Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-11 / 109. szám

HÉTFŐ, 1998.MÁJ.11. VÁLASZTÁSOK '98 7 Aki meghátrált Bizonyára mindenki morfondírozik egy sort magában a választások előtt. Az első kérdés, amit fel szokott tenni az ember magának: egyáltalán elmenjek-e? Aztán hosszas töprengés után a többség úgy dönt, hogy elmegy. Nehogy már kizárólag mások döntsenek az ő sorsáról is. Utána jöhet a következő: kire szavazzak? Az utolsó pillanatig lehet halogatni a választ. Hogy ezek a kérdések milyen súllyal nehezednek a választópolgárra, arra példa az az eset, amely tegnap a makkosházi iskolában történt. Idősebb úr lépett az épületbe, kezét kisgyerek szorongatta. Az illető félhangosan morfondírozott: „Szavazzak, ne szavazzak? Le vannak ezek sz...va, nem szavazok!" Azzal sarkon fordult. Es el V. F. S. r» éli Krónika, vasárU nap: a 21 százalékos választási részvételi arány jó tíz százalékkal elmarad a négy évvel ezelőttitől. Rossz előjel. Délután 3 óra: 39,28 százalékos a részvétel az országban, Csongrád megyében 35,92. Ennél alacsonyabb hányaddal csak három megye „dicsekedhet". Aggasztó. Érvényes lesz-e az első forduló? Este, 20 óra 15-kor már 51,53 százalékot mutat a képernyő. Érvényes a választás. Megkönnyebbülés. Fél 11 tájban pedig jönnek az újabb adatok: szűkebb pátriánkban, a csongrádi és a makói körzetben mégis érvénytelen a forduló. Kevesen szavaztak. Hiába, jó volt az idő. Vagy nemcsak erről volt szó? Sz. I. - biztonságot, jobb jövöt várnak • Öntudatos makkosháziak Tóthék és a váltás Makkosházán nem zavarta rendkívüli esemény a választás menetét, s a résztvevők számaránya is hasonlóan alakult, mint Szeged más pontjain - vagyis az országos átlag alatt maradt az érdeklődés. A választók jól felkészülten érkeztek voksolni, igaz, akadt példa arra is, hogy valaki a bejárati ajtóban gondolta meg magát, és mégsem szavazott. A Makkosházi Általános Iskolában több szavazókör is működik, hiszen Szeged talán legsűrűbben lakott része ez a városrész. A 220-as szavazókörben délután 3/4 1-kor az 1021 szavazásra jogosult polgár közül 273-an éltek a voksolás lehetőségével, ez a szavazók 26 százaléka volt, amely alatta marad az ez idő szerinti országos átlagnak, viszont megfelel a megyei részvételi aránynak. A bizottság elnöke, Lovász Ferencné elmondta, hogy a polgárok tisztában voltak azzal, hogyan kell szavazni. Sőt, amikor egy idős hölgynek el szerették volna magyarázni, hogyan kell azt a bizonyos két vonalat egymást keresztezve elhelyezni, a hölgy kissé felháborodva mondta, hogy tudja ő, kire akar szavazni... Ebben a szavazókörben reggel és nyolc óra között jöttek az átlagnál többen, de a többi időszakban is folyamatosan érkeztek a szavazók. Természetesen itt is emléklapot kaptak azok, akik először szavaztak: ottjártunkig egy lány és hét fiú vehette át az oklevelet és a repitollat. Lovász Ferencné a legutóbbi, a NATO-népszavazáson is tagja volt a bizottságnak, s ahogy visszaemlékezett, a részvételi hajlandóság akkor hasonló volt a mostanihoz. Voltak, akiknek szent dolog a választás. Eddig valamennyi voksoláson és referendumon jelen volt egy fiatal házaspár, Tóth János és felesége. Kisfiúk és kislányuk ugyan még egy ideig csak kívülről szemlélheti a nemzeti játékot, de egyöntetűen azt mondották, hogy tetszik nekik a választás, ha nagyok lesznek, ők is élnek a lehetőséggel. Ugyanígy vannak ezzel a szülők, akik szerint ha lehet választani, miért ne tennék. Tóth János azt is elmondta, hogy nem a kampányban látottak-hallottak