Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-10 / 160. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1998. JÚL. 10. Mezei menyét - te, szemét! C sirik ilyet azért biztos nem tett volna... Bár Fekete István regényében a „megemberesített" me­nyét nem éppen a legjobb állatnak járó minősítést kapta az éhes kisrókától, mert Vuk megveti, amiért csak leöli, de nem eszi meg áldozatát. A regény­béli történések formálják gondolkodásunkat, s így a szépen megrajzolt, ara­nyosra festett állatkák so­hasem okozhatnak kelle­metlenséget. Amint tud­juk: a valóság más, mint a regény. Más, mint a kita­lált történet. Mivelhogy a menyét a vérszivók család­jába tartozik, ha kölykei vagy természete kívánja és rászabadul a baromfiud­varra - csúnya munkát vé­gez. Mint tette azt Mészáro­sék tanyájánál. Legalább is mi így hisszük... Ugyanis, valami istente­len vérengző kiirtotta a pulykacsapatot! Szinte percek alatt végzett (vagy végezíek - leheteti kompá­nia is) a gyepszélen boga­rászó jószágokkal. Előbb beleszorították szerencsét­leneket a rozstáblába, majd ott mindet megfojtot­ták. Mire a gazdáék észre­vették, csak a megriadt pulykamama és (minő mezei komédia): egy eper­zabálástól megrészegült kispulyka maradt élve. (Az iszákosok most dicsérőlég beszélhetnek a lerészege­dés helyességéről, hiszen a mérgét vetett kispulyka is azzal úszta meg a szörnyű gyepszéli vérengzést, hogy elmaradt a többitől.) Ti­zenöt gyönyörű teremtés esett áldozatául az íratlan mezei törvénynek: az erősebb, az ügyesebb legyőzi a gyengét! Mint is­meretes: a kispulyka a leg­gyámoltalanabb udvari jó­szágok egyike. Kényes, és ezért hamar éri a baj. Ma­rika, a háziasszony, óvta, vigyázta is ezért a kisjó­szágokat, csípős csalánt vágott, drága túrót mor­zsolt nekik, lámpával fűtött, hogy a nehéz időket átvészeljék. Amikor kiengedte azo­kat az óvott helyről még abba is belenyugodott, hogy a kerítésen belülre szemtelenkedő saspár nem a sántákat, betegeket ra­gadja el, hanem a leg­szebbjeit. Mivel a termé­szet nagy pártolója a perc­zeli család, József gazda sem hívta az orvul tüzelő vadászt, hogy a ragadozó­kat a végén „puskával té­rítse jobb belátásra". Bele­nyugodtak a megváltoztat­hatatlanba: ha jő a sas, a vércse vagy éppen a héja, hát vigye, amit kiszemelt. (Csaknem harminc féle madár számolható a kör­nyékükön.) A kiterjedt semlyéket al­kalmasnak találták az ap­rójószágok felnevelésére. Csirkét, pulykát költettek, és vettek is hozzá a kel­tetőből. Tízezreket költöt­tek rájuk. Mondhatni, már túl voltak a nehezén, a pulykák szépen gyarapod­tak, időben mutatták ma­gukat a karácsonyi vacso­rához. És, lám, mivé vált a ter­mészet igyekezete­Kérdésünk: mezei me­nyét, hogy lehettél ilyen szemét?! T. F. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHAT/A A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET. Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fő út 88. Tel.: 62/269-397. BaUstya, Felszabadulás u. 10. Tel : 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer. KSztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány. Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Ú| u. 1. Tel.: 62/287-156. ÖttBmAs. Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa. Fő' u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel: 62/255-504. . • Keresztezik a magángazdaságot a nagyüzemmel Harangjáték őszibarackra Dóriak Kismaroson 1998. június 24. és 30. között vettek részt a dr. Beretzk Péter Komp­lex Természetismereti verseny győztesei és a dóci általános iskola di­ákjai Kismaroson tábo­rozáson. Első este megismerked­tünk a környék, a Börzsöny és a Duna-kanyar kialakulá­sával, a hely természeti és gazdasági értékeivel, a ter­mészetjárás alapszabályai­val rövid kiselőadás keretén belül. Este „ismerkedési es­tet" tartottunk, hisz több is­kola diákjai töltötték együtt ezt a pár napot. Másnap Visegrádra ki­rándultunk. Nagymarosnál mentünk át a komppal. Egy rövid hegyi túra után törté­nelmi városnézés volt a program: királyi palota. Má­tyás Király Múzeum, Sala­mon torony és a Fellegvár. A Fellegvárból jól megfi­gyelhető volt a Duna zá­tonyépftő munkája, a teljes Duna-kanyar és a nagyma­rosi vízlépcső félbehagyott építkezése. A táborba visz­szaérve megismerkedtünk néhány Mátyás királyról szóló mondával és lerajzol­tunk néhány jellegzetes re­neszánsz építészeti stílust, valamint újra felelevenítet­tük a Duna építő-romboló munkáját. Este, sötétedés után a gyerekek kedvenc tá­bori játéka következett: a „rabló-pandúr". Két csapat­ra oszlott a társaság. A „rab­lók" elbújtak a kijelölt tere­pen, a „pandúrok" pedig elemlámpával felkutatatták őket. Sajnos a „rablók" ügyesebbek voltak, nem ke­rült mindenki „börtönbe". Következő nap délelőtt­jén átsétáltunk Verőcére. Megnéztük a Gorka Géza Emlékmúzeumot, ahol a Kossuth-díjas keramikus, valamint lánya és unokája kiállítása tekinthető meg. Aztán elsétáltunk a rómaiak őrtornyának maradványai­hoz. A Duna-parton kavi­csot és csigákat-kagylókat gyűjtöttünk. Délután vonat­tal átutaztunk Vácra, és ott egy jót strandoltunk. A szombatot a táborban töltöttük. A Duna-parton szedett kavicsok és egyéb természetes anyag segítsé­gével különböző művészi alkotásokat formáltunk. Es­te, sötétedés után, „rókava­dászatot" tartottunk. (Álla­tok képét kellett megkeresni időre a kijelölt területen.) Vasárnap egész napos ki­rándulást tettünk a Bör­zsöny egyik legkedveltebb kirándulóhelyére, a Király­rétre, a középkori uralkodók kedvelt vadásztanyájára és Beatrix királyné fürdőhelyé­re. Csermelyek, források, patakok folynak itt össze. A természet-megfigyelés mel­lett kis tábori sportversenyt is rendeztünk. Délután számháborúban mérte össze leleményességét a két csa­patra osztott gyereksereg. Este egy kis házi vetélkedőt tartottunk a megismert táj­ról. Hétfőn volt a tábor fény­pontja. Egész napos gyalog­túra: a Morgó-patak mellett a Nagy-Morgó, a Gál-hegy a zöld túraúton Szent Gál földön át a törökmezei Fe­hér-forrás csoportig. Körül­belül 25 kilométert gyalo­goltunk hegyre fel és hegyről le. A túra során a növény- és állathatározó se­gítségével megismerked­tünk a környék növény- és állatvilágával. Az út során elvégeztük a levegő tiszta­ságvizsgálatát is. Este tábor­búcsúztató tábortüzet rak­tunk. Élményekben és új isme­retekben meggazdagodva indultunk haza. Ezúton mondunk köszönetet mind­azoknak, kiknek segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez a tábor: Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Taná­csa, Csongrád Megyei Művelődési Bizottság, Dóc Község Önkormányzata, a PRINKER Rt. és a DÉL­TÁV Rt. Bankóné Bartók Katalin Akármelyik hívó em­ber áhítatával verseny­re tudnék kelni, amikor ószibarackról hallok, őszibarackot látok, de leginkább akkor, ami­kor bele is haraphatok. Ók onzervatív is va­gyok, nekem még min­dig az ízlik legjobban, amelyiknek csurog a le­ve. Amikor a kertünk­ben először kezdett te­remni, egy ültő helyem­ben akár húszat is meg­ettem. Elismertem azt a törekvést, hogy le­gyen keményebb kö­tésú, hogy jobban bír­ja a szállítást, a fehér húsú és a sárga hú­sú divatos váltogatá­sát is tudomásul vet­tem, kiegészítve mag­vaváló furfangjával, de legtöbbre azt a fajtát tartom, amelyikben annyi íz lakik, ahány hang megszólal a