Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-04 / 103. szám

HÉTFŐ, 1998. MÁJ. 4. ZENEKÖZELBEN 13 Frankié Látó és a Májulás • Munkatársunktól Frankié Látó, a dzsesszhegedű szegedi mestere májusi koncertjén Deseó Csaba is föllép: a „Májulás" rendezvénysorozatában, 16-án, a múzeum előtt játszik majd együtt a két muzsikus. Az októberi szegedi dzsesszfesztiválon pedig „Európa első számú dzsesszhegedúse, Didier Lockwood lesz Frankié Látó vendége. Frankié Látó eddigi pályája úgy alakult, ahogyan az a sikertörténetek nagykönyveiben meg van írva. Mindkét szülői ágról muzsikus-dinasztiák tehetségét örökölte: atyai nagyapja, Látó Ferenc részt vett Kodály Zoltán népzenegyűjtő munkájában. Édesapja, id. Látó Ferenc a Szegedi Szimfonikus Zenekar örökös tagja, őt 1969-ben maga Vaszy Viktor vette föl a zenekarba. Az anyai nagyapa, Rácz Kálmán a régi Hungária Szálló szalonzenekarát vezette - hosszú lenne a sor, ha minden jelentős muzsikus elód nevét leírnánk. Frankié Látó a Hóra Group szólistája volt, majd 1988-tól Párizsban tanult klasszikus zenét és zeneszerzést. Ennél azonban jobban vonzotta egy másik műfaj: a boulogne-i zeneművészeti főiskola évei alatt dzsesszkocsmákban játszott. Ezután Didier Lockwood magániskolájában három évig tanult Európa első számú dzsesszhegedűsétől. Az eredményt jelzi, hogy egy közös koncerten is föllépett Didier Lockwooddal. A meghívást idén ősszel viszonozza majd: a szegedi dzsesszfesztiválon láthatjuk-hallhatjuk majd együtt muzsikálni Lockwoodot és Frankié Látót, aki különféle zenekarok és formációk sokaságában fordult már meg: hol mint alapító, hol mint törzstag. Létrehozta a Frankié Látó Quartettet, a Gőzerő és a Molnár Dixieland Band törzstagja, saját zenekara volt a Gén (amelynek működését a Délmagyarország is támogatta), valamint a Nemtelen Erotika. Jelenlegi együttese a Stephane Grappelli Emlékzenekar. Tagjai: Frankié Látó (hegedű), Kiszin Miklós (a Molnár Dixie nagybőgőse), Kurina Koméi (akit a Volvox gitárosaként is ismerhetünk), és a zenekarvezető testvéröccse, Látó Attila (dob). Attiláról érdemes tudni, hogy mindössze tizenhárom éves volt, amikor meglátogatta Párizsban tanuló bátyját, és egy alkalommal beült a dobok mögé - azóta együtt játszanak. Az elmúlt év fontos eseménye volt a dél-franciaországi turné, amelyen a Látófivéreken kívül Murka István (gitár) és Máthé László (basszusgitár) vett részt. Ekkor hallgatta meg őket a montreux-i dzsesszfesztivál szervezője, s mindjárt meg is hívta a zenekart az 1999-es fesztiválra. Frankié Látó zenekarainak sorából nem hagyható ki a Storyvill Jazz Band, amely különleges, a dixie és a jazz keverékéből álló zenét játszik. Ebben a formációban Hérány Zsuzsa (bendzsó, ének), Vári Lajos (bőgő), Kasza Zsolt (zongora), Dennert Árpád (klarinét, szaxofon), Csajkás Zoltán (trombita), Sallai László (basszusgitár) és Háló Pál (dob) játszik együtt Frankié Látóval. A közelmúltban jelent meg a Storyvill Jazz Band „Wild cat rag" című lemeze. Frankié Látó muzsikáját a Mojóban és a Blueskertben hallgathatják rendszeresen a dzsesszkedvelők. House-party a diszkában „A ma diszkója sok mindenben más, mint a tíz évvel ezelőtti. Azért az alapkérdés továbbra is változatlan: hazaviszek-e valakit hajnalra, vagy nem viszek haza", mondták a szakértők május elsejének éjszakáján a Sing Singben, hol hagyományos diszkó helyett house-party