Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-02 / 127. szám

KEDD, 1998. JÚN. 2. BELFÖLD 3 "1 röviden Lemondott Szabó Iván • Budapest (MTI) Bejelentette lemondását Szabó Iván és a Magyar De­mokrata Néppárt elnöksége a párt szombati országos kül­döttgyűlésén. Szabó Iván délután, sajtó­tájékoztatón elmondta: a vita nem zárult még le arról, hogy az MDNP a jövőben milyen módon folytassa a politizá­lást. Az már mindenképpen világossá vált, hogy valami­lyen szövetségben képzelik el a küldöttek az MDNP jövő­jét. Szabó Iván a maga ré­széről a Sutján László vezette Magyar Kereszténydemokra­ta Szövetséggel való uniót tá­mogatná. A küldöttek egy másik csoportja a Fidesszel való szorosabb együttműkö­dést szorgalmazza. Rákóczi Szövetség • Köröm (MTI) A felvidéki és a kárpátaljai magyarok sokoldalú támoga­tására 1989-ben alakult Rá­kóczi Szövetség Borsod-Aba­új-Zemplén megyében az Ónod-Köröm közötti réten, a 292 évvel ezelőtti első ónodi országgyűlés színhelyén tar­totta első nemzetközi találko­zóját. A népünnepély jelleggel megtartott találkozót az 1200 lelkes Köröm község kezde­ményezte azzal, hogy a tele­pülésen két éve alakult meg a tömörülés tagszervezete, ami­kor is emlékművet állítottak Rákóczi fejedelemnek. Azóta pedig intenzív és eredményes együttműködést alakítottak ki a felvidéki tagcsoportokkal, különösen Rákóczi szülőhe­lye, Borsi szervezetével. Orbán-napi hegyünnep • Velence (MTI) Orbánt - a szőlő és a szőlőtermesztők védőszentjét - ünnepelték szombaton a ve­lencei Bence-hegyen. A szen­tet nagy becsben tartják a kör­nyékbeliek, amit jelez, hogy néhány éve szobrot is állítot­tak neki, és névnapján minden évben látványos rendezvény­sorozattal köszöntik. A hagyo­mányos ünnepséget az idén új helyen tartották, az Orbán­szobor környéke ugyanis már szűknek bizonyult a több ezer ünneplő befogadására. A ve­lenceiek ezért úgy határoztak, hogy új, tágasabb környezetbe helyezik át, s ismét felavatják a szentet formázó alkotást. Az avatóünnepség keretében egyúttal „ítéletet is hirdettek" a jó terméskilátásokért jutal­mul borral locsolták meg a védőszent szobrát. A németek 300 óve • Mór (MTI) A Magyarországra telepí­tett nemzetiségek - köztük a nálunk három évszázada ott­honra lelt németek - máig ma­radandó értékekkel gyarapítot­ták a magyar kultúrát, s sza­kértelmet, tudást, szorgalmat hoztak magukkal. Ezt Kalten­bach Jenő, az Országgyűlés nemzetiségi és etnikai kisebb­ségi jogok biztosa hangsú­lyozta szombaton Móron. Az ombudsman a németek hagyo­mányos pünkösdi ünnepe al­kalmából rendezett Fejér me­gyei nemzetiségi nap kereté­ben a német nemzetiségűek betelepítésének 300. és kitele­pítésük fél évszázados évfor­dulója alkalmából tartott meg­emlékezésen beszélt erről. • Az elvek maradnak, a párt változik Péda Jenő a Fideszbe ment Péntek óta Póda Jenő nem a Magyar Demokra­ta Fórum, hanem a Fi­desz-Magyar Polgári Párt tagja. A politikus úgy vé­li, lezárult életében egy korszak, s váltania kell. Megítélése szerint azon­ban a pártok politizálá­sának is jelentős szerepe van abban, hogy Póda Jenő már a Fidesz elkép­zeléseit érzi közelebb magához. A rendszerváltozás körüli években Póda Jenő az MDF egyik meghatározó szegedi képviselője