Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

SZOMBAT, 1998. MÁRC. 7. SZEGEDÉRT ALAPÍTVÁNY 5 Kedves Hölgyeim! S zeged város polgármestereként, a város férfiainak nevében köszöntöm Önöket a nemzetközi nőnap al­kalmából. Önöket. A nőket, akiket nem csak egy nap szabad és kell köszönteni, tisztelni és szeretni. Miért? „Újul még a föld is mindenütt te tőled, Tisztul homályábulaz ég is te veled." Balassi Bálint Mert mit is jelent számunkra a nő? Sajátos helyzetet. Modern, rohanó tempójú és zajos világunkban alapvetően megváltoztak a nemek közötti szerepek. Ma már rég nem az a helyzet, hogy a nők mindig háttérbe szorulnának. Ma, - amikor már a felnövekvő generációknak is a két­keresős családmodell a természetes, - amikor a családok egy részében a nő többet keres, mint a férfi, - amikor zűrzavaros, értékválságos időszakunkban szinte csak egyetlen biztos pontunk van - nekünk, a gyarló és esendő férfiaknak - a menedéket, biztos tá­maszt, erőt adó nők, akik végigkísérik az életünket, az első pillanattól az utolsóig. A kezdetektől a végéig... Amikor kisgyermekként anya - aki szeret és nevel, óv és félt, figyeli minden lépésünket. Később - tiné­dzserként - a vágy messzi és titokzatos tárgya, aki elér­hetetlen és ettől borzasztóan izgalmas. Amikor megtaláljuk a társat, akit keresünk, s akiben benne van minden félrecsúszott nyakkendő-kötésünk és egyéb sutaságunk. S amikor már magunkban ezredszer is rájövünk, hogy - mi, büszkén esetlen és ormótlan férfiak - nélkü­lük soha semmire nem mennénk az életnek nevezett sűrű és kusza dzsungelben. A nő nélkül. Az örök és mindenek feletti nő, aki ha kell - szerető, ha kell - jég­csap, ha kell - gondolkodó és csapatban dolgozó, teljes értékű munkatárs, kolléganő, főnök vagy beosztott, ha kell - széles váll és a lázasan forró homlokot hűsítő si­mogatással megnyugtató, finom érintésű tenyér. Aki összefogja a családot, aki megszervezi az életün­ket, aki gondoskodik zsörtölődő létünk biztonságáról, aki után futunk és néha igazságtalanul otthagyunk ­de csak azért, hogy utána azonnal visszamehessünk, aki mindezt elnézi nekünk, aki éveket és évtizedeket él le velünk és értünk, de soha nem ellenünk. A ki kilenc hónapig hordozza a szíve alatt a legdrá­gább kincset: a jövőt. A mi közös jövőnket. Aki gyermekünkként is már magában megjeleníti a nőies­ség minden jegyét, s szép lassan rá kell döbbennünk ar­ra, hogy nem csak mi öregszünk, de ő is felnőtt nő lett, ő, aki öregségünkben hűséges és nélkülözhetetlen se­gítőtársunk lesz. Megannyi izgalmas szerep, amit az életnek nevezett nagy rendező az elmúlt évezredekben a nőkre osztott... S amit mi nagyon szépen köszönünk! Dr. Szalay István polgármester MDF-kampánynyitó • DM/DV információ Biztonságot a minden­napoknak. Ez a címe a Ma­gyar Demokrata Fórum kampánynyitó nagygyűlésé­nek, melynek március 7-én, 16 órakor a szegedi Bartók Művelődési Központ ad ott­hont. Az MDF hat országgyűlé­si képviselőjelöltjét dr. Bo­ross Péter, a párt alelnöke mutatja be, a házigazda Por­dány László lesz. Diákok és vendéglátás • Összefogással menthető meg a reptér Adjunk-e szárnyakat? Melyik régiónak áll majd a zászló? (Archív fotó: Miskolczi Róbert) Újszerű kezdeménye­zés eredményeként vár­hatóan javul a vendég­látásban munkát vállal­ni szándékozó, végzős tanulók elhelyezkedési esélye. A Hansági Fe­renc Oktatási Alapítvány és a szakiskola - a mun­kaügyi központokkal, a kamarákkal, a megye több vendéglátó egysé­gével és a pedagógiai központtal együtt ­ugyanis egy projekten dolgozik, amely hozzá­járulhat a fiatalok mun­kaerő-piaci versenyké­pességének