Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-25 / 147. szám

6 HANGSÚLY CSÜTÖRTÖK, 1998. JÚN. 25. Szalay István leveleit megírta Végjáték a Vadasparkban? Szeged díszpolgára, dr. Szökefalvi-Nagy Béla professzor és Egyházi István, a Vadaspark jelenlegi igazgatója nyílt levelet intézett városunk jegyzőjéhez hétfői lapunkban. A leírt vádakra és kérdésekre Szalay István polgármester válaszolt - stílusosan nyílt levélben. A bíróság ugyan megsemmisítette a szegedi önkormányzat döntését a Vadaspark igazgatói pályázata ügyében, ám polgármester szavaiból kitűnik: a testület mai ülésén semmibe veszi a bírósági határozatot. Tisztelt Professzor Úr, Kedves Tudós-tanárom! Először is elnézést kérek, hogy 1998. május 16-án datált leveledre nem kaptál választ. Ennek oka, hogy személyesen kívántam megfogalmazni, amire az alatt a két hét alatt, ami az amerikai tanulmányutamig volt, nem volt módom és nem is lett volna helyes, mert az ügy bfrósági szakaszban volt. Már külföldön értesültem az első fokú (nem jogerős) Ítéletről, amelynek dátuma 1998. június 11. Az 1998. június 19-i leveledet csak hazaérkeztemkor, június 22-én kaptam meg. Ezt már a Délmagyarország június 23-i számában megjelent nyflt levél nélkül is megválaszoltam volna, annak ellenére, hogy itthon sürgős - modhatni bokros - teendők vártak. Talán nem kerülte el a figyelmedet az sem, hogy a Népszabadság 1998. június 20-i száma 8. oldalán megjelent cikkben (amely még egy elutazásom előtti alkalommal készült interjún alapult) „első közelítésben" megjelent a véleményem is. Ebben az is szerepel, hogy nem a szakmai problémákkal van gondom és a Közgyűlésnek sem. Hasonlatként azt mondanám, hogy olyan eset ez, amikor az egyetemen egy nemzetközi htrű kutatóval előfordul, hogy nem hosszabbítják meg a tanszékvezetői megbízását. Ettől a tanszék, sőt általában a kutatási eredmények még nem feltétlenül sérülnek. Ha csak a vezetőváltás miatt csökken a szegedi vadaspark nemzetközi rangja, az igen nagy baj! De nem térek ki az érdemi válasz elől, bár fel kell hívnom a figyelmet egy jogi paradoxonra: az ominózus perben a felperes Egyházi István, az alperes a Vadaspark (nem az Önkormányzat), amelynek igazgatója 1998. június 30-ig ugyancsak Egyházi István. A felperes abban kapott igazgat, hogy nem bírálták el a pályázatát 1998. február 21-ig (ekkor járt le a pályázat 1998. január 22-i beadását követő 30 nap) és ezt 1998. május 5-én postára adott keresetében tudatta a bírósággal. Nem tette ugyanezt 1998. március 3-án (pedig már ez is túl volt a határidőn) vélhetően azért, mert ekkor még a Kulturális, Közművelődési és Sportbizottság mellette voksolt, pedig - és ez lényeges - „jogi szempontból" már (gy is úgy is az új pályázat kiírása lett volna a bfrósági döntés. Csak a felperes lett volna a másik pályázó. Objektív okok, a díszterem padozatcseréje akadályozta a közgyűlést a határidő betartásában, bár erről a pályázók értesítést kaptak, miszerint az elbírálás csak áprilisban lesz. Felkértem a Jogi és Ügyrendi Bizottságot adjon tanácsot. Javaslatuk: a Szegedi Vadaspark igazgatói állásának betöltésére írjunk ki ismételt pályázatot. Mindez nem változtat azon, hogy Egyházi István igazgatói megbízatása (nem közalkalmazotti munkaviszonya) 1998. június 30-al lejár, tehát valakinek igazgatói megbízást kell kapnia az új pályázati eljárás lezártáig. (Ez több hónap is lehet.) Javasolni fogom a Közgyűlésnek, hogy írjon ki új pályázatot és addig az igazgatói teendők ellátásával bízza meg Gősi Gábort, aki a Vadaspark „hőskorában" - a sikerek megalapozása idején - ott állatorvos volt. Hogy miért (gy javaslom? Tisztelettel kérlek, olvasd tovább a levelemet, amely már nem elsősorban Neked szól, ismételten kifejezve Feléd nagyrabecsülésemet. Tisztelt Igazgató Úr! Levele nagy része Szeged Vadasparki játszmák: városházi struccpolitika? (Fotó: Mohos Angéla) város jegyzője ellen szól, úgy állítva be, mintha neki személyes érdeke lenne a vadaspark vizsgálata. Nézzük a