Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-10 / 134. szám

SZERDA, 1998. JÚN. 10. RIPORT 7 • Szeged kapui (2.) A halál fehér há Még néhány pillanat, s a koporsót elnyelik a lángok... (Fotó: Schmidt Andrea) Ha valaki Baja felöl érkezvén közelíti meg városunkat, aligha öltözteti széles mosolyba a fejét. Hiszen a reptér reklámtáblái után azonnal a hajléktalanszálló nem túl igényes parkjával (elég udvarias voltam...?) szembesülhet, majd komor temetökerítések mellett fut vele az autó. De ne legyünk igazságtalanok: Szeged legkomorabb kapujában azért találtatik egy gondozott kert, s abban egy fehérre festett, szép épület is. Ez pedig nem más, mint az ország egyik legnagyobb halotthamvasztója. A legtöbb idegennek fogalma sincs arról, milyen funkciót lát el ez a nagy ház, míg mi, szegediek is inkább csak hallgatunk, ha szóba kerül a Bajai úti krematórium. Szeged városkapuit bemutató sorozatunkban most megtörjük ezt a csendet, s elkalauzoljuk olvasóinkat a halál fehér házába. Magasságom 190 centiméter, testsúlyom pedig sajnos közelebb a száz kilóhoz, mint a kilencvenhez. S bár ezek az adatok aligha számítanak közhasznú információnak, Hódi Lajos, a Szegedi Temetkezési Kft. igazgatója mégis szükségesnek látta megjegyezni: ne aggódjak, a normatívák alapján előírt egy órába én is beleférek. Vagyis a halotthamvasztó kazánmesterének egy perc túlórát sem kell vállalnia, ha mondjuk egyszer nem riportra érkezem a halál Bajai úti fehér házába, hanem úgy dönt a családom, hogy a mind népszerűbb hamvasztásos temetéssel akaija lezárni földi pályafutásomat. Két kazánban 7 ezren Elárulom, ettől a hírtől nem lettem sokkal boldogabb, ám arra mindenképp jó volt a direktor feketehumora, hogy némiképp enyhítsen szorongásomon. Mert hiába is tagadnám, a szegedi krematórium kapuján belépve - övezze is bármilyen szépen ápolt rózsakert a patyolattiszta épületet -, az elmúlás gondolata hol a gyomromba, hol toroktájékra lökte hevesen kalapáló szívemet. Bár a halotthamvasztó sokkal inkább tűnik egy újgazdag pénzmosodás városszéli villájának, mintsem életünk fehérre festett végállomásának. A több hektáros létesítmény minden négyzetméterén frissen nyírt fű viaskodik a nyári Nap kíméletlen sugaraival, a kerítés mögött virágoskert fogadja a látogatót, míg az épület folyosói, szobái is százszor inkább emlékeztetnek egy belvárosi közhivatalra, mint a halál előcsarnokára. Amikor mindezt közöltem is Hódi Lajos igazgató úrral, láttam, igencsak megdöbbent szavaimon. S már kérdezett is önérzetesen: - Miért, uram, mégis mit várt? Ezernyi egészségügyi előírás szabja meg, milyen is legyen intézményünk külleme, a benne folyó munka rendje, s emellett az sem mellékes szempont ám, hogy az itt dolgozók is kötelességüknek érzik az épület minden négyzetméterének gondos karbantartását. • Munka, dolgozók, karbantartás. Mintha egy üzemben járnék... - Természetesen ez nem megfelelő szó egy halotthamvasztóra, de ettől függetlenül az tény, hogy a krematórium a Szegedi Temetkezési Kft. egyik részlege, amelynek évi költségvetése eléri a kettőszázmillió forintot, s ahol több műszakos munkarendben dolgoznak az alkalmazottak. Hogy munkálkodásunk konkrét tényeit tovább soroljam: két kazánunkban hamvasztjuk el a holtakat. Éves kapacitásunk 8 ezer kremáció, s mostanság 12 hónap alatt közel hétezer ember földi pályafutása fejeződik be a Bajai úton. Vagyis a ház kihasználtsága majdnem maximális - tudtam meg Hódi úrtól, miközben egy bizonyos szívtájéki szorítás költözött a mellkasomba. Pedig minél több információt jegyezhettem föl, annál könnyebben győzhettem meg magam: no, de kérem, a halál háza bizony életünk nagyon is materiális része. Olyan épület, amelyet a tervgazdálkodás időszakában három dél-alföldi megye