Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-04 / 80. szám

SZOMBAT, 1998. ÁPR. 4. IRODALOM 11 Marno János Márvány körút 2 szükséglakás Foltja terjed a húszéves ballon felöltőn, lötyögsze benne, kerülni a botrányt, lévén a rosszullét maga nem ismer határokat: nem ismered ki magad a jelenetben, a váladékon túl semmi, semmilyen eredményt nem tudsz felmutatni - ki emlékszik előzményekre, indítékra bármire; sírna izmaid, azok mintha igen; laktál is errefelé pár hónapig, épülőben, rokon ellenérzésekkel a nővérek s műtárgyaik iránt... (A forgalom egy munkagödör miatt áll.) 3 egy csapda Egy csók és a többi. Merre sodor a túl nagy választék, erre találtad álmodban a választ. Húsz éve már a nővéred halott, csaknem utánaaludtál akkor, semmi bökkenő. Simán ment magától minden az élet után, dührohamaid egyre alábbhagytak, de hogy minek ültél fel mégis a döntő pillanatban, ez kérdés maradt. Kicsi az esélye, hogy azóta folyvást ugyanazt ismételed... Egy hasonlatnak avagy nincs, mert válik éppen, vagy megvan a fedezete. 4 a gólem Disztrófiás gyerekbe botiasz, hol, esküdnél rá nyomban, egy lemezbolt előtt, s mintha agyagból égették volna ki, hamuvörös, háta, szemhéja kong, mint a cserép, ő itt A DISZKOSZVETŐ, ő az. Rémeket hallottál róla másodmagadtól, hogy támad fel a földből mintegy egy sírüreg, lábad, megmakacsolja magát és többé nem fogad be semmit. A dalban, álmodban, egyszerre süt ki minden nap, árnyéknak semmi helye, tűvé hegyezi füledet a sötét. 5

« • 15-/5 A KIFEJEZÉS ENYHE; mármint a sötét mint szó, mert az is, s mert enyhülést hoz a szólás ellenében: írsz, hallgatózol. Is-is. A csókra nincs szavad, annak még mindegyre ballonod issza a levél, lefut az idő, szövete nem szárad, még sincs rá mód, hogy kiszakadj a táplálékláncból. Jövet inkább öröm, mint bánat a (cél) szakasznyi csend, jólesik belelassltani, hogy egyszeriben volt-nincs, romjaiban ásít a MÁRVÁNYMENYASSZONY. Felfalták. Jól tették. Építhetnek rá. 6 a tulaj Célcsend, egész tartományt ölel, szentté avatva visszamenőleg egyként a botrányt s a benne fuldoklót; a tulaj, máshonnét régről ismerős, sántított, mögötte tajtékzó víz, vörös homokpad és épp el húzóban a cigány vonósok... Tehát anyagilag állsz a legszarabbul. Te is, mondta. Cigizel? Rövides üveget vett elő, mondván, hogy igyunk a szellemtestünkre, az ablakból a medencére láttam, fedett, költészet napjára ott fogok lebegni, vagy itt rekedek, a fólia-mennyezeten. 7 kéz - törlés Mint egyszerű masszőr dolgozta fel magát idáig, közönségesen kezdte, ahogyan mások végezni szokták rendszerint, egy óra ezer, fél óra hatszáz, a keze azóta is ugyanúgy szárnyal, nem remeg, fogjam meg, és most őszintén, érzek-e a kezemben a sajátomén kívül bármit, kész akár az össz tartozásomat törölni, ha igen. Érzek, de nem mondom ki, érzéseink kölcsönösen hagyják cserben egymást, én csak kicsinálódnék az eszmecserétől (neki talonban még ott a kicsi nővér). Tandori Dezső Regényzanza - Nemesített, házilag válogatott kávékeverék Ottliknak és Mándynak Tandori Dezső rajza Mottó I. Egyszer egy Ask Tom nevű ló helyett... Nem t'om, de iszonyú lehetett. ...a Kadastrof nevűt játszottam, s mindent elvesztettem. Ennyit tudok. Mottó II. Bennem mindig sokkal kevesebbről lett volna szó, mint amivel másokkal szó lett volna. A sínek köze: az abszolút játék. Égalj szerint, évszak szerint a tágulás, a szűkülés. A világ ma csak égaljak szerint akar lenni, ezt nem akarja észrevenni. Égaljak szerint vagyok: nem akarok lenni a világnak. De ezzel minden megvan. Ma azzal van meg minden, hogy nem akarok lenni. Valahogy én nem akarok lenni, mondaná Mándy. JAJBAGGYÁL HÉKÉN. Egy élő sírfelirat. Palásthy Marcell újságíró a század első harmadából, egy elvesztett géniusz: mégsem veszett el annyira. Soha nem játszhatott ,jó tippeket". Annál ő sokkal szegényebb volt. Az esélyes lovakról tudott tippjein sokan sokat kerestek. De neki csak a nyolcszoros pénzt, a tízszeres pénzt hozó lovak lehettek „érdemesek". Művész. Kiváló! Amikor meghalt, hogy meghal, arról lehetett tudni, írja Kellér Andor, hogy a Pesti Turf, vagy mi, legújabb száma felvágatlan hevert ágya mellett. Már nem akart felvágni. Gyűjtöttek a temetésére. A fő gyűjtő a pénzt a lovon eljátszotta. Volna. De mikor feltette - volna! - a pénzt, egy gondos kéz megfogta a karját, írja Kellér: „Kolléga, a halott becsületes emléke érdekében kérem, ne játsszon favoritot!!" • Péntek 13-a. London. Két font hiányzik a megálmodott pénzből. Intézzük