Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-29 / 100. szám

4 KRÓNIKA SZERDA, 1998. ÁPR. 29. Művese: ítélkezhet-e az orvos? Az üllési Balogh Istvánná szokatlan évfordulója. Ótszázadik „randevú" a géppel. (Fotó: Miskolczi Róbert) miről írt a DM? • 75 éve Tilos a ponyvairodalom terjesztése A belügyminiszter ren­deletet bocsátott ki a ponyvairodalmi termékek terjesztésének megakadá­lyozására. A miniszter szi­gorú kötelességévé tette a rendőrhatóságoknak, hogy a sajtótermékek utcai ter­jesztését az eddiginél fo­kozottabb ellenőrzés alá • 50 éve vegyék, s az engedély nél­kül terjesztők ellen a kihá­gási eljárást haladéktala­nul indítsák meg. Enged­élyt csak oly sajtótermékre adjon ki, amelyek terjesz­tését vallási, erkölcsi, mű­velődési és nemzeti szem­pontból fontos ok tesz kí­vánatossá. (1923) Május egy a dolgozák nagy seregszemléje A szegedi dolgozók a napokat számlálva vátják a munka ünnepét, lázas előkészületek a gyárak­ban, munkahelyeken és irodákban. Az Angol-Ma­gyar Jutafonóban, a Win­ter kefegyárban, a Lemez­gyárban, az egyetemen minden előkészületet megtettek a munka ünne­pének méltó megünneplé­sére. A gyárak dolgozói résztvesznek a szombati nagygyűlésen ahová zárt sorokban vonulnak fel. Utána Újszegeden sátor váija a munkásokat, ahol az üzemek megvendégelik dolgozóikat. (1948) • 25 éve Textilipari rekonstrukcié A textilipar termelésé­nek növekedési üteme év­ről évre mérséklődik ha­zánkban, sőt 1968-tól a stagnálás, a visszafejlődés jelei mutatkoznak. A ha­zai textilipar termelésének szerkezete több évtizeden keresztül rendkívül me­revnek bizonyult. Még a felszabadulást követő esz­tendőkben is uralkodó pa­mutipar további térhódítá­sa jellemezte. S ez a fo­lyamat hazánkban akkor sem szakadt meg amikor a szintetikus szálak tömeges felhasználása már meg­kezdődött. (1973) Nóvák István kitüntetése AZ IFJÚSÁGI IRODÁ­BAN (Dózsa Gy. u. 5.) 13-tól Alba óra, 16.30 és 17.30 kö­zött mobilitás (speciális kül­földi csereprogramok), 17 órától Amiga klub. A TECHNIKA HÁZÁ­BAN 15.30 és 18 óra között energiatakarékossági tanácsa­dás. AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 16.30-tól ingyenes jogi ta­nácsadást tart dr. Eperjesi Ág­nes. A SOMOGYI-KÖNYV­TÁRBAN 17 órától A XVII-XVIII. század magyar­országi zenéje (közreműködik a Massaino Consort), a hang­verseny tartalmához kapcso­lódó kiállítást is rendeznek. DIA-DIAPORÁM A SHOW 18 órától a Bartók Bé­la Művelődési Központban: a diapályázat díjkiosztása, a dí­jazottak gálaműsora, diaporá­mavetítés-díjkiosztás. PÁLÚR JÁNOS (Buda­pest), az 1997-es Párizsi Nemzetközi Orgonaverseny győztese ad koncertet 19 órá­tól a rókusi templomban. Közreműködik: a Kardos Pál női kar, vezényel: Ordasi Pé­ter. A SZOTE-KLUBBAN 19 órától videomozi - Quentin Tarantino: Ponyvaregény; 22-től nosztalgiabuli Poór Zsolttal. A JATE-KLUBBAN 21 órától Black Out-koncert. A REGŐS BENDEGÚZ­BAN 22 órától JATE-buli. Dj: Tangó. HOLNAP INGYENES JOGI TA­NÁCSADÁST tart dr. Csep­regi Tamás ügyvéd a lakosság részére 14-től 16 óráig a Men­tái Családsegítő Irodában (Eszperantó u. 1.). MAGYAR FILMEK KLUBJA: a JGYMK nyugdí­jasklubjában (Kossuth L. sgt. 53.) az Elveszett paradicsom című filmet vetítik délután 3 órától. NEPÁL - ORSZÁG A VI­LÁG TETEJÉN címmel dr. Somogyi Károlyné diavetíté­ses előadása délután 4 órakor a Bálint Sándor Művelődési Házban. KAPCSOLATOK a har­mónia tükrében - Szabó Má­ria gyógyító-tanító ingyenes előadása 16 órától a Tábor u. 7/B alatt. TRANSZCENDENTÁLIS MEDITÁCIÓ, mely