Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-27 / 73. szám

PÉNTEK, 1998. MÁRC. 27. KITEKINTŐ 7 • Leégve... Mindenük odaveszett Farkaséknak Kedves Környékbéliek! A

mikor a pusztaszeri tölgyekre gondolok, nagyapám jár eszemben. Igaz, az öreg tanár nem ezer csemetét ültetett, s még csak nem is a tájvédelmi körzet nemes földjébe. De amikor hályogos szemével bebotorkált a füstös, nagyvárosi óvoda kapuján, s néhány esztendővel később, szinte már teljesen vakon az iskolába is, fején az elmaradhatatlan, fakult kalap, hóna alatt meg a zsineggel összekötött facsemete, mégis kidagasztottam a mellem. Az én nagyapám! Azt persze nem tudhattam előre, hogy már nem lehet ott a ballagáson, amikor a vézna, tüdőbetegnek tűnő fácskából kilombosodott árnyékvető alatt intettem búcsút az alma maternek. Kedves Sándorfalviak! Talán Önök között is lesz néhány nagyapa, meg unoka is szombaton, amikor ásójukkal sebeket ejtenek a föld még hideg, elfagyasztott hátán, hogy azután a gyógyulás ereje növessze erősre a tölgyeket. Ezer csemete szívja magába az életet holnap, s amikor megkapaszkodnak gyökereikkel, ott lesz talán tucatnyi emberpalánta is, akik évtized múlva, összehúzott szemmel néznek majd végig a dóci határúton. S a fasorban, a Tölgyfás allén öregembereket is látnak, akik zsineggel összekötött csemetéket hoznak a hónuk alatt, zsíros kalapban. A balástyai Farkas gazda fáin már semmiféle emelkedett érzés nem segíthet. Venyigékből épített szélfogót az út mentén, s ott, a meligben kelt ki a vörös kakas. Előbb fölfutott a kert fáira, s onnan röppent át a ház tetejére. Ott is megrázta tűzpiros taraját, és semmit sem hagyott hátra, csak üszköt, meg a gazda bánatát. Tűzpiros lett az arca annak a kisteleki asszonynak is, kit a város házában ért szégyen. Igaz, elszenvedője volt a pofonnak, ám másik orcája is belepirulhatott, ha némi emberség lakozik benne. Merthogy nem véletlenül lendült meg a kéz, az bizonyos: nyelve volt tüzes elébb, a kaszást is emlegette. Hogy az arcán égő tűz kioltotta-e a lelkében lobogó lángokat, én bizony nem tudom. ^redves Környékbéliek! Tűzről, s egy pofonról 1\ olvashatnak alant. De talán mégis a tölgyes a legfontosabb. Erős derékkal állja a szelet, s ősszel ontja a makkot. S ha kell, az eljövő évszázadokra mutatva békíti meg a haragosokat. Annak reményében, hogy az ezer csemete erősen kapaszkodik meg az őrgróf főidben, s egyben a fák hosszúra szabott életében, üdvözli Önöket: Egy élet munkája - tűz után. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Feketehalmi mészkénlé Volna, ha vinnék. • Munkatársunktól Telet termett a tavasz idén, lett is egész évre szóló riadalom gyümölcstermő területeinken. Időnap előtt megindult a fákban a nedvkeringés, a korán virágzó sárgabarack sorsa föltehetően ismét megpecsételődött, de talán nem késtek el még a lemosó permetezéssel azok a kertészek, akik a böjti szelek erőszakossága miatt mostanáig halasztani kényszerültek. Újra kapós lett a mészkénlé, a hagyományos lemosó szer, amelyet a kisteleki Tiosol Kft. állít elő azonnal fölhasználható formában. Gombabetegségek elleni védelme közismert, az őszi és tavaszi lemosó permetezés után még az őszibarack legismertebb levélfodrosító bajától, a tafrinától se kell tartani, ahogy a többi áttelelő nyavalyától se, és a levéltetveket is hathatósan gyérfti. Pénzbéli szegénység miatt is előnyös használata, hiszen kevesebb vegyszer szükséges a jó terméshez, de egészségügyi szempontból is jó, ha ritkábban mérgezzük környezetünket. Azt hallottuk, a hajdani állami gazdasági méregraktárban előállított szer négyszeresével is szolgálhatnának, ha többen keresnék. Ősidők óta tudja az emberiség: a tűz az élet, a tűz a melegség. Óvjuk, szikrával csiholjuk, formába szorítjuk. Mert ha nem - elszabadul. Mint tette a minap a balástyai Farkasék tanyájánál. S ilyenkor, ha nem érkeznek időben a víz mesterei - a tűzoltók -, rombol kedvére. Kormányos Istvánné papírra vetette, hogy a kisteleki Jézuska dűlőben, földárverésen fél hektáros birtokot szerzett. Elfogadták az akkori mezsgyét, úgy, ahogy azt földszomszédjai korábban kijelölték. Várták hozzá a hivatalos földmérőket. Azok már a mezsgyét nem oda húzták, ahová eddig egyik szomszédék, Dudás Lajosék gondolták. Ahogy mondani szoktuk: majdnem ölre mentek... Idézet Kormányos Istvánné leveléből: „A sérelmét az első adandó alkalommal közölte velünk. Mi erre csak azt tudtuk mondani, hogy ezzel a problémájával ne hozzánk forduljon, hanem az illetékes személyekhez. Mi is ezt tettük, és megnyugtattak, hogy a kimérés jó, nyugodtan fölállíthatjuk a fóliasátrainkat az új mezsgyehatár figyelembevételével. Mint később megtapasztaltuk, ezzel még jobban magunkra haragítottuk szomszédunkat. Megfenyegetett, hogy kitárcsáztatja a földi eprünket, ami átlóg az ő földFarkaséknál gázzal teli palackok garmadája állt, hála istennek, egy kicsit távolabb a kevélykedő tűzkakastól. Amint Jánosék mondják: a fákon szaladt a tetőre, onnan a nagyszobába. Krisztián nézte a tévét, péntek volt, nevenapja, s éppen 13. Gondolni se mert a rosszra, de csak megnézte, hogy mi a fene az a fényes, ott, a nagyszoba falán. jére. (Ugyanis ő még mindig a régi határokhoz ragaszkodik.) Amikor csak kint dolgozgattunk a férjemmel, mindig odajött hozzánk, és mondta a magáét. Mondván, hogy neki már '92-ben kimérték a földjét, azt ó megvette, hogy gondoljuk azt, hogy mi megrövidítjük őt?" Amint a továbbiakból kiderül, szó, szót nem mindig követett, mert Kormányosék belátták, hogy „idős asszony áll velük szemben..., elengedjük a fülünk mellett, bármit kiabál is ránk." A pofonok a kisteleki polgármesteri hivatalban csattantak. Dudásné lánya, Csányi Zoltánné szerint nem a föld miatt: - Édesanyám halálát kívánta! - mondja. Jaj, jaj! Ezt megint elejétől kell kezdenünk. Csányiné: - Sajnálom, nagyon, hogy ötvenéves koromra ilyen kellemetlen helyzetbe jutottam. Indulatból jött, nem mérlegeltem. Elfutott a méreg és szégyellem már, de ütöttem, mert azt kívánta beteg Mi világít olyan furcsán? Égett a ház. Rohant a szomszédba, már locsolták a pattogó rőzsét, onnét ki az útra, szerencsére rádiótelefonos autó is megállt. Apjáék, mire hazaérnek, áll a forgalom a betonúton, sisakos emberek küzdenek az égbe nyelvelő lángokkal. Mire sötét lett, koromsötét, az otthon csupa rom és korom. édesanyámra: kár, hogy jobban nem érte el az agyvérzés! A mondat vége elhalkul, könnyek gördülnek. Oka: Infarktust kapott, nem javul az állapota. A jegyző megindította a vizsgálatot. Sajnos, megtörtént... - Elmondja, hogyan s miért? - Sorköteleseket idéztük. A fia helyett jött és amikor vége volt a hivatalos résznek, kértem, ha már így hozta a sors, szeretném, ha normális körülmények közt megbeszélhetnénk a földügyet, mert megjött a földhivatali papír. Édesanyámék jogosan tartanak igényt a földre. Mire ő azt mondta, hogy ez ót nem érdekli, menjek ügyvédhez. Próbáltam mondani neki, hogy most már miénk a föld, mire ő kivágta, hogy akkor veszem el a szőlőt az édesanyjától, amikor akarom. Megindult a Iában... Kormányosné erre úgy emlékszik, hogy Csányiné elkezdett vele kiabálni, hogy az anyukája miatta kapott inPár óra alatt Farkaséknak mindenük odaveszett. Álltak s vártak. Jöttek sorra mások és néztek: hát, ennyi lenne egy élet munkája? Hamu és törmelék. Fölrobbant a kazánház, leégett a tető, elpukkadt a hűtőláda. Ágyak, szekrények, ruhák váltak a tűz martalékává. János és Piroska rokonokhoz, barátokhoz botorkál. Krisztián is. Az első farktust, mert csúnyán viselkedett vele szemben. Pontosabban: „... azt is mondta, hogy bárhol is találkozik velem össze, felpofoz... Ő mondta a magáét, én meg azt, hogy nem vagyok köteles végighallgatni a sérelmeit, meg ha problémája van, forduljon a bírósághoz... Már nyitottam az ajtót, mikor megint emlegetni