legra­fináltabb harangjáték­ban. Ennyi erővel akár orgonaszót is mondhat­nék. Szél Istvánt a szatymazi téesz főkertészeként ismer­tem meg huszonkilenc év­vel ezelőtt. <5 mutatta meg, hogyan lehet a rügy ketté­vá gása után megállapíta­ni, ártott-e a tavaszi fagy, vagy nem. Később hal­lottam róla, új fajtát talált, azt SZ-l-esnek nevezte el, de a fajta elismerő bi­zottság nem tekintette új­nak. Most megint megkér­deztem: - Azt mondták, Arany­csillag néven már szerepel köztermesztésben. Könnyű volt cáfolnom. A termése valóban hasonlított hozzá, de a virágja egészen más. O Van még belőle? - Nekem már nincsen, de a fiamnak van. Ma legalább hatvan fajta jöhet szóba a mi területünkön, és ezt kell még kiegészítenünk egy csomó nevenincsen barack­kal, amelyek magnemes úton szaporodnak. O Ezt mondták régebben köpött baracknak. Kikel, és ugyanolyan termést ad, mint az őse. Állítólag a szegedi homokra is így került Szatymaz és Zsombó határán. Hallot­tam, fajtakisérleti tele­ped is van. - Ötvenhat új fajtával. Sajnos, már csak címkézés­sel tudom megkülönböztetni őket. Talán hat-nyolc kitűnő is van közte. O Mi a hasznod belőle? - Szeretem. Nézni is, en­ni is - ma már legalább egy Vidám táborozók. (Fotó: DM-archív) Szatymazon is méret szerint „sorolják" az őszibarackot kilót ettem belőle, pedig még csak kilenc óra van -, szedni is. Minden munká­ját szeretem, benne ér­zem jól magam. És jólesik, ha tapasztalatcserére jönnek hozzám az emberek. Van közöttük olyan is, ame­lyikből a legnagyobb 44 de­kás volt, és az átlag is 30-35 deka. O Már majdnem dinnye! Híres lett Szatymaz a ba­rackjával, Angliában or­vosságként is számon tartották. - Aztán jött a nagyüzem, megfojtotta a legnemesebb igyekezetet is. Talán a Finn-Magyar Termelőszö­vetkezet vitte legnagyobb tökélyre a termesztését. O Most megint maszek világ van. Visszaáll a ré­gi híre? - Talán húsz év múlva. A parasztember mindent elkö­vetett, hogy gyermeke ne paraszt legyen. Aki vissza­kapta a földjét, városi em­berként vagy nem tud őszi­barackot termelni, vagy nem is akar. Macerás nö­vény, állandó készenlétet követel. O Közben mintha ke­reszteződne a maszek­méret a nagyüzemivel. - A telepített területre ér­Szél István élete értelme az őszibarack. (Fotó: Gyenes Kálmán) ted? Valóban duplájánál is nagyobbak a parcellák, a so­rok ritkábbak, hogy a nagy gépek is elférjenek benne, és a művelés is gépesttet­tebb lett. De még mindig az a legnagyobb gond, hogy egy fajtából egy kamionnyi termést se lehet kiállítani. így aztán a külföldi értéke­sítés szóba se jöhet. Legföl­jebb akkor, ha a nagybani piacon külföldi kereskedő veszi meg. O Vissza a gyümölcs izé­hez! Cseresznyefánkon két egyforma szem még nem termett. Utolérhe­tetlen a természet a vál­tozatokban. - Ennyire ínyenc lettél? Senki nem vizsgálja, de igaz lehet őszibarackra is. Ha száz szemet veszünk must­rának egy fáról, negyvennek biztosan nem olyan az Ize, mint a többi hatvannak. O Hódít viszont a kopasz barack. - Sokan vannak, akik nem szeretik a szőröset, de egyre többen allergiásak is rá. Aki valósággal bele­született az őszibarackba, avval is előfordul, hogy ki­ütéses lesz tőle a bőre. Úgy védekezik az emberiség, hogy elszaporította a szőrte­lent. O Egy időben azt is két­ségbe vonták, hogy a ko­pasz is barack lenne. - Most már nem vonják kétségbe. O Amit most szedtek le, mikor jut el a piacra? - Még ma érte jön a ke­reskedő, és holnap már árul­ja­Harsogó illata szintén ha­rangjátékhoz fogható, és be­tölti a válogató szín le­vegőjét. Legalább ezt lehet­ne exportálni! Újra meg­veszne érte a világ. Horváth Dozsó

Next

/
Thumbnails
Contents