Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-28 / 74. szám

SZOMBAT, 1998. MÁRC. 28. STEFÁNIA-RIPORT 11 • Körmendy Ferenc a városmarketingről Vállalni kell a kockázatot A fővárosi önkormányzat kulturális bizottságának elnöke szerint Budapestnek felelősséget kell vállalnia az olyan városokért, mint például Szeged. Körmendy Ferenc hozzátette: a Tisza-parti város vezetésének mindent el kell követnie, hogy ne a balkáni állapotok, hanem a nagy európai fejlődési körök irányába mozduljon el Szeged. A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara kulturális menedzserképző szakán tartott előadást a napokban Körmendy Ferenc, a budapesti közgyűlés kulturális bizottságának elnöke. A szakembert a kultúra finanszírozásáról, illetve egy nagyváros menedzsmentjéről kérdeztük. • A főváros vezetését az utóbbi időkben sok támadás éri a színházak működtetésével kapcsolatban. Ön szerint a fővárosi önkormányzat túl sok színházat tart el egyszemélyes tulajdonosként? - Méretéhez képest Budapesten egyáltalán nincs sok színház, a negyvenvalahány játszóhellyel nem vallunk szégyen a világ nagyvárosai között. Amikor azt mondom, hogy sok az önkormányzati fenntartású színház, akkor nem arról beszélek, hogy ezeket be kell zárni. Meg kell találnunk azokat a finanszírozási megoldásokat, amelyek révén ezek a játszóhelyek továbbra is színházként tudnak működni, de nem a főváros tartja fenn őket teljes egészében. Jó példa az angol főváros esete. Londonban egy polifón finanszírozást vezettek be, ahol vannak színházak, amelyeket tokkal-vonóval az önkormányzat támogat, másoknak ingyen adnak épületeket, vagy bérbe ad ingatlanokat, de a produkciós pályázataikat támogatják. És az is elképzelhető, hogy a város bérbe ad épületet, s nem támogatta a színházat semmivel, mert a társulat olyan kurrens produkciókat készít, amelyek eltartják az intézményt és s dolgozókat. Sokszínű finanszírozási politikával kell elérni azt, hogy a színházi előadóhelyek száma ne csökkenjen. Képviselhetetlen álláspont lenne, ha a színházi struktúra átalakításán belül a játékszínek helyén autószalon, vagy peepshow nyílna. • S milyen lehetőségei vannak egy olyan „egysztnházas" városnak, mint például Szeged? - Szegednek is, mint ahogy az ilyen nagy kisugárzással rendelkező városnak az egy nagy kőszínház elegendő. Játéknapok és előadások számát tekintve ezzel már el lehet látni a várost és a megyét színházi kínálattal. Viszont soha nem lehet azt mondani, hogy a kisebb, alternatív színházakból elegendő van. Hiszen a JATEklub rendelkezett egy országos kisugárzással, vagy például Juronics Tamásék is meg tudták csinálni a Szegedi Kortárs Balettet, amely az ország egyik legjobb táncműhelye. Jó volna, ha egyre több, akár szobaszínház, akár 80-100 főt befogadni képes játszóhely működne, hiszen az alternatív színházakra is megvan az igény és a potenciális közönség. Remélem, hogy az ilyen helyek létrehozását segíteni tudja az önkormányzati támogatáspolitika. A feladat az, hogy ne csak a kőszínház vigye el a százmilliókat, hanem legyenek kis, dinamikus, költségérzékeny társulatok is. Bár tudomásom szerint vannak ilyen csoportok Szegeden, a Szegedi Nemzeti Színház működésének minősítése pedig nem az én kompetenciám. • A kulturális vonzerő a városmarketingnek csak egy kis szelete. Ön nemrégiben egy berlini konferencián járt, ahol felvázolták az európai fejlődési köröket, s úgy tűnik, Szeged kiesik az érintett területek hatóköréből. Miben reménykedhet ez a város? - Az országnak és Budapestnek kiemelt felelőssége, hogy a fővárosnak az európai