Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09 / 108. szám

SZOMBAT, 1998. MÁJ. 9. STEFÁNIA-RIPORT 11 Hát kell ennél szebb város? - kérdik büszkén Gyár polgárai. (Fotó: Lázár Mihály) Rába-parti komfortmatek Gyűr lakásainak száma 49 452 darab A vízhálózatba bekötve: 49 452 lakás (100 Közcsatornába bekapcsolt: 42 093 lakás (85 Gázzal fűtött: 15 640 lakás (32 Távfűtéssel fűtött: 22 663 lakás (46 Központi melegvízzel ellátott: 19 854 lakás (40 Rendszeres szemétgyűjtéssel kiszolgált: 48 830 lakás (99 Lakáson felszerelt telefonok száma: 38 373 lakás (78 Az adatok az 1996-os állapotokat tükrözik. Az azóta történt beruházások ered­ményeként 1998 őszére minden győri lakás rácsatlakozhat a közcsatornákra. önkormányzata osztrák befek­tetőkkel, majd munkánk ered­ményeként az évtized elején már kínálhattuk azt a zöld mezőt, ahol ugyebár teret kaphat minden beruházás. 1994-ig mindössze 2 üzem te­lepült erre a területre, azóta még 12 követte. Adómentes gyárboldogság * 5 ezek ugyebár öntik a sok adóforintot a város kasszájába? - Tavalyi helyi adóbevéte­lünk 2,2 milliárd forint volt, ami megközelítőleg azonos Szegedével. Vagyis nem olyan elképesztő összeggel gyarapodik új cégei jóvoltából Győr. Egyelőre... Ugyanis azért ekkora csak a bevéte­lünk, mert a befektetők meg­nyerése érdekében jelentős adókedvezményeket szavaz­tunk meg számukra. Aki pél­dául legalább 1,5 milliárdot költött nálunk beruházásokra, az 5 évig mentesül az adófize­tés alól, aki ennél is sokkal többet szánt iparfejlesztésre, az akár 10 évig is elfelejtheti, mi is az a helyi adó. Elárulom, ilyen cég mindössze három van városunkban. Köztük pél­dául az Audi, amely Győrbe érkezése, vagyis 1993 óta fo­lyamatosan növeli termelését, s az előzetes tervek szerint 1999-ig 100 milliárd forintos nagyságrendű beruházást va­lósit meg. Természetesen egy­szer a kedvezményben része­sülő cégek is nagy adózóinkká válnak, s 2002-2003-tól már jelentős pénzekkel gyarapítják a város vagyonát. Addig is igyekszünk a városszépítéshez főszponzorként megnyerni nagyvállalatainkat. Nézzen csak körül Győr központjá­ban, ahol a közelmúltban föl­állított szobrok egy részén cégneveket fog találni. Egy kis táblácskával köszöntük meg, hogy milliókat adtak a belvárosi szoborpark megva­lósításához. S ha már a város­centrum ismét szóba került, elárulom: a 400 millió forin­tos beruházásnak mindössze 40 százalékát fizettük a városi kasszájából, 60 százalékkal a győri vállalkozások járultak hozzá az építkezéshez. És adományként is érkezett 85 millió forint. Volt olyan győri polgár, aki mondjuk csak ezer forintot tudott szánni városá­ra, de volt olyan cég is, ame­lyik 19 millió forinttal segítet­te a munkálatokat. * Egyelőre talán ennyi elég is lesz a számokból ­igyekeztem udvariasan ki­szédelegni az impozáns adatokat kínáló információ­zuhatag alól. - De vajon mit tesz Győr annak érde­kében, hogy ne csak ipar­városként kerüljön még irigyeltebb helyzetbe, ha­nem idegenforgalmi köz­pontként is belépjen a leg­nevesebbek sorába. Ugyan­is mostanság, mint halla­ni, inkább csak átrobog Győrön a tengernyi turis­ta. - Valóban van mit javíta­nunk ezen a területen, ugyanis a győri vendégéjszakák száma tavaly mindössze 163 ezer volt, ami igencsak kevés. De sajnos (gy is kint a telt ház tábla minden szállodánkon, vendégfogadónkon. Látva a keresletet, nyflnak is tucat­szám az éttermek, kisvendég­lők városunkban, de még mindig van igény újabbakra. Reményeink szerint találunk nagybefektetőket komolyabb szállodai beruházások elindí­táshoz, mfg kisvállalkozóin­kat, a vendéglátásra szakoso­dé társaságokat úgy segítjük, hogy 1992 óta Győr belváro­sában egy fillérrel sem emel­tük az üzlethelyiségek bérleti diját. Vendégcsalogatóra vi­szont költünk: 50 millió forin­tot áldozunk egy olyan tájé­koztató táblarendszer kiépí­tésre, amelyekből megtudhat­ja a város körzetébe érkezó idegen, milyen lehetőségeket is kínál számára Győr. Aján­latunk ugyanis van bőven. A Hallgassanak csak