Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-17 / 140. szám

1998. JÚN. 17., SZERDA FOCIFESZTIVÁL 5 • Kábelszerelőkkel egy csapatban A cserecsatár vezérigazgató Déltáv Rt. A Déltáv Rt. 1995. március l-jén vette át a szol­gáltatásokat Csongrád megyében. A cég tulajdono­sa 95 százalékban a francia többségű MATEL, 4 százalékban az EBRD és 1 százalékban az 1MOG­RAF Kft. A Déltáv Rt. által lefedett területeken az 1995-ben meglévő 73 ezerről 1998 áprilisára 130 és félezerre nőtt a vonalak száma. 1996-97-ben több mint 13 és félmilliárd forint értékben fejlesz­tették a gerinchálózatot, valamint a központkapa­citást. A cég idei célja a termékportfolió-bővítés, valamint a szolgáltatási kultúra fejlesztése. A Déltáv Rt. támogatási politikájában az okta­tásra (tanulmányi versenyek, tudományos konfe­renciák), a kultúrára (Szegedi Szabadtéri Játékok, Szegedi Nemzeti Színház, Szegedi Kortárs Balett, Szegedért Alapítvány, Hódmezővásárhely Városá­ért Közalapítvány, Szegedi Jazz Napok, Országos Színházi Találkozó, MASZK, települési rendezvé­nyek) és a Csongrád megyei sportutánpótlásra he­lyez különös hangsúlyt. Cégem kispályás csapatában csereként rendszeresen pályára lépek, de csak olyan­kor merek beállni, ha már vezetünk két gól­lal - nyilatkozza dr. Lednitzky Péter, a Dél­táv Rt. vezérigazgató­ja, aki szerint a har­madik félidő, azaz a fröccsözés vagy sörö­zés ugyanolyan fontos, mint maga a meccs. A Déltávnál a munka­társak kiválasztásának egyik szempontja az, hogy sportolt-e korábban ver­senyszerűen a jelölt. • Miért tartják ezt fon­tosnak? - A sportnak nagy a nevelő szerepe. A társa­dalmi környezet, amely­ből kollégáink jöttek visszahat a munkahelyre is - állítja dr. Lednitzky Péter. - Egyébként én is két sportágban voltam igazolt versenyző. Hetedi­kes koromig a Szeol AK­ban jobbszélsőként fociz­tam, majd tizenöt éves ko­romig a kendergyár egye­sületében, a KSZV SE­ben kajakoztam. Később a megyei II. osztályban folytattam labdarúgó pá­lyafutásomat. • Munkája mellett jut még idő a sportolásra? - Cégem kispályás csa­patában csatárként rend­szeresen pályára lépek. Igaz, csak csere vagyok, mert vannak nálam sokkal jobbak is. Olyankor merek beállni, ha már vezetünk két góllal. A meccsek na­gyon jól összehozzák a cég dolgozóit, ahol egy csapat­ban játszanak kábelsze­relők éppúgy, mint igazga­tók. Igaz, a harmadik fél­idei fröccsözés vagy sörö­zés nélkül sem tudnám ma már elképzelni ezt a játé­kot. 9 Ezeknek az élmé­nyeknek is köszönhető, hogy a telefontársaság támogatja a focisulit? - Sok kritika éri vállala­tunkat, hogy nem finanszí­rozzuk a sportot. Evekkel ezelőtt meghirdetett kon­cepciónk szerint az okta­tást, a kultúrát, valamint a gyermek-, illetve az után­pótlássportot támogatjuk. Nem tudjuk felvállalni egy teljes egyesület támogatá­sát, a többi szolgáltató cég­gel közösen azonban lá­tunk fantáziát a Tisza Vo­lán focisuliban. Követendő példának tartjuk Debrecen vagy Zalaegerszeg után­pótlás-nevelését. Az ed­zőknek és a szülőknek nagy a felelősségük abban, hogy ezeket a gyerekeket 18-20 évesen, a felnőtt együttesekbe kerülve, ne falja az őket körülvevő kö­zeg. A hetvenes-nyolcva­nas években született srá­cokból is ugyanúgy lehe­tett volna nem magyar ér­telemben vett profi labda­rúgó, mint nyugati társaik­ból. Nyilasiék voltak az utolsó nagy generáció, bár én a Mészölyből, Farkas­ból, Ihászból, Fatérból és a többiekből álló Vasason nőttem fel. 9 Miben látja a ma­gyar labdarúgás leg­főbb problémáját? - Nagyon kevés a csa­patok és így az igazolt labdarúgók száma. Em­lékszem, hogy gyermek­koromban egy Alsóváros­Kinizsi Húsos megyei ran­gadót még ötezer ember előtt játszottak az Ady té­ren. Első fociélményem is ide kötődik, ahol labda­szedő lehettem. A mai már egy másik korosztály. A fiataloknak több a le­hetőségük a kitörésre. Hi­ányoznak a szívüket a gyerekekért kitevő edzők is. Mégis reménykedem, hogy Kovács Attila veze­tésével fordulat követke­zik. Kemény kézzel és megfelelő állami támoga­tással lehetnek még szép napjaink nekünk, szurko­lóknak. 