Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-25 / 121. szám

HÉTFŐ, 1998. MÁJ. 25. VÁLASZTÁS '98 13 Származási igazolás - romáknak • Eger (MTI) A Hevesi megyeszékhely Cigány Kisebbségi Önkormányzata „hivatalos igazolást" adott egy egri polgárnak arról, hogy ő és családja roma származású - közölte Fejes Attila, az önkormányzat elnöke. A férfi maga kérte az dokumentum kiadását a testülettől, mondván: cigány származásának igazolása elősegítheti tervezett kanadai letelepedését. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miként állapították meg a kérelmező cigány származását, Fejes Attila elmondta, hogy felvették a kapcsolatot annak a községnek a kisebbségi önkormányzatával, ahonnan a kérelmező szülei származnak. Az ottani kisebbségi vezetők, mint a cigányság képviselői, szintén hivatalosan igazolták számukra, hogy a kérelmező szülei és nagyszülei is cigány származásúk. Jelenleg, jogilag nincs szabályozva a származási igazolások kiadásának rendje, ennek ellenére úgy érezték nem tagadhatják meg az egri család kérését. Ugyanakkor természetesen igyekeztek lebeszélni a kérelmezőt a kivándorlásról. Végül hangsúlyozta, hogy tudomása szerint az egri roma család nem a semmibe indul el, barátaik és hozzátartozóik várják őket Kanadában. Lopott Mercedes • Hegyeshalom (MTI) Egy május elején Belgiumból ellopott Mercedes S 320-as típusú gépkocsi akadt fenn az ellenőrzés hálóján Hegyeshalomnál. A 10 millió forint értékű, holland rendszámmal közlekedő autóval egy jugoszláv állampolgár akart belépni Magyarországra. Az autót és a lőszert lefoglalták, a kocsi vezetőjét a mosonmagyaróvári rendőrkapitányság őrizetbe vette. Tízéves erdőtelepítési program Nagykanizsa (MTI) Megvalósítható és vonzó feladat a tíz évre szóló, 150 hektáros erdőtelepítési program, amely hosszú távon az európai színvonalú gazdálkodás megteremtését, középtávon sok új munkahely létrehozását is jelenti - állapította meg az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) szombati, nagykanizsai beszámoló és tisztújító közgyűlésén Szita Dezső főtitkár. Négy év munkáját értékelve többek között kifejtette: a 4072 tagot számláló egyesület és annak elnöksége alkotó módon járult hozzá az erdőket érintő törvények megszületéséhez, a több mint 55 százalékos arányú állami erdőterületek színvonalas műveléséhez és megóvásához. Szita ugyanakkor felhívta a figyelmet: egyszerűsítendő a „többgazdás" irányítási rendszer, mert másképpen megnehezül az erdők nemzetgazdasági és közszolgálati szerepének érvényesítése, lelassul az erdőművelés fejlődése és a favagyon védelme. A lezajlott gazdasági, társadalmi átalakulások közepette az erdész szakma és az egyesület megőrizte stabilitását, az ország javát szolgáló tetterejét - hangsúlyozta a főtitkár. A szakma az ökológiai szemléletű erdőgazdálkodás mellett tört lándzsát, mert ez teremtheti meg a természetvédelem, az erdő és az ember érdekharmóniáját, tette hozzá. Az irányító testületek és vezetők tisztújítása során a küldöttek Káldy József, a Mecsek Erdő Rt. vezérigazgatóját választották meg az Országos Erdészeti Egyesület új elnökévé. Az OEE közgyűlése több mint 600 küldöttének részvételével a nap folyamán felavatták a jeles természettudós és erdészeti szakember, Kaán Károly kanizsai mellszobrát. gyatékot. Arról a kérdésről, hogy vajon mitől volt több Dankó, mint a legtöbb cigányzenész, Nagy Imre így vélekedik: „Csóró, vályogvető cigány volt, aki a kottát is csak fölnőttként ismerte meg, még hegedülni sem tudott rendesen. Dankó nem volt igazi cigányprímás. Eletében sok megpróbáltatáson ment keresztül, de az őszinteségét mindig megőrizte, és szívből muzsikált. Ennél