Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-30 / 151. szám

KEDD, 1998. JÚN. 30. A HELYZET 13 Gondoskodó munkaadó • Szeged kapui (4.) A betonhegy felöltözik A hatalmas falat nemsokára szigetelőlemezek borítják be... (Fotó: Karnok Csaba) Mint a gép Befordultam a sarkon, mint aki jeges szalámiért rohan, és akkor egy pil­lanat alatt, a pillanat müve alatt jól látszódtak a dolgok. Sehol egy sza­lámi, helyette befizetni vittem a szerencseszelvé­nyeket, pont annyi pénz­zel a lötyögős oldalzseb­ben, amennyi a befizetési pénz A saroktól néhány lé­pésre egy lépcsőn ősz szakállú öreg üldögélt kardigánban, tenyerét maga elé tartva keresgélt szemével a levegőben, hogy belenézzen az érke­ző szemébe, hogy az lás­sa rajta, mennyire em­ber, érezze is, és érezze magában a szánalmat, és adjon, valamit adjon. Az öregen túl, de az öreggel egyvonalban Puhl Sándor egysíkú ké­pe, amelyen a híres foci­bíró éppoly tartással nyújtja előre a kezét, mint az öreg, csakhogy az ő arca abszolút derűs, mint aki soha életében nem kapott még kötényt. Két ember ugyanazzal a kéztartással, és mind­kettő kér, hogy adjak. A különbség csupán csak annyi, ha a Puhl által reklámozott játéknak adok, arra fizetek be, ak­kor még nyerhetek is, vi­szont ha az öreg markát választom, az nem tarto­gat odds-okat, sem nye­reményt - esetleg mást. Itt most folytathat­nánk a rém agyafúrt tör­ténetekből összeácsolt Ön dönt! című műsort, hogy akkor ön melyik te­nyeret választaná. Mert kellett. Én is választot­tam, „mint a gép". Podmaniczky Szilárd A bajai Duna Kötöttá­rugyárban törődnek a dolgozók egészségével, hiszen a cég érdeke, hogy ne táppénzesek so­kaságát viselje el, hanem egészséges emberek munkájából profitáljon. A gyár példaértékű kezde­ményezése, hogy több, a betegségek megelőzését szolgáló, prevenciós szü­róprogrammal gondosko­dik dolgozói egészségé­nek védelméről. Régen vége annak az idő­nek, amikor egy „fél ország" táppénzre ment, ha kicsit is un­ta munkahelyi teendőit. Ma­napság az, akinek van munka­helye, olyannyira félti állását, hogy még akkor sem veszi igénybe a fizetett betegszabad­ságot, amikor valóban indokolt lenne. Inkább dolgozik bete­gen, mintsem elveszítse mun­kahelyét. Az egészség, ha na­gyon lassan, de kezd értékké válni nálunk is, s igaz, hogy még mindig az önrombolás jel­lemez egy igen nagy társadal­mi réteget, már nyomokban felfedezhetők az egészség me­gőrzésére, védelmére tett tö­rekvések. Igaz ez a munkavál­lalóra és a munkaadóra egya­ránt. Vélhetően egy folyamat kezdetét jelenti, s követésre ér­demes mindaz, amit az ameri­kai érdekeltségű, bajai Duna Kötöttárugyárban, az ott dol­gozók egészsége érdekében tesznek, s amiről a gyár hu­mánpolitikai igazgatójától, Farkas Jánostól hallottunk. A bajai kötöttárugyár Euró­pa egyik legnagyobb kötő-kon­fekció üzeme, s egyben Bács­Kiskun megye legnagyobb munkaadója, ahol több mint 2 ezer embert foglalkoztatnak. A gyár nemcsak kiváló termékei okán, hanem egészségvédő programjai miatt is kiemelke­dik a magyarországi cégek so­rából. Az egészségvédő, prevenci­ós program egy esztendővel ez­előtt indult, amikor a Nemzet­közi Nőnapon sajátos módon ünnepelték a cég nődolgozóit, s megszervezték a gyár több mint ezer asszonyának rákszű­rését. A gyár vezetői abból, a külföldön már igazolt tényből indultak ki, hogy a munkahelyi jelenlét előnyöket kínál a töme­ges szűrésre, hiszen a dolgozó­nak nem kell szabadnapot ki­venni ahhoz, hogy elmenjen egy