fejlődési folyamatok révén elnyert plusz kisugárzásából minél több magyar város részesüljön. Lehet, hogy az európai perspektívában Szeged nem jegyzett város, de az lehetetlen, hogy Budapest számára se legyen az. A végső megoldás viszont mégis csak az lehet, hogy Szeged találja ki saját magát. Tudatos, racionális, a magyar és a kelet-közép-európai folyamatokra figyelő várospolitika kell ehhez. Nem szabad beleragadni az „elműködtetés" mocsarába, mert ha nem felfelé indul el a város, akkor csakis lefelé vezethet az út. Kell, hogy legyen a városnak egy kockázatviselő képessége, mint ahogy több, nyugat-magyarországi városnak ez megvolt. Mindehhez szakemberek kellenek, akik az olyan képzésekből kerülhetnek ki, mint amelyik engem is vendégül látott. Arató László Körmendy Ferenc felvázolja az európai fejlődési köröket. (Fotó: Nagy László) • Házi betegápolás - pénzügyi gondokkal Gyógyulni otthon könnyebb Karácsony Gyulának sokat segített a gyógyulásban, hogy kellemes otthonában, szerettei körében kapta meg a szakszerű utókezeléseket. (Fotó: Somogyi Károlyné) Már közel tíz esztendeje annak, hogy felmerült az egészségügyi reform megvalósításának szükségessége. Ennek egyik következménye, hogy az 1996. évi költségvetési törvényben a kormányzat egymilliárd forintnyi összeget tartalékolt az otthoni betegápolás bevezetésére. Ez a szolgáltatás akkor még annyira új volt, hogy a szakmai szabályozás feltételeire vonatkozó rendeletet is meg kellett alkotni. Ezt követően - novemberben kezdhették meg működésüket az erre szakosodott otthoni betegápoló szolgálatok. Csongrád megyében akkor hat, ma pedig 16 vállalkozás segíthetné a jó cél megvalósítását, ha a finanszírozott vizitek száma nem csökkent volna egyharmadára. Akinek szűkebb környezetében volt már tartós ápolást igénylő beteg, tudja: a hozzátartozók a legtöbb esetben nem tudják felvállalni rászoruló családtagjuk ellátását, szakszerű gondozását. Ugyanakkor a betegek nehéz szívvel veszik tudomásul a kórházi, klinikai tartózkodás meghosszabbítását. Ezért fogadta mindenki nagy megelégedéssel - a működés feltételeinek megismerése után - az otthoni betegápolás lehetőségét. Az utóbbi hónapokban viszont elkeseredett panaszosok sora reklamálja, hogy nem kapja meg az otthoni gyógyulás, lábadozás lehetőségét. Csupán azok lehetnek nyugodtak, akik rendelkeznek olyan anyagi háttérrel, hogy szükség esetén megfizetik e szolgáltatás piaci árát. Az ügy részleteiről először a Csongrád Megyei Egészségbiztosítási Pénztár egészségügyi szolgáltató igazgatóhelyettesénél érdeklődtünk. - Valóban sok ápolásra szoruló beteg kérését kell elutasítani, pénzügyi gondok miatt. Induláskor ugyanis tízezer lakosra 140 vizitet finanszírozott az egészségügyi kormányzat - kezdte mondandóját dr. Csenke László. - Ez akkor kedvező volt, hiszen az esztendő utolsó két hónapjára szólt. Amikor viSzámokban Magyarországon 1996 júniusában jelent meg az otthoni szakápolást szabályozó népjóléti miniszteri rendelet. A szakápolási szolgálatok működését pedig novembertől támogatta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Cél: a költségek csökkentése érdekében a kórházi ágykihasználás hatékonyságának javítása, valamint a betegek igényei és az intézményi ellátás lehetőségei közötti szakadékból adódó gondok elkerülése. Hogyan juthat hozzá a beteg e szolgáltatáshoz? Az orvos az otthoni szakápolást elrendelő lapon írhat fel 14 - ingyenes (!) - vizitet, amelynek megismétlésére csak indokolt esetben van mód. Természetesen térítés ellenében is igényelhető ez az ellátás. Csongrád megyére - az összes kórházi, klinikai ágyat tekintve - egymillió-kétszázezer körüli ápolási nap jut, amelyből jelenleg csupán mintegy 3200-at váltanak ki az otthoni betegápolásra szolgáló, az OEP által finanszírozott vizitek. A valóságban ennek többszörösére - Csongrád megyében minimum a 4-szeresére - lenne igény, és nem hiányoznak már a felkészült szakembereket foglalkoztató ápolószolgálatok sem. Ezek fejlesztésére az idén 45 millió forint értékű pályázatot Irt ki a minisztérium. Összehasonlításként néhány adat: Angliában már az 1960-as, az Egyesült Államokban pedig a '80-as évektől biztosítottak a házi betegápolás feltételei. Németországban a biztosítók évente 1,7 millió rászorulót támogatnak. Magyarországon tavaly összesen 24 ezer 512 beteg otthoni ápolását finanszírozta az OEP, vizitenként 1246 forinttal. szont 1997-re is közel ugyanekkora költségvetési keretet állapítottak meg, drámai mértékben csökkent a havi vizitek száma. Ez sajnálatos, különösen, hogy az igény óriási, valamint a remekül felkészült, jó felszereléssel rendelkező szakemberek szívesen végeznék e munkát, így ma a megye kórházi ápolókapacitásnak csupán a 0,3 százalékát képes kiváltani ez a szolgáltatás. A tizenhat, erre szakosodott vállalkozás lényegében „lefedi" a megyét, hiszen nemcsak Szegeden, de Vásárhelyen, Mórahalmon, Makón, Szentesen, Csongrádon és Kisteleken is tevékenykednek. Természetesen az ANTSZszel, a beutaló orvosokkal közösen ellenőrizzük a szakmaiság elveinek maximális meglétét. Dr. Félegyházi Klára háziorvos megerősítette az igazgatóhelyettes állítását: Nehéz helyzetben vagyunk, amikor a betegség miatt lelkileg is megviselt embernek nem tudjuk biztosítani a számára kedvezőbb' otthoni ápolást. A felkínált, de szűkös lehetőség - amellett, hogy drága kórházi ellátást vált ki - javítja a beteg gyógyulási esélyeit. Jó példa erre a körzetembe tartozó egyik beteg, Karácsony Gyula, aki egy bűntény kapcsán nagyon súlyos koponyasérülést szenvedett. Otthoni ápolása, a család közelsége azonban oly mértékben növelte gyógyulni akarását, hogy ma már ismét beszél és bot segítségével járni is megtanult. Erre a zárt kórházi közegben, a reménytelen elhagyatottság érzésének felülkerekedésével, aligha lett volna remény. A Karácsony család Dugonics utcai otthonába a Korbay Otthoni Szakápolási Szolgálat vezetője, Korbayné Eta kísért el minket. E szolgálat biztosít ugyanis gyógytornászt a súlyos sérülést szenvedett férfinek. Mint megtudtuk, nemcsak Szegeden, hanem Vásárhelyen is főiskolai végzettségű szakápolók, gyógytornászok, logopédusok, fizikotherápiás asszisztensek dolgoznak e szolgálatnál. De őket is sújtja a vizitszám harmadára csökkenése, hiszen sok beteget el kell utasítaniuk. Pedig ők közvetlenül látják, tapasztalják, mit jelent a betegnek, ha megszokott környezetében gyógyulhat, vagy éppen vehet búcsút örökre az élettől. Beszélgetés közben észre sem vettük, hogy megérkeztünk a Dugonics utcai házhoz. A kapuban Karácsonyai Zsuzsa fogadott minket. Már befelé menet mesélni kezdte azt a rettenetes élményt, amelyben része volt - Szentmihálytelken, két kislányával együtt -, amikor férjét egy hosszú vasrúddal S. Antal fejbe verte. A megrázó történet kapcsán elmondta azt is, hogy férje a baleset következtében mozgás- és beszédképtelenné vált. Ő mégis - saját felelősségére - hazahozta párját: Azt akartam, hogy itthon, velünk együtt tegyen meg mindent a gyógyulásáért. Sokat biztattuk, amikor elkeseredett, vigasztaltuk. Nem hiába. Csodálatos tempóban gyógyul. Persze, segítség nélkül nem győztem volna a két kislány