be­le a Széchenyi téri platá­nok alatt üldögélök be­szélgetésébe! Szeged so­kat tapasztalt polgárai, miközben ötpercenként felsóhajtanak: szép ez a város, jaj, de szép... - ki nem fogynak a pana­szokból. Hol a közbizton­ságot szapulják, hol a városfejlesztés ütemét ki­fogásolják, vagy éppen­séggel arról faggatják egymást, miért nem épül már végre egy termelő üzem is Szeged valame­lyik határába. Bezzeg máshol ügyesebben csi­nálják - összegződik a sok kritika, egy-két le­mondó legyintés kíséreté­ben. Nos, lapunk most arra vál­lalkozik, hogy több héten át tartó sorozatában Magyaror­szág gyakran fölemlegetett nagyvárosainak életével is­merteti meg olvasóit. Elláto­gatunk a nagyon irigyelt Du­nántúl látványosan fejlődő te­lepüléseire éppúgy, mint Észak-Magyarországra, vagy a nagyon hátrányos helyzetű­nek vélt Nyírségbe is. Azt ku­tatván: más megyeszékhelye­ken miként birkózták le válsá­gaikat, hogyan csalogatják a tőkét, milyen sikerrel üzemel­tetik városukat. Első ripor­tunkkal Győrbe invitáljuk ol­vasóinkat. Mit gondolnak, hol virág­zik a muskátli Győr városá­ban? Mielőtt bárki is a kertes házak ablakpárkányaira sza­vazna, elárulom: az út menti kandeláberek vascsövén. Tud­ják, azokra az ezüstösen unal­mas vasoszlopokra gondolok, amelyek tetejéről szórja a fényt a lámpa, s aminek tör­zse, lám, remekül hasznosít­ható városszépítő díszletként is. Legalábbis a Kisalföld fő­városában, ahol a legforgal­masabb utak ezen a héten muskátlidíszbe öltöztek. Ezer­egyszáz cserép virág került a kandeláberekre szerelt virág­tartókba, s hamarosan még 1050 balkonládát, tíz virág­oszlopot- és ládát is kihelyez a már tavaly is legvirágosabb magyar városnak minősített település kommunális szol­gáltató kft.-je, s 1550 négy­zetméter új virágágy is színe­síti hazánk egyik legnagyobb iparvárosát. S bár már ezek az adatok is bőven elégségesnek bizonyulhatnak a szájtátós ál­mélkodáshoz, a győri város­házán öt perc is elegendő ah­hoz, hogy megfeledkezzen az idegen virágról, meg lámpa­oszlopról. Ugyanis Balogh József, a város polgármestere ennyi idő alatt kínál oly sok, alföldi polgár számra meg­döbbentő információt, hogy nem könnyű eldönteni: az irigykedésre, vagy a csodál­kozó hitetlenkedésre szánjon több időt a messziről jött ven­dég. Tavaly költöttek 50 milliárdot - Győr 130 ezer lakosú te­lepülés, területe 175 négyzet­kilométer, költségvetése 13,5 milliárd forint, s tavaly 50 milliárd forintot ruháztak be városunkban a legkülönbö­zőbb cégek. E tőkebefekteté­sek háromnegyed része ipari beruházás, s a befektetők kö­zött éppúgy megtalálhatók a nagy világcégek, mint Győr sok éve működő vállalkozásai - kaptam a legfontosabb ada­tokat Balogh Józseftől. S az információhalmaz első felvo­nása után csak fél pillanatnyi szünet következett, hogy mi­hamarabb megtudhassam: Győrben ugyan 6 százalékos­nak mondott a munkanélküli­ség, de ez év végéig minden különösebb nehézség nélkül Győri Nyár rendezvénysoro­zatára például 50-60 ezer em­bert várunk - mondta Balogh József polgármester. Akivel beszélgetésünk során termé­szetesen szót ejtettünk a sportról is. - Győr városa tavaly 250 milliót áldozott e célra. A ver­senysportok közül például ké­zilabda csapataink több, mint 30 millió forintot kaptak az önkormányzattól, s csupán a labdarúgás mondhatja el ma­gáról, hogy egy fillér városi támogatásban sem részesül. Városvezetésünk úgy véli, a focinak Győrben el kell tarta­nia önmagát. Az persze már más kérdés, hogy adórendsze­rünket úgy alakítottuk, hogy közcélokra visszaigényelhes­senek pénzeket a befizetők. Ennek köszönhetően a Rába Rt. például tavaly 33 milliót kapott vissza, de ezt a stadion felújítására, karbantartására kellett költenie. Az idén ez az összeg újabb 20 millióval kie­gészülhet. Amennyiben pedig Magyarország Ausztriával közösen elnyeri a 2004-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezésének jogát, vállaljuk a többmilliárdos stadionfej­lesztési programot is. Városi összefogással persze. Kalmárváros