Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-19 / 142. szám

PÉNTEK, 1998. JÚN. 19. KITEKINTŐ 13 • Mivé lettél, csángómagyar? (2.) Egyik pap, másik pap Lészped emeletes temploma, Áldozócsütörtökön. (Fotó: Gyenes Kálmán) Szabófalvát avval a keserű fölismeréssel hagytuk el, hogy sok keresnivalónk ott már nincsen. Ha Amerikában találtunk volna ennyire veszésnek indult magyar csoportot, ugyanúgy keseregnénk, nem akarunk tehát újabb kapaszkodót adni a román nacionalizmus emlőin nevelkedett ellenfeleinknek. Itt ragadt őseink talán soha nem tartoztak a Kárpátok által körülölelt anyaországhoz, de a történelmi emlékezés szerint legalább ezervalahányszáz évig elzártságukban is őrizték magyarságukat. Történelmi tény, a vlachok később szivárogtak be arra a földre. Bár pusztulásukról évszázadok óta érkeztek hírek, meglehet, mostanában üt utolsó órájuk. Mert a románok azt mondják, Ádám után kétszáz évvel már itt voltak. És el is hiszik! Erdélyen végigmenve se érti a magamfajta, miért hadakoznak olyan megátalkodott keménységgel múltunk ellen szomszédaink. Ami volt, volt, azon változtatni úgyse lehet. Lészpeden erre is kaptunk feleletet. Elmentünk ahhoz a házhoz is, amelyben Józsi bácsi és Kati néni iskolán kívüli iskolát szervezett a fiataloknak. Ahogy Szabófalván a tanár űr tette. Azoknak, akik szerettek volna megtanulni magyarul is írni és olvasni. Könyveket vettek, irkákat, ceruzákat, volt tábla, és kréta is hozzá. Padok nem voltak, székecskékre deszkát raktak, azon ültek. Még képesítés nélküli nevelőnek se mondhatom őket, az ács szakma arra is kevés lenne. Fahidakkal, emeletekkel, ajtókkal, ablakokkal hadakozott Jóska bácsi, nem a betűvel. Népdalt, táncot is tanultak, körbevendégeskedték ilyenképpen a két országot, Kati néni pedig magyar imádságokat mondott, szentséges énekeket énekelt velük. Két pap érkezett közben, legalább olyan váratlanul, ahogy mi jöttünk. A Nyárádmelléki plébános magával hozta frissen fölszentelt társát is. Illő bemutatkozás után mindjárt rákezdtem: • Megkérdezhetném, miért tekintik a csángó papok ellenségnek saját híveiket? - Két okot tudok. Az egyik a kenyérféltés, a másik a janicsárság. • Kezdjük a kenyérrel. - Ha ide magyar papokat hoznának, ők feltehetően állás nélkül maradnának. 9 Hacsak eszükbe nem jutna, hogy magyarok ők is. És a janicsárság? - Ne tessék elfelejteni, ezen a tájon a török uralom is tovább tartott, ennélfogva a török mentalitás is jobban beléjük ivódott. • Plébános úr, szeretném figyelmeztetni! Újságíró vagyok, és szándékomban van leírni mostani beszélgetésünket. Ha kiderül, hogy az egyház egyik papja hitványsággal fölérő jelzővel illeti ugyanannak az egyháznak a másik papját... - írja le nyugodtan. Vállalom. Sajnos. • Névvel is? - Azzal is. Elvette noteszomat, és az olvashatóság kedvéért nagybetűkkel írta bele nevét és címét. A nyomaték kedvéért az újpap is bele írta. Ennek ellenére nincsen szivem ártalmukra cselekedni. Akármerre változhat a mostani forrongás után a világ, akár két év múlva, akár húszra is elővehetik, ami le van írva. Inkább elmondtam, hogy amikor Szegeden járt a pápai nuncius, a franciául kitűnően beszélő kollégámmal, Panek Sándorral kemény kérdéseket tettünk föl neki: • Miért nem akar az egyház érvényt szerezni a második vatikáni zsinat határozatának? Annak, hogy a csángók is anyanyelvükön imádkozhassanak, gyónjanak, és a misét is magyarul hallgassák. Vérbeli politikusra valló, erősen kitérő választ kaptunk. ő itt nuncius, nálunk, a csángók ügyében pedig a jászvásári püspök az illetékes. A plébános úr azonnal kiegészítette történetünket: - A gyulafehérvári érsekség idén Románia nunciusát kérte levélben ugyanerre. Választ is kapott, hogy a kérdést továbbították Iasiba, a püspökhöz, tudtommal még nem érkezett rá hivatalos felelet. Velünk volt a csángómagyar szövetség ügyvezetője, ő már tudta a választ: - Elutasították. Szerintük nincsen, aki magyarul beszélne. Elmentünk a temetőbe is. Vascsövekből készülnek-itt a fejfák, noha a népdalok úgy tudják, főtül való fája fel vagyon rovázva, mert a vas nem korhad, és az olajipar jóvoltából sok a cső. Hazai szemmel azt mondanám, elhanyagoltabb a temető, mint nálunk, de találtunk ennél meglepőbbet is. Az egykor színmagyarnak tartott Lészped lakói sorra románként léptek át az örökkévalóságba. Néhány tisztes kivételtől eltekintve mindnek románul van kiírva a neve. A Fazekasból Olaru lett. Akár Barguzinban keresnénk Petőfit Petrovics néven! Itt jött elő bennünk megint az Erdélyben már belénk ivódott kérdés: kinek jó az, ha múltunkért hadakozik? A plébános úr adott erre is választ. Megkérdeztük ugyanis, miért fontos a Nyárád mentén, milyen nyelven beszélnek ideát? - Szeretem és tisztelem a történelmet. Vallom Illyés Gyulával, és a többi költővel együtt, a múlt ismerete nélkül nem tudok jövőt. • A katolikus egyház egyik legerősebb óhaja az ökumenizmus felé visz. Ha netán megvalósulna, úgyse lenne jelentősége. - Nagy utat kell megtennie addig az ortodox egyháznak, és nekünk nagyobb türelem kell, de a magyarul szólás akkor is emberi jog marad. Mindenesetre messze vagyunk még ettől. A délutáni mise előtt, nemcsak öregasszonyos áhítattal fél templomra való hívő, az - ismétlem - majdnem teljesen magyar faluban románul mondta a rózsafüzért. Méretre templomuk vetekedne akármelyik szegedivel, a fél templomra való hívő tehát kevésnek rosszindulattal se mondható. Elmentünk egy másik konok magyarhoz is. Elmondta, írásos panaszt tett a község papja ellen a jászvásári püspökségen. Bár a püspök is magyar származású, a plébános is, egyik se tud magyarul. Azt kérte, helyezzék el, és hozzanak másik papot. A folytatást nem írom le, a lényeg az, hogy ebből se lett semmi, legföljebb ő issza meg a levét. De legalább szólt! Miután kiadta búját-bánatát, csöndesen megkért bennünket: - Csak olyat írjanak, ne bántsanak. 9 Gondolja, hogy bántanák? - Nem tudni még, mi lesz. A Magyar Népi Szövetség elnöke volt az apám, mindig volt hurcolva miatta. Aztán arról beszélt, hogy a forradalom után olyan lelkes ígéreteket kaptak, majdnem beleszédültek. Akik először eljutottak idáig, még föl is írták, mire lenne szükségük, aztán szépen elmaradtak. Most már csak az erdélyieket segítik, a csángók megint el lettek felejtve. - Azt mondja egy közmondás, az ing mindig közelebb van a bőrhöz, mint a kabát. Szemrehányást kap az RMDSZ is, leginkább magával van elfoglalva. Hiába ment be a kormányba, még a magyar iskolák ügyét se tudja elintézni. Átugrottunk Klézsére is. Itt is találtunk egy megszállott tanítót, aki nyugdíjasként akarja magyarra tanítani a származásuk szerinti csángókat. Hatalmas falakba veregeti a fejét, ekkora fölforgató tevékenységet természetesen neki sem engedhetnek meg. Benéztünk egy krisztusi szegénységben élő kádármesterhez is. Könyv volt előtte az asztalon, kinyitva: Csongor és Tünde. 