győzték meg őket, hanem inkább az befolyásolta a döntésüket, hogy a négy évvel ezelőtti ígéretekből nem sok valósult meg. Elmondásukból kiderült, hogy azért is jöttek el, mert aki otthon marad, az arra szavaz, hogy ne változzon semmi sem. Itt az ideje váltani mondották, ugyanis most nem arra a pártra szavaztak, mint amelyre 1994-ben. A döntést egyébként ki-ki maga hozta meg önállóan, de időközben természetesen elmondták egymásnak a véleményüket. Áz is befolyásolta őket, hogy ha nekik nem is, de talán a gyerekeknek jobban alakul majd a sorsuk. Az iskola bejárata előtt a Szonda Ipsos egyik közvélemény-kutatója kérdezgette az embereket, hogy kire szavaztak egyéniben, illetve melyik párt listáját ikszelték be. A hölgy adatot nem közölt - ez neki tilos. Azt viszont elmondta, hogy az idősebb korosztály tagjait nehezebb rávenni arra, hogy elmondják döntését. Leggyakrabban az a válasz hangzik el, hogy ez titkos. A fiatalabbak aztán már könnyebben ráállnak, bár akadt olyan vicces iíjú, aki mást mondott a kérdezőbiztosnak, mint amit a szavazólapon választott. „Hogy legyünk így hitelesek?" - tette fel a szónoki kérdést a hölgy. A. L. A szegedi Tóth Jánosék családi kötelékben adták le voksukat. (Fotó: Nagy László) Alsóvároson, a Karolinában is szavaztunk, szavaztunk és szavaztunk... - jókedvűen. (Fotó: Nagy László) • „Csak béke és szeretet legyen..." • Szavazni csak érzéssel szabad! A szavazás: családi program A 86 esztendős Szabó Mátyásné élete során egyetlen szavazást sem hagyott ki. (Fotó: Nagy László) A Csongrád megyei 2. számú választókerület 41 l-es és 61 l-es szavazókörének Szegeden az Ortutay kollégium adott otthont. Tegnap délután, zárás előtt 2-3 órával folyamatosan érkeztek az állampolgárok. A személyi igazolványt legtöbben már az utcán előkészítették, azzal ne kelljen bajlódni. Az értesítő cédulát sokan nem találták meg, ám ez nem jelentett akadályt, hiszen az igazolvány alapján megkeresték a nevet a nyilvántartásban. Onnantól már csak egy formaság volt hátra, mielőtt bevonulhattak a függöny mögé, aláírni a szavazólapok átvételét. Ötvenes úr lépett hozzám az Ortutay kollégium előterében. Látván, hogy riportot készítek, úgy gondolta elmondja saját voksolásának mikéntjét. - Nekem szimpatikusak ezek a fideszes gyerekek, de a szocialistákkal sincs különösebb bajom - indított, majd kérte, mellőzem nevének leírását. - Annak örülnék, ha ez a két párt lépne koalícióra. Én megtettem a magamét: a szocialista jelöltre szavaztam, a listán pedig a Fideszre. Szabó Mátyásné a Bokor utcából sétált át szavazni: Minden egyes szavazáson részt vettem, mióta választhatok — mondta. - Már nem is emlékszem, mikor volt az első alkalom. Azt viszont tudom, hogy ikszeltem én Rákosiéknak, Kádáréknak is. Betöltöttem a 86. életévemet. Azt szeretném, ha béke lenne, szeretet az emberek szívében. A 61 l-es körben délután négy órakor a 870 polgár közül 510 adta le a szavazatát - tudtuk meg a bizottság elnökétől. Általános tapasztalat, az emberek felkészülten érkeznek a szavazásra, tudják, hogy két lapot kell kitölteniük. Legfeljebb az idősek közül érdeklődnek néhányan a részletkérdésekről. Az intézmény másik szavazókörében is hasonló eredményt mutatott a statisztika. Meghaladta az 53 százalékot a részvételi arány 16 órakor. Báló Izabella, a bizottság elnöke elmondta, hogy a reggeli órákban nagyobb volt a forgalom. Sokan családi sétával, programmal kapcsolták össze a szavazást. Az ágyhoz kötötteknek pedig a bizottság két tagja kivitte a mozgó