Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-11 / 86. szám

SZOMBAT, 1998. ÁPR. 11. ÜNNEP 11 • Zatykó László ferences testvér a húsvéti titokról Étel, ital, fény - megújulás A nagycsütörtöki szentmise előtt az alsóvárosi ferences atyák hagyományosan megmossák egymás lábát. Zatykó László ferences testvér: „A húsvét titka az életünk titka" (Fotó: Schmidt Andrea) A szimbólumok elhagyhatatlanul fontosak - vallja Zatykó László alsóvárosi ferences. A húsvét jelképes üzenete életünk minden napjában fellelhető: az evés-ivás szimbolikus kapcsolatban van az elmúlásra megújulást hozó húsvéttal; az emberi lélegzésben a húsvéti titok üzen; a fájdalom örömmel, a halál új élettel jár. Mit jelent a húsvét egy ferences szerzetesnek - erről vall az alábbi interjúban Zatykó László. • László atya, ebben a beszélgetésben - jobb, ha mindjárt elárulom - nemcsak az ünnepről szeretném kérdezni. A ferences testvér hétköznapja is érdekel. Rendjéről a könyvek azt írják, hogy a századok folyamán a szegénység szeretetét, az elesettek felkarolását, az egyszerű emberekhez szólást tekintette feladatának. Micsoda ma a ferences rend eszménye? - A rend eszménye az, hogy bensőleg éljük meg az Evangéliumot és személyesen tapasztaljuk meg a Jóistent, aki emberré lett értünk. Szent Ferenc, amikor regulát írt, azzal kezdte, hogy a mi életünk Jézus Krisztus evangéliumának megvalósítása. Szíve szerint ennél többet nem is írt volna. Az első regula mindössze egy lapocska volt, néhány idézettel az Evangéliumból. A rendalapításhoz azonban ezt kevesellték, s ezután írt egy másodikat is, amelyet a rendtársak túlságosan szigorúnak tartottak. Miért, miért nem - ez el is tűnt. A harmadik regulával volt a legkevésbé megelégedve. Ma ez van érvényben. • Az evangélium szerinti élet az egész katolikus egyháznak eszménye. Hanem akkor, mi teszi oly sajátossá a ferences életet? Talán mégiscsak a szegénység szeretete? - Tényleg bajban lennék, ha az evangéliumi életen kívül más sajátosságot kellene mondanom. Azt hiszem, nincs is egyéb. A Jézuséhoz hasonló élethez eleve hozzátartozik a szegénység, hiszen ő maga is szegényen élt. De ez a szegénység nem kitűzött célja volt. Jézus nem azért volt szegény, mert aszketikus életet vállalt volna. Hanem azért, mert belefeledkezett a mennyei atya szeretetébe, amelyet az emberek felé élt meg. Ez volt az ő gazdagsága. Gazdag volt, így nem törekedett gazdagságra. A szeretet gazdagsága töltötte el, s másra nem is figyelt. Arra sem, hogy szegény legyen. Csak azzal törődött, hogy ezt a lelki gazdagságot semmi áron el ne veszítse. • Jól gondolom, hogy ez volt a mindenét elvető Szent Ferenc gazdagsága is? - Az anyagi birtoklás veszedelme többször kitűnt Ferenc Írásaiból, főként amikor arra intett, nehogy emiatt elveszítsük az istenhit kincsét. Ferenc gazdag fiatal volt. Korabeli újgazdag - ma úgy mondanánk: maffiózó - apja mellett megtapasztalta a háborún szerzett pénz árát: a gátlástalanságot. Láthatta azt is, hogy akik a pénzért élnek, azoknak szíve és feje kiüresedik. Ezért tartotta méltó társaságnak a mi nőieseket, a kisemmizett kisebbeket, és rendtársainak is azt ajánlotta, hogy megvetettek, szegények között éljenek. Bennük fedezte fel a teljesség felé vágyódást, az ürességet, amely képes Krisztust befogadni, s valami sötétségtudatot, ami világosságért sóvárog. 0 Tévedek, ha azt mondom, a ferences testvérek közelebb vannak a gyakorlati élethez, mint a plébánián élő papok? Mintha az életszeretetet és a hitet jobban össze tudnák egyeztetni. - Szívből tisztelem az egyházmegyés papságot, hiszen plébániájukat a feladattal járó nagy egyedüllétben vezetik. Az én erőmet meghaladná, hogy egyszerre legyek remete éj ugyanakkor mindenestől az emberek szolgálatában éljek. A ferenceseknek ez a szolgálat könnyebb, hiszen családi környezet veszi körül őket. Én egyebek közt azért lettem ferences, mert szeretek egyedül lenni és imádkozni. Vagyis, a Jóistennel lenni. Csakhogy se szeri se száma azoknak a dolgoknak, amelyek, noha nem mind haszontalanok, képesek elvenni az időt az elmélyüléstől. Amikor az ember gyakorlati teendők előtt áll, látszólag minden értelmesebb