Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-06 / 105. szám

SZERDA, 1998. MÁJ. 6. SZEGED 5 csörög a Pannon GSM Díszburkolat. T. T. (neve, telefonszáma szer­kesztőségünkben) jobban örülne, ha a Kárász utca díszburkolata helyett a klebelsbergtelepi járdát ja­vítanák ki, mert most esős időben bokáig érő vízben gázolnak az arra járók, vagy kénytelenek a kocsi­úton gyalogolni. - B. T. sem kimondottan díszbur­kolatpárti: úgy látja, tele a város rossz utakkal, a vil­lamossínek mentén hullá­mos az aszfalt. Úgy véli, aki ilyen emléket akar ma­gának állítani, az saját zsebből, ne pedig köz­pénzből fedezze a költsé­geket. Kié a skót juhász? T. Á. is látta a fölsővárosi „lila" iskola előtt heve­részni a tegnapi Csörög­ben szereplő skót juhász kutyát. Talán az eb gazdá­ja is fölfigyel a két hír­adásra. Zenebona. V. Z. (aki szintén csak bizalmasan mutatkozott be) örült a Vi­gadó háromnapos feltáma­dásának, annak viszont ke­vésbé, hogy a környéken hajnali három, másnap pe­dig két óráig nem bírtak aludni a muzsikaszó miatt. PANNON GSM '"M Ki élvaaal. 1969 1972 1975 1978 1984 1987 1990 1994 • Túl a hatszázadik veseátültetésen Minden Szegeden kezdődött Album • Munkatársunktól A Globe Tv Album című portrésorozatának következő vendége: Nóvák András fes­tőművész. A filmet ma este 22 órától láthatják a Telin csatornán. A festőművésszel a sorozat szerkesztője, Pa­csika Emília beszélget. Szeged, vásár, város • Munkatársunktól Dr. Katona András, a Sze­gedi Nemzetközi Ipari Vásár igazgatója lesz a Közéleti Kávéház találkozósorozatá­nak mai vendége 18 órától a Royal Szállóban. Beszél­getőtárs: Dlusztus Imre, a Délmagyarország főszer­kesztője. Puttó, Panja és vendégeik • Munkatársunktól Kortárs táncművészeti előadást tartanak ma 20.30­kor a szegedi régi zsinagó­gában. A MASZK egyesület vendégeként a Szegedi Kor­társ Balett egykori művé­szei, Juhos István, Panja Fla­derer, Valentina de Piante és Giuliana Urciuoli lépnek fel saját koreográfiájú darabjuk­kal. Zene: Lázár Zsigmond, jelmez: Ingrid Göttlicher, látvány és fény: Puttó. Esély? Egyenlőség? • DM-információ Az MTA szegedi területi bizottsága gyermekintézmé­nyek mentálhigiénés munka­bizottsága, a Dél-Magyaro­szági Civil Szervezetek Szö­vetsége, valamint a Gyer­meksors Alapítvány szerve­zésében kedden konferenciát rendeztek Esély? Egyenlő­ség? Esélyegyenlőség! cím­mel az Akadémia szegedi székházában. A rendezvény előadói a fiatalok, illetve a nők esélyeiről, a lehetőségek javításáról szóltak. Matild és a Yam • Munkatársunktól Ma, szerdán este ismét Szegeden lép fel Matild és Yam Együttes. A jazzos ele­mekkel átszőtt rockzenét ját­szó zenekar vendége Bubik István színész lesz, aki pró­zai betétek mellett ízelítőt ad az afrikai népzenéből is. A koncert a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dísz­termében, 19 órakor kez­dődik. Csecsemö­gondozé I fiatalok • DM-információ A közelmúltban megren­dezett csecsemőgondozási vöröskeresztes városi verse­nyen a 10-14 éves korosz­tályban első lett a Kodály Téri Altalános Iskola csapa­ta, amelyek tagjai: Mészá­ros Emma, Újszászi Móni­ka, Szöllősi Nóra, felké­szítő: Dénes Mónika vé­dőnő. A