csökken­ti a stresszek felhalmozódását és megnöveli a betegségekkel szembeni ellenállást - Csá­nyiné Zsóka ingyenes előadá­sa 18.30-tól a Béke utca 1. el­ső emeletén. KOZMO ARKÁNUM­KLUB 19 órától a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban: az önismeretről és em­berismeretről tart előadást Bé­nánk Ádám asztrológus. RÉGI ZONGORISTÁK KLUBJA a Hungária Szállo­dában 19 órától. Szeretettel váiják vendégeiket a klub tag­jai: Arany János, dr. Dobler László, dr. Lévay Endre, dr. Mózes János, dr. Polgár Gyu­la. Várnai Szilárd, dr. Veres László. AZ ALKOTÓHÁZ­BAN (Árboc u. 1-3.): ma, 15 órától hímzés, 15.30­tól fazekas szakkör felnőt­teknek, 16-tól kosárfonás; holnap, 15.30-tól fazekas szakkör felnőtteknek, ló­tól mézesbáb. 0 Kevesebb pénzből gaz­dálkodhatnak idén a mű­vese-állomások. Az 1998. január 30-i kor­mányrendelet ugyanis a betegek számának emel­kedése, valamint az inflá­ció ellenére sem szava­zott meg nagyobb össze­get a vesebetegek keze­lésére. így a dialíziscent­rumok tulajdonosai vá­laszthatnak: vagy keve­sebb beteget látnak el magasabb szinten, vagy többnek adják meg a mi­nimális ellátást. ítélkez­hetnek-e az orvosok pusztán gazdaságossági szempontok alapján? Ez itt a kérdés. Sajátos helyzetben vannak a betegek között azok, akik heti három alkalommal négy­öt órára befekszenek a legkö­zelebbi művese-állomásra, hogy ott ennyi idő alatt diali­zálják: mesterségesen átmos­sák, méregtelenttsék a vérüket gépek, vagyis művesék segít­ségével. Ézek az emberek a heti rendszeres kezelések mi­att állandó munkát nem vál­lalhatnak, zömmel rokkant­nyugdíjasok. A betegek ne­gyede vállalkozhat arra, hogy sorban álljon új veséért. A többieknek így kell elfogadni­uk az életet. A vesebetegeknek egyesü­letük, sőt kéthavonta megje­lenő lapjuk van. Vesevilág Bohumil Hrabal tizen­három évvel ezelőtt ugyanazon a helyen ült szemközt akkori egye­temi hallgató tisztelőivel a JATE Móra Ferenc Kol­légiumban, ahol könyv­bemutató találkozóján a napokban monográfia­írója, Mónika Zgustová is. A cseh irodalmár-mű­fordítónó tollából, Var­ga György fordításában nemrég jelent meg Bo­humil Hrabal irodalmi életrajza, Fanyar gyü­mölcsök édenkertjében" címmel az Európa ki­adónál. Mónika Zgustová akkor látogatott el először Bohumil Hrabalhoz, amikor első spa­nyol nyelvű Hrabal-fordítá­sán dolgozott, s életrajzírási szándéka még nem volt. „Megérkeztem vidéki házá­hoz, meséli első találkozá­sukról a műfordítónő, s a ke­rítésen át egy öregurat lát­tam üldögélni; köszöntem. Valami morgásféle volt a válasz, mire én kedvemet vesztve megkérdeztem, hogy címmel. Ebben a kiadvány­ban adta közzé a Magyar Nephrológiai Társaság szá­mokkal, grafikonokkal alátá­masztott szakmai tiltakozását a társadalombiztosítás újabb lépése ellen. A központi tá­mogatások drasztikus lefara­gása - mint írják - éppen ak­kor következett be, amikor európai színvonalú művese­állomások hálózata.alakult ki Magyarországon. Égy művesekezelés eddig 16 ezer forintba került, ame­lyet a társadalombiztosítás fi­nanszírozott (az összeg nem tartalmazta a gépek amortizá­ciós költségeit). Az 1997-es keret erre a célra 6,8 milliárd forint volt, míg az 1998-as mindössze 7,2 milliárd (a szakemberek szerint legalább 9 milliárd forintra lenne szükség). Mivel az egy keze­lésre szánt pénzösszeg 1996 óta nem emelkedett, a bete­gek száma viszont évente 10 százalékkal nőtt, így mintegy 1200 forinttal kevesebb pénzzel lehet idén - kezelé­senként - számolni. A hely­zetet tovább bonyolítja, hogy