volt. Egy évtized elteltével azonban a politikus pártot változtatott, s átlépett a Fideszbe. Póda Jenőt dönté­sének hátteréről kérdeztük. - Úgy érzem, lezárult egy korszak az én életemben és az MDF történetében is. Én nyolc év után búcsúzok a par­lamenttől, az MDF pedig tel­jesítette küldetését, hiszen a demokrata fórum hathatós közreműködésével sikerült elérni, hogy a rendszerváltás döntő szakasza véget ért. Büszke vagyok az elért ered­ményekre, s az MDF-ben el­töltött tíz évre. Magam ré­széről korrekten lezártam ezt az időszakot, s úgy gondo­lom, hogy most lehet és kell váltani. Jelentkeztem a Fi­deszbe, ahová fel is vettek. 9 Hogy fogadta ezt a dön­tés az MDF vezetése? - Először meglepődtek, utána azonban elfogadták a döntést. Én soha nem foglal­koztam az MDF-en belüli vi­tákkal, nem merültem el a személyeskedésben. Nem problémás MDF-es politikus­ként voltam nyilván tartva, s amikor felsoroltam az indo­kaimat, akkor különösebb el­lenvélemény nélkül elfogad­ták azt, hogy kilépek az Lezárult egy korszak, az emdéefes politikusból fideszes lett. Lépéskényszer? (Fotó: Nagy László) MDF-ből. Soha nem fogom a Magyar Demokrata Fórumot megtagadni, hiszen életem legfontosabb szakasza volt ez a tíz év. 9 S hogyan számol el a választóinak? - A mandátumomat becsü­lettel kitöltöttem az MDF padsoraiban. Ami az átlépést illeti, a szavazatok megoszlá­sa is azt támasztja alá, hogy ezt a döntést meg kellett hoz­ni. A választóim közül körül­belül ezren szavaztak rám egyéniben, s listán az MDF­re. Viszont több, mint ezeröt­százán voltak azok, akik en­gem és a Fideszt választották. Más összefüggésben: majd­nem háromszor annyi szava­zatot kaptam, mint amennyit az MDÉ kapott. Ez egyér­telmű üzenet számomra, amely megerősítette döntése­met, vagyis választóim szíve­sebben látnának a Fideszben. 9 Új pártjában kell az el­vein változtatnia? - Nem, és ezt nagyon sze­rencsés helyzetnek tartom. Az utóbbi időszakban azt vet­tem észre, hogy az elmúlt 8­10 évben egyformán gondol­kodtam a különböző problé­mákról... 9 Bár az MDF-kormányt erőteljesen támadta an­nak idején a Fidesz... - Ez igaz, de én nem vol­tam a kormány tagja, s ezek­ben a vitákban soha nem vet­tem részt, vagyis köztem és fideszes politikus között nem volt igazi szópárbaj. Az első időszakban az MDF nézet­rendszere változott sokat, majd amikor ez kezdett stabi­lizálódni, akkor a Fidesz a korábbi pozíciójából a jobb­közép felé indult. Mára min­den különösebb fenntartás nélkül a Fidesz gondolatköré­be tartozónak vallom magam. Nagy lelki könnyebbség szá­momra, hogy nem kell sem­mit sem megtagadnom abból, amit az elmúlt 8-10 évben vallottam, s éppen ez ad erőt ahhoz, hogy továbbra is vál-' laljam, illetve vállalhassam a közéleti szereplést. Annak idején a Körgát Klub és a szegedi ellenzéki kerekasztal jelentette számomra azt a gondolatvilágot, amit azóta is vallok. Tulajdonképpen ebből a körből nőtt ki később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz. Korábban az MDF töltötte be a polgári erők gyűjtőpártjá­nak szerepét, ma ezt a felada­tot egyértelműen a Fidesz lát­ja el. 9 Felvetődik a kérdés, hogy háttérben az húzód­hat meg, hogy valamilyen posztot felajánlottak ön­nek az átlépésért