tényeket. A szegedi vadasparkban az intézmény-ellenőrzési csoport a helyi önkormányzatokról szóló többször módosított 19901. évi LXV. törvény 92 B (2) bekezdésben foglaltak alapján 1998 évben két alkalommal végzett célvizsgálatot az alábbi témakörökben: 1.) Az intézmény gazdálkodási tevékenységének, különösen az állatállomány alakulásának és nyilvántartásának, valamint a leltározási tevékenység ellenőrzése. Az 1998. április 14-től április 22-ig lefolytatott célvizsgálat megállapítása szerint az állatértékesítéssel kapcsolatos számlák ellenőrzése során egy esetben, a készpénzes bizonylatok szúrópróbaszerű ellenőrzésekor három esetben merült fel észrevétel, amelyet a célvizsgálati jegyzőkönyv részletesen tartalmaz. A Jegyző úr a célvizsgálat kiegészítéseként a revizori jelentés 2. sz. mellékletében részletezett 1997. és 1998. évi az állatértékesítésekre vonatkozó adásvételi szerződések és számlák másolatait 1998. június 16-án bekérte az intézménytől. Az abban foglaltak vizsgálata még folyamatban van 2.) A Központi Környezetvédelmi alap 1996. évben kifrt és 1997-ben elbírált - „Az elkobzott ara papagájok természetszerű élőhelyének kialakítása" elnevezésű pályázati anyag vizsgálata. Nem állapítható meg kétségeket kizáróan, hogy a kérdéses pályázatot az intézmény, vagy az intézmény nevéhez hasonló névvel bíró, a Szegedi Vadasparkért" Alapítvány nyújtotta-e be, mivel a pályázat iratai között hol az intézményt, hol az alapítványt tüntették fel pályázóként. Az intézmény vezetője 1998. március 20-án kelt levelében a pályázatot lemondta. Sajnos sem a pályázat benyújtásáról, sem a visszavonásáról az önkormányzatot nem tájékoztatta. A célvizsgálat alapjául szolgáló részletes dokumentációt az 1998. június 16-án készült revizori jelentés mellékletei tartalmazzák. A hivatkozott zárt ülésen a polgármesteri hivatalba érkezett (névvel és címmel ellátott) bejelentés kapcsán én kértem fel a Jegyző urat az újabb események ismertetésére, amelyek során az is kiderült, hogy az Igazgató úr távollétében a gazdasági helyettese nem engedte meg a Vadasparkot fenntartó önkormányzat revizorainak a vizsgálati anyagok áttekintését! Végezetül, miért volt szükség a vizsgálat folytatására? Ez az elmondottakon kívül egy laikusnak is szembeszökő számsor miatt van, amit közreadok az 1992. évi pénzügyi ellenőrzés, illetve a mostani revizori jelentés adataiból: Állatállomány alakulása Megnevezés 1990. dec. 31. 1991.dec.31. 1992. jún. 30. Hüllők 1 1 3 Madarak 84 128 129 Emlősök 210 423 311 Összesen: 295 552 443 A saját állatállomány alakulása 1996. december 31-től Megnevezés 1997. év 1997. IV. 16. nyitó növek. csökk. záró növek. csökk. záró Hüllő 3 • 1 2 -2 Madár 34 38 12 60 4 5 59 Emlős 104 49 42 111 9 12 108 Összesen 141 87 55 173 13 17 169 Ugyanakkor a Vadasparkban 256 „idegen állatot" tartanak amelynek az a veszélye, hogy a tulajdonosok, pl. az EBO Kft az állatokat bármikor visszakérhetik, ami a gyakorlatban már elő is fordult. A döntés a Közgyűlés kezében van. Dr. Szalay István Pofavizit 5

zalay polgármester sokat ír, de nagyon keveset mond. Igen csekély a hatékonysági együtthatója a terjedelmes polgármesteri beszélynek, mert hiába futok neki újra és újra, nem bírom benne felfedezni azokat a konkrét vádakat, amelyeket ígér a tisztánlátás végett a polgármester. Keresem, mi a bűne Egyházi Istvánnak, a Vadaspark jelenlegi igazgatójának. Homályos utalgatás az állatállomány nyilvántartása körül folyó revizori vizsgálatra, a dátumokon kívül más tényt nem lelek benne. Komolyabb bűn már, hogy az igazgató pályázni merészelt a Központi Környezetvédelmi Alaphoz. A következő vétket nem nagyon értem, miként lehet hibás a szabadságon lévő igazgató abban, hogy a döntési joggal nem rendelkező gazdasági vezetője nem pakolta ki azonnal az iratszekényt, amikor megjelentek az önkormányzat revizorai. Az állatállomány körüli számháborúba nem mennék bele, a statisztika csalóka dolog, hiszen ebben szerepelhet a néhány éve még takarmányozás