Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-10 / 134. szám

4 KRÓNIKA SZERDA, 1998. JÚN. 10. Tolókocsival a világ körül MA - - * " '.. Vasile Stoica világkörüli utat tervez tolókocsival. (Fotó: Gyenes Kálmán) miről írt a DM? • 75 éve Magyarellenes tüntetés Telt ház előtt tartott ekszpozéjában Nincsics külügyminiszter kifejtette, hogy miután a legyőzöttek kivonni igyekeznek magu­kat a békeszerződésben meghatározott kötelezett­ségeik alól, a szövetsége­seknek állandóan organi­zálni kell erőiket, hogy az új helyzetet konszolidál­hassák. Jugoszlávia szom­• 50 éve szédaihoz fűződő viszonya vagy máris nagyon jó, vagy az állandó javulás út­ján van. Sajnálattal állapít­ja meg, hogy az egyetlen kivétel Magyarország. A beszéd alatt a képviselők viharosan tüntettek Ma­gyarország ellen, mire a diplomata páholyban ülő magyar ügyvivő elhagyta a termet. (1923) Marshall-segély Marshall-kölcsön he­lyett tehát hatalmas támo­gatást kaptunk: évi ötszáz­millió forintot, összesen kétmilliárdot. Ennyit tesz ki az összeg, amelyet a Szovjetunió a még négy évig fizetendő jóvátétel összegéből egyetlen toll­vonással nekünk ajándéko­zott. A Marshall-segély és a szovjet megsegítés kö­zött három nagy különbség van: a szovjet ajéndékozás visszavonhatatlan, vissza­fizetni sem kell, nincs po­litikai feltételhez kötve, és nagy barátunk semmiféle formában nem avatkozik be a vele baráti viszony­ban levő országok ügyei­be. (1948) • 25 éve Mélté köntösben A szovjet irodalom hó­dító útját már a felszaba­dulás előtt megkezdte Ma­gyarországon, de akkori­ban mélyebb megismeré­sének történelmi akadályai voltak, a Horthy-korszak ismert kultúrpolitikai el­vei. Most az Európa Kiadó megkezdte igényes külsejű sorozatban a Szovjet Iro­dalom Könyvtárának ki­adását, melyet tizenöt kö­tetre tervezett. (1973) Vámos Miklós dedikál AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 10 órakor a Világ hét csodá­ja 3-4. című filmet vetítik; 16.30-tól ingyenes jogi taná­csadást tart dr Eperjesi Ág­nes. AZ IFJÚSÁGI IRODÁ­BAN (Dózsa Gy. u. 5.) 13­tól Alba óra, 16.30 és 17.30 között mobilitás (speciális külföldi csereprogramok), 17 órától Amiga klub. REICH KAROLY grafi­kusművész emlékkiállítását Kratochwill Mimi művészet­történész nyitja meg délután fél 5-kor a Kass Galériában. A bemutató augusztus 23-ig látható. A PRO MUSICA - a ze­neiskola évzáró hangver­seny délután 5 órakor lesz a Bálint Sándor Művelődé­si Házban (Temesvári krt. 42.). AMATŐR VERSÍRÓK találkozója délután 5 órakor a Bibliotéka Könyvtárban (Kálvária sgt. 14.). SZERDA ESTI IRO­DALMI TEAHÁZ 19 órakor a Juhász Gyula Művelődési Központ dísztermében. Ven­dégek: dr. Olasz Sándor, Darvasi László, Hász Ró­bert, Sándor Iván és Zalán Tibor. Közreműködik Kiss Máté, Ördögh Nóra, Jenei Rita versmondók és a Ka­rinthy Irodalmi Kör. