Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-26 / 122. szám

KEDD, 1998. MÁJ. 26. SZEGED 5 Csörög a Pannon GSM Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Takács Viktorral oszthatják meg. Ügyeletes munkatársunk hétköznap reggel 8 és 10 óra, vasárnap 14 és 15 óra között hívható a 06-20-432-663-as rádiótelefonon. Elveszett tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8-tól 18 óráig a 06-80820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban. Szúnyogok és erdűk. A béketelepi és a subasai erdő évek óta kimarad a szúnyogirtásból jelezte két hívónk. Szeged teljes közigazgatási területére, 6300 hektárra tervezik a szúnyogirtást, így permetezni fogják ezt a két erdőt is. Mindössze a megfelelő időjárást várják, ugyanis szélben, esőben nem lehet irtani - tudtuk meg Szolnoky Lászlótól, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. osztályvezetőjétől. Vargabetű? A Subasáról telefonáló Égető Zsolt szerette volna megtudni. igaz-e, hogy az épülő autópálya miatt csak Szatymaz felé kerülve tudnak majd eljutni kiskertjeikbe a tulajdonosok. Szó nincs erről, felüljáró épül majd a számukra - nyugtatott meg bennünket Nagypál Miklós, az önkormányzat műszaki irodájának vezetője. Maga az autópálya egyébként a kiskertek határától 100 méterre húzódik majd, ha egyszer végre elkészül. PANNON »«»» Ai élvcMl. GSM Férfiak ünnepe • Munkatársunktól A Humán Szolgáltató Központ Vám Téri Idősek Klubja az anyák megünneplése után az apák és férfiak köszöntésére készül, hiszen ők is fontos tartópillérei a családoknak. A klubtagoktól származó ötletet örömmel támogatták a Vám téri idősek klubja vezetői, akik fő feladatuknak a családias légkör megteremtését tekintik - tudtuk meg Vassné Zsigmond Lídia klubvezetőtől. Az apák és férfiak ünnepe május 27én, délután 2 órakor kezdődik, s várhatóan este 7 óráig tart. A kellemes hangulatról Csáki Lajos zenész gondoskodik. A résztvevőket vacsorával is megvendégelik a szervezők, akik a város más részéből is szeretettel várják a nyugdíjas korú érdeklődőket. Az alsóvárosi klub pontos címe: Szeged, Vám tér 5., telefonszáma: 442-528. Borfesztivál a Széchenyi téren Milyen lesz a bor az idei fesztiválon? Az újságírók és a szervezők - (balról jobbra) Puskás László, Papp Csaba, Dlusztus Imre, dr. Katona András és Bonifert Gábor - is megkóstolták a finom nedűt. (Fotó: Miskolczi Róbert) Holnaptól ismét benépesül a Széchenyi tér, megjelennek - immár negyedszer - a borsátrak, a pódiumok, sorakoznak a fellépő zenekarok, a humoristák, a divatbemutatók résztvevői. Meg a nagyérdemű közönség, hiszen nélküle el sem képzelhető egy ilyen közkedvelt rendezvény. Minderre a Délmagyarország Kft., a Nemzetközi Vásár- és Piacszervező Kft., valamint Puskás László, a Botond Étterem tulajdonosának jóvoltából kerül sor. A szervezők tegnap délután sajtótájékoztatón ismertették a hagyományos fesztivállal kapcsolatos tudnivalókat. Dlusztus Imre, a Délmagyarország Kft. ügyvezető igazgatófőszerkesztője bevezetőjében rámutatott, hogy az idei rendezvénynek ugyanaz a feladata és a célja, mint az első háromnak: az üzenet. A napilap szempontjai alapján ez így fogalmazódik meg: üzenet a város vezetőinek. Hagyományunk, hogy hol verbálisan, hol