kezdte az anyja infarktusát... Majd elsüllyedtem szégyenemben, a nézők nem ismerték az előzményeket, az ó szemükben ez úgy festhetett, én lettem volna a gonoSz. Mivel Csányiné szidalmaira egyszerűen semmivel nem tudtam visszavágni, mindössze azzal, hogy kár, hogy nem jobban érte el az anyját az infarktus. Ekkor már szerettem volna minél hamarébb kint legyek az utcán, és sietősre vettem lépéseimet. Egyszer csak nagy erejű ütést éreztem a fejemen. Utána még kettő követte. Mindezt látták az ügyfelek, és a dolgozók közül is, azonban senki nem avatkozott beocsúdás után Csányi szomszéd gödröt markol az üszkös romnak, Nagy Sanyi utal a polgármester jogán, Iliin Klára pénznek való ládákat illeszt az ember járta helyekre. Jönnek ismerős-ismeretlenek, érkeznek a szeretetszolgálat csomagjai. Ruha, kaja meg ami nagyon szükséges. A Malom diszkont, mostani nevén Szatócska ábécé, két kiló kenyeret, két liter tejet, 25 deka felvágottat, egy margarint, és ezer forintért tisztítókat juttat minden napra. Krisztián eddig nem volt napközis, befizették, lett világítás, hozzák a cserepet, lassan eszmélhet kábulatából a család. Az ácsmester János már nagyjából összeszámolja, hatmillió a kár, másfél kell, hogy legyen valami arca ismét a tanyának. Mert az út menti otthon gondozott volt. Udvara takaros, épülete padlásszobás. Félbe kellett vágni az ős tanyát, Máriával osztották ketté. A sógor maradt, a testvér elvált, kicsi helyén fölfelé tört a család. Legalább erre lett volna tekintettel a mindnyájunkat éltető tűz. Az örök igyekezetre, a többet, szebbet akaró emberre. De nefti. Kíméletlenül letarolta Jánosékat. Aki nem tehet mást, mint ígéri: összeszedi magát. Hogy a kormos falak szanaszét ne szaladjanak, betonkoszorút csinál. Hozzá rávalót - még lent a földön - vagyis, új fedelet a régi feje fölé. Nem kevés ez manapság! Majoros Tibor le a vitába. Először a rendőrségre mentem feljelentést tenni, de miután megtudták, ki bántalmazott, gondolom jobbnak látták nem beleavatkozni, mivel Csányiné férje a rendőrségen dolgozik. Utána mentem a jegyzőhöz. Ekkora szégyen még engem nem ért. Kisemberként félek. Csányiné: - Alaptalan és nevetséges, amit Kormányosné a hivatalra meg a rendőrségre mond. Mint köztisztviselő tudom, hogy ez nem ügyfél és ügyintéző közötti vita, történhetett volna bárhol. Annak ellenére,, hogy egyszer már megegyeztünk, hogy nem jelent föl mégis megtette, vállalom a következményeit, és tudom, időbe telik míg az erre illetékesek meghozzák a döntést. Azóta sokat gondolkodtam, hogy miért tettem, s volt e már hasonló esetem, és az eddigi pályafutásom alatt nem történt velem ilyen. Mindig tudom, hogy mit miért teszek, eszembe jutott, hogy kislány koromban, mikor a húgom beleszakadt a vízbe, akkor rohantam s rántottam ki, szinte ész nélkül. No comment. M. T. Helyszíni beíonkeverést vállalunk önrakodó, önjáró betonkeveró'vel 6 mVóra teljesítménnyel A mostariinak négyszeresét is tudnák gyártani. (Fotó: Gyenes Kálmán) Vállalunk továbbá ömlesztett törmelékszállítást, földmunkát, földmunkagépek, rakodók, döngölök bérbeadását. Cseh és Társa Építőipari Kft. Szeged, Zrínyi u. 2. sz. 62/322-384, 06-60/380-447. NEiyt KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHAT/A A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011 KIRENDELTSÉGEI: Baks, fő út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330 Csengele. Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Új u. I . Tel.: 62/287-156. Öttömös. Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel : 62/286-785. Rúzsa, Fó u. 2. Tel.: 62/285-1 54. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 2S-Z7. Tel.: 62/283-153 KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504 HIRDETÉSÉT ITT IS FELADHATJA: MÓRAHALOM, Felszabadulás u. 30. 62/381-251 Kedd-csütörtök 9-12 óra KISTELEK, Árpád u. 7. Kisteleki Hírmondó szerkesztősége Pofonegyszerű?!