9 A hordócsináláshoz Vörösmarty kell? - Jó, ha van a háznál. Űrnapján ismét Lészpeden voltunk. Az egyik sarkon nyitva találtunk egy kicsike boltot. Tudtuk a regulát, nem lenne szabad ajtóstól rontani a házba, illene előbb tapintatosan megtudakolni, hajlandók-e szóba állni két kóbor idegennel, de most nem igazodtunk hozzá. Miután mindent tudtunk már a boltról és az üzletmenetről, kiderült: - Mi nem vagyunk katolikusok. Várók vagyunk. Szombatisták. Feleségem még nem szombatos, de ez nem jelent gondot közöttünk. Jött egy fiatalember. Vendégmunkásként ács volt Izraelben, a Jordán vízében keresztelkedett át az új hitre. Lehet, hogy eltúlzom ezt is, bár türelmem a szektának nevezett felekezetekkel is töretlen. Ahogy ezeket a várókat elnézem, és gyarapodásukat hallgatom, az a gyanúm támad, addig-addig tiltják a magyar beszédet a katolikus templomokban, közben seregestül emide löknek embereket. Szállásadónkról eddig csak annyit mondtam, hogy végtelenül kedves volt hozzánk. A kamasz fiún először tüskés ellenkezést éreztünk, de úgy összebarátkoztunk, akár saját gyermekünk is lehetne. Az utána következő nagylány Győrben és Pesten is dolgozott már, de hazajött. Ide mindenki hazajön. Innen várja, hátha eszébe jut valakinek Magyarországon, hogy éppen rá lenne szükség. Azonnal indulna. Összesen négy fiú van, és két lány, ha jól számoltam. A fiúk leginkább külföldön, az egyik olyan szép házat épített, majdnem szemközt az öregekkel, a fürdőszobát ki is próbálhattuk egyik este. Fölséges érzés volt! Fölszerelése, eleganciája világvárosi - és a sarokban csirkék csipogtak. A ház asszonya teleénekelte egyik kazettánkat, aztán haladékot kért. Holnapra összeírja, ami most nem jut eszébe. Állítólag leánya intette, ne törekedjen annyira, ha nem ugrik be valami, az se baj. Meg is kapta a magáét: - Ha ezek a nagyon rendes emberek olyan messziről jöttek hezzánk, és olyan messzire el akarják vinni a szavunkat, akkor én nem mondhatom nekik, hogy nincsen tovább. Másnap folytattuk. Házigazdánk a becsületesség példaképének itthon is elmenne. Telefonszerelő, nagy munkában vannak, most állnak át a digitális rendszerre, de esténként villanyt szerel az egyik épülő házban. 9 Kontárkodunk, kontárkodunk? Mit szól ehhez a virtigli villanyszerelő? - Nem szól semmit. Szegény emberek könnyebben megértik egymást, mint a gazdagok. Tőle tudjuk, amikor beütött a kollektív, csak az asszonyok léptek be. A férfiak gyárakba mentek, aztán meg külföldre. Izraelben legalább hétszázan dolgoznak, Líbiában, Németországban, Magyarországon, mindenfelé. Napi tizennégy órát is dolgoznak, zokszó nélkül, csak kereshessenek. Mert aki olyan messzire elmegy, az keresni akar, és nem a szakszervezetet pátyolgatni. A csángóság szentjeként él a falu emlékezetében Domokos Pál Péter. Seregestül jöttek el a temetésére, hajnali induláskor mind megáldoztak. Kórusuk énekelt a sírnál. Kallós Zoltán a másik szent, itt tanított, amikor nagyon büntetni akarták. Balladás könyvei látták hasznát. Még egy embert meg kell említenem. Darus is volt, gépész is volt, villanyt is szerel, mégis munkanélküli. Tüneményszép lányáról sugárzik az értelem. Most járja a nyolcadikat. 