felépített egységekkel, hol hideg korsók mögé bújva, elmondjuk, hogy elégedetlenek vagyunk a városmarketinggel, a városi programokkal, az önkormányzat munkájával, ahogyan a város polgárait szolgálja. Kezdeményezői és szervezői vagyunk ilyen és ehhez hasonló rendezvényeknek, s ezek messze túlmutatnak egy sajtóvállalkozás feladatain. Magyarországon egyetlenegy sajtóvállalkozás sem szervez hasonló jellegű rendezvényeket. Ezek egyébként önkormányzati feladatok lennének, de kénytelenek vagyunk mi felvállalni őket, hogy a lakosságot szolgáljuk. Dlusztus Imre ezt követően arról beszélt, hogy a magyar bor nemzeti kincs, meg kell becsülni, s a gasztroturizmus részeként a magyar gazdaság egyik kitörési pontjaként felhasználni. Dr. Katona András vásárigazgató rámutatott arra, hogy a hagyományos borfesztivál már kitörölhetetlen a szegedi rendezvények sorából és egyre több látogatót csalogat Európa egyik legszebb terére, a Széchenyi térre. Papp Csaba, a fesztivál szervező titkára elmondta, hogy az ország ilyen jellegű egyik legnagyobb rendezvényén, amelynek Sümegi József, a Bor-Szőlő Terméktanács elnöke és Debreczeni Pál, a Vylyan Rt. tulajdonosa a védnöke, a tavalyi 23-ról 41-re nőtt a kiállítók száma. Elmondta továbbá azt is, hogy az ország 7 Év borásza címet viselő termelője közül 4 itt lesz a szegedi borünnepen. A borfesztivál holnap délután 2 órakor kezdődik és szombaton éjfélig tart. K. F. forrás Autómánia • Munkatársunktól Ma, kedden ismét jelentkezik az Autómánia című magazin a Telin tévén 18.30kor. A műsorban összefoglalót adnak a szombaton Szegeden második alkalommal megrendezett közlekedésbiztonsági nyílt napról. Orgonahangverseny • Munkatársunktól A Szegedi egyházzenei napok keretében május 27én 19 órakor Kiss Mariann ad hangversenyt. A fiatal szegedi orgonaművész J. S. Bach, D. Zipoli és C. Franck műveit játssza a Rókusi katolikus templomban. Az est során közreműködik a Szegedi Konzervatórium Ütőhangszeres Együttese, vezényel: Siklósi Gábor. Találkozó • Munkatársunktól Ünnepi felolvasóülést rendez „Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékei és tanulságai" cfmmel a szegedi Dugonics Társaság május 26-án 17 órától a városháza dísztermében. A rendezvény a Duna-Tisza-Körös-Maros eurorégió irodalmi társaságainak első találkozója. Az ünnepi ülés során felolvasást tart: Szloboda János (Zenta): „Csaták a mai Vajdaság területén ", Szekemyés János (Temesvár): „1848-49 és Temesvár", Jámbor Gyula (Arad): „Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc aradi emlékei" és Fűzi László (Kecskemét): „48-ma". • Szeged kapui (1,) Zöldül a Nagyállomás A bejárati ajtón, bizony, nem tavaly gyakoroltak a festő-mázoló tanoncok... (Fotó: Nagy László) Régen letűnt időkben bástyák, erős falak óvták városainkat. Költözött is nagy megkönynyebbülés a vándorok lelkébe, amikor a martalócok izgatta pusztaságot maguk mögött hagyva, bebocsátást kérhettek valamelyik frissen vasalt városkapunál. De menynyire boldog az, aki városunkhoz érve most kopogtat be Csongrád megye székhelyének valamelyik kapuján? Milyen látvány fogadja a közúton, s milyen a vasúton, netán busszal érkezőket? Ma induló sorozatunkban, a nyári turistaszezonra is készülve, Szeged legfontosabb