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától nosztalgiabuli Poór Zsolttal. AZ ALKOTÓHÁZ (Árboc u. 1-3.) program­ja: ma, 15 órától hímző szakkör, 15.30-tól fazekas szakkör felnőtteknek, ló­tól kosárfonás; holnap, 15.30-tól fazekas szakkör felnőtteknek, 16 órától mézesbáb szakkör. • Munkatársunktól Hétfőn érkezett Szegedre, tegnap délelőtt fél tízkor in­dult tovább az a mozgáskor­látozott fiatalember, aki el­határozta, hogy sorstársainak példát mutatva, tolókocsival végigutazza a világot. A Kolozs megyében szü­letett 28 éves Vasile Stoica 1992-ben tett franciaországi útja során határozta el, hogy • Munkatársunktól Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium eredményt hirdetett az ipari park cím elnyerésére beérke­zett pályázatokkal kapcsolat­ban. Mint ahogy arról la­punkban már beszámoltunk, Csongrád megye - fehér folt­ként Magyarország térképén - eddig csak egy ipari park­kal rendelkezett. Mórahal­mon. Az eddigi 28 hazai ipari ottani mozgáskorlátozott sorstársaihoz hasonlóan ő is a tolószékes sportnak kötele­zi el magát. Egy évvel később, 1993-ban az európai mozgáskorlátozottak konfe­renciájára, Siófokra toló­székkel kelt útra, s 4 nap alatt tette meg a 340 kilomé­teres utat. Még ebben az év­ben űjra elindult, s ekkor Franciaországig gurult kere­park mellé május végén újabb 47 csatlakozhatott ­erről tanúskodik az IKIM lis­tája. A március 16-i határ­időig beadott 52 pályázatnak tehát a döntő többségét elfo­gadta a minisztérium. Csong­kes székében, mintegy 3 ezer 400 kilométert téve meg 40 nap alatt. A legutóbbi olimpiára, Atlantába is sze­retett volna eljutni, de pénze csak a spanyol határig futot­ta. Mostani útján, amelynek során Magyarország több vá­rosát, köztük Szegedet is érinti, a világot akaija körbe­járni azzal a céllal, hogy fel­hívja a figyelmet a mozgás­rád megyében ipari park cí­met kapott Szeged, Makó, Hódmezővásárhely, Szentes és Csongrád. Mórahalommal együtt ezennel hat ipari park­kal dicsekedhet a megye. A korábbi 28-ból különben korlátozott társadalom prob­lémáira. A világkörüli uta£ó egy éjszakát pihent Szege­den. Az önkormányzat nevé­ben, a városháza előtt Maj­láthné Lippai Éva, a népjólé­ti iroda vezetője üdvözölte, s adta át neki a városunkról szóló könyvet, a város címe­rével díszített zászlót. A fia­talember Szegedről Szentes felé indult tovább. csak 19 működik valójában, amelyekben 300 vállalkozás 26 ezer alkalmazottat foglal­koztat. A minisztérium adatai szerint az eddig létesített ipa­ri parkok összterülete több mint 2000 hektár. Amennyi­ben az újonnan kinevezett ipari parkok három év múlva nem érik el az 500 fős létszá­mot, úgy elveszik tőlük a cí­met, valamint a vissza nem térítendő támogatásokat is. • Munkatársunktól Csütörtökön 16 órától a Líra és Lant Rt. Fókusz Radnóti Miklós Szakkönyv és Tankönyv Centrumában (Tisza L. krt. 34.) Vámos Miklós író dedikálja az ün­nepi könyvhétre megje­lent Bár című kötetét, vala­mint a 135 lehetetlen törté­net, az Anya csak egy van és a Zenga zének című könyveit. A házigazda: Trá­ser László. Ipari parkok a megyében Gyarapodó Bordány Nyírt, öntözött gyep, szemét sehol. Rendben tartják a közterületeket. (Fotó: Schmidt Andrea) Bordány folyamatos fejlődésének köszönheti, hogy egyre többen vá­lasztják új lakóhelyül a települést. A faluban ki­épült a telefonhálózat, négy tanteremmel bővült az iskola. A gazdálko­dóknak zöldség- és gyü­mölcstermesztés ad meg­élhetést. Bővül a szolgál­tatók köre is, a cipó­üzem mintegy negyven embert foglalkoztat. A hulladék kezelése azon­ban néhány éven belül nagy feladat elé állítja a helybelieket. Bordányban