második helyezést a Rókus Il-es, a harmadikat a Tatján III-as Altalános Is­kola csapata szerezte meg. A megyei versenyen a 10-14 éves korosztályt a Kodály tériek, a 14-18 éves korosztályt a Deák Ferenc Gimnázium csapata képvi­seli. Kedves Olvasóink! Közérdekű problé­máikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Nyilas Péterrel oszthatják meg. Ügyeletes munkatársunk munkana­pokon reggel 8 és 10 óra, vasárnap pedig 14- 15 óra között hívható a 06-20-432-663­as rádiótelefonon. Elveszett tárgyakat ke­reső, talált tárgyakat visszaadni szándéko­zó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondanivalójukat. Hirdetésfelvétel: 8-18 óráig a 06­80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóház­ban és hirdetőirodáinkban. A várakozási listán lévők és a veseátültetettek számának alakulása 1969-94 között Dorozsma: gyerekekkel - a drogról Újvári Zsolt beszélget a gyerekekkel. (Fotó: Gyenes Kálmán) A megelőzés sokkal egyszerűbb és hatéko­nyabb, mint az elvonó­kúra, ezért nem árt, ha már a gyerekek is meg­ismerkednek a kábító­szerek káros hatásaival. Ennek a jegyében tartott előadást tegnap az „S. O. S. Egyesület a szen­vedélybetegekért" sze­gedi csoportja a dorozs­mai tornacsarnokban hetedikeseknek és nyol­cadikosoknak. Nem tiltani akarok, csu­pán a drogok igazi arcát sze­retném bemutatni - mondta Németh Zoltán, az egyesület alelnöke. Három tényező mi­att minősül valami kábító­szernek: az ember lelkére hat, függőséget okoz és hosszútávon megváltoztatja a személyiséget. A fogyasz­tás a kíváncsisággal kezdő­dik. Eleinte csak kipróbálja az illető az anyagot, alkal­manként újból használja, s végül nem tud nélküle élni. Sokan csak a különféle drogokat mondják kábító­szernek, pedig a cigaretta, az alkohol, sőt a tv, a videojáté­kok és a techno-zene is szen­vedéllyé válhat. Aki egy do­boz „cigit" füstöl el naponta, az körülbelül 11 évet vesz el az életéből. Égy totális berú­gás során nagyjából egymil­lió agysejtjének mondhat bú­csút az ember. Újvári Zsolt, az egyesület kecskeméti csoportjának ve­zetője kérdezgette a további­akban gyerekeket. A het­venfőnyi gyereksereg igen tájékozottnak bizonyult e té­mákban, hiszen egy-egy kér­désre több kéz is a magasba lendült, s már mondták is a megfelelő válaszokat. A le­szokásról igen eltérőek vol­tak a vélemények. Az egyik fiú szerint szinte nem ér semmit az elvonókúra, ha a páciens maga nem akar le­szokni. Mások azt hangoztat­ták, hogy hiába szeretne va­laki felhagyni a fogyasztás­sal, ha a társasága újból és újból belehajszolja a további adagokba. A körbeadott szí­nes prospektusok - melyek tabletták és LSD-bélyegek egész kavalkádját ábrázolták - segítségével a gyerekek az utcán és a diszkókban talán könnyebben „kiszúrhatják" a felkínált drazsékat, s azonnal visszautasíthatják a kínálást. A kétórás előadás végén egy volt drogos, egy makói fiatalember mesélte el a ká­bítószerre való rá-, illetve le­szokását. Az egyik ismerőse unszolására próbálta ki először az „anyagot". Disz­kóba menet bevett egy fél Extasy-tablettát, majd a későbbiekben már Speedet és egyéb szereket is használt. A családjával, a munkatársa­ival fél év alatt megromlott