Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-06 / 131. szám

SZOMBAT, 1998. JÚN. 6. STEFÁNIA - RIPORT 11 Nyolc szám Agria névjegyéről Eger lakóinak száma: 60 ezer A város területe: 90 négyzetkilométer Eger lakásainak száma: 23 ezer 700 darab Ebből önkormányzati lakás: 1750 darab A város költségvetésének összege: 7 milliárd forint A helyi adókból tavaly befolyt összeg: 700 millió forint A munkanélküliségi ráta: 8 százalék A város sportjára költött önkormányzati összeg: 140 millió forint Boldog lehet az a város, amelynek nevét már kölyökkorában megtanulja minden magyar ember. Eger bizony ezek közé a települések közé tartozik. Hiszen akad-é kicsinyke országunkban akár egyetlen olyan lurkó is, aki nem izgulta végig Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét, nem haragudott teljes dühével Jumurdzsákra, a félszemű törökre, s nem álmodozott olyan nagy haditettekröl, mint amilyenekkel Bornemissza Gergely írta be magát a magyar történelembe? Ugye hogy nincs ilyen? Mint ahogy olyan iskolából sem sok lehet a Duna-Tisza környékén, amelyik évente legalább egy kiránduló csoportot ne küldene egri várat nézni. S hozzátehetjük - álmélkodni. Ugyanis Heves megye székhelye napjainkra lett olyan díszes ékszerdoboza Magyarországnak, amit csak csodálkozós örömmel tud szemlélni a messze földről érkezett polgár. Hogy e látványos fejlődéshez pedig mi szükségeltetett? Nos, ennek jártunk utána a minap, s mai riportunkban, .Nagyvárosi barangolások" című sorozatunk harmadik részében máris kínáljuk a választ. Nincs ám könnyű helyzetben az, aki Eger főterén egriekkel szeretne beszélgetni. Mert az igaz ugyan, hogy a városháza előtt van akkora forgatag, mintha éppen heti nagyvásárra, vagy utcabálra készülődnének a helybéliek, csak a bámészkodókat faggatva kiderül: szinte valamennyiük az ország más vidékéről, netán a határon túlról érkezett. Miközben Dobó István szobránál pesti kisdiákok állnak nagy feszelegve a fényképező lencséje elé, a bazársoron bécsiek válogatnak a népművészek ajándéknak szánt termékei között. A fagyialtosnál szegediek lepődnek meg - hoppá, itt már ötven forint egy gombóc!.. -, kisvendéglő falra kitett árait olvasván pedig pécsiek állapítják meg: no, ez nem is olyan drága. Rövid kérdezősködés után is kiderült számomra, hogy bár a nagy turistaszezon el sem kezdődött, Bornemissza Gergely híres városában legalább öt-hat vidék képviselői is randevúznak egyszerre a város kellős közepén. Köszönhető ez a törökverő egri hősök máig élénken élő legendájának? Netán a híres boroknak, a szép barokk házcsokroknak? Vagy annak a komoly, vendégcsalogató munkálkodásnak, amit mostanság városmarketingnak hív az üzleti világ nyelve? Egy percet is kár töprengésre elfecsérelni - döntöttem gyorsan, s már be is kopogtam, választ remélve azon az ajtón Eger városházáján, amire dr. Ringelhann György polgármester úr nevét írták ki. Makovecz fürdőpalotája Mivel telefonon pontosan egyeztettük találkozásunk időpontját, nem kellett attól tartanom, hogy a rendkívül elfoglalt, ezernyi tanácskozásra, megbeszélésre hivatalos polgármestert elkerülöm. Ám a vártnál pár perccel korábban érkeztem, így arra is maradt időm, hogy egy kicsit elcsodálkozzam. Egyrészt azon, hogy az egri vitézek honában egy Szegedről rok szüneteiben se unatkozzanak Eger vendégei - a város főterén egész nyáron ott áll a színpad, amin nap mint nap zenészek, táncosok, színjátszók kínálják produkcióikat. - Amikor jövőt tervezünk, legyen szó szőlészetről, borászatról, fürdőinkről vagy vendéglátásunkról, mindig egy jelszót hangoztatunk: Eger legyen a minőség városa! S hogy jó úton járunk, bizonyítják az elismerések is. Hogy mást 'ne mondjak: elindultunk a virágos városok európai vetélkedőjén, ahol kategóriánkban a harmadik helyezést szereztük meg. A díjkiosztót pedig természetesen mi rendeztük, hadd jöjjön hozzánk még több vendég. S hadd lássa, a Dunától keletre is lehet várost fejleszteni mondta Eger polgármestere