Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-09 / 133. szám

KEDD, 1998. JÚN. 9. UNIVERSITAS III. Magyar Nagylexikon • Gurul a labda: Mészáras Rezső rektorhoz A vezetés: cselekvés Dr. Mészáros Rezsó: Délkelet-Ázsiában együtt él a múlt és a jövö. (Fotó: Karnok Csaba) Névjegy Mészáros Rezső 1942-ben született Makón. Egye­temi tanulmányait Szegeden folytatta, 1965-ben szerzett földrajz-biológia szakos középiskolai tanár oklevelet. 1974-től a Gazdaságföldrajzi Tanszék ve­zetője. Egyetemi doktori cimet 1967-ben, kandidátu­si fokozatot 1980-ban szerzett, 1989-től a földrajztu­domány doktora, 1990-től egyetemi tanár. 1991-94 között a Természettudományi Kar dékánja, 1994-től az egyetem rektora. Kutatási területe a gazdaság és társadalom regionális fejlődésének folyamatai, külö­nös tekintettel a települések fejlődésére, kapcsolat­rendszereire, mikroregionális térszerkezetére. • Budapest (MTI) A Csenáb (Chenab), az Indus vízrendszeréhez tartozó folyó leírását taglalja elsőként a mint­egy nyolcezer címszót tartalmázó Magyar Nagylexikon 6. kötete, amely már teljes egészé­ben a Magyar Nagylexi­kon Kiadó Rt. gondozá­sában jelent meg. Évente - májusban, illető­leg novemberben - két kötet megjelentetését tervezik. Az ütemet tartva a Magyar Nagylexikon 18., illetve 19., vagyis a kiegészítő kötetet 2004-ben vehetik kézbe az olvasók. Az egyetemes is­merettár főbb adatait meg­említve szólt arról: a mint­egy 960 oldalas - két és fél kilogramm súlyú - kötetben ezernél is több színes kép, il­lusztráció, valamint térkép kapott helyet. A Nagylexi­kon ezúttal is kétféle - nor­Az oktatásügyet a Fi­desznek kell irányítania az új kormányban, a polgári jövő programjá­ban megfogalmazott alapelvek alapján - je­lentette ki Pokorni Zol­tán, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökségi tagja, a leendő kormány oktatási miniszterjelöltje a párt hétvégi kong­resszusán. Az FKGP-vel kötendő koalíciós megállapodás volt a fő témája a Fidesz-Magyar Polgári Párt hétvégi, tizedik kongresszusának. Pokorni Zoltán, a leendő kormány miniszterjelöltje arról be­szélt, milyen alapelveket kell „tiszta" minisztériumok felállítása mellett is elfogad­niuk a kisgazdáknak az okta­tásügy terén ahhoz, hogy együtt tudjanak kormányoz­ni. Mint mondta, ragaszkod­nak ahhoz, hogy az oktatásü­gyet a Fidesz és szövetsége­sei, a Magyar Demokrata Fórum és a keresztényde­mokraták irányítsák, hiszen az oktatást és a kutatást stra­tégiai ágazatnak tekintik. Ennek oka egyrészt az, hogy a Fidesz tíz évvel ezelőtt ge­nerációs, jórészt fiatalokból álló pártként jött létre. Másrészt, mert az oktatás­és tudománypolitikát a gaz­dasági stratégia részeként kezelik. Tény, hogy a gazda­sági növekedés alapfeltétele a kvalifikált munkaerő, melynek segítségégével fej­lett technológiákat lehet al­kalmazni. Szerencsés, ha egy ország nem az olcsó, ha­nem a jól képzett munkaerő miatt vonzó a külföldi be­fektetők számára - jelentette ki a Fidesz alelnöke. - Az oktatásügy fontosságának társadalompolitikai oka is van, hiszen most dől el, hogy európai, vagy latin­amerikai típusú társadalom­szerkezet alakul ki Magyar­országon. Az