szeretik a rendet. Ez azonnal szemébe tűnik a zajos és zaklatott nagyvárosból érkezőnek. A falu határát jelző táblánál lassítunk, megnézzük az egyik új ház előtti kútból vi­zet engedő kisfiút. A ház ab­lakai kis előkertre néznek, a virágágyásban rózsák tárják szirmaikat a kora délután forrón ömló napsugarak felé. A szomszéd porták gazdái­nak sem kell szégyenkezni­ük: még a készülő házak előtt fölhalmozott építőanya­got is takaros kupacokba rakták. Amikor beljebb autó­zunk, az első benyomás már bizonyossággá erősödik ben­nünk: az itteniek igényesek a tisztaságra, szeretik a szépet, és tesznek is érte. A házak előtt mindenütt nyírott gyep, szétdobált szemét sehol. Ahhoz elég régen jártunk Bordányban, hogy ne talál­juk meg egykönnyen a pol­gármesteri hivatalt. De nem bánjuk a vargabetűket: kide­rül, hogy a főutcába nyfló házsorok is olyanok, mint másutt. „Faluhelyen más­képp van, mint a városban: itt a rendszerető ember átszól a szomszédjának, hogy ugyan kaszálja már le a füvet a háza előtt" - mondja mun­katársnőm, aki megtapasztal­ta mindkét életformát, hiszen lakótelepről költözött „ki", falura. • Aztán persze útba igazlt­nak bennünket, és már ott ülünk Balogh Ferenc polgár­mester irodájában. Itt nem hiányzik a klímaberendezés: a falak fölfogják a meleget. A polgármester tizennegye­dik éve vezeti a falut. A ta­nácselnöki időkre úgy em­lékszik, hogy 1984 és '86 között nehéz idők jártak, de aztán egyre nótt a mozgástér. Fiatalon került a település élére, egyenesen a gázveze­ték-építési program közepé­be csöppent. Akkoriban sok kitartás és jó adag lelemé­nyesség is kellett ahhoz, hogy megszerezze a fejlesz­tésekhez szükséges pénzeket. Ha kellett, magánszemély nevén nyitott számlán gyűjtötte a különféle forrá­sokból származó támogatá­sokat, vagy szinte naponta bejárt a „megyére", hogy rendbe hozassa az életvesz­élyessé vált iskolaépületet. A falu lakói azóta is bíz­nak polgármesterükben: kü­lönben nem választották vol­na újra. Mint mondja, a köz­területek állapotára valóban nagyon ügyelnek. A polgár­mesteri hivatal csak akkor kérheti számon a rendet a fa­lu lakóin, ha előbb a saját portája elótt söpör. Egy néni például azt mondta a polgár­mesterról az egyik helyi vá­lasztás előtt: „Én rá szava­zok, mert rendben van a há­za!" • A 3 ezer 55 főt számláló Bordány lakóinak átlagélet­kora 37 év. Fiatal falu. Lé­lekszáma évente harminc­negyven fővel gyarapszik. Főleg Szegedről költöznek ide az emberek. Balogh Fe­renc azt mondja, semmivel sem csábítják ide az újonnan jötteket, az érdeklődés mégis élénk. Akad (bár ők vannak kevesebben), aki olcsó ta­nyát vesz. Egy két-három holdas „birtokot" már 500­600 ezer forintért kapni ­igaz, ezekre azért költeni is kell. Jellemzőbb módja a be­településnek a házépítés. Többnyire a főút mentén so­rakoznak az új hajlékok. S hogy mi vonzza mégis a vá­rosiakat? A tanyai, falusi életmód nyugodtabb, aki gazdálkodik, annak munka­helye és otthona ugyanott van. De egyre többen jön­nek, akik nem a földműve­lésből, kertészkedésből, ál­lattartásból élnek. Számukra a falu csöndje mindennél többet ér. A polgármester ed­dig csak két embert „csábí­tott" Bordányba, igaz, őket is csak szép szóval: Fehér Csa­ba