egészségügyi intézménybe rákszűrésre, hanem a helyébe „viszik" a vizsgálatot. Kidol­gozták a legkisebb munkaidő kieséssel járó és a legkevesebb költséggel megvalósítható méhnyak-, és emiórákszűrő programot. A kötöttárugyár vá­sárolt egy, a világon pillanat­nyilag legkorszerűbbnek szá­mító, csontritkulást vizsgáló berendezést, amellyel a veszé­lyeztetett korban levő, 40 év feletti dolgozók szűrését vég­zik. Annak érdekében, hogy a Dunai Kötöttárugyár egészség­védő programjai ne maradja­nak a gyár kapuin belül, a cég országos mozgalmat indított el, s megszervezte a Gondoskodó Munkaadók Klubját. A cél az, hogy egyesítsék azokat a cége­ket, amelyeknek szándékában áll megvalósítani a bajaiak egészségügyi prevenciós prog­ramjait. K. K. Amikor a hetvenes évek elején elkészült az épület vasbeton váza, a szegedi polgárok elhűl­ve méregették a körtöl­téshez támaszkodó monstrumot. Ugyan mi­lyen arca lesz Szeged­nek, ha ilyen óriásháza­kat húznak föl ezután a város minden kapujá­ban? - kérdezgették so­kan aggódva. Ám fölös­legesen féltek a - panel­világ rettenetes nyomu­lása megakadt, s a 1 Öl­es néven elhíresült be­tonhegy magányosan hirdeti a világnak: mi­lyen csudákra is volt ké­pes a tervgazdálkodás építőipara. Mai ripor­tunkban arra keressük a választ, miért is szorgos­kodnak olyan nagyon az építőmunkások most e házban, az Olajbá­nyász téren? A földszinten szigetelőa­nyagokat rakodtak, az egyik emeleten a fűtésvezetékek csöveit építették be, a mási­kon megrokkant faablakok helyére illesztették az új, műanyag nyílászárókat. Ér­deklődő munkásemberek gyűrűjűben pedig két építési vállalkozó, Tóth István és Csontos István beszélte meg az aznapra rendelt tennivaló­kat. Tulajdonképpen ilyen röviden is összefoglalható a 101-es árnyékában ellesett építőipari idill, csak félő, hogy ennyi információval aligha elégíthetjük ki a Sze­ged baktói kapuját fürkésző kíváncsiskodókat Ezért is kértük Tóth urat, az épület­felújítással fővállalkozóként megbízott 3T Főép igazgató­ját, hogy vezessen végig bennünket az óriásházon. 220 milliót fizet ki a város • Elárulná mire és mennyit is költ e beruhá­zás során a város? - te­reltük gyorsan a pénz­ügyekre a szót. - Élőbb talán az építkezés megrendelésének okairól szólnék. A 101-es néven közismertté vált bérházat még a hetvenes évek elején építették, így nem csoda, hogy az ezredfordulóra bi­zony alaposan elhasználó­dott nem is egy szerkezete. A vasbetonvázat, s a falakat ugyan nem viselte meg az idő, de a fűtési rendszere elavult, a nyílászárók is megadták magukat, míg az egész épületről elmondható, hogy nem felel meg a hőszi­getelési szabványoknak. Ezért aztán a Szegeden zajló házfelújítási program kereté­ben a város önkormányzata pályázatot írt ki a 101-es re­noválásárá. A 220 millió fo­rintba kerülő munkálatok építészeti terveit Koltai Bé­la, gépészeti terveit pedig Rohács Gábor készítette el, míg fővállalkozóként az én cégem kapta a kivitelezési megbízást. Természetesen ehhez a nagyszabású munká­hoz több alvállalkozó segít­ségét is igénybe vesszük ­mondta el Tóth István. • S mitől nagyszabású mostanság egy szegedi házfelújítás? - Beszéljenek erről in­kább a számok. A 13 szintes, 159 otthonnak és a tarjáni rendőrőrsnek helyet adó ház­ban 9 kilométer réz és vas­csövet építünk be, 2500 négyzetméternyi ajtót és ab­lakot cserélünk ki, s 700 új radiátor költözik a lakások­ba. Ami pedig a ház külső burkolatát illeti: 5 ezer 200 négyzetméternyi, összesen 