annál, hogy egy órán át ölbe tett kézzel üljön a szobájában. Ezért nekem szükségem van a rendszerességre. Jó tudni, hogy elmélkedés ideje alatt a szobaszomszédaim jobbról is, balról is ugyanúgy ülnek ölbe tett kézzel a szobájukban. Ez fegyelmezi az életemet. De hát, különbözik ez a családos élettói? Kell-e annál szigorúbb regula, mint amikor az embernek gyermekei vannak, akiknek élete a szülők életét is szabályozza? Mások a gyermek miatt kelnek korán reggel, én pedig azért, mert negyed hétkor közös imádság van, ahol valamennyi testvér megjelenik. • Miért van az, hogy a ferenceseknél mindig lehet életvidám, derűs arcokat látni? Az ember irigyli önöktől a stresszmentes életet. Mondja, mi van emögött? Milyen a kolostor hangulata? - Ha derű érezhető a magatartásunkban, amögött meglehet, sok szomorúság is van. Szent Ferenc azért vakult meg, mert annyit sírt. Holott derűs ember volt. De, hadd mondjak egy példát. A szentmisében áldozáskor Jézus vérét veszem magamhoz. És mit ízlelek? Nagyon finom bort. Minden érzékemmel bele tudok sejteni abba, hogy az örömnek, amit Jézus Krisztus jelenléte okoz, véresen fájdalmas ára volt. így a szeretetben benne van a fájdalom is. A teljes szeretet, ha erre a névre érdemes, mindig halálos. Csak ilyen fájdalmas áron ad teljes örömet. Persze, e fájdalommal a szívében az ember nem mutatkozik mások előtt, hiszen megélése annyira bennsőséges. Öröm és fájdalom: a szeretetben ez a kettő egy. Csak éppen két néven nevezzük, mert két szólamban nem tudunk egyszerre beszélni. E fájdalom szomorúsága azonban nem keserűség, nincs benne csömör, így nem is okozhat úzöttséget, stresszt. • Milyen ünnep önöknek a húsvét? Szép? Boldog? Szomorú? Egyáltalán: mikor kezdődik a húsvét ünneplése a ferences kolostorban? - A könnyebbik kérdésre nehéz a válasz, mert mi mindig benne vagyunk a húsvétban. Ha csak azt nézem, hogy a vasárnap latin neve dies dominica, az Úr napja: minden vasárnap Jézus halálát és feltámadását ünnepeljük. Minden szentmisében benne van a húsvét. A pap elmondja Jézus szavait: „Ez az én testem és az én vérem", s a Szentlélek átváltoztatja a kenyeret és a bort Jézus testévé és vérévé, majd rövid csönd következik s két szó: „Hitünk titka". A hívek erre azt válaszolják, hogy „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz". Ez a húsvét. E titokban érdemes élni. Ez a perc minden szentmisében a húsvéti titok megünneplése. • Folyamatos ünnep. - Nem szeretnék túlozni, de már-már biológiailag is folyamatos. Amikor lélegzem, akkor is húsvét titkával élek együtt, mert a halált és a feltámadást élem át. A levegő kiárad belőlem: ez az elmúlás. De nem esem kétségbe, mert a kiáramlás abban a reményben történik, hogy friss levegőt szívhatok be. A halál pillanata az életre nyit rá. Ez is húsvéti üzenet. Van egy szép húsvéti imádság, amely két szóból áll: Jézus Krisztus. Egy jezsuita atya ajánlja, hogyan kell ezt az imát elmondani: amikor a levegőt kieresztem, kiejtem azt, hogy Jézus, ami annyit jelent, hogy szabadító. Benne van az, hogy szabadíts meg magamtól, hogy egészen üres lehessek, teljesen nyitott Istenre, aki felken. Belégzésre pedig azt ejtem ki: Krisztus; a név felkentet, királyt jelent. Szóval minden a húsvétról beszél. Húsvét titka az élet, az életünk titka. Amikor a három szent napon, nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton, majd húsvét vasárnap ünnepelünk, akkor ennek a titoknak a forrásánál vagyunk. 0 Nem gondolja, hogy nehéz lelki feladat mindig ébren tartani az elmúlás gondolatát? -Én ezt másképp látom. Például gyerekkorom óta megragad, hogy a nagycsütörtöki ünnepen vidáman gondolunk arra, hogy Jézus prófétai játékként az utolsó vacsorán eljátszotta megtöretését és elárultatását. Nagypéntek szintén ünnepi, mert központjában Jézus keresztje, megszégyenülése, teljes földi veresége és halála áll, s mégis, mivel mindezt szeretetből, értünk viselte, a szégyen győzelemmé lett, a halálból élet fakadt. Nagyszerű, hogy ezt ünnepelni lehet. Én ugyanezt élem meg, amikor egy rendtársamat halálos ágyán, kínok között látom. Amikor szenvedése a halál pillanatával lezárul, akkor mi ezt ünnepelni tudjuk. Azt, hogy sikerült. Mint amikor egy sikeres vizsga örömével tekint vissza az ember a nap gyötrelmeire. így tekintünk Jézus kínjára, jajára. A szívünk szakad meg, hiszen emberek vagyunk, s mégis öröm tölt el ezekben a napokban. 