a kapcsolata, ingerülté vált és szétszórt lett. Másfél éve azonban már nem vesz magához semmi­lyen szert sem. Nem járt el­vonókúrákra, nem keresett menedéket valamilyen szek­tánál, csak a saját önuralmá­nak köszönhette, hogy leszo­kott. Érezte, hogy belül kezd „szétesni", a környezete el­fordult tőle, ezért megállj pa­rancsolt a drognak. És sike­rült neki. K. T. Vaklárma a mentősöknél • Munkatársunktól Nem kis riadalmat oko­zott három, egymást követő telefonhívás tegnap, ame­lyek a szegedi mentőállo­másra futottak be. Az isme­retlen telefonáló mindhárom alkalommal azt közölte az ügyeletessel, hogy az egyik mentőautó aljára bombát he­lyeztek el. Azonnal értesítet­ték a rendőrséget, majd kö­rülzárták a környéket. A Kossuth Lajos sugárutat fél­szélességben lezárták, a Szi­lágyi utcából pedig egy időre kitiltották a gyalogos­forgalmat is. Szerencsére ez a bejelentés is vaklármának bizonyult, bombát nem talál­tak a szakemberek a mentő­állomáson. Dl várakozási listán lévák száma 1 veseátültetettek száma A 48 éves kecskeméti férfi néhány napja kapott új vesét. (Fotó: Nagy László) Április 29-én történt a 600. veseátültetés a SZOTE Sebészeti Kliniká­ja transzplantációs osz­tályán, ahol annak ide­jén, 1962-ben, az or­szágban elsőként vé­geztek vesetranszplan­tációt. Az újságok cím­lapjára nem került, vi­lágviszonylatban is je­lentős orvosi beavatko­zást hosszú idő után követte a folytatás. Kö­zel 20 évvel később, 1979-ben indult új­ra Szegeden a vese­transzplantáció. Az első esztendőben mindössze 2, tavaly már 55 átülte­tést végeztek a dél-ma­gyaroszági régió centru­mában, ahol ugyanaz­zal a problémával, ne­vezetesen a donorhi­ánnyal küszködnek az orvosok. A Rajnától keletre elsőként a szegedi orvostu­dományi egyetem sebészeti klinikáján végeztek veseá­tültetést 1962-ben. A dr. Németh András vezette ope­ratőr csoport Európában harmincadiként hajtott vég­re vesetranszplantációt egy huszonéves fiatalemberen. A beteg 79 nappal élte túl a beültetést, párizsi sorstársa - akin René Küss párizsi professzor végzett műtétet ­mindössze három héttel élte túl. René Küss sikeres átül­tetése a világ nagy lapjainak címoldalaira került, Németh Andrást '56-os politikai múltja és a budapesti kolle­gák szakmai féltékenysége miatt nem „sztárolhatta" a magyarországi sajtó - em­lékszik vissza a hazai veset­ranszplantáció kezdetére, dr. Szenohradszky Pál, aki­vel abból az alkalomból be­szélgettünk, hogy április 29­én hajtották végre a 600. ve­seátültetést a SZOTE Sebé­szeti Klinikájának transzplan­tációs osztályán. Az 1962-es átültetést hosszú-hosszú szünet követ­te, mígnem közel húsz évvel később, 1979-ben indult újra vagy inkább folytatódott a SZOTE-n a szegedi történet, Csajbók Ernő és Szenoh­radszky Pál „főszereplésé­vel". Előbbi ma a vásárhelyi kórházban dolgozik, Sze­nohradszky 'irányítja a transzplantációs osztályt, így emlékszik az újrakezdés­re. - '79 októberében indult a munka. Akkor még a Deb­recentől Zalaegerszegig ter­jedő terület, a teljes déli or­szágrész tartozott hozzánk, az ország északi fele pedig a pesti transzplantációs cent­rumhoz. Ma négy megye ­Csongrád, Bács-Kiskun, Bé­kés és Szolnok - az ellátan­dó területünk, azaz a dél-ma­gyarországi régió. Az első esztendőben két átültetést végeztünk, később hatot, nyolcat, tizet évente, tavaly 55-öt. Szenohradszky doktor a 18 év alatt elvégzett beülte­tések túlélési mutatóit ép­poly pontosan rögzítette, mint az évente operáltak minden más lényeges adatát. A 600 beültetés után elvég­zett értékelés szerint: 10 be­ültetésből egy év után 8-9 vese működött, 5 év eltelté­vel 10-ből 6 új vese funkcio­nál. A jónak mondható túlélé­si mutatók ellenére sem megnyugtató a hazai, s ezen belül a szegedi vesetranszplan­táció helyzete. Ennek meg­világítására kis számtanórát tart a szegedi vesecentrum vezetője. - Pillanatnyilag 3000 be­teg él művesén, azaz állandó és folyamatos dialíziskeze­léssel tud csak életben ma­radni. Közülük 900-an vár­nak új vesére. Ezzel szem­ben tavaly 316 veseátültetést végeztek el Magyarország négy transzplantációs köz­pontjában. Egymillió lakosra 30 veseátültetés „jut" ná­lunk, Európa fejlett országa­iban 45. A szegedi centrum országos viszonylatban a legjobb arányt mondhatja magáénak, hiszen körze­tünkben, az 1,7 millió lakosú Dél-Magyarországon, tavaly 55 átültetést végeztünk, ami azt jelenti, hogy egymillió emberre, az országos átlag­nál több, 33 transzplantáció jutott. Az elégtelen számú átül­tetések oka már unalomig ismételt: a donorhiány, ami alapvetően abból fakad, hogy a honi 150 kórházból mindössze 36 jelenti a transzplantációs központok­nak, ha betegénél beáll az agyhalál, azaz a potenciális donor rendelkezésre áll. A transzplantőrök nem értik, hogy a kórházak zömében ­kivéve azokat, amelyekben nincsenek meg a feltételek a szervkivételre - miért nem állnak az élet oldalára? - Esetükben csak szak­mai nihilizmusra gondolha­tok - mondja Szenohradszky Pál -, kivált azért, mert más, netán anyagi okokra nem hi­vatkozhatnak, hiszen a társa­dalombiztosítás 100 ezer fo­rintot fizet a kórháznak, ha .donort jelent. Ha a donor­kórházak köre bővülne, ak­kor nem lenne 900 főt szám­láló várólista az országban. Növelhetéi lenne a veset­ranszplantációk száma, ha a Svájchoz hasonlóan, nálunk is meghonosodna az úgyne­vezett élődonoros veseátül­tetés - vetem közbe. Ezzel Szenohradszky doktor is egyetért, bár hozzáteszi, az új egészségügyi törvény a korábbinál szigorúbban sza­bályozza ezt, hiszen míg a régi rendelet élő donor ese­tén nem határozta meg a ro­konsági fokot, addig az új egészségügyi törvény szigo­rúbb, rögzíti: kizárólag a be­teg genetikai rokonai vagy a vele érzelmileg szoros kap­csolatban állók - házas- il­letve élettársak - adhatnak vesét neki. Ez persze nem záija ki, hogy anya, apa, férj, feleség, gyerek ne segíthetne hozzátartozóján, de sajnos nálunk ez még nem szokvá­nyos. Ehhez annyit tehetünk: vélhetően az igazi áttörést a vesetranszplantáció területén az állati vese, jelesül a ser­tésvese emberbe történő be­ültetése hozza meg. S ez nem is oly távoli jövő, hi­szen Angliában biztató kí­sérletek folynak e téren. Ad­dig azonban halott vagy élő donorra van szüksége a ve­seelégtelenség végső állapo­tába jutó évi több száz be­tegnek. Kalocsai Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents