Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-26 / 148. szám

6 SZOLGÁLTATÁS PÉNTEK, 1998. JÚN. 26. Gyermek­orvosok tanácskozása • Munkatársunktól Az ország különböző ré­széről közel 600 gyermek­gyógyász érkezett szerdán Szegedre, hogy részt vegyen a Magyar Gyermekorvosok Társasága nagygyűlésén, amit a megyei önkormány­zat székházában rendeznek meg. A szerdai megnyitót követő ünnepi tudományos ülésen nyújtották át a társa­ság által adományozott Schöpf-Merey Emlékérmet dr. Altorjay Istvánnak, a SZOTE Gyermekklinikája nyugalmazott professzorá­nak és dr. Kontor Elemér­nek, a SOTE II. számú Gyermekklinikája profesz­szorának. A Bókay János Emlékérmet az idén dr. Bé­ke fi Dezső, a tatabányai kór­ház főorvosa kapta meg. A négy napon át tartó ta­nácskozáson 200 előadás hangzik el a gyermekgyó­gyászat számos területéről. Kiemelt helyen szerepel az újszülöttek és a koraszülöt­tek ellátása, s szó lesz töb­bek között a hormonális za­varokkal küszködő gyerme­kek kezeléséről, a gyermek­szívsebészet aktuális kérdé­seiről, a gyermekkori daga­natos betegségekről, a gye­rekek ideg-elmegyógyászati problémáiról, a vese, a gyo­mor, a bélrendszer betegsé­geinek gyógyításáról, a gyermekkori tüdőbetegsé­gekről, a gyakori fertőzőbe­tegségekről, valamint a gyermekorvosi körzetek gondjairól. A Magyar Gyer­mekorvosok Társasága nagygyűlésén a határon túl­ról érkező kollégák is részt vesznek. SUZUKI. Ezt megnézheti! > Sejben Lajos, a díjazott A művész a vizet sem hagyta otthon Sejben Lajos: „A keleti jang-jin motívumot ismertem föl a kompresszorlábszelep lenyomatában." (Fotó: Gyenes Kálmán) A Magyar Alkotó­művészek Országos Egyesülete díját nyerte el formabontó müvével a XVI. országos akva­rellbiennálén Sejben La­jos szegedi festőmű­vész. A kísérletező ked­véről ismert művésszel ennek apropóján be­szélgettünk. Sejben Lajos műterme csak éppen teremnek nem nevezhető: a szűk teret hatá­roló falak szabálytalan szö­gekben találkoznak a sar­kokban. Ez a helyhiány azonban csöppet sem zavar­ja a művészt munkájában, azaz vendégeskedésünk ide­jén éppen abban, hogy a rá jellemző szabadossággal egy kompresszor lábszele­pének lenyomatából alkossa meg a szabad Tibet zászla­ját. Sejben Lajos, aki többek között a Nemzetközi Pa­pírművészek Társaságának is tagja, egy rendhagyó al­kotásával, száznegyven művészt megelőzve nyerte el Egerben a XVI. országos akvarellbiennále egyik leg­rangosabb díját. • Rendhagyó alkotásá­val lett az akvarellbien­nále díjazottja. Mit kell tudni a műről? - Az akvarellt minden képzőművész kedveli, hi­szen a műfaj könnyű, éteri­kus volta, az alkotás gyor­san kezelhető frissessége, tünékenysége, líraisága mindenkit megihlet. Amikor meghívtak a kiállításra, úgy gondoltam, valamiféle for­mabontást teszek a műfaj­ban. A kínai mondás vezé­relt: az embert az állattól az különbözteti meg, hogy az értelmetlen dolgoknak is megpróbál értelmet keresni. Bár az agyamban mocorgott a gondolat, hogy valaho­gyan új értelmezésben mu­tassam be az akvarellt, ám az ötlet nem jött. De amikor arról az oldalról közelítet­tem meg a kérdést, hogy va­jon miből is áll az akvarell, el tudtam indulni. Arra gon­doltam, miért hagynám itt­hon a papír és a festék mel­lett a harmadik alkotóele­met, a vizet. Az arányok se­hol sincsenek lefektetve, ezért én különös hangsúlyt fektettem a vízre. Kilenc nejlonzacskóba öntöttem a papírmasszából és vízből összeállított matériát, és a zacskókat - akár a házi­asszonyok - fóliahegesz­tővel lezártam. A kilenc zacskót legfőképpen abla­kokhoz találtam hasonlatos­nak, ahogyan a zacskó falán belül csorgott a pára. A víz és a papírmassza mellett egészen érdekes dolgok, például kukoricabajusz is került a zacskókba, melye­ket egymás mellé erősítet­tem, hogy úgy hassanak, mint egy ablak szemei. Mindegyik más színű és ál­lagú volt, de együtt úgy fes­tett az egész, mintha az az üvegen olvadó jég mögül néznénk a színes világra. A munka címe az lett: Télből tavaszba. Akkor döntöttem csak el, hogy beküldőm a biennáléra, mikor a kész művet itthon összeállítot­tam, s ekkor úgy éreztem, nekem valóban ezt jelenti az akvarell. Miért ne renitens­kedhetnék egy kicsit, miért ne tágíthatnám ily módon a műfaj határait? Nem akar­tam reprodukálni semmit, egy kicsit tovább szerettem volna lépni, s ez talán sike­rült is. • A befogadó számára is ilyen egyértelműen fo­galmazza meg a művész gondolatait az alkotás? - Ha egy dolgot a hagyo­mányostól eltérő módon le­het megalkotni, egészen biztosán ezt az utat válasz­tom. Persze, szó sincs arról, hogy ne tartanám fontosnak a művészetben a közért­hetőséget. De reménykedem abban, ha egy dologról ne­kem a formabontó megol­dással készült alkotás többet mond, mint a konvencioná­lis, akkor talán másokat is megérint. A műveim bizo­nyos fokú értetlenséget idézhetnek elő a nézőben, ezt belátom. De a lehetősé­gek, melyekkel mi, kép­zőművészek élhetünk, adot­tak. Ezekkel kell sáfárkod­nunk, és a legtöbbet kihozni belőlük. Én egyfelől elköte­leztem magam, hiszen tu­dom, hogy mennyire aka­rok, mennyire tudok elvo­natkoztatni a valóságtól, ugyanakkor az eszközeim­ben szabad akarok maradni. • Vajon az új kifejezési módok, technikák nem szűkítik a művész le­hetőségeit? Azaz: ecset­tel talán könnyebben fe­jezi ki gondolatait egy festő, mint nejlonzacs­kókkal. - Ez is egy lehetőség. Egy bizonyos idő után, megfelelő tapasztalattal a hátam mögött pontosan tu­dom, mi lesz a munkám vé­geredménye. Az igazi több­letet számomra a biennáléra elküldött alkotásomban az adja, hogy megőrizhettem azt a tünékeny csillogást, amelyet a hagyományos technikákkal csak mestersé­gesen leképezhettem, utá­nozhattam volna. Akkor pe­dig korántsem lett volna olyan hiteles a mű. Inkább a téma megközelítésekor kell egy kicsit máshogyan eljár­ni. Gondolkodni kell. Előbb ki kell találnom, mit akarok, és azután ehhez kell megta­lálnom a megfelelő eszközt. A gondolathoz kell párosíta­nom a megjelenési formát. A hagyományos technikák­nál mások a lehetőségek, hi­szen nagyon behatárolt a fölhasználható eszközök kö­re. Az általam művelt műfa­jok közül ez persze nem­csak a festészetre, a szobrá­szatra is igaz. • A festészetben a papír alárendelt szerepet tölt be: hordozza az alkotást. A papírművészetben ez­zel szemben minden más másodlagos, csak a papír számít igazán. - Ha egy háromdimenzi­ós dolgot két dimenzióba zsugorítva festek le, akkor egy dimenziót eltitkolok. Ezért izgat a papír, amelyet a síkból kiemelve a térben tudok formálni, s a mai eljá­rásoknak megfelelően gya­korlatilag örök időkre tar­tóssá lehet tenni. Ezért szá­momra nemcsak eszköz egy alkotáshoz a papír, hanem maga az anyag a mű, ame­lyen csak formálnom, alakí­tanom kell. 9 A formabontás, a kí­sérletezés mellett jut ide­je hagyományos módon, azaz ecsettel a kézben al­kotni? - Mindig várom, hogy a festőállvány elé állhassak, mert ízig-vérig csak festés közben tudom összekenni magam. És ez nagyon fon­tos. Kéri Barnabás A nyár slágere a Cherry A nyár örömei. Napsütés, kikapcsolódás, szabadság. Fagylalthegyek és tengernyi gyümölcs. A Suzuki legfrissebb gyümölcse a bordó Cherry. A Cherry az egyébként is keresett 1.0 GL és 1.3 GC modellek egyedi színű változata, színre fújt alsó-felső lökhárítóval és egyedi kárpitozással, bámulatosan jó áron. Kellemes, nyári ráadás a rádiómagnó és az a kiváltság, hogy ebből a gyümölcsből csak valamivel több mint nyolcszáz darab terem. Kellemes nyaralást, jóízű szemezgetést! A Cherry vei és a Cherryből. SUZUKI Swift Cherry 1.3 CC

Next

/
Thumbnails
Contents