várta a fiatalokat, akik jöttek is szép számmal. Annak ellenére megtelt Szeged legnagyobb diszkója, hogy elseje e szempontból is mindenütt nyitónapnak számít, tucatnyi helyen volt a városban buli. „Dance Mix, az év housepartyja" - áll az előzetes Sing Sing-plakátokon a szöveg. Éjfélkor kilométeres sorok kígyóznak a Mars téri óriáspavilon előtt, csak úgy ugrál a visszhang a Sing („a zene börtöne"), és a valódi között, a majáiisi éjszakán. Taxi fékez, egyikük a másik után, a monstrediszkó előtt, belőlük fiatalok ugráltak ki káprázatos szerelésben, itt egy csillogó fekete öltözetű, szemű, hajú (stb.), tán ikerhölgytestvérpár, fogjuk rájuk, ők Lilla and Lilla, derekuk oly fantasztikusan karcsú, akár a bókoló nádszál, felnyírt hajú lovagjaik viszik be őket, nagyon helyes. Ám ez csak a legfeltűnőbb szín a hold- s lámpafényű, CB-től recsegő és mobiltól csengő, szegedi éjben, van itt minden s mindenki, Mercedesbérautó kanyarodik, a társaság ötezresekkel fizet, nem két utcányival arrébbról jöttek, az bizonyos. („Kecskemét, Halas, Makó, Vásárhely még a szűkebb vonzáskörzetünknek számít, ám jönnek ide Budapestről is", tudom meg később, immár a Singben, kóla mellett. Szerintem én ittam ilyet egyedül ez éjben, már a light a menő, meg a mindenféle más). Késéles sugarak (forrás: lézer, stroboscope) hatolnak át a tömegen, piros és zöld, bonyolult arabeszk rajzolódik ki a parketten s a légben, fényből, és mindez: pillanatról pillanatra változik. („Intelligens fények", hallom, „számftógép-vezérlésűek", s új korty a kólából). A zene: house. Nyugaton, vagy tíz éve, otthon innét a név -, és nem stúdiókörülmények közepette születtek meg az első, ilyen jellegű, ámító- (plusz: „sz") gépes zenék elődei. Itt, a Singben, az egymást váltó, egyébként országosan ismert diszkósok („Palotai, Nan-D, Tommyboy, Pedro, Cadik, a magyar underground-válogatott", tudom meg) produktumai közt nem sok változatosságot fedezek föl. A közönség annál inkább: hol gyarapszik a táncolók száma, hol ritkul (ám inkább fordítva), egy tűt ugyan leejteni még le lehetne, ám fölvenni már nem. A kilenc diszkós saját, CD-n megjelent zenei anyaggal rendelkezik, ki technót játszik, ki house-t, ki jungle-t. A tömeg fokozódik (!), s jő a kulcsmondat, a Sing-üzletvezetőnőtől: „Azért az alapkérdés továbbra is az: hazaviszek-e valakit hajnalban, vagy nem". Aki nem vitt haza senkit elsejéről másodikára virradóan, az is jól járt, kvázi ketrecbe zárt (na ja, a „zene börtönében" vagyunk!) go-go-girlök vonaglottak a stroboscopefényben. Tökély. És hogy milyen lesz a jövő diszkója? „Talán csak egyetlen fényforrás, tükrökkel szétdobva a fényt", hallom. „Talán mindenki kap egy szemüveget, az vetíti automatikusan a fényeket". Ám a lényeg nem változik, mint ahogyan nem változott, mióta világ a világ. F. Cs. Sing Sing. A hang s a fény új - ám a lényeg változatlan, amióta világ a világ. (Fotó: Kantok Csaba) • Abszurd opera - lélekben fiataloknak „Sevilla, se borbély MM „Világraszóló botrányl Ez nem operai Hogy merik az adófizetők pénzét ilyesmire költenil? Szegény Rossini és Vaszy forognak a sírjukban!" hörögték tisztes operarajongók A sevillai borbély múlt pénteki fergeteges sikerű kamaraszínházi bemutatója után. Kovalik Balázs abszurd rendezése két táborra osztotta közönséget: lelkesen ünneplő többségre és taps nélkül távozó kisebbség,A sevillai