többet pedig egy zenész nem tehet. A legcsodálatosabb Djnkó-nótát is el lehet úgy játszani, hogy arra a közönség föl se kapja a fejét, de Dankó mindig tiszta szívből játszott." Nagy Imre szerint Dankótól távol állt a hangszeres virtuozitás. Az idős prímás azt mondja: ha igaz a legenda, és a „szegedi szent cigány" valóban játszott Szentpéterváron a cár előtt, akkor is csak énekelt, és legföljebb cincogott valamit a hegedűjén. Ám ez semmit sem von le előadói és zeneszerzői képességéből, melylyel mindig magával ragadta közönségét. Nagy Imre világjárása során úgy tapasztalta, ha értő kezek szólaltatják meg a hegedűt, a Dankónóták himnuszként is fölcsendülhetnek. „Egyszer Zürichben játszottam egy fesztiválon, és Schubert Ave Mariája után még maradt egy kis időm. Elhúztam Dankó Most van a nap lemenőben kezdetű nótáját, és nagy megdöbbenésemre ez a közönséget jobban megfogta, mint a Schubert-darab. Meséltem nekik Dankóról, és azt mondtam, a cigányhimnusz volt amit játszottam. Nem hazudtam." Nagy Imre szerint a közönség is nagyot változott Dankó halála óta, ma már a fönnmaradásért küzd a magyar nóta, pedig olyan, nemzetközileg is elismert művelői vannak-e műfajnak, mint ifj. Sántha Ferenc, Lendvai Csócsi József vagy Déki Lakatos Sándor. Dankó hagyatéka: közel hétszáz nóta, egy elnyűtt hegedű és egy legenda. Nélküle szegényebb lenne a magyar nóta, a cigányzene, de talán az ő emléke is kevés ahhoz, hogy életben tartsa ezt a sajátosan magyar műfajt. Kéri Barnabás Zenés este a Stefánián • Munkatársunktól Cintányér, trombita, harsona ne zavarjon - mondhatták egymásnak a maratoni futók szombaton a Móra-parkban, amikor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumának diákjai, tanárai és a meghívott vendégek szabadtéri muzsikálásba kezdtek a Stefánián, a Sajtóház előtt felállított pódiumon. A zenészek az este folyamán Strauss-, Gershwin-, Joplin- és Bernstein-művekkel, vadász- és sörzenékkel szórakoztatták az érdeklődő polgárokat és a maratonistákat. (Fotó: Nagy László) Csak egy vályogvető cigány volt. Tanulatlan, mégsem műveletlen. Barátjának mondhatta Mórát, Juhász Gyulát, Tömörkény Istvánt, Gárdonyi Gézát, Jókait, és Feszty Árpádot is. Apjától a tüdőbajon kivül csak egy hegedűt örökölt. Kottát olvasni jó darabig nem tudott, mai pályatársai szerint hegedülni sem igazán. Mégis, valahogyan a húrokon zengő hanggá változtatta a haza nélkül bolyongó cigányság évezredes nyomorúságát. Ó lett a nótakirály, még életében legenda. Ötszáz cigány húzta a ravatala mellett. Dankó Pista most, születésének száznegyvenedik, halálának kilencvenötödik évfordulóján a világ talán egyetlen cigányszobrának márványszemével nézi a magyar nóta ezred végi vergődését. Dankó Pista - akit csak születési és házassági okmányaiban neveznek Istvánnak, s még sírfeliratán is-Pista 1858-ban született Szegeden, egy Hangász utcai kis házban. Édesapja hegedűs volt, s ha nem is prímásként szólaltatta meg hangszerét, a zene szeretetét átültette fiába. Apja halála után Dankó Pistából igazi vályogvető cigány lett, hiszen gyerekként neki kellett eltartania családját. Apja csak hegedűjét hagyta rá örökül. A fiatal Dankó első zenei próbálkozásait nagybátyja, Erdélyi Náci, a neves prímás jóindulattal nézte, és a folytatásra bíztatta. Dankó gyerekként alapította meg első „malacbandáját", mellyel a Szatymaz környéki tanyavilágot járta. Akkoriban, néhány évtizeddel csupán a forradalom leverése után szükség volt bús nótákat játszó cigányra. Dankó Zsótér Antal tanyáján gyakran hegedült, olykor egy vödörben állva a kút fenekén. Ezidő tájt figyelt föl tehetségére Pósa Lajos költő, aki rangos irodalmi társaságba