Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-02 / 153. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. JÚL. 2. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! L

áttak már Önök karón varjút? És gólyatöcsöt a Széktópartján?! A madarászok már láttak. Szikünk ritka madara nálunk rakott fészket! A kisteleki pusztavég és a hajdanifaluszél összesimulásánál találtak költőhelyet, talán az egyedülit Európában. Nagy tett ez, dicséret érte madárnak, embernek - legalább is a Kitekintő eheti összeállítása szerint. (Horváth Dezső már korábban is a közelükbe férkőzött, de szóra bírni most is csak az ott élő embert sikerült. A madarak hangja még értő tolmáccsal se mindig jut el hozzánk.) Mint Önök is jól tudják, nehéz közös mezőre hozni a madarat és az embert. Mindkettő képes a saját feje után cselekedni, az ösztöneire hallgatva munkálkodnia - épp az életrevalósága okán. Lehetne mondani, amikor az érdekek igen komolyan ütköznek, hogy az okosabb engedjen. De a természet és az ember közösködéséből, az eddigiek szerint: az ember nem nagyon engedett. A környezetétől vette el, ami a mindennapjaihoz szükségeltetett. Ha jól belegondolunk: még csak meg se szólhatjuk ezért. Az élethez terület és tér kell. Madárnak, embernek. Nagy kérdése korunknak: mikor megy az egyiké a másik rovására? A

Kitekintő erre a kérdésre nem adhat ugyan hitelt érdemlő választ, de bízni, reménykedni nem lesz hiába való e héten sem. Gólyatöcs röppentekor, széki madár fészkelésének idején ugyan, de már aratják az árpát a Pántlika út mentén. • Kiké lesz a Széktó partja? Aranymeggy Életes riportra indult a rádió tündérkéje Budapesten. Bele mindjárt az élet sürejébe, a piaci rengetegbe. Előtalálta a „legszavahihetőbb" riportalanyt, a kereskedőt, föl is tette neki az ezreket foglalkoztató legrázósabb kérdést: miért 300 forint a meggy ára? Ahogy gyakorlott riportalanyhoz illik, szemrebbenés nélkül jő a felelet: azért, mert nem adja olcsóbban a paraszt. Nem ceruzával hallgattam most a rádiót, lehet, hogy nem pontosan ezekkel a szavakkal mondta, de a nyomatéka biztosan ez volt. Az életes riporternő természetesen firtatni kezdte, miért van ez így. A riportalany úgyszintén kapásból vágta rá, azért, mert a mai világban képes mindenki annyit kérni mindenért, amennyit nem szégyell. Itt véget is ért az életes riport, minden kérdés föltétetett, és mindre felelet is érkezett. Aki azonban a meggyfát nemcsak fényképről ismeri, azt is tudja, már legalább ötödik éve ütögeti Montlia Őnagysága. Van olyan fa, amelyiken két szem is terem! Elmentünk Kistelekre, a perczeli iskola szomszédságába telepített nagy meggyesbe, hogy a magunk tapasztalatát kiegészíthessük. Példás növényvédelemmel sikerült elérniök, láttunk néhány olyan fát is, amelyikről akár fél garabollyal is le lehetne szedni, legalább egyórai munkával, de a súlyos többség ennyit se ad. Tessék csak számolni: ha az órabér annyi, amennyi, akkor mennyi lehet egy kiló meggy ára? Beleértve az összes termelési költséget is. A méregdrága méregárakat, a talajművelés gépi kiadásait, és a benne dolgozók csekélyke bérét. És duplázásként a nagyon büszke kereskedő ráteszi a maga bruttósitott hasznát. Egészen addig megy a játék, amíg aranyáron el nem kel. Pedig, mondom, ez nagyon jól ápolt gyümölcsös. A többi visszafelé számlálandó. H. D. A gólyatöcs esete a földmérőkkel Horváth György a Bíbictó partján. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tíz évvel ezelőtt két riportot is írhattam a kisteleki Bíbictó vagy Széktó néven ismert vízállás élővilágáról. Gólyatöcs a levegőben volt az elsőnek a címe, és Haladék a gólyatöcsnek a másodiké. Akkor föl akarták tölteni az egész tavat, ki akarták mérni házhelynek. Meditálhattam, a gólyatöcs a fontosabb, vagy az ember. A szikes tó évszázados üledéke akkor se tűri meg a növényzetet, ha kitűnő termőföldből kap borítást, aki tehát itt akar családi házat építeni, rosszul jár. A természeti érték viszont akkor is haszon, ha a kecsesen szép gólyatöcs röpköd benne. Időnként eszébe jut az embernek, jó lenne megnéznie, mi történt tíz év alatt. Első utam a postamesteri hivatalba vitt, az akkori brit miniszterelnök rokonhangzású neve után Töcsőrnek nevezett természetbaráthoz. Magam megtoldottam még egy szótaggal, és Főtöcsőrré neveztem ki. Azt mondta, megint ki akaiják mérni azt a területet, sőt talán már ki is osztották. Fölhívta a polgármesteri hivatal illetékesét, aki viszont azt mondta, szó se lehet kimérésről, újra természetvédelmi területté akaiják nyilvánítani. Már tíz évvel ezelőtt akarták, de a gyors változások miatt abba is maradt a