európai társadalmak gerincét az erős középosz­tály adja, míg a latin-ameri­kai államokban a középosz­tály gyenge, így egy szűk mái, valamint díszes - ki­adásban látott napvilágot. Az olcsóbb változat köny­vesbolti ára 5800 forint, az előfizetők pedig 4600 forin­tért vásárolhatják meg. A ki­adó a most bekapcsolódó újabb érdeklődők számára visszamenőlegesen kínál úgynevezett lexikoncsomag kedvezményt. A Magyar Nagylexikon közzétételének gondolata az 1950-es években vetődött fel. Az első kötet végül évti­zedekkel később, 1993-ban látott napvilágot, a negyedik pedig 1995-ben. Az Akadé­miai Kiadó és Nyomda Kft. privatizálása után a Capital Pénzügyi Tanácsadó Rt. 1996-ban vásárolta meg a jo­gokat, és létrehozta a Ma­gyar Nagylexikon Rt.-t. Az 5. kötet a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a Soros Ala­pítvány és a művelődési mi­nisztérium anyagi támogatá­sával jelenhetett meg tavaly. elit birtokolja a hatalmat a népes szegénységgel szem­ben. A Fidesz neve mögé nem véletlenül került a „pol­gári" jelző, hiszen célja ép­pen az erős, a társadalmi elit önzését korlátozni képes kö­zéposztály megteremtése. Az Antall-kormánynak még lehetősége volt arra, hogy közvetlen, vagyonpolitikai eszközökkel segítse a közép­osztály kialakulását, a leen­dő kormány viszont már csak indirekt eszközöket al­kalmazhat ennek érdekében - az oktatáspolitikát. E célok miatt ragaszkodik a Fidesz az oktatásügy irányításához. Ám nem elég a tárcákat el­osztani, az eredményes kor­mányzáshoz arra is szükség van, hogy a különböző terü­letek vezetői egyetértsenek egy egységes stratégiában. A Fidesznek az oktatásügy te­rén négy olyan alapelve van, amelyeket a koalíciós part­nernek is el kell fogadnia. Az első, hogy a felsőoktatási tandíjat a jelenlegi formájá­ban nem lehet fenntartani, meg kell viszont teremteni a minőségi felsőoktatás és az ahhoz történő hozzáférés le­hetőségét. A második a pe­dagógusok bérhelyzetének rendezése, mert nem lehet korszerű oktatáspolitikát építeni olyan tanárokra, akik napi megélhetési gondokkal küszködnek. A harmadik az iskolape­dagógia átalakítása: a telje­sítmény -centrikus intézmé­nyek, a kizárólag ismeretát­adásra törekvő képzés helyett meg kell teremteni az isko­lákban a nevelés feltételeit. A negyedik alapelv en­nek érdekében a Nemzeti Alaptanterv módosítása, nem pánikot keltve, hanem higgadtan, a pedagógustársa­dalom bevonásával. Pokorni Zoltán úgy véli, ezek a célok a lehetséges koalíciós part­ner számára is elfogadhatók, bár az eszközök és a stílus tekintetében lehetnek viták. Ezeket kell tisztáznia a koa­líciós tárgyalásoknak ­mondta a Fidesz elnökségi tagja. K. G. Jó néhány héttel ez­előtt hólabdasorozatunk­ban Szabó Imrével, a JA­TE kancellárjával beszél­gettünk. Az egyetem gaz­dasági irányítója vezető­társának, Mészáros Re­zső rektornak gurította a labdát. A Természettudo­mányi Kar volt dékánja, a Gazdaságföldrajzi Tan­szék vezetője geográfus­ként, valamint a szegedi universitas egyik kulcs­embereként többször megszólalt már lapunk­ban. Ezért most a föld­rajzról és a vezetésről kérdeztük. - Gyermekkoromban nem volt tévénk, volt viszont