el. Favorit, vesztek. Favorit, vesztek. Merészség: a favorit nyert, vesztek. Ez még ötször. Kotrom elő maradék pénzem. Rohanok a pulthoz. Egy ló: 9 az l-hez, neve Raased. Én értem. Rászed. A nyerő lesz. A nyerő. A rászedésnek nincs végeClair Mind. Tiszta Elme, vagy mi. Ráteszem, amitől nullára jönnék aznap, holnap majd meglátjuk. Clair Mind: az utolsó pillanatban a rajttól visszavonva. Megyek haza, a kis csatorna igen olajos vizén igen tiszta felhők képe ring. Összkép. • Másnap Valentin napja, tényleg nem utolsó nap, nekem utolsó napom. Ask Tom helyett Kadastrofot játszom. Kadastrof 10 az l-hez, mi több, 1993ban első leégetős lovam volt, addig azt hittem, minden tejszínhab, de áporodott is kicsit. Kadastrof. Tudtam, nem. Nem. Gooney-Booney. Tudtam, nem. És nem. Még három mellédobás. Teljes magány. „Ez az írás Teljesen Magányosak Nem Teljesen Magányos Óráira, avagy Nem Teljesen Magányosak Teljesen Magányos Óráira Való." A lovon: ugyanaz, mint írni. Már tök gőz, London belvárosában, egy kosz irodán. Leszámolom a pénzem: borra, metrójegyre, újságra. A többit felteszem. Lesz. Mi lett? Tél van. Galopp ilyenkor: csak műanyag homokon. Nézni is sivárság. Nem nézem. Csak hogy már sok favorit nyert, akár tegnap, mikor Raased következett el. Ki a nem-favorit? Without Friends. Barátok Nélkül. Ő az. TÍZ AZ EGYHEZ. Mindent fel rá. Még csak becsülettel le sem közvetítik. A fontosabb akadályfutamot, a kutyaversenyt közvetítik. A misztikus élmény: a képernyő felső sarkában látni AZÉRT, ahogy a homokon JÖNNEK. Valaki vezet bent a korlátnál. Ketten hajráznak kint, az én oldalamon. Egyikük fejhosszal nyer. Fekete figurák. Fekete helyzet. 8-as volt a lovam. Kimegyek inni. Üres London, szombat, 15 óra 30 perc. Visszamegyek. Semmi. 8-as volt a lovam? Nem is tudom. W-vel kezdődött a neve. A képernyőn az eredmény jön: 8 W... Akkor sincsenek barátaim, érzem azon az órán. Vannak. De mikor hány óra van? Megmenekültem, Mándy megmenekültem, Ottlik, és kösz. Nincs benne köszönet. Nagy szeretettel köszöntjük Tandori Dezsőt, aki oly hosszú futamok után most Kossuth-díjat kapott. A Szerkasztőség Bakos András Homokszínű lolyé Szikár leírásokat, közhelyekkel teli, tehát valódi párbeszédeket és váratlan fordulatokkal teli történeteket olvashatunk Gion Nándor legújabb regényében. Azt gondoltam, miután elolvastam, hogy egy regény, melyben az elbeszélő maga is hőse a történemek, tényleg próbára teszi az olvasót, amikor az elbeszélő erkölcstelen cselekedeteiről és különös jótetteiről olvas. Nap közben, amikor az olvasónak eszébe jut a történet, talán arra is gondol, mit tenne az elbeszélő helyében; ilyen tettekkel a tarsolyában. De inkább csak a tetteken gondolkodik; házasságtörés, egy bűnöző rejtegetése; aztán egy zsidó fiatalember megmentése a deportálástól. Amikor pedig az olvasó visszatér a könyvhöz, folytatja az olvasást, úgy érzi, mintha nap közben, gondolkodás közben több kilométeres utat tett volna meg, gyalog. Gion regényének elbeszélője, a Rojtos Gallai nevű idősödő, lusta ember örül, hogy miután falujába bevonulnak a magyar csapatok, és elűzik a csetnikeket, az új hatóság fölfogadja mezőőrnek, és nem kell dolgoznia. Szelíd hátaslovon járja a tanyák vidékét, és elcsábítja az egyik fiatal gazda feleségét, aki terhes lesz. Viszont a történet végén, miután a partizánok elfoglalták a falut, és a teherbe esett asszony férje részegen megállítja a volt mezőőr kocsiját, és gúnyolódni kezd, Rojtos Gallai felesége leugrik a bakról, a férje mellől, és orrba vágja a csúfolódót., Jfézi ment utána, és még egyszer ütött. A sörösüveg a földre esett és összetört. Rézi lehajolt, megragadta a törött üveg nyakát, és a hegyes üvegszilánkokat meresztette Imris Tamás arcának. Ekkor már szerencsére odaugrott Katona András és Sági János, és lefogták a feleségemet. Két oldalról szorították a kaijait, nem bírt mozdulni. Sági János megpróbálta csillapítani. - Ne bomolj, asszony! Majdnem megnyomorítottad ezt a szegény embert." Ez a jelenet: nagyon szép. A kritikusok a Gion-próza titkairól, ízéről, maradandó értékeiről beszélnek, és arról, hogy Gionnak sikerült az, ami sokaknak nem: húsz év után megírta a Latroknak is játszott című regényfolyam befejező darabját, és a befejezés jól sikerült. A folyam szót én mégsem használnám e könyvről beszélve. Ez a regény - és talán a többi jó regény is - inkább hasonlít egy keskenyebb, homokszínű folyóhoz, melynek partján mindig szívesen időzünk. (Gion Nándor: Ez a nap a miénk. Osiris Kiadó, 1997)