9 Mi akarsz lenni? - Semmi nem lehet itt lenni. Ha cukrászdában fölszolgáló lehetne, ő lenne a legboldogabb. Én ezerszer többre taksálom képességeit. Apja is azt várja, legyen valami neki való munka Magyarországon, és akkor talán lányát is kivihetné oda, tanulni. Kivihetné? Persze. Mi bejöttünk Móduvába. Azt már csak a történelmi hitel kedvéért írom le, hogy beugrottunk Pusztinába is. Úgy ültem az anyósülésen, mint Terus ángyi szokott, amikor a gyümölcstermelők először vitték portékáikat Pestre: térdemen a térkép, és dirigáltam, mikor forduljunk jobbra, mikor balra. Sajnos, így is túlszaladtunk a bekötőút torkolatán, de idejében észrevettük, és visszafordulhattunk. Az ottani utak legfőbb dicsősége, hogy kilométerköveik őrzik a régi módit, és eligazítanak mindenkit, csak innen hiányzott az elágazást jelző tábla. Szép kis falu Pusztina is. És kedvesek az emberek benne. Készséggel magyarázták, merre menjünk, de így is eltévedtünk. Akit újra megszólítottunk, ugyanazt a nevet viselte, mint akit valójában kerestünk, de nem ő volt. Azonnal ugrott, három sarkon - és sáron - átcaplatott velünk, és a szó legszorosabb értelmében átadott bennünket az illetékes kezébe. Két írógép egy szobában, ez ütötte meg először a szemünket. Aki veri őket, mert az írógép ott is verve jó, nagy dologra készül. Faluja monográfiáját írja. Nagyobb részét már megírta románul, most lát rá lehetőséget, hogy anyanyelvén is elmondja, amit példás szorgalommal összegyűjtött. A reményt öntötte vissza belénk. Horváth Dezső Duna-Száva csatorna • Vinkovci (MTI) Két hónapon belül elkezdődhet a Duna-Szávacsatorna építése Horvátországban. A Duna-Száva-csatorna fontos része a Horvátország keleti részét az Adriával összekötő szállítási útvonalnak, és ilymódon KözépEurópának is jobb kijutást nyújt a tengerhez. A csatorna hossza 61 és fél kilométer lesz, ehhez csatlakozik a Száva 340 kilométeres szakasza és egy kétpályás vasútvonal Zágrábtól Rijekáig. PALYAZAT A Kincstári Vagyoni Igazgatóság Csongrád Megyei Hálózati Egysége, 6722 Szeged, Kossuth L. sgt. 29., tel.: 62-323-573, fax: 62-311-475, pályázatot hirdet az alábbi ingatlanok „érintésvédelmi és villamos tűzrendészeti szabványossági felülvizsgálatainak elvégzésére": Szeged, Kossuth L. sgt. 29. Szeged, Csongor tér 10. Szentes, Sáfrány M. u. 31. Hódmezővásárhely, Szántó K. J. u. 3. Makó, Juhász Gyula tér 39. A pályázatok beadási határideje: 1998. július 15., 10 óra. A pályázati felhívással kapcsolatosan további felvilágosítás a fenti elmen és telefonon kérhető, munkanapokon 8-15 óra között. Kincstári Vagyoni Igazgatóság Csongrád Megyei Hálózati Egysége Érdeklődjön a HYUNDAI-akciókról! Megbízható, jól felszerelt, takarékos üzemű Hyndai szállítójárművek minden szállítási feladatra, rendkívül kedvező feltételekkel. M5H» SZABÓ AUTOHAZ <S>HYUnDHI Nagyobb érték a pénzéért! ^273-0996