0 Megkérdezhetem, hogy sokat böjtöl-e? - Nem többet, mint bárki hívő katolikus ember. De vallom, hogy az éhségnek és a szomjúságnak megvan a maga bölcselete. 0 Kíváncsi vagyok rá. Bizonyára a bűnbánattal van összefüggésben... - Az örömmel is! Ne higgye, hogy a bűnbánat csak önsanyargatás! Az ember testben él, nincs mit tennie. Ha szellemileg és lelkileg befogadó akar lenni, ürességre van szüksége. Az nem megy, hogy testileg teleeszem magam, szellemileg pedig magam vagyok az áttetsző üveg. így aztán előbbutóbb az ember megérzi, hogy nemcsak az evés-ivás lehet jóízű, hanem az éhezésnek és a szomjúságnak is megvan a maga könnyedsége, szabadsága. Szellemileg, lelkileg kiszolgáltatottabb, tehát fürkészőbb és figyelőbb leszek tőle, ami számomra örvendetes tapasztalat. Jézus azt mondja, hogy amikor böjtölünk, ne legyünk bűskomorak, mint a képmutatók. Vagyis: próbáljunk meg ehhez az ürességörömhöz eljutni. Istentől megkaptuk azt az ajándékot, hogy ehetünk-ihatunk és mindennek íze van, de ezeket az ízeket akkor érezzük igazán, ha éhünk és szomjunk nagyon kívánja őket. Ha teljes hedonizmussal ízlelni akarjuk az életet, akkor mondjunk le róla. • Hadd vessem közbe gyarló ésszel, hogy az étkezés nagyon is hozzátartozik a húsvéthoz. - Sőt, az étkezésben meg is lehet élni a húsvétot. Az evés a szeretet része; talán a szerelemé is. Nemcsak azért, mert érzéki dolog, hanem azért is, mert élete árán táplál és éltet minden, ami az embert táplálja és élteti. Növény, állat egyformán. A kisajtolt szőlő és a megőrölt búza egyaránt értem pusztul el, s engem ez a halál tart életben. Ezért van, hogy minden étkezés előjáték. A szentmise előjátéka, amelyben a kenyér és a bor életbevágóan fontos szimbólumként jelképez valakit, aki annyira szeret - hogy megehetem őt! Hogy általa éljek. Ilyenként minden étkezés az odaadás előjátéka. Persze, annak, hogy az étkezés és a borivás betölthesse e szerepet, feltételei vannak. Például az éhség és a szomjúság. Ha igazán éhes vagyok, akkor élem meg a választást: ha a búza nem törik meg, akkor én pusztulok el, mert nem ehetem. Egy másik feltétel a mértékletesség; ha az ember csak annyit eszik, amennyire szüksége van, akkor az étel megőrzi szimbólum-erejét is. A vallások történetében minden áldozatnak ez a lényege: valaki éltet és táplál. Gondoljunk az állatáldozatra, amit azután elfogyasztanak. Ezért van az, hogy az ételt nem vesszük természetesnek, hanem megköszönjük Istennek. Az étkezés szellemi valóság is. • Húsvétot a fény és sötétség ellentétpár is jellemzi, hiszen az ünnep a tavaszi napforduló utánra esik. Hogyan kell érteni ezt a szimbólumot? - A nagyszombati liturgiát tekintjük az év legfontosabb ünnepének, hiszen hitünk kulcskérdése, hogy amikor életünk kialszik. Isten életében lobban fel újra. Ezért a húsvét vigíliája az ünnepek ünnepe. A szombat éjszakai szertartás fényünneppel kezdődik: túzszenteléssel, a húsvéti gyertya megáldásával. A gyertya Jézust, a világ világosságát jelképezi. Ezért ragaszkodik a pápa ahhoz, hogy a szertartás éjszaka, a sötétség beálltával történjék, és ne délután. A szimbólumok itt is elhagyhatatlanul fontosak. A liturgia szent játék, amelynek komolyan kell venni a szabályait, ahhoz, hogy szabadon játszhassunk. A nagyszombati liturgia első része a fény-árnyék játék, amelyben a Jézust jelképező gyertyáról a jelenlévők meggyújtják a maguk gyertyáját. Ettől fénylik a sötétségben az egész templom. Amikor már minden gyertya ég és bevilágítja a sötétséget, a diakónus rázendít a fényt magasztaló öröménekre: az éjszaka mégiscsak befogadta a fényt. János evangéliuma ugyanis azzal a jajszóval kezdődik, hogy a világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be; ám akik befogadták, hatalmat kaptak, hogy Isten fiai legyenek. A sötétség ebben a vigfliában befogadja a fényt, mint ahogyan a halál sötétsége húsvétkor befogadta az élet világosságát. Panak Sándor