Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-23 / 120. szám

SZOMBAT, 1998. MÁJ. 23. A VÁROS NAPJA '98 7 • Az ezredvégi lehetőség: Európa Merre tovább. Szeged? Szeged - madártávlatból. Az ide látogatók egy része szívesen jönne repülőgéppel... (Fotó: Nagy László) A Délmagyarország május 2-i száma „Ezredvégi kihívások Szeged előtt" címmel tette közzé azt az interjút, amelyben dr. Mészáros Rezső egyetemi tanár, a József Attila Tudományegyetem rektora Szeged előtt álló, összehangolt várospolitikát igénylő európai lehetőségekre hívta fel a figyelmet. A gazdaságföldrajz-kutató szerint a rendszerváltozás utáni mindkét önkormányzati ciklus elmulasztotta, hogy a politikán és napi ügyeken felülemelkedve távlati célokat jelöljön ki a város számára. Elgondolások és közös akarat nélkül pedig fennáll az a veszély, hogy az európai átalakulás által megnyitott lehetőségekről rövidesen lemarad a város. E kérdéskörre reagál az alábbiakban hat szegedi polgár, akiknek tisztsége vagy elkötelezettsége révén véleménye van a város ezredvégi kihívásairól. Básthy Gábor A szegedi polgárság alapvető hozzáállása a városhoz az, hogy elégedetlen és a valós eredményeket sem hajlandó igazán értékelni. Kicsit kívülállóként szemléli a közéletet, különösen az önkormányzati munkát, ugyanakkor minden megoldást az önkormányzattól vár - mondja Básthy Gábor alpolgármester. - Tény, hogy a 1990 és 1994 között nem fogalmazódott meg olyan fejlesztési program, amit folytatni lehetett volna. Utána viszont jól körülhatárolódtak azok a reálisnak tekinthető célok, amelyek a regionális szerepet hangsúlyozhatják. A jövő héten például a közgyűlés elé kerül a logisztikai központ végleges helykijelölése, a város döntött az ipari park támogatásáról, s Szeged - elsőként a nagyvárosok közül elkészítette környezetvédelmi programját. Ez utóbbi megfelel az európai elvárásoknak. Tény az is, hogy a Duna-Tisza Regionális Fejlesztési Kft.-n keresztül üzleti alapon történő befektetésekhez sikerült tőkét szerezni. Igaz ugyanakkor, hogy az önkormányzat adós maradt az összefogó nagy fejlesztési stratégiával, vagyis már a második testület bizonyult alkalmatlannak arra, hogy egyéni és csoportérdekei - nem pedig pártellentétek - miatt az alapvető közös célokat megfogalmazza. Ezért választottam azt a technikát, hogy a projekteket külön-külön a közgyűlés elé terjesztem, talán ezekből összeállhatnak a pillérek. Bár így is előfordul, hogy egyes képviselők felelősségre vontak, hogyan merek nyilatkozni a logisztikai központ szükségszerűségéről. Hallgatólagosan természetesen van néhány pont, ami Szeged szerepét kijelöli, s ami az adottságokra, hagyományokra épít. Arra, hogy a város közlekedési, kereskedelmi, kulturális és tudományos központ, a régió élelmiszeripari, mezőgazdasági központja. Sajnos azonban a tudatos, hosszú távú gazdaságpolitika helyett ötletrohamokkal találkoztunk itt bent és a városháza falain kívül is. Ahhoz, hogy az önkormányzat tudjon saját pénzügyi forrásokat befektetni ezekbe a programokba, illetve megfelelő döntéseket tudjon hozni, át kell gondolni az önkormányzat gazdálkodását. A pénzelnyelő szerep helyett - a mindennapi működés forrásokat von el a fejlesztésektől forrásokat kellene teremteni, ésszerű gazdálkodással. Ezt a célt szolgálta volna a sokat szidott - általam beterjesztett - városháztartási reformprogram, amelynek végrehajtása azonban előbb vagy utóbb elkerülhetetlen lesz. Döntési hatékonyság szempontjából, jellegénél fogva, igazából sem a közgyűlés, sem az apparátus nem alkalmas a város irányítására, társadalmának mozgósítására, így az elmúlt négy év a távolabbi célok megalapozásának érdekében vívott mindennapos harcok jegyében telt el. Borvendég Béla A város mint utánjátszó mozi. Az egyetem mint repülőgéphordozó anyahajó az óceán közepén. Borvendég Béla építész használta ezeket a hasonlatokat, amikor várospolitikáról, Szeged