javításához. Csongrád megye jeles vendéglátós szakemberei még 1991-ben - a vendéglős dinasztiák kialakulását, az igényes vendéglátást előse­gítő - alapítványt és iskolát hoztak létre. A Hansági Fe­renc Szakiskola és Szakkö­zépiskola azóta több száz di­ákot készített fel a szakmára. Az elmúlt években azonban az is kiderült: sem a ven­déglősöknek sem pedig a gyerekeknek nem jó az, ha az oklevél megszerzése után magukra maradva indulnak munkahelyet keresni. Az idegenforgalom, a vendéglá­tás színvonalának emelése ugyanis - a remélt uniós csatlakozás kapcsán is - el­képzelhetetlen bizonyos minőségi követelmények be­tartása nélkül. A munkaadók, a kamarák, a munkaügyi központok szakemberei éppen ezért egyetértettek abban: fel kell készíteni a fiatalokat arra, hogy megbízható ön- és társ­ismeretekkel rendelkezve, magabiztosan tervezhessék és irányíthassák szakmai karrierjüket. így a szakkép­zés mellett a minőségi igé­nyek kielégítését előtérbe kell helyezni. Ehhez első­ként a pedagógusok tovább­képzését szervezték meg. Ezt követően a végzős diá­kok munkaerőpiaci tréning keretében - többek között ­az önmenedzselés, a viselke­déskultúra szabályait, a tár­gyalási, információszerzési alapismeretek fortélyait sajá­títhatják el. N. R. J. Adjunk-e szárnyakat vágyainknak, álmaink­nak, vagy maradjunk a földön? Ez itt a kérdés. Tőlünk nyugatra és ke­letre szárnyakat adnak a vágyaknak, mert tudják, hogy a regionális légi­közlekedésé a jelen és a jövő. Szükül a kör, fogy az idő. Lépnünk kéne már. 1964-ig rendben mentek a dolgok, már ami a repülést il­leti. A szegedi repülőtéren ­amely egyébként ma is az or­szág egyik legjobban tájolt füves légikikötője - virágzó­an működött a légi közleke­dés. Ám a mondott évben az állam visszafejlesztette az addig jól működő légiközle­kedési infrastuktúrát egy re­pülőtérre, a Ferihegyire. E lé­pés következtében kilenc vi­déki városban szűnt meg a légiforgalom, a szakembere­ket szélnek eresztették, a rep­terek pedig elindultak a biz­tos pusztulás felé. A rend­szerváltásig, kereskedelmi lé­giforgalom hiányában, a rep­terek többségén a sportrepü­lés maradt az egyetlen re­pülőszakmai tényező. 1989 után néhány regioná­lis repülőtér ingyen került az önkormányzatok tulajdonába. Szegednek nem volt ilyen szerencséje, hiszen a helyi lé­gikikötő mind a mai napig ál­lami tulajdonban van. A vá­ros vezetői többször kísérle­tet tettek a kétszáz hektáros terület megszerzésére, ám a Honvédelmi Minisztérium­mal folytatott tárgyalások ku­darcba fulladtak. A miniszté­rium először 200, majd később 90, azt követően pe­dig 70 millió forintos vételá­ron kínálta „portékáját". Mindeközben azok a buda­pesti agglomeráción kívüli régiók, amelyek az ország határain is túlmutató, úgyne­vezett eurorégiós távlatokban tervezik a jövőjüket, a gazda­sági, üzleti és idegenforgalmi életük intenzívebbé tétele ér­dekében, repülőtereik fejlesz­tésébe kezdtek. Győrben, Nyíregyházán, Pécsett és Sármelléken a repülőtér meg­vásárlására, üzemeltetésére és fejlesztésére közhasznú társaságot, illetve konzorciu­mot hoztak létre a helyi és megyei önkormányzatok, va­lamint a különböző gazdasá­gi kamarák és társaságok. Tették mindezt azért, mert tudták, tudják, hogy egy jól működő reptér rendkívül vonzó a külföldi befektetők számára, s az infrastruktúrá­ba befektetett egységnyi tőke három-négyszeres összeget is vonzhat a térségbe. Az emlí­tett helyeken tehát már meg­történt a térségi összefogás, mi több, az országgyűlési képviselők, a légiközlekedés infrastruktúrájának fejlesztési programját zászlajukra tűzve, intenzív lobbizásba kezdtek a