Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-10 / 85. szám

PÉNTEK, 1998. ÁPR. 10. KITEKINTŐ 7 A fák érettünk sírnak! O

si mondása ez a természetkedvelő népeknek. Ilyenkor, a húsvéti készülődéskor tán még különös értelmet is kaphat, hiszen a fák, amíg tehetik, teszik is e nem mindennapi teendőt, s ezzel kérik: változzunk meg! A krisztusi szenvedés, a keresztre feszített istenfia fájdalmainak átélése idején, a nagypénteki naplementekor, ha halljuk az út menti fasorok enyhe morajlását, s látjuk csontos ujjaikat kapaszkodni az ég bíborpalástjába - tudjuk: a fák sírása enyhe szellővel száll tova. Lehet, hogy épp a feszületek festett Krisztusaiért teszik. Jelét adva: ha valaki a szokásostól eltérően látja a világot - kereszthalállal bűnhődik! Most, amikor a sorsukra hagyott út menti feszületek ismét megújulnak, kicsi kertjük virágosodik, aranyporral hintődnek, sírnak igazán a fák. Éppen a tavaszi zsendülés idején képesek a képes beszédre, talán érzik, hogy nemsokára penge döfheti testük sudárságát, dühétől rászabadtíottan bömbölhet rájuk, vékony életereiket szaggathatja majd a vicsorgó fűrészBármiképp, bármi képében jöhet még a rombolók hada, s akkor ártatlanul dőlnek a sorból, s halljuk alélt törzseik tompa puffanását, suhanását-reccsenését a terülő gallyaknak, amelyek hiába markolták száz körömmel az ég bibliai bíborának palástját, és megtörve hullanak a porba, válnak a mindent fölemésztő tűz martalékává, érezzük: adnak ők meleget, adnak ők fényt, adnak deszkát, cifra cicomát, de lelküket - sohasem. Nekünk, favágóknak! A rombolásra mindig kapható embernek! A fák inkább sírnak, csendben könnyeznek... Gyólai golgota. (Fotó: Gyenes Kálmán) • A nagy is olyan, mint a kicsi Kalácsnézöben Kisteleken Több mint pofon... • DM-információ Beszédtéma, és sokak felháborodását váltotta ki Kisteleken: nemrégiben csúnyán összevertek egy vállalkozót! De annyira, hogy elvesztette eszméletét, mentő vitte a kórházba s tegnap még úgy tudták, tart a kómás állapot. Aki tette, felháborodásában tette ezt a mindenképp elítélendő cselekedetet. Állítólag cédélemezek miatt keletkezett a nézeteltérés. A vállalkozó - Kisteleken jól ismert a neve - kölcsön adta azokat, s a fiatalember akkor feledkezett meg magáról, amikor a visszakérés miatt a vállalkozó bement az udvarukba. Előtte már összevitatkoztak, és a vállalkozó érkezésére ki sem nyílott az ajtó. A meg nem erősített utcai hír szerint a később pórul járt ember ennek ellenére beugrott a kerítésen. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHAT/A A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, F6 út 88. Tel.: 62/269-397. Battstya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer. Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÚLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány. Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Ú| u. I. Tel.: 62/287-156. Öttömös. Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges. Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa. F<5 u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. A cukrászmesterek - délidőben. Gyifko Péter és Gyurkó Zoltán, (Fotó: Gyenes Kálmán) A minap összekeverhettük volna Nemcsókot a habcsókkal. Ugyanis az államtitkár úr a kisteleki Zefír cukrászdában tetézte meg az ebédet egy kiadós habos kávéval, mi pedig a nagykalács készítés miatt tartózkodtunk ott. A vendég az vendég. A süteményespult mögött serénykedő Pálinkás Mária előbb fölszolgál a politikusnak, majd ajánlja: A főnök éppen Majsán van, a föcukrász, Gyurkó Zoltán viszont