borbély - tiszta opera buffa, amelybe nem vegyül mélyebb érzés vagy emberi probléma. Telis-tele van vidámsággal, fejetlen szaladgálással, és csak úgy szabad megmutatni, ahogy van: élvezetes, magáért a szórakozásért szórakoztató komédiaként, minden értelmező belemagyarázás nélkül" - írta Paul Henry Lang. Az operatársulat új produkciója épp ilyen; mintha megfogadták volna a neves New York-i kritikus tanácsait. A zeneirodalomban talán Rossini nyitányai a legnépszerűbbek, a szimfonikus koncertek hálás műsorszámai, ám eredeti helyükön, az operák kezdetén ritkán válnak az előadás szerves részévé. Ezúttal szerepet kap a nyitány: „aláfestéseként" egy mai szerelmi történetet összesűrítő szellemes rövidfilmet láthatunk, amit jó érzékkel a muzsikára komponáltak. Ötletes az első színpadi jelenet indítása: a zenészkórus tagjai groteszk árnyfigurákként vetülnek a kortinára. A szokatlan felütés ellenére is meglepetéssel hat az előfüggöny felgördülése után Szendrényi Eva pirossárga mértani formákból álló absztrakt díszlete. A szerenádozó banda eszement hangszereivel fakaszt kacajt. Kovácsházi István Almaviva gróf szerepében a bájgúnárság nagyszerű paródiáját adja, gesztusrendszere, mimikája, egész fizimiskája Galla Miklóst idézi. A szólamot muzikálisan - bár néhol orrhangon - énekli, alakítása sokszínű, mulattató. Óriási meglepetés a Rosinát játszó Szonda Éva, akit eddig többnyire veretes, klasszikus szerepekben, komoly művészként ismerhettünk meg, most pedig kiderül róla, hogy az abszurd bolondozás nagymestere. Ráadásul akkor is professzionális énekes, ha több méter magas parókában, kopaszon, ugrabugrálva vagy lépcsőzés közben kell megszólalnia. Bartolóból a vérbeli komédiás, Lórincz Zoltán farag nevetségesen rögeszmés figurát. Vághelyi Gábornak régi nagy szerepe Figaro, most azonban korábbi sikereit is fölülmúlja: kifinomultan elegáns játékával csavarja ujja köré a közönséget. Basilio zenemester szerepét általában súlyos buffo basszusokra szokták bízni, ezúttal méretes pótkarokkal, gigászi kalapban - Benedek Mária remek jelmeze - a kiváló baritonista, Busa Tamás alakítja. A Rágalomáriában megszokott dörgő mélységeket humorával, muzikalitásával váltja ki. Berta szerepében az univerzális Vajda Júlia tündököl: már puszta megjelenésével is mosolyra képes fakasztani, amikor pedig cselédruháját ledobva, korbácsot ragadva, szado-mazo stílusú, szegecses, fekete bőrszerkóban ráveti magát gazdájára, kollektív röhögőgörcs kitörése fenyeget. Ideális játszótársa a Bartolo szolgáját adó Mezei Lajos. Talán ennyiből is kiderül, Kovalik Balázs kész elmegyógyintézetet állított színpadra. A rég felújításra érett, rossz akusztikájú, kicsi, koszos Kamaraszínházban ahol az átjáróban kibelezett pianínók, balkáni felfordulás fogadták a premierközönséget - ma valahogy így érdemes egy Rossini-vígoperát bemutatni. Köszönet jár bátorságáért Pál Tamás zeneigazgatónak, akinek végig kell majd hallgatnia a méltatlankodásokat is. A kirobbanóan tehetséges, veszedelmesen őszinte ifjú rendező pedig megint leckét adott: „Műveld a csodát, ne magyarázd!" Nem számolt be sajtótájékoztatón koncepciójáról, hagyta, hadd beszéljen önmagáért a legapróbb részletig konzekvens és koherens produkció. Színházszeretete láthatóan megfertőzte az összes közreműködőt, igazi műhelymunka alakult ki, ahol a díszletmunkástól a karmesterig mindenki