céljából százas nagyságrendben tartott fehéregér populáció is. A tulajdonjogról szólva pedig bizonyos ritka és értékes állatokat nem lehet csak úgy megvásárolni, a fajmegmentési programban szereplő egyedek például mindig a származási ország kormányának tulajdonában maradnak. De javaslom, maradjunk inkább a tényéknél, s ne túlozzunk: Szegednek vállalható, mi több, büszkeségre okot adó állatkertje van. S ez legkevésbé sem az önkormányzat dicsősége, ha ugyanis a testületen múlik, akkor nem kapcsolódhat be az intézmény a fajmegmentési programba, nincs egyedülálló majomgyűjtemény, Dél-Amerika-bemutató helyett a Dél-Alfóld állatvilágát szemlélhetnék. Hogy milyen állatokat kell érteni ez utóbbi alatt, én magam sem tudom, de tény, hogy született ilyen javaslat is. A képviselők pedig évek óta morognak, hogy minden törekvésük, költségvetési korlátaik ellenére valódi állatkert épül a város határában. Úgy látszik, ilyen kockázattal jár, ha egy olyan a szakmájáért élő-haló ember vezeti a Vadasparkot, mint Egyházi István. Mert ugye az ő személyével van baj. Miatta indultak évente többször a revizori vizsgálatok, ellenőrzések, s az ő üzelmeiről pletykálnak a városházi vezetők. Igazi városházi suttogás ez, hiszen konkrét vádakat senki sem tudott megfogalmazni. Márpedig, ha Egyházi bűnös, akkor bilincsben kell elvinni, börtönbe kell juttatni, vagy fegyelmivel kirúgni. Ellenkező esetben, lehet, hogy nem az igazgató, hanem az önkormányzati apparátus, vagy vezetője az alkalmatlan. A

hajtóvadászat mára iszapbirkózássá változott. A képviselők be akarják bizonyítani, hogy ha a fene fenét eszik is, ha a város beledöglik, akkor is ők diktálnak itt, s ebben nem zavarja őket egy bírósági döntés sem. „Nézze, ha nem tetszik az illető pofája, akkor nem rá szavazunk" - indokolta tömören a vadasparki pályázat végeredményét a bizottsági elnök. Csekély vigasz, hogy ősszel, mi választópolgárok is hasonlóképpen döntünk — a még éppen hatalmon lévő városvezetésről. Takács Viktor • Amerikából jött, az MSZP-ben felfordulást talált Szalay indul polgármesteri székért? Elment a macska, cincognak az egerek - juthatott eszébe Szalay István szegedi polgármesternek is, mikor másodjára történt meg vele, hogy az Amerikai Egyesült Államokban értesült itthon hagyott bizalmasainak ellene irányuló puccsáról, a Magyar Szocialista Párton belüli harcok kiéleződéséről. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan értékeli a távollétében történteket a polgármester. A Délmagyarország írásaiból kellelt megtudnia 1996 márciusában az USAbeli Toledóban tartózkodó Szalay István polgármesternek, hogy a jegyző lemondatására szövetkezett az MSZP-frakció. Most pedig a május 30 - június 20. közötti amerikai tanulmányútján, ismételten lapunk cikkeinek fax-másolata alapján, arról értesült Szalay István, hogy bizalmasa és kampányfőnöke, azaz Kozma József és csapata puccsra készül, az MSZP-ben hatalmi harc indult. Hazatérte után néhány napba telt, mire „képbe került" a polgármester. Szalay István tegnap válaszolt a Délmagyarország kérdéseire. 0 Amerikába távozásának előestéjén nyújtotta át önnek Básthy Gábor gazdasági alpolgármester a lemondását indokló levelet. Básthy lépése hogyan hat a polgármester helyzetére? - Sajnálom, hogy most pattant el egy húr, mely e lépéshez vezetett. Nagy csapás lett volna nekem, ha Básthy Gábor két évvel ezelőtt hagy magamra, mert a gazdasági ügyekben való jártasságom sokkal gyengébb volt. Ám polgármesterségem harmadik évének végétől már rutinosan eligazodom a város gazdaságában is. Most inkább az a gondom, hogy akkor hagyott magamra, mikor az önkormányzati választásokig hátralevő hónapokban még rengeteg az olyan feladat. mely politikai döntést már nem igényel, de munkaerőként oda kell figyelni az ügymenetre. 