jelenéről és jövőjéről beszélgettünk vele. - Ma Magyarországon sem a régió, sem a megye szerepe nincs tisztázva. Mivel az EUintegrációban felértékelődnek a régiók. Szegednek térségi struktúrában is kellene gondolkodnia és működnie. Ez viszont a város és a megye hagyományosan rossz viszonya miatt számomra egyelőre elképzelhetetlen. Úgy érzem, hogy eddig sem a városi, sem pedig a megyei vezetés nem fogta fel, mit jelent egy régió központjának lenni. Ugyanúgy elbeszélnek egymás mellett, mint ahogy azt a város és egyeteme is teszi. Meglátásom szerint Szeged nem abban az értelemben egyetemi város, mint például Bologna vagy Pádua. Bár Szegeden működnek egyetemek és főiskolák, azok nem szervülnek a városhoz, pedig a helyi vezetőknek megkülönböztetett módon kellene bánniuk a felsőoktatási intézményekkel. Most olyan az egyetem, mint egy repülőgép-hordozó anyahajó az óceán közepén. Nem látom, hogy a város tisztában volna saját helyzetével, mi több, stratégiai szinten tudná, mit kellene jobban csinálnia. Hosszú távú várospolitikai koncepció hiányában képtelen megállapítani a prioritásokat, éppen ezért a működését folyamatos rögtönzések jellemzik. A város ingatlangazdálkodási politikája például abban merül ki, hogy időnként elad bizonyos területeket, ám helyette nem vásárol semmit, így aztán lassan nem marad hely a fejlesztésekre. Ilyen körülmények között nem lehet arról beszélni, hogy Szeged nemzetközi szerepre készül. Mindez szisztematikus és hosszadalmas tervezést, előkészítést igényelne, ám úgy látom, hogy a közgyűlésben egyfajta tervezésellenes hangulat uralkodik. Abban, hogy Szegednek nincs jövőképe, szerepet játszik a passzivitás, az egyéni és a részérdekek hajkurászása és a tájékozatlanság is. Szeged úgy működik mint egy utánjátszó mozi. Ha történik is végre valami, mindig akkor, amikor mások már régen túl vannak rajta. Itt nem történt az utóbbi nyolc évben olyan igazán komoly kezdeményezés, amire odafigyelt volna az ország. Ezen sürgősen változtatni kell, mert különben elcsörömpöl mellettünk KözépKelet Európa vonata. Dr. Csernus Sándor Dr. Csernus Sándor, a József Attila Tudományegyetem nemzetközi kapcsolatainak felelőse: - Bármilyen jövőképet gondolunk is el Szeged számára, abban döntő szerepet kell játszania az európai integrációs folyamatnak. Az ezredvégen, akárcsak Trianon után, a város ismét jövőjét érintő kihívásokkal néz szembe. Akkor tudták, mit kell tenni. így alakult ki a város dinamizmusának egyik legfontosabb helyszíne, a szegedi felsőoktatási központ, amely a második legnagyobb az országban. Ma ismét ilyen, klebelsbergi léptékű gondolkodásra volna szükség, ahhoz, hogy a város-régió-egyetem kapcsolatrendszer az európai célok szolgálatába álljon. A magyar felsőoktatás az ország egyik leginkább exportképes és nemzetközileg is versenyképes ágazata. Abban, hogy az eurorégiót mozgásba hozzák, a felsőoktatás és a kutatás többet segíthet, mint azt elsőre gondolnák. Az európai mintapéldául vett olasz-francia, francia-német, francia-belga határ menti együttműködés például a határon átnyúló felsőoktatási szövetségekben valósult meg először. De vigyázat, itt nem azokra a kapcsolatokra gondolok, amelyek kimerülnek abban, hogy néhány szobatudós összehajol. Csak a széleskörű nemzetközi kapcsolatokat ápoló, gazdasági és kulturális környezetével szervesült egyetem képes szerepet betölteni a város és a térség fejlődésében. így lesz a városmarketing része a felsőoktatás. Egy színvonalát emelni képes dél-alföldi felsőoktatási pólus a nemzetközi oktatási és kutatási élet része lehet, amely számottevő magyar és külföldi hallgatót vonz a városba. Hogy mennyit, az menedzselés kérdése. A szegedi felsőoktatás ugyanolyan világmárka, mint például a Pick - és úgy is kezelendő, ha városvagy térségi marketingről van szó. Az ezredforduló városában, ha szerencsénk van, a felsőoktatási hallgatók száma