egyaránt fontosnak érezhette magát. Molnár László, a premier dirigense a színpadra is precízen figyelve a színház zenekarával apróbb zökkenőktől eltekintve roppant kifejezően, nagy stílusbiztonsággal szólaltatta meg a zenei szövetet. A második szereposztásból amely kedd este Gyüdi Sándor lendületes dirigálásával mutatkozott be - a Rosinaként ígéretes Kerék Juditot, az Almaviva szólamát rendkívül finom líraisággal éneklő Timothy Bentch-t, az egy-egy szép frázis erejéig hangjának természetes szépségével csodákra képes Szakály Pétert (Basilio), a Bertaként élvezettel bolondozó Merényi Nicolette-et és a szólamára koncentráló Altorjay Tamást (Bartolo) érdemes megemlíteni. Akik Almaviva gróf és Rosina kisasszony naiv-bájos történetére és a fülbemászó áriákra kíváncsiak, nem biztos, hogy érdemes ezzel az előadással felbosszantaniok magukat. Akik viszont nyitottak, lélekben fiatalok, szeretik a gegparádét, az abszurd színházat, a végletekig fokozott nonszenszt, és esetleg eddig unalmasnak találták, sőt egyenesen utálták az operákat, nem szabad kihagyniuk ezt az előadást. Biztos vagyok benne, a következő évtizedekben a hazai operajátszás útkeresésének egyik fontos állomásaként fogják emlegetni a plakátokon „Sevilla, se borbély" címmel hirdetett rendhagyó produkciót. Hollós! Zsolt • Cenzor Dixie & Jazz Napok Ma: Joe Murányi! O Munkatársunktól Az újszegedi Blues Kert Vendéglő májusi programjában a Cenzor Dixie & Jazz Napok foglalja el a központi helyet. A rendezvénysorozat nyitó koncertjét május 4-én, hétfőn (rossz idő esetén: kedden) tartják. Délután fél 7 órakor igazi sztárvendég játszik a Blues Kertben: Joe Murányi, az Amerikai Egyesült Államokban éló, magyar származású klarinétos, és a házigazda Storyville Jazz Band muzsikál. A Jazz Napok május 14-én (csütörtökön) folytatódnak: ekkor a Blaskó Dixieland Jazz Band (Hódmezővásárhely) ad koncertet. Május 20-án (szerdán) a budapesti Hot Jazz Band lép föl, Bényei Tamás vezetésével. Május 28-án (csütörtökön) az ugyancsak budapesti Dr. Walter and the Lawbreakers játszik, zenekarvezető: Bényei Tibor. Valamennyi előadás délután fél 7 órakor kezdődik. A rendezők arra kérik a vendégeket, a hangversenyek előtt, időben foglalják el helyüket, mert a koncerteket (a remélt tapsokkal és ráadásokkal együtt) este 10 órára be kell fejezni. Szegeden a Hargita együttes • Munkatársunktól A csíkszeradai Hargita székely népi együttes, a határon kívül élő magyarság egyik legnevesebb népi tánckara és hangszeres formációja e héten Szegeden vendégszerepel. A székely népművészek május 5-én, kedden 20 órai kezdettel az újszegedi Eko-Parkban (Fürj utca 92/b) díjtalan táncházat szerveznek erdélyi táncokból. Minden érdeklődőt szeretettel várnak ez alkalomra. A csíkszeredai Hargita székely népi együttes táncosai „Életem a tánc" című műsorukkal május 7-én 19 órakor a Kisszínházban lépnek fel - előzőleg, 15 órakor a Dugonics téren kóstolót tartanak az összeállításból. A két részből álló előadás során kalotaszegi, szatmári, magyarkirályfalvi, máramarosi és derzsi táncokat, valamint korondi menyasszonykontyolót adnak elő. A koreográfiákat Both József, Kozák Albert, Nagy Zoltán Józef (Púder), Ádám Gyula, Buciu Valeriu, Lőrinc Lajos és Péter László készttette. Kovácsházi István, Lőrincz Zoltán, Busa Tamás, Szonda Éva, Mezei Lajos és Vajda Júlia az előadásban (Fotó: Gyenes Kálmán)