mosolyogva. Járhattam bármerre is törökverők városában, hasonló jókedvvel találkoztam. A központ hangulatos utcácskáiban szinte nincs olyan földszint, pince, vagy kapuátjáró, ahova ne költözött volna egy-egy butikos, ne nyílt volna legalább egy talpalatnyi borozó, vagy kávézó. Nem tudom, hányszor vonulhatnak végig Eger útjain a városgondnokság éber őrei, de az biztos, hogy tisztaság és rend uralja a legkisebb teret is, s csupán a főutcán találkozhattam tervszerű felfordulással. Ugyanis ott éppen a díszburkolatot építő munkások egyengették a terepet. De ők is megnyugtattak: mire nyakunkba szakad a meleg nyár, már csak a megszépült utca emlékeztet heves munkálkodásukra. Ami pedig Eger leghíresebb ékességét, a várat illeti: ha valaki bejárta már Magyarország pusztulásra ítélt, elhanyagolt középkori építményeit, a Dobó tér fölé magasodó várról csak jót és szépet mondhat. Gondos kezeknek, s vélhetően rengeteg millió forintnak is köszönhető, hogy a turisták szűnni nem akaró rohamát is bírják a vén falak. Ennyi szépség láttán már csak azt igyekeztem kideríteni: vajon mibe kerül az idegennek egy egri kirándulás? Nos, Heves megye fővárosa - első teszteredményeim alapján írhatom semmivel sem drágább település, mint mondjuk Szeged. Mert ugyan sok a turistaeszkimó, de bizony sok a vendéglős fóka is, így - eltekintve egy-két exkluzív helytől - az árak akár mérsékeltnek is tekinthetők. Kivételnek számít a szép, de legalább ennyire drága egri piac, amelynek árait látva egy alföldi ember néha bizony heveny fejcsóválásba menekül. Ami viszont a Szépasszony völgyét, s annak tengernyi borát illeti - senkinek nem kell OTP-hitelt fölvennie ahhoz, hogy a legfinomabb egri nedűkből szállíthasson haza pár palackkal. Az idegen már csak ezért is gyorsan megszereti Dobó kapitány városát. S hogy a helybéliek miért is olyan nagy lokálpatrióták? A főtéren szuvenírt áruló Csonka Béla, s a sógornőjével árnyas lombok alatt beszélgető nyugalmazott iskolaigazgató, Uracs István egybehangzó véleménye szerint azért, mert nincs ennél szebb város egész Magyarországon. S fölidézve a Dobó tér, a sok kis utca, s udvar hangulatát, bizony nekem eszembe sem jutott vitába szállni velük... Bátyi Zoltán • Nagyvárosi barangolások (3.) Eger nemcsak borára büszke jól ismert harcos, Pozsgay Zsolt, a neves vízipólóedző tölti be a polgármester személyi titkárának tisztét. Másrészt pedig egy makett kápráztatott el - annak a vízi palotának kicsinyített mása, amelynek építését a tervek szerint már az idén megkezdik Dobó kapitány városában. Az irigykedés táplálta szédülés akkor fogott el igazán, amikor megtudtam: Heves megye székhelye 1,6 milliárd forintot is tud áldozni arra, hogy Makovecz Imre csodaszép álma valóra váljék. - Valóban nagyon sok pénz ez, de Eger vezetésének az a véleménye, hogy a városfejlesztés során azokat az értékeinket erősítsük, amelyek már korábban is nagy hírnevet szereztek városunknak - invitált szobájába a makett mellől dr. Ringelhann György polgármester. - Már pedig, ha Eger neve elhangzik, ugyebár elsőként mindenki a várra, a borra és fürdővárosi tradícióinkra gondol. Ennek megfelelően súlyos milliókat áldoztunk már műemlékeink védelmére, a korábban elhanyagolt épületek, közintézmények felújításra, s e munkálkodások körébe illeszthető új uszodák építése is. De ha már Eger nevezetességei szóba kerültek, meg ne feledkezzünk arról sem, hogy településünk messze földön híres iskolaváros. így aztán az is természetes, hogy költségvetésünk 40 százalékát az oktatásra fordítjuk - mondta a polgármester. • Hallván az uszodai nagyberuházás árát, nem kerülhetem meg a kérdést: Eger tehát besorolható a gazdag magyar városok közé? - Nem hiszem, hogy sokkal tehetősebbek lennénk más, hasonló méretű településnél, de az biztos, hogy a rendelkezésre álló összegeket igyekszünk nagyon megfontoltan, s roppant célirányosan elkölteni. Mint már említettem, nagy hangsúlyt fektetünk a hagyományos egri jellegzetességek ápolására, hiszen