cseré­ben. Történt ilyen felkíná­lás? - Nem, bár való igaz, hogy általában erre gondol az em­ber. Az én helyzetem annyi­ban más, hogy én nem hozok mandátumot a Fidesz számá­ra. Én csak és kizárólag ma­gamat, informális csatornái­mat, munkabírásomat, politi­kai tapasztalataimat tudom felajánlani, s természetesen ezért nem is támaszthatok kü­lönösebb feltételeket. Nincs tehát alkupozíció, de az nem titok, hogy szívesen marad­nék politikai pályán. A. L • Budapest (MTI) A Magyar Szocialista Párt Országos Választmánya kö­vetkező, június 20-ra terve­zett ülésén dönt a párt tiszt­újító kongresszusának össze­hívásáról - mondta Baja Fe­renc, a testület szombati ülé­sét követő budapesti sajtótá­jékoztatón. A választmányi elnök eh­hez hozzátette: még nincs egyetértés a párton belül ar­ról, hogy az őszi önkormány­zati választások előtt, vagy után lenne-e célszerű megtar­9 MSZP-választmány Elnapolt döntések tani az MSZP tisztikarát meg­újító kongresszusi ülést. A kérdésről az elnökség a közeljövőben alakítja ki ál­láspontját. Baja Ferenc tájékoztatása szerint a választmány hozzá­látott a választási eredmé­nyek értékeléséhez és a ki­bontakozás útját a konstruk­tív ellenzéki magatartásban jelölte meg .Utalt arra, hogy a legtöbb szavazatot kapott, de mégis ellenzéki szerepre kényszerült MSZP több mint egyharmados mandátuma­ránnyal rendelkezik az Or­szággyűlésben, így alkalma lesz arra, hogy beleszóljon az ország sorsát érintő leg­fontosabb kérdésekbe. Hangsúlyozta, hogy a szocialisták támogatni fog­nak minden olyan kormány­zati törekvést, amely az or­szág jövőjét szolgálja. - A felesleges oppozíció nem nö­velné az MSZP tekintélyét ­tette hozzá a politikus, aki szerint az egyik legfontosabb cél a fenntartható gazdasági növekedés megőrzése. Baja Ferenc - a Fidesz választmányi ülése kapcsán - úgy ítélte meg, hogy a Fidesz megkezdte a visszalé­pést eredeti választási ígére­teitől. • Martonyi János a magyar külpolitikáról Nemzeti konszenzus a cél • Budapest (MTI) A magyar külpolitika az elmúlt négy évben annyiban volt igazán si­keres, amennyiben foly­tatta az 1990-ben me­gindított politikát, ez volt európai és euroat­lanti politikája sikerének záloga - mondta Marto­nyi János, az alakuló­ban lévő kormány kül­ügyi tárcájának váro­mányosa a Kossuth Rá­dió Világóra című műso­rában. A magyar külpolitika alapvető célkitűzései e szempontból tehát nyolc éve változatlanok, igazán sikeres azonban 1990 és 1993 kö­zött volt, amikor nemzeti konszenzus állt fenn. Ez azonban az említett időszak után részletkérdésekben me­gingott - tette hozzá. „Hatá­rozott véleményem, hogy a következő időkben ezt a nemzeti külpolitikai kon­szenzust ismét meg lehet te­remteni, illetve amennyiben úgy látjuk, hogy ez fennáll, akkor ezt tovább lehet erősí­teni" - hangsúlyozta Marto­nyi János. A külpolitika stratégiai kérdéseit folyamatosan par­lamenti ellenőrzés alatt kell tartani, és a parlamenti bi­zottságokkal együtt folya­matosan részt kell venni azok kimunkálásában. „Éppen az a nemzeti kon­szenzus gyakorlati megvaló­sításának a lényege, hogy semmit sem titkolunk el, semmit sem rejtünk el. Nem úgy akarjuk a sikereinket prezentálni, hogy az hirtelen, meglepetésként étje a másik felet, vagy akár a magyar közvéleményt, hanem az eredmények kimunkálásában is igényeljük az egész or­szág, ezen belül a majdani ellenzék hozzájárulását is" ­mondta Martonyi János. A szomszédpolitikában annyi változás várható, hogy a környező országokkal min­den körülmények között in­tenzívebbé kell tenni a kap­csolatokat - szögezte le Martonyi János. A Fidesz programja szerint minőségi­leg magasabb szintre kell emelni a regionális, azaz a közép-európai együttműkö­dést. A külügyminiszteri poszt várományosa személy szerint továbbra is hisz a Vi­segrádi-országokban, illetve abban, hogy van egy közép­európai hagyomány, önazo­nosság, amelyre politikai és gazdasági együttműködést is lehet, sőt kell építeni. „Félreértések voltak, és szándékos vagy félig-med­dig szándékos félreértések talán lesznek a jövőben is, de ez nem változtat a lénye­gen. A legfontosabb az: ne­künk továbbra is mindent meg kell tennünk annak ér­dekében, hogy szomszédpo­litikánk sikeres legyen" ­hangsúlyozta. A szomszédos országok­ban élő kisebbségi magyar­ság számára a végső jó meg­oldást egy politikailag és gazdaságilag egységes Euró­pa adhat úgy, hogy Közép­Európában mindenki tagja az uniónak. Ez azonban a tá­voli jövő, addig pedig har­colni kell az emberi, és ki­sebbségi jogokért, amelynek lényegi kérdéseiben az Euró­pai Unió szövetségese Ma­gyarországnak - mondta vé­gül Martonyi János. Múlt időben Új balközép kerestetik jyiilönleges időszak a választások utáni egy-két hét. xY A mindent bele hangulatban elhangzott kam­pány-mondanivalók még ott csengenek a fiilekben, a plakátokon még ott virít a „sikeres folytatás", meg a „hogy tartsuk a jó irányt", de már ismerni a győztes kilétét. Ez az az idő, amikor gyakorlott demokráciák­ban azonnal lezárják a kampányt és a menesztett mi­niszterelnöknek kötelessége nemcsak gratulálni a győztesnek, hanem a másik fél kormányát is az ország kegyeibe ajánlani. Amiközben viszont a leendő mi­niszterelnöknek meg kell nyugtatnia a közvéleményt, hogy azoknak is kormányfője kíván lenni, akik nem rá szavaztak. Horn Gyula félig adós maradt, Orbán Viktor pedig egy napot késett vele. Az MSZP csúcsvezetői kifelé nem fogadták túl böl­csen a vereséget. Horn Gyula azt magyarázta, hogy tulajdonképpen övék a legnagyobb támogatottság és még újságírói kérdésre sem volt hajlandó kimondani, hogy veszített, Kósáné Kovács Magda még harmad­nap is a legnagyobb pártnak titulálta magukat, Szeke­res Imre pedig elővette bukott kampányfőnöki meséjét arról, hogy hét jobboldali párt tett ki egy MSZP-t. (El­feledkezve a médiatámogatásról, az MSZOSZ-ről, a Munkáspártról és a közszolgálati tévé közvélemény­formáló ,független"politológusairól, akik - egy ren­des jósdából elcsapták volna őket - 160-170 mandátu­mos MSZP-győzelmet vártak.) E nyilatkozatok aztán a konstruktív ellenzékiség tervében megszelídültek, ám néhány napig úgy tűnt, a választási eredmény igénybe vette Hornék realitásérzékét (valamint a Corriera del­ta Sera olasz lap tudósítójáét is, aki azt irta, hogy Ma­gyarországon „rettegnek a gyerekkormánytól"). A szocialista vezetők egymás között nyilván jobban felmérték a helyzetet. Nem vállalták az SZDSZ­éhez hasonló intézményes katarzist, mert az MSZP