tud mindent. Innenlől kezdve könnyű a dolgunk. Be vagyunk avatva a főút melletti cukrászda hátsó fertályában történő dolgokba. A tésztakészítés, a süteménysütés, a tortadíszítés rejtelmeibe. • Ki csinálja majd a nagykalácsot? - tesszük föl a bevezető kérdést a főcukrásznak. - Az ügyeletes pék - jött a válasz. Átmegyünk a másik műhelybe, a kenyérsütők birodalmába, rákönyökölünk a hosszú gyúródeszkára (bocsánat: tésztakeverő asztalra tán). - Reggel ötre jövünk, s ha átlagos a nap, akkor lenyomjuk a napi penzumot, krémet főzünk, sósat sütünk, fölszeleteljük a süteményeket, beadjuk a pulthoz, földíszítjük a tortákat meg minden mást, ami éppen sorba jön. A hétvégeken, lakodalomra és a ballagások idején rádobunk még néhány lapáttal a melóra. Ide tartozik a húsvét is. Már hét közepén kisütjük a szárazsüteményeket, a linzer lapjait. Különben mi mindent a régi receptek szerint állítunk össze. Tejjel, élesztővel, tojással, margarinnal dolgozunk. 0 Ha így halad, hamar otthon érezheti magát az ember. - Igyekszünk megtartani a hagyományos ízeket. • Mondja ezt olyan fiatalember, aki maga is ezeken nőtt fel, mivel született kisteleki... Zoltán bólogat, s később megtudjuk, hogy a szegedi iskola csak jót tett a falusi fiúnak, mert megismert más ízeket, megtanulta, hogy a világon merre mi készül, ha épp ünnepre dobnak össze valami tésztafélét. A Zefír cukrászdában több olyan látványosan szép és ennivalóan finom „költemény" készül, amire az édesség kedvelői fölkaphatják fejüket. Ilyen például a nagymama kedvencének mondott összeállítás, amely lényegében a kuglófot formázó piskóta torta, nyakon öntve ézzel-azzal. (A sütni szerető hölgyek kedvéért nem részletezem, mert biztos, hogy nem lenne jó, ahogy össze-vissza keverném a belevalókat.) Később azért csak szerettem volna tudni, valóban hogyan is készül a nagykalács, s meg is adta a pontos választ Erdélyi Laci bácsi: -Úgy, mint a kicsi! • Akkor miért más a neve? - Ha egybe sül, jobban kiadja az ízét. Mire fölocsúdhattam volna az ünnep előtti meglepetésből, Hibácskó Ilona föllebbentette a fátylat a keresett kalácssütő titokról: - A lakodalmi leves is más, ha egybe főzik, pedig ugyanazt teszik a sokba, mint a kevésbe. Ha kicsi a kalács, ha nagy, a lényeg, hogy legyen... Ekkora bölcselettel a kistáskában, Gyifko Pétertől, az ottaniak Gyifipetijétől csak illett azért megkérdezni, hogy miért nem az ősi családi foglalkozást, a bőrös munkát választotta. A fiatalember ideillő válasza: - így alakult. A szegedi Z. Nagynál voltam inas, a pesti Gundel iskolában tanultam. Z. Nagyékat meggyilkolták, ott tovább nem maradhattam, hazajöttem. Akkor nyitott a Zefír, az ősök szíjgyártó műhelyébe mégse mehettem, ezt a szakmát tanultam. Nemsokára Balástyán nyílik cukrászda. A kisteleki Zefír csapat ettől nem ijed meg, a heti sütések jó részét eddig az itteni vevők vitték el. Ha már haza vitték, nyilván be is törölték, becsületes süteményevő módjára. Mert milyen a magyar ember, ha csak a szeme kívánja, akkor se ünnep az ünnep édesség, kalács nélkül... Majoros Tibor „Süt a mama, süt a pék...", méghoxzá: három tepsi pogácsát. Legalább is a nóta után így tudjuk. Mostanában már inkább a pék süt, merthogy az otthoni tennivalók is másfelé viszik az időt s ami talán örvendetesebb: egyre több és jobb ízletes pogácsát kapni a pékségekben. Csomagolva, darabonként. Bár, mint nagy pogácsáévá tanúsíthatom, az otthon sütött, foszlós pogácsának még a poros nyomába se léphetnek a gyári egyenpogácsák, de egyre több bolti portéka nyeri el a pogácsaevök ízlését. Keverve