emelkedik majd, s ezen belül az európai mobilitási programok következtében a külföldi hallgatók száma még inkább növekedni fog. Jó fokmérője ennek a változásnak, hogy a szegedi felsőoktatás szinte minden nemzetközi pályázaton (Tempus, Erasmus, Socrates, Leonardo, világbank) sikerrel szerepelt. Hogy ebből a potenciálból mit használ fel a város, az már csak rajtunk múlik. Egy biztos: Szeged valóban lemaradhat, ha nem ér el dinamikus fejlődést a következő 4-5 évben. Farkas András „Az ezredfordulóra a kongresszusi turizmus lesz az idegenforgalom legerőteljesebben fejlődő ága, s a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódást Szegednek vétek lenne kihagynia" mondja Farkas András, az Aktív Tourist vezetője. „A kongresszusi turizmus minőségi turizmust jelent, hiszen az idelátogatók nemzetközi szaktekintélyek. Másrészt tőkeerősek: költségeiket elszámolhatják, vagy szponzorokkal megtéríttetik, vagyis nem sajnálják itt hagyni a pénzt. Mivel általában kísérőkkel utaznak, munkát adnak a virágárusnak éppúgy, mint a vendéglősnek, nem beszélve a konferenciák kiszolgáló személyzetéről, a biztonságiaktól kezdve a műszaki emberekig. Irodánk évente 10-15 nagy rendezvényt szervez, de ha a kellő feltételek rendelkezésre állnának, Szeged képes lenne évi 80-100 kongresszus megrendezésére is. Sajnos egyelőre se ötletet, se akaratot nem látok a város vezetésében. Hiányzik ugyanis egy 1000-1500 főt befogadni tudó kongresszusi központ, amelyet igen, föl kellene építeni. Akár úgy is, hogy a város befektetőkkel szövetkezik. Jelenleg ugyanis bajos az 500 embernél többet mozgósító konferencia megszervezése, és még így is arra kényszerülünk, hogy több helyszín között mozgassuk a társaságot, ami iszonyú szervezést igényel. Például megnyitjuk a színházban vagy a megyeházán, aztán különböző helyeken kell tartanunk az előadásokat. Tavaly a legnagyobb rendezvényünk a Magyar Hematológus Társaság és az európai gyermekgyógyászok konferenciája volt 500-500 résztvevővel. A másik: az igényes vendég négy-ötcsillagos szállodákat keres, Szegeden viszont ilyenek nincsenek. A Royalon, a Forráson, a Tiszán és a Hungárián kívül még néhány panzió jöhet számításba a háromcsillagos kategóriában. A jobb minőségű ágyak száma hiába 1100 Szegeden, ha a vendégek egyágyas szállást kérnek. Tudni kell azt is, hogy konferenciákat négy-öt évvel előre szerveznek a világon. Mi éppen a 2000-ben sorra kerülő magyar orvosok világtalálkozójára készülünk, ám még ennyi időre előre sem tudjuk, milyen kísérő rendezvényeket ajánlhatunk az érkezők figyelmébe. Végül ne felejtsük el: Szegedet autópálya híján nem szívesen közelftik meg autóval. Egyelőre a kompromisszumként az InterCityt választják a vendégek, de egyre többen jönnének magánrepülővel, hiszen drága az idejük. Szegednek viszont nincs repülőtere. Ha belegondolunk, hogy a megvásárlása 50-60 millióba kerülne, és ezt nem tudja kigazdálkodni az önkormányzat... Szerintem Vásárhelynek előbb lesz leszállópályája, Temesvárnak pedig már most van." Dr. Lippai Pál A rendszerváltozás első szegedi polgármestere, dr. Lippai Pál ma sikeres ügyvéd, ám még mindig „önkormányzati szemüvegen" keresztül látja Szeged helyzetét. A város egykori fídeszes vezetője szerint egyrészt Szeged földrajzi adottságaiból, másrészt az EU- és NATO-csatlakozásból kell kiindulni, amikor az ezredfordulós esélyeket latolgatjuk. Az EU-politika régiókban gondolkodik, és az egész régiókat átfogó fejlesztéseket támogatja, ezért Lippai Pál szerint Szegednek már most meg kell határoznia rövid és hosszú távú céljait. - Figyelemmel tartva Magyarország vitathatatlan Budapest-központúságát, városunknak mindenképpen a Dél-Alföld-Arad-Temes-Bánság-Vajdaság régió központjává kell válnia. Szeged jobban jár, ha egy napsütötte réten növő fiatal kis fa lesz, mint ha egy nagy fa árnyékában élne - mondotta erről a volt polgármester. A feltételeket elsősorban