a hazai művese-állomások többsége magánkézbe került. Ez azt jelenti, hogy a vállal­kozások az eszközöket saját erőből vásárolják és cserélik, szemben az állami kórházak­kal. S mivel a tb-finansztro­zás összege - az eddigi 16 ezer forint - két éve nem vál­tozott, a tulajdonosok már itt lakik-e Bohumil Hrabal, pedig tudtam, hogy ő az. Itt nem lakik semmiféle Hrabal, jött a válasz. Ez kár, felel­tem, s már indultam is, ami­kor utánam szólt. Már úgyis elrontotta a napomat, mond­ta, jöjjön be egy vodkára. Én pedig bementem, s míg egy­re növekvő számú vodkát it­tunk, ő mesélni kezdett, ahogyan mindig, amikor ba­rátok között volt. Végül azt mondta, hogy már nemcsak a mai, de a következő napját is elrontottam, s ezért men­jünk be Prágába. Elvitt törzshelyére, az Arany Tig­rishez címzett kocsmába. Ételt, italt hozatott, s engem csak itatott, csak itatott, s közben elment a kedve a tár­salgástól. Minden megjegy­zésemre legyintett egyet, majd kortyolt és egyre tragi­kusabb képet vágott. Csak a negyedik sörnél lett vidá­mabb, de akkor aztán min­tűlvannak tartalékaik maxi­mális kihasználásán is. - A privatizációkor, 1993­ban végre eljutottunk arra a szintre - mondja dr. Kiss Éva. a SZOTE Dialízis Köz­pontjának orvos-igazgatója -, hogy az elhasználódott műve­segépeket lecserélte az új tu­lajdonos, s egyszerhasznála­tos eszközöket kaptunk. Pél­dául 1976-93 között ugyan­azon a betegen egy szűrőt há­rom-négy alkalommal' is használtunk. Most ott tartunk - amennyiben nem változik a finanszírozás rendje -, hogy alacsonyabb színvonalra esik vissza az ellátás, leromlik az infrastruktúra. A szünetmen­tes áramforrásunk központi egysége például tönkrement, de nem tudja pótolni a cég. A SZOTE dialízisközpont­ját jelenleg a svéd Gambro Kft. működteti, ő fizet az egyetemnek bérleti díjat a he­lyiségekért, ad fizetést az al­kalmazottaknak, s vásárolja meg a berendezéseket, eszkö­zöket. ő áll szerződésben a társadalombiztosítóval. A beszélgetés közben be­megyünk abba a nagyobb te­rembe, ahol egyszerre 16 ágyon napi három turnusban fogadják a betegeket. (Csong­rád megyében különben Vá­sárhelynek 8, Szentesnek 4 kezelőágya van, s fogad bete­geket a Gyermekklinika és a Fertőző osztály is 4-4 ágyon). A SZOTE dialízisközpontja den szellemét és műveltsé­gét beleadta a mesélésbe. Az első találkozás után többször is meglátogattam, de soha nem tudhattam, milyen ked­vében találom: elküld-e vagy lelkendezik. A könyvet is ilyen találkozások köz­epette írtam meg róla." Mónika Zgustová poszt­modern biográfiának tekinti Hrabalról írott könyvét: igyekezett, vallja, olvasmá­nyosan megfogalmazni ezt az élettörténetet s benne megtalálni az Író művészi vi­lágát megihlető családtagok és barátok helyét. Többek között a Pepin bácsiét (Hra­bal nagybátyja, pontosabban mostohaapja, Francin testvé­re), aki Mónika Zgustová szerint nemcsak inspiráló múzsája, hanem alteregója volt Hrabalnak. Az írót ifjú­kora óta bámulatba ejtették a különös emberek, s ez a bá­mulat sugárzik „A városka, 88 vesebeteget lát el a dél­magyarországi régióból. - Az új rendelet a speciá­lis, de költségesebb kezelési formákat is korlátozza - foly­tatja dr. Kiss Éva. - Azoknak a betegeknek sem adhatunk meg mindent, akik a szövőd­ményeik miatt erre rászorul­nának. A betegek némán feksze­nek, hozzáláncolva egy gép­hez, a „műveséjükhöz". Mi­közben mozoghatnak, olvas­hatnak, ehetnek is, ha akar­nak. Állítólag nem beszélnek egymásnak a betegségükről. Állapotnak fogják föl. - Az idejárok betegségük