a szezont a fazonnal úgy is fogalmazhatnánk, hogy az állami pogácsaszaggató helyek megszűntével teret nyerhettek a házi kemencék sültjei. A pékséghez kapcsolódó finomság a kemencében pirított csülök, ami, tudtunkkal, a legtöbb vendéglőben „pékné módra" készül. A legtöbbször nem húsvétra és nem a kenyérsütés előtt, hanem „Süt a mama, süt a pék..." ^HHr W/ TJ^^f H ^ jÁ^KSfil A "" Tt. J áESKr tm |S| • " if'p ^J^^EMr^ "ie^JLf"V\Y lm VI Kész a sonka mellé való is... (Fotó: Gyenes Kálmán) vendéglőben, ha nem is a kenyérsütés befejezéseként, de ízlésesen tálalva - bármikor. Akik szeretik az efféle jóságokat, tudják: a „pékné módra" készített csülök az étkek egyik legfinomabbika. Onnét kapta a nevét, hogy régebben a pék fölfűtött a kemencéjében, a kenyér kiszedése után is maradt annyi meleg, hogy a pékné készítette csülök amely, persze, órákig puhult már előtte - az öntöttvas kaszrolyban - kenyértésztába ágyazottan még szépen megpirult. Formát, pikáns ízt adott neki ez a kis kemencei ráadás. Egy munkával - két haszon. A kisteleki Zefír pékségben, a fent említett cukrászda édes testvérében, már nem alkalmazzák a csülökfőzés Tarkabarka • Munkatársunktól Balástya Meglátszik a falun, hogy megtartották a húsvét előtti nagytakarítást. Ahogy szépen zöldülnek az út menti fák koronái, az utcák is a szebbik arcukat mutatják. A szorgos balástyaiak megfésülték, átgereblyézték a zsendülő pázsitot, megnyesték, formásra metszették a fák koronáit, sorába ültették a rózsatöveket, belocsolták az ünnepre nyíló virágokat. Szatymaz Még él az áfész! A múlt heti összeállításunkban, amely a szatymazi Vasút utcában történtekről szólt, már hajdaninak tituláltuk a szatymazi általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetet, ismertebb nevén az áfészt. Mivel annyi minden változott az elmúlt években, hihettük, a szatymazi fogyasztási szövetkezet is föloszlatta már magát. De nem! El és virágzik, mint Kormosné Szilágyi Mária telefonálta. Ha hiszünk a népi bölcseletnek, még sokáig is fog élni, hiszen a halála hírét költötték. Sándorfalva Képviselő-testületi ülést tartanak április 15-én, szerdán, délután két órától Sándorfalván. A polgármester, Darázs Sándor beszámol a múlt ülés óta kiadott döntésekről, utasftásokról, a helyi bölcsőde munkáját a jegyző, Muhiné dr. Boruzs Ilona ismerteti a képviselőkkel. Ezután a polgármester átadja a díszpolgári címet, valamint megbeszélik a következő falunap programját. HIRDETÉSÉT ITT IS FELADHATJA: MÓRAHALOM, Felszabadulás u. 30. 621381-251 Kedd-csütörtök 9-12 ára KISTELEK, Árpád u. 7. Kisteleki Hírmondó szerkesztősége ebbéli módszerét. Más a kemence, más a szokás. Hogy mégis szóba jöhet e fogyókúrásoknak éppen nem a legmegfelelőbb kemencés eledel, annak oka, hogy Marika, a pékfeleség nem nagyon szól bele a pékség munkájába még a pékné jogán se. Bár Tibor főnök rajta tartja a szemét a dolgok mindenkori állásán, a munka jó részét az alkalmazottakra és a mindentudó gépiekre bízza. Náluk is az okos masinák dagasztanak, tekerik a kiflit, szaggatják a zsemlét, mint minden valamire való pékségben szokás. A friss, ropogós kenyérrel kocsi szalad, helybe viszi a portékát, nem a falubelieknek kell állnia a sort a pékség előtt, mint hajdanában, amikor az élet ezt követelte. Szélék Tamás fia cukrásznak tanult, ő is inkább a fagylaltkészítés tudományában érzi otthon magát. így a húsvétra készülő kisteleki pékségben az eladó Molnárné Auer Klárát kérhettük: a mai szokásokra tekintettel mutassa meg, milyen is a húsvét előtti kínálat, nem pékné, hanem eladói módra... M. T.