400 köbméter hőszigetelő anyag kerül a falakra. Mint­ha egy hatalmas paplanba csomagolnánk be az egész épületet - magyarázta Tóth úr egy hőszigetelő elem da­rabját mutatván. - Ez az anyag borltja hamarosan a homlokzatokat, s mivel a színtervek szerint többnyire fehér és sárga vakolat díszíti majd, a 101-es unalmas szürkesége is eltűnik a kivi­telezés befejezése után. • Még csak pár hete vo­nultak ide föl a munká­sok s máris a befejezést említi? - Nem véletlenül. Rend­kívül szoros határidőkhöz igazodva folyik itt a munka, s lesz olyan időszak is, ami­kor 80-100 munkás dolgozik egyszerre a házon azért, hogy október 15-re elkészül­jünk minden elvállalt mun­kánkkal. Ez aztán a tempó! - ke­rülgetjük a kiemelt régi abla­kok roncsait az egyik emel­ten, ahol éppen Sebők Gézá­né lakásában illesztik a falba az új, műanyag nyílászárót a munkások. Sebők néni is a gyors munkán ámuldozik, s megnyugodva veszi tudomá­sul: a szerelés befejezése után azonnal kijavítják a munkálatokkal járó összes fal sérülést. Lumpenek elől zárva... • Hogyan viselik a lakók az építkezéssel járó fel­fordulást? - igyekezetem kideríteni a 101-esben uralkodó közhangulatot. S aki most azt hiszi, hatal­mas panaszáradat elől kellett menekülnöm, kiáb­rándítom: Sebők néni ép­púgy csak dicséretekkel szolgált, mint Mayer Lászlóné házfelügyelő. - Örül itt mindenki, hi­szen az itt lakóknak lesz ké­nyelmesebb az életük, meg aztán nem mindegy az sem, hogy néz ki az a ház, amiben élünk - mondta Mayerné. Csak pár hónapja felügyeli a 101-est, de mint aki tudja, hogy házuk jóhírén bizony már esett egy-két folt az el­múlt években, máris védel­mébe vette a 101-es falunyi polgárát. - Rendes emberek élnek itt, s amióta biztonsági őrök is vigyáznak a rendre, már a lumpen alakok sem táboroz­nak le nálunk. Mert bizony régebben olyan is előfordult, hogy valaki mondjuk egy szemétledobóban alakította ki ideiglenes otthonát. Na­gyon fogunk vigyázni arra, hogy az építkezés befejezése után a hívatlan vendégek még véletlenül se pusztíthas­sanak ebben a házban - ígér­te a házmester, aki szerint az se nagy baj ám, hogy egy rendőrőrs is lakik a 101-es­ben. S ha már Tóth úr kalauzo­lásával bejártuk Szeged e hatalmas betonkapuját, miért ne leskelődtünk volna be a tarjáni yardra? Ahol Kéri Jó­zsef százados, őrsparancs­nok és dr. Kószó Zoltán őr­nagy, a bűnügyi alosztály vezetője is csatlakozott a házfelújításnak örülök népes táborához. Kifestik a yardot? - Hat éve foglaltuk itt el az első irodákat, s bizony nem nagyon találni olyan szegletet az őrsben, amelyik ne szolgálna rá egy alapo­sabb tatarozásra - mutatott körbe a rendőrközponton Kéri százados. De különö­sebb idegenvezetés nélkül is egy szempillantás alatt föl­térképezhető - a tobzódó lu­xus miatt aligha kap egy rendőr is idegrohamot a tar­jáni őrsön. Nagyon derék dolog, hogy az új nyílászá­rók, a hőszigetelés és a fű­tésrendszer korszerűsítése a bűnvadászok komfortérzetén is javít majd, de ahogy el­néztem a falakat, egy alapo­sabb festés ellen sem tilta­koznának a rendőrök. - Reméljük, arra is jut majd pénz - köszöntek el a tisztek, s előre is elnézést kértek azoktól az ügyfelek­től, akiket a nagyüzemi tata­rozás miatt érne egy kis ké­nyelmetlenség őrsükön. Tóth István pedig búcsú­záskor még egy fontos infor­mációval látott el. Az új fű­tési rendszer és a felújított vlz-vezetékhálózat lehetővé teszi az egyedi elszámolást, vagyis a 101-esben a házre­konstrukció befejezés után