0 Milyen módon éri el, hogy erre az átmeneti időszakra betöltse ezt a posztot? - Miután megérkeztem az Amerikai Egyesült Államokba, telefonon fölhívtam azt a képviselőt, akit alpolgármesternek szeretnék magam mellé, akinek az érdekében azóta is konzultációs tárgyalásokat folytatok a közgyűlés tagjaival. Nem politikai sakkhúzásra készülök, hanem e posztra egy olyan szakembert szeretnék állítani, akinek a munkaerejére is számíthatok. % Ez a személy Beck Zoltán, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártból? - Most nem nevezem meg a jelöltet. Attól tartok, a közgyűlésben vannak olyanok, akiknek az az érdeke, hogy sikertelen legyen ez az utolsó három hónap. E személyeket azonban csalódás éri, mert ha nem találok olyan személyt, akit 23 képviselő, azaz a közgyűlési többség támogat a gazdasági alpolgármesteri megbízatásban, akkor magam látom el e feladatokat, legfeljebb napi három órával kevesebbet alszom. 0 Hogyan értékeli a Básthy-korszakot? - Általában jó volt a munkamegosztás közöttünk: Básthy a gazdasági döntéseket előkészítette, aztán az utolsó simításoknál bevont. Az emlékezetes Vektor-ügyben fordítva történt: az előkészületeket ismertem, de mikor kulmináltak az események - a sürgősségre hivatkozva -, nem voltam bevonva, ezért érhetett a meglepetés egy sajtótájékoztatón: jobban informált az újságíró, mint én. Mindent összevetve: Básthy Gábor három és fél éven át becsületesen, vitatható diplomáciai érzékkel, de következetesen vitte a gazdasági ügyeket. 0 A polgármestert körülvevő csapatban a jegyző két évvel ezelőtt és most is problémás pont, hiszen a gazdasági alpolgármester lemondásának egyik okaként jelölte meg, hogy nem tudott együtt dolgozni a hivatali vezetéssel; hiszen a Vadaspark igazgatói kinevezését követő visszhang részeként lapunkban két nyílt levél közül az egyik a jegyző felelősségre vonását sürgeti. - Négyszáz hivatalnok mozgatása nem könnyű. A jegyző, tekintettel 25 éves városházi gyakorlatára, nem csupán azt a feladatot látja el, hogy ő a törvényesség őre és a polgármesteri hivatal vezetője, hanem tanácsokat is ad a közgyűlésnek a döntések előtt. 0 Két amerikai útja abban mindenképpen hasonlít egymásra, hogy távollétét a lapok újraosztására akarta felhasználni a szocialisták egy csoportja. Ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az óceánon túlra kell távoznia ahhoz, hogy az MSZP,fúrni merje" a „keménykezű" Szalay Istvánt. De azt is, hogy nem elvszerűen működik e párt. Mivel magyarázza ön az MSZP-n belüli történéseket? - Rólam sok minden jót és persze rosszat is el lehet mondani, de azt semmiképp, hogy olyan lenne a személyiségem, ami alapján nem lehetne velem bármit megvitatni. Tehát csak azt mondhatom: az MSZP-n belüli rossz beidegződés tört felszínre. 0 De abban is hasonlítanak ezek az esetek, hogy a következmény: valaki elviszi a balhét, azaz lemondatják a közgyűlés szocialista frakciójának vezetőjét. - Valóban: az első esetben Tichy-Rács Csabának, most pedig Kozma Józsefnek kellett távoznia. 0 MSZP-tagoktól hallottam: „A tanácsnoki rangot, a kampányfőnökséget a polgármesternek köszönheti Kozma képviselő, aki hátba támadta jótevőjét". Ön szerint is? - Nagyon nagy baki Kozma József részéről, ha hagyta magát „csínbe vinni". Ha tudatosan cselekedett, akkor ez nem baki, hanem súlyos hiba. Azért is, mert tudnia kéne: most csakis az MSZP-n belüli műhelyvitákban találhatjuk meg a választ a kérdésre: „Mi történjen?" 0 Az országgyűlési képviselő választás előtt nyilatkozta lapunknak, hogy az eredmény alapján mérlegeli, ringbe száll-e még egyszer a polgármesteri elmért. E kérdésre most mi Szalay István válasza? - Értékeltem a választási eredményeket. Csongrád megyében én voltam az egyetlen MSZP-s jelölt, aki az első fordulóban első helyen végzett. A második menetben pedig - annak ellenére, hogy nem az én körzetem a legnagyobb - elértem a legnagyobb arányú részvételt, ötven százalékkal megnövekedett a rám adott szavazatok száma. E jelek alapján úgy érzem: folytathatom a munkám, már bejelentettem az MSZP választmányi ülésén - ha a párt is (gy dönt -, elindulok polgármester-jelöltként az önkormányzati választásokon. Ú|szászi Ilona