítgetem magam József Attila intelmével. Mégsem tudom megállni, hogy ne reflektáljak dr. Vörös Gabriella főigazgatónő megjegyzéseire, amelyeket közeli felmondásommal kapcsolatban megfogalmazott (H. Zs.: Tizenhét év a mérlegen. Távozik a műtörténész. Délmagyarország, 1998. június 23.). Lehet, neki „pitiáner" dolog egy volt kollégája becsülete, nekem ellenben csak egy van belőle. Ehhez pedig ezúttal is ragaszkodom. Annál is inkább, mivel az adott pénteken igenis gondoskodtam helyettesítésemről. Tehát nem „mulasztottam", ahogy Vörös állította. Ha viszont mindenáron hibát akart keresni a munkámban, akkor elmondhatta volna: olyan kolléga segítségét kértem, aki erre nem alkalmazható. Ezt elismerem. Habár ezt nem tudtam. Ám az a lényeges: semmi rendellenes nem történt ügyeletességem alatt. Miként a továbbiakban is minden rendben ment - sugallja az újdonsült vezető. Ő „tisztázni szerette volna" az ügyet, csak erre „nem adtam alkalmat." Ám akkor miért mentem be hozzá kihallgatásra, még sürgető fogászati kezelésemet is elhalasztva? más kérdés, hogy ő a szuflás, kötekedő és rosszindulatú titkárnők mellett tette le a voksát. Lelke rajta. Pedig könnyedén észrevehette volna: az egyik hölgyeménynek semmi köze sem volt a szóban forgó konfliktushoz. Ő csak kéretlenül beszállt a buliba, minthogy itt védenie kell a mundér becsületét. Csakhogy megtette ezt hehat az a beidegződés, hogy az én szavazatom úgyse számít, tehát: ha nem muszáj, nem megyek el. Arra nem gondolnak, hogy utólag már hiába mondják bárkinek: én nem szavaztam meg ez a kormányt! A harmadik ok az lehet, hogy nem tudják kikre szavazzanak, mert nem ismerik az egyes pártok programját. Ezeket a tömegtájékoztatás legfeljebb csak vázlatosan, az egyes pártokét csak egykét kiragadott mondatban ismerteti. Talán úgy gondolják, csak igen kevesen hallgatnák végig(?). Persze az újságban elég sokan csak a szenzációkat keresik, az odafigyelést igénylő, komoly cikkekre nincs türelmük. A rádió, tévé gyakran csak háttérzajként szolgál, legfeljebb a többször hallott rövid kijelentésekre általánosságokra figyelnek fel, mint : „megkezdődhet..., lépéseket teszünk..., felzárkózás...," stb. Előnye van annak is, akit - valamilyen okból - gyakran látnak a képernyőn. Az emberi emlékezőképesség véges. Ezért sokan nem emlékeznek pontosan az egyes pártok előző választáskori ígéreteire sem. Teljesítésüket különösen nehéz ellenőrizni, ha az ígéretek csak általánosságokról szóltak. A helyes döntéshez időt és figyelmet kell fordítani a szavak, jelszavak és cselekedetek összehasonlítására. (Név és cím a szerkesztőségben) lyette a készséges direktornő. Innen a felmondásom. Nem pedig onnan, hogy nekem „felhalmozódott sérelmeim" vannak. Egyébként akadnak bőségesen. De mindez csak azért került elő, mert itt korántsem egyszeri, véletlen dolgok történtek. Hanem mélyre nyúló, megoldatlan munkahelyi feszültségekről: azaz jelenségekről van szó. Ám Vörös Gabriellát szemlátomást csak annyiban érintették e jelenségek, amennyiben még ezeket is kijátszhatta ellenem. Egyik mondatában még „komoly", értelmes embernek minősít, de a következőkben már súlyos időzavarokkal küszködöm. És egyre-másra csak felemás, keserves múltamat hajtogatom. Holott felmondásomat mégiscsak a jelenlegi helyzet indukálta. Amihez ő is jócskán hozzájárult. Nem baj, most már „kegyetlen" is, büszke is lehet a kinevezett igazgatónő. Ő majd gondoskodik róla, hogy Szeged közönsége, a város művészei semmiben sem szenvedjenek hiányt. Sőt, túltesz az eddigieken. Semmi kétség: ezek bíztató, szép szavak. Csak éppen nagyobb helyet foglalnak el, mint az üggyel kapcsolatos konkrétumok. Az ilyenekre mondják a bölcselők: aki nyilvános helyzetekben „a művészetért aggódó közönségre", a városra, az alkotókra és hasonló érzelmes általánosságokra hivatkozik, az egyéb huncutságokra is képes. Nem baj, én már túl vagyok a múzeum szirénes kötelékein. S akár fegyelmezett is tehetek. Szuromi Pál Nagyothallók napja A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Megyei Szervezete június 16-án ünnepelte az első magyar nagyothalló napot. Ez a jeles nap Békésy György nevéhez fűződik, aki 1899. június 3án született és 1972. július 13-án Honoluluban halt meg. A belső fül károsodásának vizsgálatára kidolgozta a Békésy-audiometriát. 1961-ben orvostudományi, valamint fiziológiai Nobel-díjat kapott.Az ünnepségen Kádár Andrea, a nagyothalló klub vezetője a Sinosz tevékenységéről tartott tájékoztatót. A megemlékezés végén ajándékokkal kedveskedtünk sorstársainknak. Kádár Bálintné Szeged városi megyei titkár