beléptető csomópontjait vesszük szemügyre. Elsőként pedig Szeged személypályaudvarát, amit ugyebár nemes egyszerűséggel csak Nagyállomásnak szólítunk. Érkezhet a Nagyállomás vendége akár Pestről, akár Miskolcról, netán Szabadkáról vonattal, attól nem kell tartania, hogy a peronról belépve a váróterembe, olyan képzete támad, Párizs Orly repterére tévedt. Csillogó butikok kirakatüvegei bizony nem kápráztatják el, s már akkor is boldog lehet, ha nagy igyekeztében nem rúg föl egy ezerszer megtaposott alumínium hamutartót. Az asztalok és székek kusza látványért aligha vállalna felelősséget belsőépítész, s a padló kövezetét sem fogják manapság kölcsönkérni egy görkorcsolyaverseny selejtezőfutamaihoz. Rövidebbre fogva a szót: Szeged Nagyállomása bizony tűnik olyan elhanyagoltnak, hogy már föl sem tétetik a kérdés: vajon a peron vasoszlopait mikor festették át utoljára? Ám mielőtt még nyakig merülnénk az elkeseredettség vizében, jobb, ha elárulom: ezen a vasúti csomóponton már évek óta komoly rekonstrukciós munkák folynak. S ha a kivitelezésbe nem csúszik nagyobb hiba. a vasutasok álma valóra válhat: 2002-re, a Nagyállomás átadásának 100. évfordulójára lesz ez az épület újfent olyan szép, hogy messzi vidékekről is a csodájára járnak. Mire elég 4 millió? - A tetőszerkezetet már felújították, megvalósult a fűtés korszerűsítése, s nemrégiben kezdődött meg a nyílászárók cseréje - mutatóit egy nemrégiben zöldre festett ablakra az állomás főnöke, Darvas Tibor. Lassan tíz éve irányítja már az itt dolgozó 120-140 munkatársát, s ha valaki, hát ó pontosan tudja, mennyi pénzt tudnának elkölteni egy teljes rekonstrukcióra. Csak éppen a MÁV mostanság nem arról híres, hogy vasvillával forgatják raktáraikban a tízezreseket... - így aztán, ha kicsit lassan is, de biztosan haladnak itt a munkálatok - tárta szét kezét Darvas úr, s elárulta: az építkezéseket az is nehezíti, hogy a szegedi'Nagy állomás műemlék jellegű építmény, vagyis a leromlott részleteket csak és kizárólag az eredeti állapotnak megfelelően szabad újjávarázsolni. S hogy példát is mondjon az árakra: egy századelőn ide beépített ablak másának mai ára meghaladja a százezer forintot. • Ehhez képest mennyit is költhet az állomásfőnök főhadiszállására ? - Jaj, ezt inkább ne is nagyon említsük, ugyanis a szegedi körzet 14 állomására évente 4-4,5 millió forint jut. Tudja, ez a pénz a legfontosabb üzemeltetői feladatok ellátását segiti, toldozásra meg foldozásra is alig alkalmas összeg. A Nagyállomás nagyrekonstrukcióját egyébként nem is ebből, hanem központi pénzekből fedezi a MÁV. - E néhány millió (figyelembe véve, hogy egy közepesen sikeres áfacsaló is minimum 25-30 milliós villát épít láthatatlan jövedelméből), valóban nem vezet el a luxus vasúti paloták földjére. De azért a szétnyűtt székeket, asztalokat, hamutartókat talán nem ártana fölváltani egy kevésbé riasztó dizájnnal... Kizárták a csőlakókat - A váróterem berendezési tárgyait akár évente újakra cserélhetjük, akkor sem lesznek szépek. Elképzelheti, milyen terhelésnek, rugdosásnak vannak ezek kitéve a nap minden órájában. Pontosabban most már csak este 1 l-ig, ugyanis 23 órakor hajnali 4ig bezárjuk az ajtókat. Biztonságosabb így, meg aztán elegünk