építészt (ó tervezte az óvodát, tornatermet, s a nem­rég átadott új ravatalozót is), valamint Bánvölgyi László szobrászművészt, a falu fő terén álló Szent István-szo­bor alkotóját. • Bordány területe 3 ezer 600 hektár. Sűrűn lakott tele­pülésnek számít, ahol az in­tenzív gazdálkodás hoz igazi gyümölcsöket. A fóliás zöld­ségtermesztés, a gyümölcs­kertészet virágzik a homokos területen. Az errefelé honos őszibarackkal főként az idősebb, illetve a középkorú generáció foglalkozik. A hi­degházi fólia alatt termő zöldség, vagy a „sovány", 8­9 aranykorona értékű szán­tón termesztett krumpli és gabona is megélhetést jelent. Talán kevesen tudják, de itt áll Közép-Európa talán legkorszerűbb paradicsom­feldolgozó üzeme. Éppen új tulajdonos vette át; a helybe­liek (polgármesterükkel együtt) azt remélik, hogy az űjra induló termelés munka­lehetőséget jelent majd. A munkánál maradva: a bordányi cipóüzem foglal­koztatja a legtöbb embert, mintegy negyvenen dolgoz­nak itt. Egyre nó a faluban üzletet nyitó szolgáltatók száma, ók is foglalkoztatják a helybelieket. Balogh Fe­renc azt is elmondja, hogy 3 millió forintig minden vállal­kozás adómentes - ez is ser­kentőleg hat. De maga az ön­kormányzat is azon igyek­szik, hogy munkát adjon azoknak, akik másutt nem jutnak lehetőséghez. A helyi munkaerő-közvetítésen kívül közhasznú munkával foglal­koztatják a rászorulókat. Így tartanak rendet a közterülete­ken is. • A közelmúltban 2,3 kilo­méter hosszú belterületi ke­rékpárút épült, 13 millió fo­rintért. Azt tervezik, hogy Szeged és a Bordánnyal szomszédos Üllés között vé­gig bicikliúton karikázhassa­nak a kétkerekű közlekedés hívei. Sziksósfürdőig már ké­szen áll az út, a közeljövőben talán tovább is épül majd. Tavaly Bordány egész belte­rületén lefektették a telefon­kábeleket. A faluban már csak annak nincsen telefonja. aki nem akarja. A nagy fej­lesztés örömére még „házi készítésű" (igen igényes for­mában kiadott), helyi telefon­könyvet is készítettek, amellyel minden bordányit ­tehát nem csak a telefontulaj­donosokat! - megajándéko­zott az önkormányzat, amely alvállalkozóként maga is részt vett a telefonhálózat ki­építésében. A külterületeken élők telefonigényét azonban nehezebb kielégíteni, mert ki kellene fizetniük a bekerülési költség felét - ez pedig igen sok pénz, mivel ritkán lakott területen drágább a kábelfek­tetés. A bordányiak a Ho­mokháti Önkormányzat tele­püléseivel együtt keresik a megoldást. A vezetékárkok eltüntetése után 13 kilomé­ternyi járdát is építettek: részben éppen abból a pénzből, amit az önkormány­zat telefonos alvállalkozó­ként keresett. Az iskolát négy tanterem­mel bővítették, s továbbfej­lesztését tervezik: ehhez vi­szont 70 millió forint kelle­ne. Bordányban ingyenes a szemétszállítás: a hetente egyszer, keddenként kirakott zsákokat az őrzött hulla­dékgyűjtő telepre viszik. Az évi egymillió forintos költsé­get az ingatlanonként fize­tett, ezer forintos helyi adó­ból fedezik. De Balogh Fe­renc szerint már csak két-há­rom évig bírják saját erőből megoldani a hulladék kezelé­sét: a jövő a regionális gyűjtótelepé, amelyet ugyan­csak a homokháti települé­sekkel közösen építhetnek föl. Nyilas Péter

Next

/
Thumbnails
Contents