ellátására hoztak létre a nyolcvanas évek közepén, ám ma már 15 régióból fogadja a holttesteket. E tényre Hódi igazgató úr láthatóan büszke is, mert nem kis elismerés ám, ha még a Dunántúl legtávolabbi pontján is sokan úgy érzik, a kiválóan elvégzett hamvasztás miatt érdemes Szegedig utaztatni az elhunytat. Urnák a polcokon - Mert bizony nálunk minden szempontból tökéletes munkát végzünk - dicsérte cégét a direktor, említve az egy holttest elhamvasztására fölhasznált energia fajlagos mutatóit, a tökéletes égetést, aminek eredményeként olyan hamvak kerülnek az urnákba, ami ellen egyetlen halottügyi szakellenőr, netán családtag sem élhet minőségi kifogással. Már éppen azt fontolgattam, miként is kellene rákérdezni a minőségi hamvak kritériumaira, amikor a kazánok terméhez közeledvén Hódi úr egy folyosóról nyíló szobába invitált. Nagyobb meglepetéstől tartva szorongattam ám olyan erővel golyóstollamat, hogy ujjbegytől fülközépig támadt rám az izomgörcs, de elárulhatom, fölösleges volt izgalmam. Az ajtó mögött mindössze polcok fogadtak, azokon pedig urnák. Száz talán, netán kettőszáz? - igyekeztem fölmérni mennyiségüket. Aztán inkább már csak az urnákra írt dátumokat figyeltem. Az elsó sorban még az 1988-as szám feketéllett a nevek alatt, mellette sorakoztak az « 1989-es év dobozai, majd pedig most taposott évtizedünk elhunytjainak tárgyi emlékei következtek. - Biztos kitalálta - ezekért az urnákért nem jelentkezett senki. A hamvasztás után ugyan megpróbáljuk megkeresni a hozzátartozókat, azt remélve, hogy megadják a végső tisztességet az elhunytnak, ám ez a próbálkozásunk - mint látja - nagyon sok esetben nem jár sikerrel. Ilyenkor tíz évig őrizzük a földi maradványokat, majd egy nagy közös temetés keretében ürítjük ki az urnákat - közölte a rideg tényeket az igazgató. S hasonló tárgyszerűséggel számolt be arról is, hogy napjainkban mind több a közköltséges hamvasztások száma. Vagyis az olyan égetés, amikor vagy nincs fizetőképes rokon, vagy ha él is olyan hozzátartozó, akitől elkérhetnénk a kremáció árát, az bizony közli, nem tud ezért a szolgáltatásért fizetni. így aztán ne csodálkozzunk azon sem, hogy mind zsúfoltabb lesz az elfekvő urnák tárolására kijelölt terem is. • Elárulná, mégis menynyibe kerül Szegeden egy hamvasztás? - suttogtam el kérdésemet, amikor az előbb említett szívtájéki borzongás félperces szünetet tartott. Húszezernél biztos olcsóbb - A mai koporsós temetések árait ismerve mi bizony roppant olcsóak vagyunk. Akkor sem kell a hozzátartozónak húszezer forintnál többet lefizetnie, ha minden szolgáltatásunkat igénybe veszi. No, persze ezek a mi áraink. Én hallottam már olyan hamvasztásról is, amikor 150 ezer forintos számlát állítottak ki a rokonoknak. De bevallom, magam sem tudom, hogy ott mibe öltöztethették a holttestet. Merthogy az elhunyt, tudom meg mind közelebb araszolva a kemencékhez éljen is bármennyi téveszme a közemberekben - véletlenül sem csupasz testként gurul be a kemencébe. Hanem... - Csakis ruhában, s csakis koporsóban kerül kiskocsinkra a holttest, s erről a tényről meggyőződhetnek a rokonok is. Ugyanis tavaly óta zártláncú televízión megtekintheti bárki hozzátartozójának hamvasztását - közölte Hódi úr, aki előbb azt mutatta meg, hol és milyen körülmények között költhetik el ebédjüket, uzsonnájukat a krematórium dolgozói, majd elvezetett a hűtőkamrákba is. • Meddig is kell sorban állni, vagyis feküdni, amíg a test a kemencébe kerülhet? - álltam remegős vigyázzban a hatalmas hűtőszekrények árnyékában. - Ha valakinek nagyon sürgős, hogy rokona mielőbb hamuvá váljék, s a hamvasztáshoz szükséges összes engedéllyel is rendelkezik, már a kiszállítást követő másnapon átveheti tőlünk a hamvakkal telt urnát. Ezért természetesen