miatt létbizonytalanságban él­nek - így a szakember -, ne­kik nem mondhatjuk nap mint nap. mit fizet és mit nem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Az is eszembe jutott, ilyen helyzetben az orvos ítélkez­het-e. Maga döntheti-e el, ki­nek adja meg a szükséges ke­zelést és kinek nem? Hogy előfordulhat-e, nem vesz föl újabb beteget, mert nem akar­ja rontani a többiek esélyeit. Megtudom: ilyenről szó sem lehet. Mindenkit ellátnak, akinek szüksége van rá. Eddig is életmentő beavatkozásnak számított a művesekezelés ­így lesz a jövőben is. Közben reménykednek, hogy megol­dódik a finanszírozás körüli huzavona. F«lc*t« Klára ahol megállt az idő" lapjai­ról. Pepin, véli Zgustová, aki a regényben és a valóságban két hétre érkezik a Hrabal­családhoz és ott marad élete végéig, humoros ábrázolása ellenére tragikus személyi­ség: Bohumil Hrabal poéti­kájának jelképe. Főszereplő­je minden Hrabal-műnek, még akkor is, ha nincs jelen benne. Hrabal akkor találja meg magát, amikor felfedezi Pepint. Sajátos módon a kocsmaasztalnál szívesen mesélő író számára Pepin bácsi tabu volt; élete legben­sőségesebb szereplőiről is örömmel mesélt, de Pepin érezhetően csak művészetére tartozott. Zgustová Hrabal-monog­ráfiája nemcsak a művek ke­letkezési történetéhez ad kul­csot, hanem az (ró életének és országának boldog és tra­gikus, s nem mindig egybe­vágó korszakairól is. A mo­nográfia készülő anyagát maga Bohumil Hrabal is is­merte, s ez mintha átsugároz­na a teljesen h'rabali eszkö­zökkel megírt könyvbe. Panak Sándor • Munkatársunktól Nóvák István, Szeged vá­ros főépítésze nem a Tisza partján ismerkedett meg ezzel a funkcióval. Több, mint tíz éve, 1987 óta Békés megyé­ben, Szarvas város főépítésze­ként is dolgozik. Nem véletle­nül kérték föl annak idején er­re a posztra, hiszen a Viharsa­rok településein számos olyan épület és városközpont talál­ható, amelynek arculatát, szerkezetét a Szegeden élő építész álmodta meg, s rögzí­tette a tervezőasztalon. Nóvák István munkásságát az elmúlt évtizedek során többször is elismerték - hogy • DM-információ Tegnap a szegedi Száz­szorszép Gyermekházban kezdődött a „Híd a civil szervezetek és az önkor­mányzat között" program­sorozat soros rendezvénye, amelynek témája a család, a gyermek és társadalom vi­csak a legrangosabb magyar építészkitüntetést, az Ybl Miklós-díjat említsük. Pár nappal ezelőtt pedig Szarvas város ünnepi közgyűlésén ve­hette át a Közszolgálati-díjat. Ennek átadásakor elhangzott: Nóvák István tervezői és fő­építészi tevékenysége során sokat tett Szarvas építészeti értékeinek megőrzéséért és gyarapításáért. A rendszervál­tás előtti időszak jellegtelen, sivár köz- és lakóépületi arcu­latának javítása volt az egyik célja, s ötleteivel folyamato­san segítette a Szarvason élő tervezők és építtetők munká­ját. szonya volt. Ma délelőtt a Civil Társadalom Fejlődé­séért Alapítvány képviselő­inek előadásaival folytató­dik a program, amelynek rendezői a szegedi önkor­mányzat, és a Dél-magyar­országi Civil Szervezetek Szövetsége. Nyereményeső rfflh ELŐFIZETŐI KLUBKÁRTYÁVAL RENDELKEZŐ OLVASÓINK KÖZÖTT NAPONTA 6000 Ft ÉRTÉKŰ AJÁNDÉKCSOMAGOT SORSOLUNK KI! Játékunk mai nyertese: SZILÁGYI IMRÉNÉ 6720 Szeged, Kazinczy u. 12., fszt. 2. (Előfizetői klubkártyaszáma: SB 118 0010 A nyeremény átvehető: Szegeden, a Sajtóházban (Stefánia 10.), a marketingcsoportnál. Figyelje az újságot mindennap Öntesz a'nyertesünk! ÜÉLMAQYARORSZÁQ Monográfia Hrabalról Gyermekvédelem

Next

/
Thumbnails
Contents