Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-17 / 140. szám

1998. JÚN. 17., SZERDA FOCIFESZTIVÁL 3 • Kocsis galambszürke öltönye „Bontsuk le a kerítéseket!" MÉH Rt. A Dél-Magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Részvénytársaság 1992. szeptember l-jén alakult. Tevékenysége azonban ennél jóval régebbi időkre nyúlik vissza. Különböző néven, szervezeti formában és illetékességi területen 1950 óta folytatja a másodnyersanyagként hasznosítható hulladékok gyűjtését, ipari előkészítését és feldolgozásra történő értékesítését. A MÉH Rt. jelenleg kilenc megye tizenhat telephelyén gyűjt be hulladékot. A dél-magyarországi régióban meghatározó, mintegy hatvanszázalékos, a piaci részesedésük. A cég a privatizáció óta megháromszorozta az árbevételét, amely jelenleg eléri 2-2,5 milliárd forintot. A társaságra jellemző a környezetvédelmi előírások betartása, a természet védelme. Egy tonna begyűjtésével tizenkét élőfát tudnak megmenteni. Évente 20 ezer tonna papírt gyűjtenek be. Korábban az élsportot is támogattuk, de rájöttünk arra, hogy cégünk szempontjából ez nem túl eredményes. Ahogy az öreg fát sem lehet átültetni, úgy a környezet védelmét is csak gyerekkorban lehet elsajátítani nyilatkozza Szabó Jenő, a MÉH Rt. vezérigazgatója, aki Alsóvároson és a Szegedi Vasutasban is kergette a labdát. Szabó Jenő neve nem ismeretlen a szegedi labdarúgást kedvelők körében sem, hiszen megyei szinten szerepelt az Alsóváros és Szegedi Vasutas SE-ben is. De itt nem ért véget a sporttal való kapcsolata, a cselgáncs mellett ugyanis 400 méteren futott is. - A legbüszkébb a Szegedi Dózsa elleni, 3-0-ás győzelmünkre vagyok emlékezik Szabó Jenő. - A belügyi csapat ezzel a vereségével nem tudott felkerülni. A másik emlékezetes találkozó a nagymágocsi, ahol nyertünk, bár ezt a hazai közönség nem vette jó néven. A meccs után alig tudtunk elmenekülni. • Szokott még álmodni arról, hogy gólt lő? - Ha sorozatban nézek mérkőzéseket, olyankor lefekvés után néha rúgok gólt. Legutóbb az újszegedi gyermekfocitorna idején ébredtem ilyen jó érzéssel. • Ugye, nemcsak ezért támogatja a focisulit? - Részvénytársaságunk sok olyan rendezvényt szponzorál a kultúra, a tudomány vagy a sport területéről, amely valamilyen módon kapcsolódik a környezethez. Korábban az élsportot is finanszíroztuk, de rájöttünk, hogy cégünk szempontjából ez nem túl eredményes. A környezet védelmét csak gyermekkorban lehet elsajátítani, hiszen az öreg fát sem lehet átültetni. Ezért váltottunk. Ma már csak az utánpótlássportot támogatjuk. Hiszünk abban, ha felnő egy új generáció, akkor az a hulladékot is képes lesz európai módon kezelni. • És mikor leszünk képesek végre a labdát is így kezelni? - Erre nincs meg a kész válaszom. Bízom benne, hogy Kovács Attila rendelkezik a bölcsek kövével. A nézőket kell újra kicsalogatni a pályákra, de ehhez fel kell számolni a nézőtéri vandalizmust, utána majd le lehet bontani a pályát övező kerítéseket, mint tették ezt Angliában néhány évvel ezelőtt. Szeretném, ha újra családi eseménnyé válna a labdarúgás. A megújulás szempontjából nélkülözhetetlenek az olyan focisuli, amely Szegeden is működik. Aki tiszta és érintetlen játékot akar látni, az jöjjön ki ezekhez a gyerekekhez. A mérkőzéseket komolyan veszik, tudnak sírni, de felszabadultan örülni is. Vigyáznunk kell az érzéseikre, nem szabad elrontani őket, hiszen a legnagyobb játékosokban is fel lehet fedezni a gyermeki örömöt. Egyébként ugyanez érvényes a gazdasági élet szereplőire éppúgy, mint a művészekre. • Hogyan őrizte meg magában a játékosságot? - A kertemben lábteniszezem és fejelő partikat rendezünk a haverokkal. Szabadidőmben szívesen tekézek is. • Emlékszik még arra, hogy mikor látott először focimeccset? - Hatéves voltam, amikor rettenetesen fájt a fogam. A Szabadság téren azonban láttam, hogy mérkőzést játszanak és egyszerűen elfelejtettem hazamenni. Végignéztem a serdülők, az ifjúságiak és a felnőttek találkozóját is. Ott töltöttem az egész délutánt. Azért a fociért még lehetett lelkesedni. Olyanok rúgták a labdát a Szegedi Honvédban, mint Bundzsák vagy Palotai. Az Aranycsapat egyszer Belgrád felé menet megállt Szegeden edzőmeccset játszani. Egy beívelt labdánál Kocsis