dolog. Tíz év alatt nem sokat változott a tó, és a környéke se. A parton műanyag fonalból szerkesztett furmányos biztonsági zár őriz valami alkalmi kalyibát, mi hontalan ember szállásának néztük. Kiköpött palotapincsi gurult elő a bokrok közül, azonnal jóhiszemű palotás hajléktalanná lépett elő a tulajdonos, de lehet, hogy tévedtünk. Gyerekek védett búvóhelye is lehet. Ahogy meglátott bennünket az őrszem, a golyatöcs-kolónia a levegőben kavarogva akkora rikácsolást csapott, kutyamacska biztosan megfutamodott volna. Fészkeik védelmére kiabáltak. Ha csak természeti szépségekben akarnánk gyönyörködni, egy helyben állva is megtelne noteszunk, de minket az előbbi értesülés kettősége kezdett érdekelni: kimérték, vagy nem mérték ki? Horváth György fröccsöntő kisiparos tönkreöregedett gyümölcsös ládáit tisztítja a parton, hogy megdarálható és újra fölhasználható legyen anyaguk, tőle érdeklődtünk először. Ő bizony azt mondta, egy hektárt maga is íratott a partból, úgy, hogy a tóból is beleszámítódik valamennyi, és ha kicsit kiszárad, ahogy minden évben szokott, egy darabot „kivéset" belőle, hogy vízszerető kutyája nyári melegben kedvére fürödhessen. Bekeríti majd, hogy a gyereknépből véletlenül se essen bele senki. • Uram, Önt valaki fölültette! - Vagy magát. Már be is fizettük az árát. • Kinek? - A földmérőknek. Az igaz, hogy telekkönyvi végzés még nincsen, de majd lesz az is. A polgármesteri hivatalnak pedig ehhez semmi köze nincsen, tudomásom szerint az egykori Új Elet Tsz fölajánlotta neki, de nem tartott rá igényt. • Nevet is tudna mondani a földmérőktől? - Virág János és Tass Attila. A polgármesteri hivatalban van egy kicsike irodájuk, biztosan megtalálják őket. Bonyolult ez a magamfajta embernek, sőt bonyolult, ahogy az öregátkosban mondták, de sokszor megesett már, hogy egy hivatalon belül se tudta a jobb kéz, mit csinál a bal. Itt csak épületileg vannak egy hivatalon belül. Hogyan, hogyan se, előkerült Virág János. Készséges, azonnal elő is vette terjedelmes listáját. • Mindig magával hordja? - Most azt a nadrágot vettem föl, amelyikben benne van. 9 Azt hallottam, nullaaranykorona értékkel lett fölvéve ez a terület, nem is lehetett licitálni rá. Tessék megnyugodni, be van aranykoronásítva. És a polgármesteri hivatal is méretett ki belőle magának. • Ön szerint mire használnák, akik megvennék? Valamit majd csinálnak vele. Ha maga tulajdonos lenne, mit csinálna? • Annyira sós a talaj, valószínű, semmit. Hagynám a gólyatöcsnek. Én csinálnék egy nagy fürdőt. • Sziksósfürdőt? Ki tudja, alkalmas lenne-e rá a vize? Csak kutyafürösztésre van hitelesítve. - Amikor én kilencéves koromban ide kerültem Szegedről, itt még söpörték a széksót az asszonyok. 9 Ha mégis természetvédelmi területté nyilvánítanák? - Akkor majd szépen visszavásárolják az emberektől. Van ez is legalább olyan furmányos ész, mint az előbbi kalyiba fonalból pókhálósftott biztonsági zára. Aki ebbe belegabalyodik, a tündérszép gólyatöcsöt kezdi el irigyelni. És hittel vallja, ha egyetlen szál nincsen elvarrva, biztosan fölfeslik a szövet. Horváth Dezső Kistelekről a Székelyföldre NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fő út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel,: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tej.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér 1/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. 1. Tel.: 62/282-181, KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, ÚJ u. I. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Sovány a termés a kisteleki gyümölcsösben. (Fotá: Gyenes Kálmán) Szokták mondani a kisteleki emberre, hogy „megy, mint akit zavarnak" és ilyenkor „nem ismer se istent, se embert". A kisteleki ember vallják a hozzáértők - vesztett ugyan „nyakasságából", de az „igyekvésnek" megadja a módját. Amit akar, eléri, ahová szeretne - oda eljut! Mint tette a mostani pünkösd idején. Maroknyi csoport tette zsebébe útlevelét, utazott csaknem ezer kilométert. Mindazért, persze, hogy részese - föltáblázott résztvevője - lehessen a székelyföldi búcsúnak. Hogy az „irgalmatlan" nagy forgatagban találkoztak-e a „magyarok istenével", arról nem szól a fáma... Annyit viszont megtudhattunk az óhaza zarándokaitól: mindenki mindenkivel ismerősként viselkedett. így erre az ünnepi alkalomra felejtődött a „hírbe hozott mondás", hiszen a kisteleki ember komótosan haladt (nem úgy, mint akit zavarnak) és tekintettel volt Istenre, emberre. Tette a dolgát akkor is ha odébb ment egy házzal... M. T. Kistelekiek a csíksomiyói búcsú forgatagában. (Fotá: Gyenes Kálmán)