jó néhány útleírásunk. Ezeket olvastam, ezek ragadták el a fantáziámat idegen tájakra. Feltehetően innen a földrajz iránti vonzalom. Apám mol­nár volt, később a szalámi­gyár bérosztályán dolgozott, anyám orvosasszisztens. Ma­kón éltünk egy kis házban a „hagymások" között, sze­génységben. Mégis úgy em­lékszem, békés, boldog gyer­mekkorom volt. A kisvárosi gyerekek gondtalan életét él­tem, nem keserítette ifjúkoro­mat a versengés. • Mikor jeleni meg az éle­tében a verseny? - Talán csak akkor, amikor 1974-ben, néhány év csanád­palotai tanárkodás után visz­szajöttem az egyetemre, a gazdaságföldrajzi tanszékre. Mindaddig nemigen kellett versenyeznem (bár Makón az NB Il-es kézilabdacsapatban játszottam kapusként). Húsz évvel később rektor lettem, közben végigjártam a ranglét­rát. G Sikeresnek tartja ezt a húsz évet? - Két szempontból min­denképpen. Az egyik, hogy az MTA Földtudományi Osztá­lya az idén akadémikusnak je­lölt, vagyis elismerik szakmai teljesítményemet. Ez különö­sen azért örvendetes számom­ra, mert az elmúlt öt évben a rektori teendők mellett, vagy­is „részmunkaidőben" kellett a kutatással foglalkoznom. A másik sikerem, hogy a hallga­tók már kétszer az év oktató­jának választottak. Ennek oka nyilván az lehet, hogy mindig igen alaposan felkészülök az óráimra. Ha nincs időm felké­szülni, inkább találok valami kifogást és nem tartom meg az óráf. G Melyik a rektor úr szá­mára a világ legvonzóbb szeglete? - Délkelet-Ázsia. Rendkí­vül izgalmas számomra, hogy egy négyzetkilométeren há­romszázezer ember együtt tud élni. Szeretem azt a történel­mi és kulturális öntudatot, ami ott mélyen benne van az emberekben. Hihetetlenül be­csülik saját múltjukat és kul­túrájukat. Érdekes az a kettős­ség, ami néhány ottani város­ra jellemző: nagyon nagyok a szociális és gazdasági távolsá­gok igen kicsi földrajzi terüle­ten belül. Sanghaiban például már megvalósult a XXI. szá­zad, két kilométerrel odébb viszont még a középkorban élnek az emberek. G Rektor úr számára mit jelent a vezetés, mint fel­adat, pozíció? - Ahhoz, hogy az ember vezető legyen, nem elég a ké­pesség, a véletlenek szeren­csés összejátszása is szüksé­ges. Természetesen megfelelő szakmai és emberi kvalitások­kal kell rendelkeznie, hogy felmerüljön a neve egy veze­tői posztra, de sokszor a vé­letlenen vagy a szerencsén múlik, hogy „helyzetbe" ke­rül-e az illető. Szerencsés pél­dául, hogy az én korosztá­lyom az értelmiségi létszám­stop miatt minden szakmában kis létszámú. Gyakran han­goztatom, hogy a vezetés nem pozíció, hanem cselekvés. Az egyetemen a vezető feladata az, hogy az intézményben lé­vő értékeket, szakmákat meg­őrizze. A vezető újraválasztá­sa azt jelzi, hogy erre alkal­masnak bizonyult. G Milyen a jó vezető? - Először azt kell leszö­gezni, hogy az önmagáért va­ló vezető nagyon rossz. Aki­nek a széke a fontos, nem a cselekvés, számomra nem hi­teles vezető. Ahhoz, hogy egy intézmény irányítója megfele­lően elláthassa feladatát, úgy gondolom, végig kell járnia a beosztásbeli ranglétrát. Meg kell tanulnia kis csoportot ve­zetni, helyi döntéseket hozni, meghatározott felelősségi kört felvállalni. Ezután