a turizmus és az infrastruktúra fejlesztésében látja, mondván, hogy Szegedre kell csábítani a gazdag turistákat, akik esetleg befektetéseikkel jönnének vissza — ha megfelelő infrastrukturális környezetet és adókedvezményeket nyújtanak nekik. Égető szükség van a jó befektetési környezetre, és főleg a régiót átszelő M5-ÖS autópályára, valamint a szegedi repülőtérre is, mert a NATO-tagság a még óvatoskodó befektetőket is ösztönözni fogja. A volt polgármester arra emlékeztetett, hogy német segítséggel már 1992-ben elkészültek azok a tervek, amelyek a szegedi repteret életre tudták volna kelteni, ám a tulajdoni helyzetet a szocialista párti polgármester-kormányzat viszony sem tudta megoldani. Lippai Pál szerint a várospolitika szempontjából most az a legfontosabb, hogy Szeged úgy étje el az ezredfordulót, hogy kész tervei legyenek akár az új befektetők, akár az EU regionális fejlesztési alapok felé, s ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodni. Lippai Pál úgy véli, a Szegedi Universitasnak és a Biológiai Kutatóintézetnek olyan presztízse lesz, mint az Egyesült Államokban a Yale Egyetemnek, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark - Magyarország leglátogatottabb helye pedig igazi turisztikai célpontot nyújt majd az M5-ös autópályán vagy a repülővel érkezőknek. Dr. Telegdy Gyula Dr. Telegdy Gyula akadémikus, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke: - Szegeden az egyetemek, a kutatóintézetek, és maga a Szegedi Akadémiai Bizottság igen jelentős szellemi potenciált tömörít. A Csongrád mellett Bács és Békés megyék akadémiai életét is összefogó SZAB-ban 12 szakbizottság és 60-70 munkabizottság működik, melyekben kétezer szakembert regisztrálunk. 24 akadémikussal, 160-180 nagydoktorral, összesen 800 tudományos minősítéssel rendelkező szakemberrel a legnagyobb regionális bizottság a szegedi. Éz a csapat meglehetősen akttv: évente 250 tudományos előadást szervez az akadémiai bizottság, melyeken hozzávetőleg 15 ezren vesznek részt. A kérdés természetesen az, mennyit profitál ebből a komoly tudományos potenciálból a város és a régió. Az alapkutatásra mindenütt a világon az jellemző, hogy eredményei rendkívül lassan mennek át a gyakorlatba. Az alkalmazott kutatás viszont a fejlett világban jóval szorosabban kapcsolódik a gazdasághoz, mint nálunk. Sajnos a korábbi ipari megrendelések az utóbbi időben szinte eltűntek, hiszen ma nincsenek olyan tőkeerős magyar ipari vállalatok, amelyek a kutatás-fejlesztésre jelentős összegeket tudnának áldozni. Vagyis a város édes-keveset tud hasznosítani az itt folyó magas színvonalú tudományosságból. Ezen egészen addig nem lehet változtatni, amíg a gazdasági fejlődés lehetővé nem teszi, hogy a magyar ipari vállalatok hosszú távon gondolkodhassanak és kutatási megbízásokat adjanak az egyetemeknek és az intézeteknek. Változtatni lehetne viszont azon, hogy a város vezetése és a politikusok miként hasznosítják az egyetemi és az akadémiai szürkeállományt. Gondolom, a kollégáim is egyetértenek abban, hogy nemigen érezni: a várost meghatározó vezetők igényelnék a magasan kvalifikált szakemberek tanácsait, tapasztalatait, vélemény-nyilvánítását. Némi féltékenységet érzek a dolog mögött, mintha a politikusok úgy éreznék, a saját érdemeik lennének kisebbek azáltal, hogy másokat is bevonnak a munkába. Nyugaton elterjedt dolog, hogy a hatalomra kerülők létrehoznak egy agytrösztöt a helyi szakemberekből, és felhasználják gondolataikat, ötleteiket. Az, hogy a világra kitekintéssel bíró és széles kapcsolatokkal rendelkező, kiemelkedő szellemi teljesítményt nyújtó kutatók, oktatók szürkeállományára nem tart igényt a helyi vezetés, nagymértékben csökkenti munkájuk hatékonyságát. Sajnos, Szegeden sem működik az agytröszt. Az összeállítást Fekete Klára, Keczer Gabriella, Kovács András, Nagy Lásxlá, Panek Sándor és Szabé C. Szilárd készítette.