így érhetjük el, hogy városunk ne veszítse el azt a jellegét, ami miatt közkedvelté vált az idelátogatók körében. Éppen ezért nagy szigorúsággal őrizzük belvárosunk hangulatát, s úgy irányítjuk az Egerbe települő ipart is, hogy az lehetőleg a város déli körzeteiben, elkerülve a történelmi városmagot, találjon otthonra. • Csak nem azt akarja mondani, hogy ennyi turista mellett még a külföldi tőke is nagy erőkkel megcélozta városukat? - De bizony szép sikereket értünk el a beruházók elcsábításában is. Köszönhető ez annak, hogy Eger sok iskolájából jól hasznosítható tudással rendelkező szakemberek kerülnek ki, s például a helyi adóinkat is úgy állapítottuk meg, hogy az minél kedvezőbb legyen a gyártelepítők számára. Ipari parkot hoztunk létre, s ügyeltünk arra, hogy mindenki megtudja: Egerben számos olyan üzem dolgozik, amelynek hagyományaira lehet építeni. Gondolok itt elsősorban dohánygyárunkra, amely már az amerikai Philip Morris tulajdona lett, vagy gépgyártásunkra, Az Egerbe kiránduló diákok Dobó István szobra elöl indulnak várhódító útjukra. (A szerző felvétele) mutatni értékeit. így például a nürnbergi Consument vásáron - ami a fogyasztási javak egész Európában elismert bemutató fesztiválja - mindig standot állítunk. S itt nem csak az egri borvidék híres italait találják meg a látogatók, hanem megkapnak minden olyan fontos információt, ami alapján dönthetnek arról, hogy turistaként, netán befektetőként kívánják meglátogatni városunkat. De az sem panaszkodhat információk hiányára, aki Egerben sétálgatva szeretne mind többet megtudni városunkról. A vidéki települések közül elsőként állítottuk fel Tourinform irodánkat, amely országos hálózatán keresztül szállítja településünkről a legfontosabb híreket, s szórja szét a világ négy égtája felé információs kiadványainkat. Leginkább azt szeretnénk tudatosítani a külvilággal, hogy Eger részleteiben kidolgozott területfejlesztési tervekkel rendelkezik. így elkészült már fürdővárosi koncepciónk éppúgy, mint a turisztikai. S amire nagyon büszke lehetek egri polgárként: Eger város idegenforgalmáért névvel megalakult egy olyan egyesületünk, amelyben minden jelentősebb szórakozóhely, étterem, kisvendéglő, szálloda képviselteti magát. A társaság szakemberei ugyan egymás konkurensei, de azt pontosan átlátták, hogy a külvilág felé közösen kell fellépniük, ha azt szeretnék, hogy még több turista látogasson el városunkba. Borünnepek, vigadalmak... Évente egymillió turista csodálja meg a történelmi belváros szépségeit amely fölfejlesztését német cégek segítik. Média és politika • Egy magyar gyárost még csak-csak ide lehet csábítani Eger patinájára hivatkozva. De azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy Lajtán túli nagytőkés azért áldozna Egerre, mert többször is elolvasta Gárdonyi Géza várvédő vitézeknek emléket állító könyvét... - Természetesen városmarketingünket nem is építhetjük csak történelmi hagyományainkra. Sokkal inkább a média és a politika erejét igyekszünk kihasználni. A Magyarországon dolgozó külföldi újságírókat évente egri kirándulásra invitáljuk, mint ahogy gyakori vendégeink a budapesti diplomáciai képviseletek munkatársai, s többször kirándult már Egerbe a magyarul beszélő nagykövetek klubja is. De nem sajnáljuk az időt és fáradtságot, hogy a Bécsben élő nagyköveteket is Egerbe invitáljuk, hadd vigyék jó hírünket hazájukba. Ha pedig úgy követeli meg az élet, mi utazunk. Eger, Heves megyével közösen igyekszik minél több külföldi kiállításon beMár éppen azt hittem, hogy Ringelhann polgármester úr kifogyott a vendégcsalogató programok, módszerek felsorolásából, amikor röpke egy-két perc alatt megtudhattam, hányféle, borhoz kötődő ünneppel kedveskednek az Egerbe érkezőknek. Szüreti napok, borszentelés, Szent Donátnapi vigasság a szőlőhegyeken, borversenyek, pohárnokok találkozója, borászati tudományos ülések szolgálják az egri borvidék gazdáit, s persze az Egerbe érkezőket. S hogy a fesztiválok, vásá-