mellett - az ápolásával kapcsolatos teendőket, a beszéd- és mozgásjavító feladatok gyakoroltatását. Ráadásul ez utóbbiakhoz szakmai útmutatás is kellett. Ebben vettek részt a szolgálat szakemberei. - Nagyon kedvesek, türelmesek voltak velem - vette át a szót a 43 éves férj. Hasznos és jó elképzelés volt az, hogy bevezették az otthoni betegápolást. Persze, több alkalomra lett volna nekem is szükségem, ezért a logopédus már külön térítés ellenében jár hozzám. - Ez nehézséget okoz, mert a táppénzből és a gyesből élünk. A tartalékaink már zömmel elfogytak folytatta a fiatalassszony. Nem értem, miért nem szélesítik ki a házi ápolásban részesíthetők körét. Azt gondolom, e szolgáltatás igénybevételéhez minden rászorulónak joga lenne. A politikusok vajon miért nem figyelnek erre? Nem ígéretek kellenek nekünk, hanem konkrét intézkedések: javuljon a közbiztonság, hogy ne fordulhasson elő hasonló eset, mint ami a férjemmel történt. A betegeknek pedig adják meg a gyógyulás esélyét azzal is, hogy otthon, nyugodt körülmények között, szeretteik mellett állhassanak talpra. N. Rács Judit • Nagymaros harminc éve Nem hisznek a kormánynak • Nagymaros (MTI) Nagymaros lakosságának döntő többsége bizalmatlanul fogadta a kormány bejelentését, amely szerint mégsem épül erőmű-a Dunán a városnál - mondta pénteken Zoltai Mihály, a település polgármestere. Véleménye szerint a bejelentéssel nem ér véget Nagymaros immár 30 éve tartó kálváriája, hiszen csupán az elmúlt két hónapban is többször változott a kormány által kijelölt szakértői gárda álláspontja a duzzasztómű építésével kapcsolatban. Legutóbb például éppen Nagymaros mellett érveltek, mondván, hogy 75 milliárd forinttal kevesebb pénzből valósulhat itt meg a duzzasztómű, mint Pilismarótnál. Ezért a kormány csütörtöki döntése meglepte az itt élőket. Mindenesetre Nagymaros fejlődését - a polgármester álláspontja szerint eddig is hátráltatta az erőműépítés körüli huzavona. Ennek következtében nem lehetett például városrendezési terveket készíteni, elmaradtak a beígért állami támogatások, holott Nagymaros a Dunakanyar gyöngyszeme lehetne, az idegenforgalom biztosíthatná a lakosság megélhetését. Zoltai Mihály kijelentette: az önkormányzat a mostani kormánydöntés után továbbra is követeli a várost megillető 1,1 milliárd forint kártérítést, amely a vízierőmű-építés, -bontás miatt Nagymarosnak jár. A világ legnagyobb könyve • Budapest (MTI) Magyarországon ma sokan nem figyelnek fel arra, hogy szabadság van, kihasználják, de nem becsülik meg igazán azt - mondta a köztársasági elnök, amikor hivatalában fogadta pénteken az Amnesty International nevű nemzetközi emberi jogi szervezet magyarországi csoportjának delegációját. Göncz Árpád hozzátette: a szabadság ugyanis olyan dolog, amit „ha van, az ember nem vesz észre, csak akkor, ha nincs". Az államfő az eseményen beírta nevét a tömörülés decemberben útjára indított, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 50. évfordulójára emlékeztető kampányának díszkönyvébe. Az aláírásgyűjtési akcióhoz csatlakozók kijelentik: mindent megtesznek annak érdekében, hogy a fél évszázaddal ezelőtt megszületett dokumentumban foglaltak „valósságá váljanak az egész világon. A kezdeményezés céljának az Amnesty International azt tekinti, hogy legalább az emberiség egy százaléka — Magyarországon 100 ezer polgár - csatlakozzon az akcióhoz. Az összegyűjtött aláírási íveket december 10-én - a nyilatkozat elfogadásának évfordulóján - a szervezet székhelyén, Londonban kötik majd egybe, létrehozva ezzel a világ legnagyobb könyvét.