repülőterek tulajdonjogának megszerzéséért. Miközben mások tervez­nek, szerveznek és lobbiz­nak, addig a szegedi re­pülőtér ügye drámai végki­fejletet vett. A városi önkor­mányzat ugyanis - amely 1990 óta egyedüliként nyújt pénzügyi segítséget a reptér­nek - bejelentette: a további­akban képtelen önerőből fenntartani a légikikötőt, hi­szen csak a megnövekedett üzemeltetési költségekre az idén 27 millió forintos támo­gatásra lenne szükség. A vá­ros azonban jelenlegi helyze­tében csak 4 millió forintot tud adni az üzemeltetésre, nem többet. Kire lehet számí­tani ebben az esetben? Az államra nem - derült ki azon a nemrégiben megren­dezett fórumon, amelyen gazdasági szakemberek és politikusok vitatták meg a re­pülőtér helyzetét. Ha össze­fognának a térség nagy cégei, vállalkozói és önkormányza­tai, akkoj talán új fejezet nyílhatna a szegedi légiköz­lekedés és árufuvarozás tör­ténetében. De összefognak-e, igénylik-e egyáltalán a repte­ret? Áldoznának-e pénzt a re­pülőtéri infrastruktúra fej­lesztésére? A Délmagyaror­szág munkatársa erre volt kí­váncsi, amikor azt kérdezte a nagy szegedi cégek (Pick Szeged Rt., Szegedtej Rt„ Démász Rt., Déltáv Rt., Me­dikémia Rt., KÉSZ Kft.) ve­zetőitől, hogy más vállalatok­kal összefogva, áldoznának-e pénzt arra, hogy megvegyék a Honvédelmi Minisztérium­tól a repteret, s azon egy másfél-két kilométeres bur­kolt fel- és leszállópályát építsenek. A megkérdezettek elvben támogatták az elkép­zelést, ám mint mondták, döntést csak úgy tudnának hozni, ha ismernék a reptér­rel kapcsolatos üzleti terve­ket és stratégiai célokat. Mint ahogy mi, Szalay Ist­ván is szondázott. A város első embere a közelmúltban a környező települések polgár­mestereit, valamint a na­gyobb cégek, vezetőit kérdez­te arról levélben, hogy támo­gatnának-e egy olyan térségi közhasznú alapítványt, ame­lyet a szegedi repülőtér üze­meltetésére és fejlesztésére hoznának létre. A polgármes­ter kérdésére eleddig csak Zsombó önkormányzatától érkezett pozitív válasz. Ezen azonban nem kell csodálkoz­ni, hiszen a repülőtér működ­tetéséről és fejlesztéséről még semmiféle tanulmány­tervet nem láttak a gazdaság és a politika szereplői, meg aztán nem is igen tudják, mi­lyen igényeket szolgálna ki a reptér, így aztán óvatosan kö­zelítenek a témához. A fórumon arról is szó esett, hogy 250 ezer fizető utas forgalom felett válhatna rentábilissá a reptér üzemel­tetése. Ezt a forgalmat azon­ban Szeged soha sem érné el. (A nemzetközi forgalomra alkalmas debreceni repülőtér tavaly 3300 utast fogadott, il­letve indított - a szerk.). Van-e akkor a reptérnek gaz­dasági racionalitása? Ha a személyszállítás mellett az áruszállítást és a reklámérté­ket is hozzávesszük, akkor igen. Ha reális igény merülne fel a reptér működtetésére, s a cégek iparűzési adójuk 5 százalékával támogatnák a közhasznú alapítványt, akkor az önkormányzat még 10 millió forintot adna az üze­meltetésre. Mindez persze csak annyi­ra lenne elég, hogy a reptér túlélje a krízist, s ideig-óráig még működjön. De nem ez a cél. Egészen pontosan, csak ez nem lehet a cél, ha szár­nyakat akarunk adni vágya­inknak. Szabá C. Szilárd a város! • Munkatársunktól Tíz alkalommal rendez­nek közéleti fórumot váro­sunk épített környezetéről a Szegedi Városi Televízi­óban, majd az adást kö­vetően élő vitafórumot a Bartók Béla Művelődési Központban. A sorozat első adására március 10-én, kedden kerül sor. A téma ez alkalommal a város rendezési terve lesz. A műsor után, kedden 19 órától a Bartók Béla Mű­velődési Központban rende­zendő fórum vendége dr. Szalay István polgármester és Nóvák István városi főépítész lesz, akik töb­bek között arra kérdés­re keresik majd a vá­laszt, hogy mit lehet tenni azért, hogy megvalósulhas­son az irányított városfej­lesztés. Árnyak idézése • Munkatársunktól .