lett abból, hogy a pusztításra olyan fogékony alkoholisták, csőlakók, meg a seftet nagyiparban űzők alakították itt ki átmeneti szállásukat. • Vagyis ma már biztonságos hely Szeged központi pályaudvara ? - Ezt nyugodtan kijelenthetem. Tudja, nem olyan nagy terület ez, ahol ne vennénk azonnal észre egy rosszban sántikáló csapatot, s a vasút őrsége is van olyan éber, hogy elriassza a zsebeseket, vagy éppen a vasúti szerelvények fosztogatóit magyarázta az állomásfőnök. És szavait a látvány is alátámasztotta: a peron kijáratánál olyan méretűre szabott biztonsági őrök múlatták az időt, akik vélhetően egyetlen gyorsabb mozdulattal jó magaviseletre tudják szoktatni a tisztes verekedésekben megőszült lumpeneket is. S miközben nagyáHomási sétánk során még egyszer alaposabban szemügyre vehettük a szebb jövőt ígérő ablakokat, Darvas TíKortól megtudtuk: Szeged személypályaudvara még véletlenül sem tartozik Magyarország nagyobb vasúti csomópontjai közé. A Szegedi Üzletigazgatóság területén például Békéscsaba, s Kiskunhalas is nagyobb forgalmat bonyolít le, bár azért a Nagyállomás peronja se véletlenül kopott el. - Naponta 34 szerelvény indul innen Pest, Békéscsaba, Miskolc, Arad és Szabadka végállomások felé. Az igazi csúcsforgalom pedig pénteken és vasárnap köszönt az állomásra. A hét utolsó munkanapján 3 és fél ezer utas száll itt vonatra, majd vasárnap legalább ennyien térnek vissza Szegedre. Havonta közel 60 ezer utas megfordul itt, ami nem kis szám ám, ha belegondolunk, hogy végállomás ez, kérem, ahonnan csak egy irányban indulhat a mozdony. A szegedi MÁV-számtant lejegyzetelve, már éppen parolázós elköszönésre lendült volna a kéz, amikor egy intimnek becézett, de mégiscsak sokat fölemlegetett ügy szóba került. 0 Láttuk ám, állomásfőnök úr, hogy a sokat kritizált vécék is Európa-konformosak lesznek lassan - a Nagyállomás viharvert illemhelyiségeit szép ruhába öltöztették? Csempe után ajtó - Megújult mind a női, mind a férfiszakasz, új csempékkel burkoltuk a falat, s arra is ügyelünk, hogy a tisztaságra se legyen panasz - mosolygott Darvas Tibor, s elárulta: a nyílászárók cseréje során új ajtókat is kapnak a vécék. De a nagy szépítkezéssel nem várnak addig sem: az állomás peronjára már kiköltöztették a pálmákat, s hamarosan virágdíszektói lesz barátságosabb az épület minden fontosabb, s jól látható szeglete. Már éppen azon voltunk, hogy ennyi jó hír hallatán tapsra biztatjuk tenyerünket, amikor minket is elért az a vég (pardon: látvány), amivel minden, vonaton városunkba érkezőnek szembesülnie kell. Ez pedig maga Szeged volt, elhanyagolt Indóház terével. Az állomás épületét régen elkerülőknek elárulhatjuk: a tankcsapdaként is hadra fogható kockaköves útszakasz még mindig nem kapott aszfaltburkolatot, s az állomás épületére bámuló házak között sincs egy sem, amelyik elmondhatná magáról: Szeged többek között neki is köszönheti a városfejlesztés sikereit elismerő Hild-díjat. S hogy milyen képet mutat majd maga a tér 2002-ben, a megszépült Nagyállomás centenáriumi ünnepségén? Nos, erről majd majd beszélgessünk úgy az ezredfordulón. Addigra csak mozdul velünk annyit a világ, hogy valami meg is valósul a rengeteg térrekonstrukciós ötletből... Bátyi Zoltán