0 Szokott járni mér­kőzésekre? - A Dorozsma néhány őszi mérkőzésére még el­mentem, de nem szerepel­tek túl jól Keneseiék. A stadion állapota is lehan­goló. Nagy bajban lenne Szeged, ha egy csoda folytán NB l-es indulási joghoz jutna. Nemcsak a foci kedvéért, hanem a baráti társaság miatt is szívesen járok meccsekre. Mindig találok ismerőst, a huszadik században a le­látó a társadalmi érintke­zés egyik terepévé vált. I. Sz. A. Dr. Lednitzky Péter lát fantáziát a Tisza Volán focisuliban. (Fotó: Gyenes Kálmán) • A gyermekfutball támogatója absztinens a focira Az egészséges hajtást gondozni kell Szegedi Kábeltelevízió RI. A Szegedi Kábeltelevízió Részvénytársaság (KTV) 1989. július 7-én alakult meg 16 millió 900 ezer forintos alaptőkével. Jelenleg mintegy 40 ezer lakásban szolgáltatnak harmincnégy televízió­csatornát és tizenhárom rádióadást. A tv-progra­mok több mint egyharmada magyar nyelvű, nyolc csatorna pedig sztereóban is élvezhető. A KTV ál­tal lefedett területeken három programcsomag kö­zül választhatnak az előfizetők. A belépésre, illetve a szerződés módosítására a cég ügyfélszolgálatán vagy üzletkötők által az érdeklődők lakásán nyílik lehetőség. Az előfizetők lakásaiban a fali aljzatig ingyenes a hibaelhárítás és a karbantartás. A tár­saság tevékenységéről részletes tájékoztatás olvas­ható a havi egyenlegközlő számlákon, az HBO műsorfüzetben, a Telin Tv-n, az előfizetők részére elérhető direct mail-en valamint az egyes zenei csatornák programfüzeteiben. Nem fejeződik be ott a munkánk, hogy be­szedjük a pénzt ügyfe­leinktől, annak egy ré­szét kötelességünk ugyanis visszaforgatni. Ezért támogatjuk a gyermekfocit - nyilat­kozza Csábi László, a Szegedi Kábeltelevízió Rt. vezérigazgatója, aki mégsem rajong a labdarúgásért. Csábi László absztinens a szép gólokra, nagy cse­lekre, hatalmas védésekre. Nem dobban meg a szíve, ha a marokkói el-Hadzsi elfut a balszélen és a nor­vég Grodas mellett a hosszúba vágja a labdát, nincs benne kárörvendés a skót Boyd öngóljánál, és nem számolja a napokat már hónapokkal a labdarú­gó-világbajnokság nyitóta­lálkozója előtt. - Ennek több oka is van - állítja Csábi László. ­Sok elfoglaltságom mellett nem tudom folyamatosan nyomon követni a mér­kőzéseket. Bár cégem felel a szegedi kábeltelevízió há­lózatért, mégis kevés időm jut nézni a műsorokat. A másik indokom: nem sze­retem a focit. Általános és középiskolában atletizál­tam. Különböző ügyességi, ugró- és dobószámokban megyei minősítést szerez­tem. Kiváló tanáraim vol­tak, így az akkori Rózsa Ferenc Gimnáziumban Lu­dányi Márton, aki a sport­szeretetet oltotta belém. 0 Melyik versenyére a legbüszkébb? - Az egykori Hámán Kató Általános Iskola nyolcadik osztályába jár­tam, amikor a SZVSE-pá­lyán rendeztek atlétikai versenyt. Ugró- és súly­lökőszámokban indultam és mind egyéniben, mind csapatban rengeteg díjat és egy kazal oklevelet nyer­tünk. Abban az iskolában egyébként egy országosan is jegyzett atlétacsapat jött össze, sőt az NDK-beli Magdeburgban is többen indultak közülünk egy nemzetközi versenyen. 0 Ha nem rajong a labdarúgásért, akkor a cége miért támogatja mégis az idényzáró foci­fesztivált? - A helyi szolgáltatók egyikeként ilyen módon is közelebbi kapcsolatot kívá­nunk kialakítani ügyfele­inkkel. Nem fejeződik be a munkánk ott, hogy beszed­jük a pénzt. Annak egy ré­szét kötelességünk vissza­forgatni. Például a gyer­mekfocira. Egyébként a labdarúgásban megindult tisztulási folyamatot támo­gatni kell. Az egészséges hajtást kell gondozni, amiből kinőhet egy olyan ág, amelyre büszkék lehe­tünk. Hiszek az új nemze­dékben, akiket már nem manipulál a környezetük és ők sem csapnak be minket alibi produkciókkal. Ezért kizárólag az utánpótlás-, és nem a felnőtt labdarúgást támogatjuk. 0 A fiatal játékosokkal eddig sem volt baj, de a felnőtt csapathoz kerül­ve felveszik az ott meg­szokott tempót. Ez pedig nemzetközi szinten sem­mire sem elég. - Ez nem a gyerekek, hanem az edzők és a sport­vezetők felelőssége. A fut­ball irányítását remél­hetőleg átveszik az üzlet­emberek, akiknek nem éri meg dilettánsokat alkal­mazni. Ha rátelepszik a pénz a labdarúgásra, az nem gond. Az értékrend felborulásának viszont sú­lyos következményei lehet­nek. Vagyis, ha a vállalko­zó azért finanszírozza a sportot, hogy üzleteljen. Magyarországon számos példát találni erre. Ezért tá­mogatjuk „csak" az után­pótlásfocit. T. Sz. A. Csábi László sok elfoglaltága miatt csak ritkán néz televíziót. (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Thumbnails
Contents