urnát. Probléma, fennakadás egyik helyen sem volt. V. F. S. Folytatás vagy váltás? A nyári forróságot idéző vasárnap délutánján kihaltak a szegedi utcák. Ki a szoba hűvösében sziesztázik, ki a strandon égetteti pecsenyevörösre a bőrét, ki a kiskertben dolgozik, hogy utolérje magát a tavaszi munkákkal. De az iskolák környéke más. Arrafelé tegnap, a választás első fordulójának napján, folyamatosan szivárog a tömeg. Erről a sarokról autók fordulnak ki, abból az utcából is érkeznek. A Tabán utcai iskola kapujánál ismerősök üdvözlik egymást. - Nálunk már megvolt az 50% - mondják elégedetten a 725-ös szavazókörben, pedig még csak délután 3 óra van. A családok együtt jönnek, hozzák a gyerekeket is. Több mint 10 újoncnak adtak át emléklapot. Egyetlen gyermekét - az első szavazóvá ért lányt közrefogva lép a terembe a házaspár. Nem bizonytalankodnak. Tudják, mit akarnak. A szavazófülkében is egy pillanat alatt végeznek. - A családban, de az osztálytársakkal is megbeszéltük, kire szavazunk - magyarázza a határozottságot és a gyorsaságot P. A., a 18. életévét betöltött szegedi középiskolás. Aki ismeri jogait. Azt is tudja, hogy hozzájárulása nélkül sem a fotóját, sem a nevét nem közölhetjük. Személyesen nem ismerem a jelöltet, akit én a Parlamentbe juttatnék képviselőnek, de a jövőmre gondoltam, mikor rá szavaztam. Hogy miért jöttem el? - kérdez vissza értetlenkedve. - Mert meg akartam tudni, milyen érzés felnőtt módjára választani. - Nem értem, miért írják és mondják, hogy az embereket nem érdekli a politika! fűzi tovább a szót az anya, aki lánya kérésének engedve P-né K. A-ként mutatkozik be. - Bármerre jártam, mindenhol a választás volt a legfőbb beszédtéma. Minket a tapasztalat befolyásolt. Ennek alapján szavaztunk. - Hogy kire? Nem titok! kér szót az apa, P. B. is. - Ez a harmadik választás, mikor ugyanarra a pártra szavazok. Ezek már megszedték magukat. Ez egy csomó pénzünkbe került. Nincs értelme új pártokat hatalomra juttatni, mert ahányszor újakat ültetünk a húsosfazék mellé, annyiszor kell azokat jóllakatni. - Folytatni jobb, mint újra kezdeni - vágja el a beszélgetés fonalát az asszony. A vasárnapi ebéd után jöttek el szavazni. Most hazamennek - pihenni, a jól végzett munka tudatában. - Már vártam, hogy leválthassam a maiakat. Konkrét véleménnyel jöttem, a két és féléves kislányomat segítőtársnak hoztam - mosolyog Annára Káity László üzemgazdász, vállalkozó. - őszintén szólva változtattam az első és a második szavazásra kialakult véleményemen, mert elvárásaim és számításaim nem jöttek be. Most azt tartottam legfőbb szempontnak, hogy a gyerekeimnek könnyebb legyen az életük, meglegyen az anyagi biztonságuk. Nekem fontos, mi lesz a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel. Nekünk négy gyerekünk van... - Nem vagyok szegedi, én itt csak tanulok fékez le mellettem a divatos bicajon, menő szerelésben teperő srác, aki azt mondja, ó Csikesz• Ezen a hétvégén nem mentem haza, mert a barátnőm itt lakik, a szülinapját ünnepeljük. A választáshoz szükséges igazolást meg azért nem kértem, mert nem látom értelmét, hogy bohóckodjak a szavazólapokkal. Sem itt, sem otthon nem ismerem a jelölteket, a pártokat meg felesleges rossznak tartom. Ennyi! - zátja le mondandóját, majd továbbhajt. A többség, úgy tűnik, másképpen gondolja. Ki azért, mert folytatni, ki pedig azért mert váltani akar, elment választani. Ú. I. Az egyik legifjabb közreműködő, Anna, aki édesapjának, Káity Lászlónak segit - a szavazás sikerében. (Fotó: Nagy László)