gyorsasági pótlékot számolunk fel. De a rendes ügymenet szerint sem pihen nyolc napnál többet hűtőinkben egy test nyugtatott meg a direktor, s már tessékelt is a kazánok birodalmába. Nos, ez volt az a pillanat, amikor golyóstollam visszasírta a korábbi, immáron szelídnek mondható nyomorgatást. Pedig az elém táruló látvány tulajdonképpen nem indokolta félelmeimet. A két kazánban lobogó lángokból, s a bennük elhamvadó testekből semmit nem láthat a terembe lépő, míg a hamvasztásra előkészített testet is zárt koporsó rejti. Amikor pedig nagy zavaromban szinte karon ragadtam Istvánt, a hamvasztómestert, s ráöntöttem kérdésemet - Ugyan, árulja már el, hogyan lehet ezt a munkát kibírni? - meglepett tekintettel szembesültem. A hamvasztómester elégedett - De hát nincsen ebben semmi különös. Nyolc éve dolgozom már itt, igyekszem a lehető legjobban végezni a munkámat, és hát ugyebár mindent meg lehet szokni - válaszolta István, aki elárulta: ezt a munkakört tisztességesen meg is fizetik, tehát panaszra semmi oka. • Vajon milyen szakirányú végzettség szükségeltetik ahhoz, hogy valaki holttesteket tologasson a lángok közé? - kérdeztem, inkább magamtól, mint a derék hamvasztómestertől, de alighanem jócskán fölerősíthette hangom a szorongás, mert már érkezett is a válasz: - K-2-es kazánfűtői vizsgát kell letenni, ami ugyebár a kisebb kazánok üzemeltetésére jogosítja fel a dolgozót. • K-2-es... Naná! Mi más is lehetne? - motyogtam roppant szelíden, és igyekeztem észrevenni, hogy egy füzetet toltak az orrom elé. - Látja, ebbe mindent pontosan fölvezetünk. Például azt, hogy ki és mikor került be a kazánba. így aztán ellenőrizhető, hogy az előírt időnél egy perccel sem hagyják hamarabb abba munkatársaim az égetést, vagyis egyórás hamvasztás után ürítjük egy ilyen urnába a hamvakat - mutatott egy fém dobozra Hódi igazgató úr. Aki jeles közgazdász, a hatékony munka megszállottja. Sorra látogatta már a legjobban üzemeltett krematóriumokat széles e világban, s fölhasználva az ott látottakat, alakított a szegedi kremó munkarendjén is. Nem kis érdeme van abban, hogy míg pár évvel ezelőtt 8,3 köbméter gáz szükségeltetett egy test elégetéséhez, addig ma már egy Szegeden elvégzett kremációhoz mindössze 1,3 köbméter energiát használnak föl. - Természetesen ez a változás nem ment a minőség rovására - terelt ki a direktor a teremből, miután az egyik kazánkukucskálón betekintve megállapította, hogy a bent hamvadó test még legalább negyedórás munkálkodást igényel. • Mondja, olyan véletlenül sem fordulhat elő, hogy összekeverik a halottakat. És hamvasztás után a zokogó hozzátartozók valaki más rokonának az urnája fölött hullatják könnyeiket? - váltam nagy hirtelen beszédessé, amikor újra egy tisztes egyszerűséggel berendezett irodában kaptam elő a már többször említett, s igencsak meggyötört golyóstollamat. Kazánig kísér a biléta - Ez teljességgel kizárt. Amikor a holttest bekerül hozzánk, kap egy számot, ami végigkíséri a halottfelvételtől a hűtőn át a kemencéig. Ez a szám rákerül egy fémlapra is, amit a halott mellé helyezünk el Olyan masszív kis biléta ez, hogy a nagy kazánhevülés gyötrelmeit is kiállja. Vagyis mindenki könnyen és pontosan azonosítható hamvasztónkban, és... • És reklamálás még nem fordult elő - fejeztem be a direktor mondatát, aki csak bólintott e megjegyzésemre. • Talán e szakszerű munkálkodásnak köszönhető, hogy évről évre nő a hamvasztásos temetések száma? - Aligha ebben keresendőek az okok, hiszen a hamvasztóban végzett tevékenység még ma is nagyon ismeretlen, sőt, inkább misztikus a kívülállók számára. Ám az tény, hogy a Magyarországon évente elhalálozó 100110 ezer polgár közül ma már 55-60 ezer urnában tér örök nyugovóra. A temetkezési szokások