már mindenki csak annyi melegért, s vízért fizet, amennyit valóban fel is használt. Nagy öröm ez, ér­tettünk egyet. S hogy mit szólnak e fej­lődéshez azok, akik nem túl lelkesek a közüzemi számlák kifizetésekor, s már követke­ző telünkön megtudhatják, milyen is az, ha elzáiják la­kásukban a fűtést? Ja, kérem, ez már egy másik riport té­mája lehetne. De egy szépen felújított házban, ugye, ilyen rosszalkodás még véletlenül sem fordul majd elő...? Bátyi Zoltán Agrárkamarai „egyablakos" • Budapest (MTI) A Magyar Agrárkamará­nál az idén 5000-7000 új egyéni vállalkozói igazol­vány kiadására számítanak, amelyhez az egyéni vállalko­zók már az úgynevezett „egyablakos" rendszerben juthatnak hozzá — közölte Mészáros Gyula, a Magyar Agrárkamara főtitkára hétfői budapesti sajtótájékoztatóján. - Az „egyablakos" rend­szer bevezetése a vállalkozói igazolványok kiadásánál az adminisztrációs terhek csök­kentése érdekében történt ­hangsúlyozta a főtitkár. Az új szisztéma országo­san az agrárkamara 104 te­rületi irodájában vehető igénybe. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági vál­lalkozásba, vagy a mező­gazdasághoz kapcsolódó élelmiszeripari tevékeny­ségbe egyénileg kezdők számára már nem szüksé­ges végigjárni a különböző hivatalokat, hanem egyet­len adatlap kitöltésével kér­hetik és kaphatják meg vál­lalkozói igazolványukat. Az új igazolvány kiadása 5000 forintba, míg a módo­sítás és a bevonás 2000 fo­rintba, a másolatkészítés pedig 3000 forintba kerül a kérelmezőnek. Az új szolgáltatás beve­zetése a kamarának közvet­lenül mintegy 20 millió fo­rintjába került, ám ha a szükséges informatikai esz­közök beszerzését is hozzá­vesszük, akkor ez az összeg eléri a 200 millió forintot. In memóriám Bende Zsolt Az elmúlt hét végén 72 éves korában váratlanul el­hunyt Bende Zsolt Liszt-díjas operaénekes, kiváló mű­vész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára. A kitűnő baritonista Révhegyi Ferencné és Sipos Jenő növendékeként szerzett diplomát a Zeneakadémián, pá­lyáját 1956-ban a Szegedi Nemzeti Színház magánéneke­seként kezdte. Hamar felfigyeltek rá, s elcsábította az Operaház, ahol később a lírai szerepkörtől a vígoperai hősökön át a nagy karakterszerepekig a repertoár csak­nem valamennyi jelentős szerepét végigénekelte. Remek Figaro, Papageno, Posa márki és Anyegin volt. Közre­működött több kortárs magyar opera ősbemutatóján. Derűs egyéniségé, eleganciája, nagyszerű színészi képes­ségei és behízelgő baritonja miatt a közönség nagyon sze­rette. Rendkívüli népszerűségét annak is köszönhette, hogy szívesen játszott operettekben, Ízlésesen énekelt magyar nótát, s a rádió rendszeresen sugározta felvétele­it 1974-ben a Zeneakadémia docense lett, majd 1991-ben egyetemi tanári címet kapott. Amikor 1989 januárjában Capulet szerepét énekelte Gounod Rómeó és Júliájának bemutatóján, pedagógusi munkájának elismeréseként egy ismeretlen növendéke debütált mellette Júliaként: Rost Andrea. A mára világhírűvé vált dfva nemzetközi sikerei után is az ő útmutatásai alapján készült szerepei­re. Május közepén Szegeden járt, hogy a nemrégiben el­hunyt pályatársáról, Simándy Józsefről elnevezett orszá­gos énekverseny zsűrijében rész vegyen. Nyugalmát, de­rűjét és életkedvét látva senki sem számított arra, hogy a július 5-i gálán már nem lehet ott a városháza udvarán. H. Zs. Néhány háttel ezelőtt a szegedi Simándy­énekverseny zsűrijében. (Fotó: Nagy László)

Next

/
Thumbnails
Contents