eközben könnyen elveszítené gyűjtőpárti jellegét, a pártszakadás pedig számukra mindennél veszélyesebb. Egy logikusan és bő szókinccsel érvelni képes diploma­tát - Kovács László külügyminisztert - tettek meg frak­cióvezetőnek, de négy biztos balos helyettest rendeltek alá, akik között van kipróbált volt KISZ-es vezető és egykori szakszervezeti vezér is. így az MSZP gazdasági liberálisai lényegében kiszorultak a frakció vezetéséből, és nem nehéz megjósolni, hogy az őszi tisztújításon sem fognak túl jelentős szerepet játszani, hiszen az ellenzéki jelszó az „eredményeket megtartva vissza balra" lett. A nagy kérdés azonban: mi lesz a 66 éves Horn Gyulával? Ez nemcsak a volt miniszterelnök kritikát nehezen tűrő személye miatt érdekes, hanem mert Horn Gyula párton belüli tekintélye és kapcsolatrend­szere az egyik oka annak, hogy az MSZP kilenc éve képtelen modern európai párttá válni, noha annak mondja magát. A rendszerváltozás után felnőtt, mégoly szocialista szellemiségű fiatalok előtt példaként a megalakulás óta olyan vezetés van, amely egykori MSZMP és KISZ központi bizottsági tagokból, tanácsi vezetőkből, pro­pagandatitkárokból és állampárti klienseikből áll, akiknek régi reflexeik, szóhasználatuk, habitusuk ­még ha szándékuk ellenére is - megmaradt. A szocia­listáknak fel kellett volna ismerniük, hogy a Fidesszel szemben szocialista Orbán Viktorokkal és Deutsch Tamásokkal lehet felvenni a versenyt. Ha körülnéz­nek a poraikból feltámadt angol és francia baloldali kollégáik között, ez egyáltalán nem szerepzavar. Nagy-Britanniában így győzött a New Labour Party, az Új Munkáspárt, Franciaországban pedig Európa legműveltebb szocialista államfője, Francois Mitte­rand mindig nagy hangsúlyt fektetett a hagyományo­san baloldali fiatal francia értelmiséggel való kapcso­latra. Itthon Horn Gyula az idősödő tanácsi dolgozó­kat és a régi pártkádereket preferálta. És nem vitás az sem, hogy a felelős jövő nem a választási törvénysér­tésben elhíresült plakátharcos BIT-é lesz. Pedig a baloldali gondolkodás modernizációját az MSZP előbb-utóbb kénytelen lesz végrehajtani. Már csak azért is, mert a Parlament alaposan megfiatalo­dott. Ha négy év múlva győzni akarnak, ez egyszer a szocialista vezetőknek nem magukat kell majd a po­tenciális választó („a lakosság") képére alakítani, ha­nem valami áttörően új és markáns baloldali szemlé­letet kell a magyar politikában meghonosítaniuk. Ke­gyetlen elvárás, de az MSZP-nek akkor van erre esé­lye, ha nem alászáll a választóihoz, hanem azokat emeli fel az új politika nívójára. Az ilyesmi viszont Horn Gyulával nem megy. Sőt, ha az eddigi belső po­litika folytatódik, valamelyik utód Tony Blair példájá­ra előbb-utóbb kénytelen lesz Új MSZP néven indulni a választásokon. A Fidesz polgári eszmeisége a példa rá, hogy a ma­gyar társadalom vevő az új irányra, csak bátorság és hiteles személyek kellenek hozzá. A Fidesz-Magyar Polgári Párt győzelme előtt a kormánypártok általá­ban sajnálkozva hangoztatták, hogy nekik és a de­mokráciának is előnyére válna egy európai formátu­mú modern jobbközép ellenfél. Az óhaj túlságosan is valóra vált, mert most egy ugyanilyen balközép párt kerestetik.

Next

/
Thumbnails
Contents