vezette az egyszerű cigányt. Az első időkben Gárdonyi igazította ki a tanulatlan prímás kottáit, aki valami ősi tehetségtől vezérelve fogott a nótaírásba. Életének • Dankó Pista emlékezete Himnusz a cigányhegedün Cigányzene szólt tegnap a Nagyállomáson, amikor az InterCity fölvette Dankó nevét. (Fotó: Nagy László) rövidke negyvenöt éve alatt hétszáz nótát írt, művelt barátainak bíztatására önképzésbe kezdett, és a legenda szerint még az orosz cár előtt is muzsikált. Az azonban biztos, hogy országjáró körútjaira - melyek egyikén Nagyváradra vetődve Ady Endrével is barátságot kötött - néha még Blaha Lujza is elkísérte. Dankó nótaversenyek tucatjait nyerte, és még életében ő lett a magyar nótakirály. Időközben nyomora is enyhült, húszévesen egy akadémiai festő, Joó Ferenc leányát vette feleségül. Fölfelé ívelő pályájának egyre súlyosbodó tüdőbaja vetett véget. Többször kezeltette magát San Remóban, majd Csengődön vett tanyát. A nyugalmat nem sokáig élvezhette, betegsége miatt Pestre kellett költöznie. Betegágyánál az a Czutor Béla is muzsikált, aki Vásárhelyen csak mint Béla cigány lett híres. Dankó 1903-ban halt meg Budán. Ötszáz cigány, s több ezres tömeg kísérte a pályaudvarra, ahonnan Tömörkény István vonaton hozta haza Szegedre. A nótakirályt a közművelődési palota előtt ravatalozták föl, majd a Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sftja fölött száz cigány muzsikált. Dankó emlékére 1912-ben Szegeden avatták föl a világ talán egyetlen cigányról mintázott szobrát, Margó Ede alkotását. - Egyetlen iskolai tankönyv sem említi meg Dankó Pista nevét, sőt, azon versek egyike sem található meg a szöveggyűjteményekben, melyeket költő barátai neki ajánlva írtak - magyarázta a Dankó-legenda kifakulásának okát Telekné Tóth Anna a tavaly szeptemberben megalakult Dankó Pista Emlékéért Alapítvány kuratóriumának titkára. Az alapítvány Dankó évet hirdetett, a nótakirály születésének 140, halálának 95. évfordulóján. Az emlékév nyitányaként adták ki Csongor Győző „Hulló levél, sárga levél" című monográfiáját, melynek decemberi könyvpremieijét a szerző már nem érhette meg. Telekné Tóth Anna keserűen beszél másik, meghiúsult tervükről. Az alapítvány egy általános és középiskolai tehetségkutató vetélkedőt szervezett, melynek témája Dankó élete lett volna. A feltételes mód nem véletlen: a fölhívásra mindössze három iskola jelentkezett. Természetesen sikerek is érik Dankó szellemi örökségének gondozóit. Februárban a Roosevelt téri halászcsárdában fölavatták a Dankó-pincét, melynek vastag falai között a nótakirály eredeti kottamásolatai, s egyéb relikviák is föllelhetők. Szeged napja alkalmából az egyesület egy másik terve is megvalósult, hiszen május 24-én kora délután a MÁV egyik InterCity-járata ünnepélyes keretek között fölvehette Dankó nevét, s ezentúl mint Dankó-InterCity fog közlekedni. A leggrandiózusabb elképzelés hiányt pótolna. Az alapítvány egy nótamúzeumot szeretne kialakítani a Hangász, azaz a mai Bihari utca 13. alatti üres telken, melyen egykoron Dankó szülőháza állott. A másik elképzelés valamivel közelebb álla a megvalósuláshoz. Az októberi zenei világnap alkalmából elképzelhető, hogy sikerül megrendezni az első alföldi prímásversenyt. E tervek megvalósulásához természetesen pénz kellene, méghozzá nem is kevés, és anyagi javakkal egyelőre - a civil szervezetek többségéhez hasonlatosan - nem büszkélkedhet a Dankó Pista Emlékéért Alapítvány sem. Dankó-örökség egyik legjelesebb ápolója Nagy Imre prímás, a Dankó Pista Zenei Egyesület elnöke, a Dankó Pista Zenekar vezetője. Héttagú zenekara élén az idős muzsikus azon fáradozik, hogy megőrizze a Dankó-ha-