állhat na­gyobb, bonyolultabb szerve­zet élére, hozhat átfogó, stra­tégiai döntéseket, vállalhatja egy intézmény irányításának felelősségét. Az egyetemen legalább tanszékvezetőnek kell lennie annak, aki a rekto­ri posztra vállalkozik. G Miben különbözhet egy egyetem irányítása egy cég vezetésétől? - Az alapvető különbség az, hogy a rektori megbízás legfeljebb két ciklusra, azaz nyolc évre szólhat. Ezért na­gyon fontos, hogy az ember időben felismerje, mit és ho­gyan kell csinálnia. Éppen az időben korlátozott volta miatt nem lehet karriercélnak te­kinteni e pozíció megszerzé­sét. Átmeneti feladatként fogható fel, amelynek lejárta után az ember általában foly­tatja, amit korábban csinált: oktat és kutat a saját tanszé­kén. Az is fontos különbség, hogy a rektor megbízása ide­jére sem hagyja abba az okta­tói is kutatói munkát, nem adja fel tanszékvezetői fel­adatkörét. Az állandó szak­mai jelenlét ugyanis ezen a területen létkérdés, a jövőjét adja fel, aki a tudományos munkát abbahagyja. Az egyetemen az intézmény fej­lődését, jövőjét minden egyes ott dolgozó ember befolyá­solni tudja. Az oktatók, kuta­tók egyéni teljesítménye, igen nagy önállósággal vég­zett munkája adja az egyetem rangját. Vagyis: az egyén szerepe jóval nagyobb, mint egy szigorú felépítéssel és számos szervezeti szinttel bí­ró vállalat esetében. Ez meg­határozza a vezető feladatát is: mint mondtam, megőrizni az értékeket. • Melyik volt rektorságá­nak legnehezebb idősza­ka? - A Bokros-csomag beve­zetése. Úgy kellett az egye­temről elbocsátani embereket, hogy azt nem szakmai hozzá nem értésük, még csak nem is az intézmény érdekei diktál­ták, hanem a kormány meg­szorító intézkedései. Ez pénz­ügytechnikai szempontból sem volt könnyű, de nehezebb volt számomra a dolog embe­ri oldala. Végül sikerült kese­rű belenyugvással ugyan, de pánik és egymás ellen fordu­lás nélkül megoldani a lét­számcsökkentést. Rektorsá­gom majd' öt éve alatt folya­matos gondot okoz a pénzhi­ány. Igaz, hogy a felsőoktatás támogatása az elmúlt három­négy évben 30 százalékkal nőtt, de a finanszírozás szer­kezete olyan, hogy az egye­temnek továbbra is gondot okoz a villanyszámla kifizeté­se. Ha az alapműködéshez szükséges pénz biztosítva len­ne, el tudnám fogadni azt az elvet, hogy pályázzunk a ku­tatási támogatásokra, a bérki­egészítő ösztöndijakra, és nö­veljük saját bevételeinket. De az nem vezet sehova, ha túl korán akarják piaci alapon működtetni az egyetemet, ak­kor amikor a piac még nem érett erre. Sem a gazdaság, sem a társadalom nem jutott még el oda, hogy az oktatás ­vagy a kultúra - piacosítható legyen. G Különösen vidéken... - így van. Az egyetemek felvállalták azt a társadalmi igényt, hogy minél több hall­gatót képezzenek, de az ál­lamtól nem kapták meg az eh­hez szükséges beruházások fedezetét. A vidéki felsőokta­tásban évek óta nincsenek be­ruházások, a Lágymányosi Egyetem viszont súlyos milli­árdokat emészt fel - ugyanab­ból a büdzséből. Nem arról van szó, hogy ellenzem a lágymányosi építkezést, az vi­szont nem elfogadható, hogy a vidéki egyetemeknek semmi nem jut. A Budapest-vidék konfliktus örök, de