átalakulását azért ne írjuk a véletlen számlájára. Sokkal inkább a költségek emelkedése a döntő érv, hiszen a koporsós temetés ára ma már nagyon sok család számára szinte kifizethetetlen - mondta a közgazdász direktor. • S mi lesz, ha egyszer a szegedi hamvasztó már nem tud lépést tartani az igényekkel? - Ettől ne tartson. Hiszen kazán, úgy 10 milliós áron, bármikor beszerezhető, s ez az épület alkalmas a kapacitás bővítésére - kaptam immáron a sokadik megnyugtató választ a halál Bajai úti fehér házában. Aminek bejáratát egy szigorú tábla ékesíti. Rajta pedig a felirat, hogy ezt a területet bizony szigorú őrség védi. • Ugyan árulja már el, hogy innen mit lophatnának el? - faggattam a direktor, parolázós elköszönésünk közepette. - Hogy mit? Ami csak mozdítható. Van olyan vízcsap a telkünkön, amelyikről vagy kétszáz tekerőt elvittek már a zsiványok. Mert ha nem tudná, furcsa egy élet zajlik ám itt, Szeged Bajai üti kapujában. Nálunk, mint látta, nem kell semmitől tartani, de ha a környező bozótosokban szeretne sétálni, jó lesz vigyázni értékeire. Úgy lesz - ígérgettem nagyon heves fejbólogatások kíséretében. És elsüllyesztettem zsebemben golyóstollam megkínzott romjait... Bátyi Zoltán Mennyi • Budapest (MTI) A központi költségvetés hiánya májusban nem érte el a 11 milliárd forintot, így az év első öt hónapjában összesen 181,9 milliárd forint lett a deficit - tette közzé tájékoztatójában a Pénzügyminisztérium (PM) kedden, Budapesten. A költségvetés hiánya az egész évre tervezett deficit 42,6 százalékát teszi ki, míg a tavalyi év azonos időszakában elért 150 milliárd forintos hiány a terv 44,1 százaléka volt. A közlemény szerint az államháztartás előzetes adatokon alapuló hiánya az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítási alapok helyzetét is beszámítva 210,6 milliárd forint volt május végéig, ami 2,5 milliárd forinttal haladja meg az előző hónap adatát. Múlt évi eredmények • Budapest (MTI) Az öt esztendeje működő Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) mérlegfőösszege 1997 végére 14,5 milliárd forintra növekedett, amely több mint 50 százalékkal haladja meg az előző évi 9,3 milliárd forintot - mondta Jánossy Dániel ügyvezető igazgató sajtótájékoztatón kedden, Budapesten. Az alap mérleg szerinti eredménye a múlt évben 5,47 milliárd forint volt, ami mintegy 840 millió forinttal haladja meg az 1996 évit. Az elmúlt esztendő végén az OBA-nak 38 bank, 242 szövetkezeti hitelintézet és három lakástakarékpénztár volt tagja. A tagintézeteknél elhelyezett betétek 71 százalékát az OBA biztosítja, ami az előző évhez viszonyítva 3 százalékpontos aránynövekedésnek felel meg. Építési kedv • Budapest (MTI) Az építési-szerelési tevékenység volumene a szezonálisan kiigazított indexek alapján áprilisban 50,3 milliárd forint volt, 2,6 százalékkal több, mint márciusban - tájékoztatta az MTI-t kedden közleményben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Az első négy hónapban az építési-szerelési tevékenység értéke folyó áron összesen 157,3 milliárd forint volt. Az építőipari termelés az előző év áprilisához viszonyítva 18,4 százalékkal nőtt. Az idén áprilisban 11,1 százalékkal kisebb volumenű új szerződést kötöttek, mint az előző év negyedik hónapjában. Részvények • Budapest (MTI) Az értékpapírok nem fizikai úton, hanem számlákon történő kibocsátása és nyilvántartása a jövő útja - húzta alá Pacsi Zoltán, a Budapesti Értéktőzsde ügyvezető igazgatója hétfőn, Budapesten egy ezzel kapcsolatban tartott szakmai konferencián. Pacsi Zoltán hangsúlyozta: a kibocsátó szabad döntése lesz továbbra is, hogy kinyomtatja-e vagy nem a társaság értékpapírjait, részvényeit, vagy kötvényeit. Ez a folyamat, az úgynevezett dematerializáció idén teljesedhet ki.