Árnyak idézése" címmel Colette Dobié festőművész kiállítása látható az Alliance Francais székházában (Pető­fi sgt. 36.) a mai naptól. A kiállítás március 20-ig te­kinthető meg. Kulturális bemutató • Munkatársunktól Éves kulturális bemutató­ját tartja a Tarjánváros III. Számú Általános Iskola már­cius 7-én, 9 órakor. A ren­dezvényen az általános isko­la énekkara mellett az iskola diákjai lépnek fel, zenés, táncos és prózai produkciók­kal. Ny fit nap • Munkatársunktól Nyílt napot tart a Szegedi Dugonics Ándrás Általános Iskola március 10-én, 9 óra­kor. A nyilvános órák után az iskola tájékoztatja az ér­deklődőket az intézmény életéről, tanítási módsze­reiről. Saláta­party • Munkatársunktól Salátakészítő versenyt rendeznek március 13-án (pénteken), délután három órától a Roosevelt téri ha­lászcsárdában. Salátarecept beküldésével lehet nevezni a versenyre, amit március 10-éig kell el­juttatni Rózsa Edit or­szággyűlési képviselő szege­di irodájába (Károlyi utca 2-4.) személyesen vagy a 62/424-130-as faxszámon. A versenyen résztvevő har­minc főt egy öttagú zsűri vá­lasztja ki. Az első öt versenyzőt díj­azzák, a nyertesek a Szegedi Boszorkány, a Designe Pap­írüzlet és a Jeans Bank aján­dékait kapják. A résztvevők között még kisorsolnak há­rom vacsorameghívást is. A közönség által legjobbnak ítélt saláta pedig a készítője nevével felkerül a halász­csárda nyári étlapjára. A ver­seny és a kóstolás után az Arany Pódium ifjú tehetsé­gei szórakoztatják a vendé­geket. A rendezvényt a Roose­velt téri halászcsárda, a Dél­magyarország Kft., a Papa­gáj Markét és a Média 6 Rá­dió támogatja. Telefonkábel. Szaba­don lóg a Kossuth Lajos su­gárút 63. alatti autókeres­kedés előtt. Imre Gábor sze­rint a Déltáv által beépített csatlakozószekrényt ellop­ták, hetekkel ezelőtt, a kábel azóta lóg ki a földből. Híd. Tóth Sándor szerint a régi hídon legalább az egyik oldali járdát kerékpá­rúinak kellene nyilvánítani, mert a biciklisek a nagy for­galom miatt életveszélyben vannak. Zsebesút. A Mars téri kofasoron az árusok előre­tolt zöldséges-gyümölcsös ládáikkal teljesen leszűkítet­ték az utat - a zsebesek leg­nagyobb örömére. Mekkora területet lehet felhasználni a Csörög a Pannon GSM Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, ta­pasztalataikat ezen a héten Sulyok Erzsébettel oszthatják meg. Munka­napokon reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között a 06-20­432-663-as rádiótelefonszámon várja hívásaikat. Elveszett és talált tárgya­kat kereső olvasóink hirdetésben te­hetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel 8 és 10 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetó'irodáinkban. közlekedési útból? - kér­dezte F. L. Utalvány. Miért nem le­het a Centrum Áruház nagy meg az áruház - mondták a 489-243-ról. Zúzás. Tegnap reggel 7.45-kor a Nagykörútról a Mérey utcába kanyarodó áruszállító kisteherautónak kanyarodás közben kinyílt a két hátsó ajtaja, amit a sofőr nyilván nem vett észre. A Méreyben legelöl parkoló személyautó jobb oldalát a teherkocsi nyitott ajtaja megrongálta. A biztosító csak akkor fizet, ha a kárt okozó jármű vezetője jelent­kezik. A 438-430-on várják (esetleg olyanok jelentkezé­sét is, akik látták az esetet). címletű vásárlási utalványa­it kisebb címletűekre cserél­ni? Ezzel a célszerű vásárlá­si lehetőséget akadályozza PANNON "»»' Ai élvonal.' GSM

Next

/
Thumbnails
Contents