realizmusa * Ezek szerint áldozatkész emberek lakják Győrt... - Valóban nagyon szere­tik az itteniek városukat. S ez egyre jobban megmutat­kozik az önzetlen támogatá­sokban is. De ha már szóba hozta ez a témát, hadd árul­jak el valamit: számomra Szeged kedves hely, s vala­mennyire ismerem is az ott élőket. Jómagam nagyon irigylem azt a szárnyalást, amit önöknél tapasztalható. A nagy ívű terveket, s a sok ragyogó elme álmodozásait. Tudja, Győr sokkal józanabb település, igazi kalmárváros, ahol az emberek realistábban gondolkodnak. Hogy aztán melyik szellemiség jár na­gyobb sikerrel, majd kiderül pár év múlva - köszönt el a polgármester, ajánlva: meg ne feledkezzek egy kiadós győri sétáról. De hogyan is tehettem volna ilyet, amikor már a győri városháza tornyából (mert hogy kaptunk enged­élyt egy sokemeletes lépcső­tornára is...) már jól látszott: műemlékekkel teli, gondo­zott óváros csalogatja a Ki­salföld központjában az ide­geneket. Ami - mint később kiderült - a nemrégiben áta­dott díszburkolaton sétálva még szebb, mint madarak magas távlatából. Győr cent­rumában egyébként most kétféle épület található: ame­lyiket már fel-újítottak, s amelyiken éppen most dol­goznak a mesterek. A ten­gernyi bolt s vendéglő kö­zött forgolódva pedig az döbbenti meg igazán a Sze­gedről érkezőt, hogy az oszt­rák határ közelsége miatt drágának mondott városban egy fillérrel sem magasab­bak az árak, mint Szegeden. S hogy mit szólnak látvá­nyos fejlődésükhöz a győri­ek? A megszólított polgárok mindegyike azt állította, de­hogy is költözne innen más vidékre. Hát kell ennél szebb város? - mutatott körbe kis­mama éppúgy, mint cukrász­da vezetője, s a tavasz langymelegét utcai padon él­vező nyugdíjas bácsi. Majd megtudván, hogy a Tisza partjáról jöttünk, udvariasan megdicsérték Szegedet. Csak sajnos egyetlen olyan polgárt sem sikerült megszólítanunk, aki már járt is nálunk... Bátyi Zoltán • Nagyvárosi kalandozások (1.) Győrben lakik a gazdagság tudnának 2 és fél - 3 ezer em­ber számára munkát adni. - Mifelénk csak az nem jut munkahelyhez, aki mondjuk idősnek érzi magát az átkép­zéshez, egészségi állapota mi­att nem tanácsos elhelyezked­nie, vagy éppenséggel nem szeret dolgozni. Az ügyes vasipari munkást, a képzett közgazdászt, netán a több nyelven is beszélő marketing­szakembert tárt karokkal vár­ják üzemeink. De képtelenség is fölsorolni az összes munka­erőigényt, ugyanis már most, tavasszal is jól látszik, hogy a beruházási kedv nem lankadt az idén sem, továbbra is tíz­milliárdos tételekben özönlik a Rába partjára a tőke - tud­tam meg a polgármestertől. • Most már csak azt árul­ja el, mit tud kezdeni Győr ezzel a hatalmas gazdag­sággal? - Félreértés ne essék, maga a város semmivel sem tehető­sebb, mint mondjuk Szeged. Ez ugyebár kiderül a költség­vetés 13,5 milliárdjából. Az viszont tény, hogy a rendelke­zésre áltó forintokat igyek­szünk a lehető legtakaréko­sabban elkölteni. Az ered­mény pedig: tavaly 450 millió forintos költséggel épült ki Győr belvárosának díszburko­lata, 750 millió forintot köl­töttünk útépítésekre, s az el­múlt években sikerült annyi kommunális beruházást befe­jezni, hogy idén ősszel már kimondhatjuk: majdnem összkomfortos lett városunk. Akkora ugyanis 100 százalé­kos lesz a csatornázottság, minden lakásba beköthető a gáz, a telefon. Csupán közút­jaink felújítására kell még na­gyobb összegeket szánni a jö­vőben, de ezt meg is tesszük, hiszen pontosan tudjuk: a kor­szerű infrastruktúra csalogatja a befektetőket. • Ide még újabb beruhá­zók? Nem túl nagy Győr étvágya? - Dehogy nagy. Ipari par­kunkban még van szabad te­rület. • Ja, mert hogy ipari park is van... - Természetesen. Még a nyolcvanas évek végén kezd­tünk ebbe a beruházásba, ugyanis nem volt nehéz belát­ni: az igényes nyugati tőké­nek esze ágában sincs lepusz­tult gyárnegyedekbe költözni. Ekkor fogott össze a város Hangulatos cukrászdák és kisvendéglők költöztek a műemlék épületekbe

Next

/
Thumbnails
Contents