kiemelkedett a mezőnyből fejelni, de jött Mészáros Károly, a szegedi kapus és ököllel véletlenül orrba találta a csatárt, akinek az egész arca vérbe borult. Gyorsan lecserélték, majd az öltözőben rendbe tették. A mérkőzés végén Kocsis kijött a galambszürke öltönyében a pályára és megmutatta magát a nézőknek: - Látjátok, nincs semmi bajom. Tóth-Szenesi Attila Szabó Jenő szabadidejében szívesen tekézik. (Fotó: Schmidt Andrea) • Szeri a Keleti Vörös Bikák kapusa A foci népünnepély! Tisza Volán Rt. A Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Részvénytársaságot a Tisza Volán állami vállalat általános jogutódjaként 1993. január l-jén a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter alapította. A társaság alaptevékenységi körébe a közúti, a távolsági és a helyi személyszállítás tartozik. A cég kiegészítő feladatokat - gépjárműjavítás, gépjármű-kereskedelem és -javítás, közúti teherszállítás, utazásszervezés, idegenvezetés - is ellát. A Tisza Volán Rt. menetrend szerinti helyi személyszállítást Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Makón, Szentesen és Csongrádon végez. A cég az autóbusz-állományt folyamatosan korszerűsíti, az európai környezetvédelmi elvárásokhoz igazodva DIO-es motorokat épít járműveibe. A járműjavítás színvonalának emelése érdekében 1997-ben bevezették az ISO 9002-es minőségbiztosítási rendszert, amelyet a két személyszállítási üzletágra is auditálni kívánnak. Az utóbbi tizenöt évben Csongrád megye labdarúgása az utánpótlásképzés hiányosságai miatt összeesett - állítja Szeri István, a Tisza Volán vezérigazgatója, aki tizenévesen országos ifjúsági mellúszóbajnokságban második helyezést ért el. Kevesen tudják Szeri Istvánról, hogy ő a Keleti Vörös Bikák kapusa. Évente ötször-hatszor lép pályára ebben a kispályás labdarúgó-csapatban, amely a Dunán innen székelő Volán cégek igazgatóiból áll. Az ellenfél általában a Nyugati Kék Halálosztók, ahol a Dunántúl testvércégeinek vezetői osztják a halált, azaz szórják a gólokat. - A legnagyobb örömöt azonban az jelenti számunkra, ha a Volán szakszervezetek együttesével mérkőzhetünk. Ilyenkor büntetlenül tudjuk egymást rugdosni - mosolyog a Tisza Volán Rt. vezérigazgatója. - Inkább olyan sportágakat űzök manapság, amelyekhez nem kell túl nagy állóképesség, hiszen tíz kiló a súlyfeleslegem. A védés mellett minden vasárnap teniszezem a barátaimmal. A pároshoz nem kell sokat mozogni, a technikai tudásommal igyekezem pótolni a kevés futást. - Az utóbbi tizenöt évben Csongrád megye labdarúgása, az utánpótlásképzés hiányosságai miatt, összeesett - ad helyzetjelentést Szeri István. Ezért alapítottuk meg a focisulit. Felnőtt labdarúgóegyütteseket pénzzel nem, legfeljebb szolgáltatással támogatunk. Egyébként nem véletlen, hogy a Tisza Volán a labdarúgást, a jégkorongot és a kézilabdát szponzorálja, ezek ugyanis a kedvenc sportágaim. Szeri Istvánnak nemcsak a munkájában, hanem a cége által támogatott csapatok által a sportban is vannak sikerei. A szegedi hokisok például megnyerték az OB I-et és felkerülhettek volna az extraligába is, de a vezetés úgy ítélte meg, hogy a második vonalban kell még erősödniük. A játékosok többsége ugyanis 17-19 éves. Ugy tűnik, hogy az utánpótlással sem lesznek gondok, hiszen több száz gyerek püföli a korongot az egyesületben. A Tisza Volán által is támogatott másik első osztályú együttes, a Pick Szeged is az élmezőnyében végez évről évre, bár a legutóbbi idény nem úgy sikerült, ahogy a vezetés eltervezte. - Minden kézilabdamérkőzésen kint vagyok. Izgalmas mérkőzéseket játszik a csapat, észre sem szoktam venni, hogy kiabálok - tálja szét a karját a Tisza Volán első embere. - A világbajnokság mérkőzéseit igyekszem megnézni. Az olasz válogatottat tartottam esélyesnek, de kiábrándító teljesítményt nyújtottak Chile ellen. Általában az európaiaknak szurkolok, de Brazíliát sem szabad leírni. Egy hónapot töltöttem a dél-amerikai országban. A Maracana-stadionban megnézhettem a Botafogo-Parmalat első osztályú mérkőzést. Brazília szegény ország, a belépő nem drága, így garantált a telt ház. A foci igazi népünnepély, a vereség pedig tragédia. T. Sz. A. Szeri István büszke a hokisok bajnoki címére. (Fotó: Schmidt Andrea)