az ellentét nem a vidéki és a fővárosi egyetemek, vagy intézmény­vezetők között van. Soha nem éreztem hátrányos megkülön­böztetést amiatt, hogy szegedi oktató, kutató, tanszékvezető, dékán vagy rektor vagyok. G Kinek gurítja a labdát? - Telegdy Gyula akadémi­kusnak, akivel a SZAB veze­tésében több évet töltöttem. Keczer Gabriella Gábor Dénes­emlékbizottság • Budapest (MTI) Megalakult Budapesten a Gábor Dénes-emlékbizottság - jelentette be a testület két társelnöke, Nyíri Lajos, az OMFB ügyvezető elnöke, va­lamint Náray-Szabó Gábor, az MTA főtitkár-helyettese az alakuló ülést követően. Gábor Dénes Nobel-díjas magyar tudós, a holográfia és az elektronmikroszkóp felta­lálója születésének centenári­uma két év múlva, 2000-ben lesz. Az évforduló alkalmá­ból tartott rendezvények elő­készítését már most megkez­dik. Az emlékbizottságban helyet kapott a két említett szervezeten kívül a Magyar Szabadalmi Hivatal, a Gábor Dénes Főiskola, a MTESZ, a Nemzetközi Gábor Dénes Díjbizottság. Több társadal­mi szervezet is munkálkodik a centenárium megünneplé­sének sikerén. Az emlékbi­zottság célul tűzte ki, hogy megismertesse a szélesebb közvéleménnyel itthon és külföldön a magyar tudós munkásságát, hiszen Gábor Dénes nemcsak mérnök és tudós, hanem szociálisan gondolkodó ember is volt. A tervek szerint a tudós mun­kásságát hazai és nemzetközi konferenciákon, szimpóziu­mokon és kiállításokon sze­retnék bemutatni, több kiad­ványt is megjelentetnek a centenáriumra. Szabó György­díj orvosoknak • Budapest (MTI) A Hemingway Alapít­vány az orvostudomány területén kimagasló ér­demeket szerzett ma­gyar állampolgárok ré­szére megalapította a „Dr. Szabó György-díjat" - tájékoztatott az alapít­vány közleményében. A neves orvosprofesszorról elnevezett díjat minden év novemberében, a ma­gyar tudomány napja al­kalmából adják át, az alapítvány kuratóriumá­nak döntése alapján. A díjjal együtt egymillió fo­rintos pénzjutalom illeti meg a kitüntetettet. A Szabó György-díjra az egyetemek, az egészségügyi és tudományos intézmények és intézetek vezetői terjeszt­hetnek elő jelöléseket. Ezeket a prof. Dr. Vizi E. Szilvesz­ter, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke által ve­zetett kuratórium bírálja el. Az írásban benyújtandó - rö­vid szakmai javaslattal és a jelölt pályafutásának ismerte­tésével ellátott - beteijeszté­seket szeptember 15-éig kell elküldeni a Hemingway Ala­pítvány „Dr. Szabó György­díj" kuratóriuma, 1072 Buda­pest, VII., Nagydiófa u. 8. címre. Dr. Szabó György (1919­1998), a Semmelweis Orvos­tudományi Egyetem (SOTE) tanszékvezető egyetemi taná­ra a magyar és a nemzetközi orvostudomány kiemelkedő személyisége volt. Pályáját az Országos Traumatológiai Intézetben kezdte gyakorló orvosként, s ekkor indult tu­dományos munkássága is. Kutatásai többek között a ve­sekeringés élet- és kórtanára, a nyirokkeringésre, a posztt­raumás állapotok kórtanára és kezelése, a máj keringésé­re terjedtek ki; kutatási ered­ményei világszerte a szakmai tananyag részévé váltak ­mondta el Gács Pál, a kurató­rium titkára. • Pokorni a koalícióról „Tiszta" oktatásügy

Next

/
Thumbnails
Contents