Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-21 / 68. szám

SZOMBAT, 1998. MÁRC. 21. STEFÁNIA-RIPORT 13 A királynő Petes Beáta. Kor: „20 éves múltam szeptemberben." Végzettség: „Művészeti oktatási intézményben végeztem, tűzzománc-tagozaton." Családi állapot: „Együtt élek a barátommal. Nem vagyok híve az elhamarkodott, túl gyors házasságnak." Hobbi: „Tizenkét éves korom óta táncolok, abban nőttem föl. Édesapám zenész volt régen; a hallás, a színpadi szerepléssel összefüggő tudnivalók sora - számomra természetes. Szeretek és tudok rajzolni, festeni, s az ötvösséghez is értek, mindez előzetes tanulmányaimmal függ össze." Mi kell ahhoz, valaki szépségversenyt nyerjen? „Például egy jó menedzser. Nem szabad izgulni, és én nem is vagyok görcsölős típus. Szépnek kell lenni. S ahhoz mi kell? Minden, ami mozgás, fitness, aerobic, futás... Kell továbbá színpadi mozgáskultúra. Bennem ez sokáig nem volt meg, ám nagyon gyorsan kialakult. Mondta is anyukám, miből lesz a cserebogár!..." Milyen érzés, hogy pár hónap múlva át kell adnia a koronát? „Semmi különös; hogy Miss World Hungary voltam, ezt az élményt már nem vehetik tőlem el". Negyvenegy hattyút ábrázol az a fénykép, amit néhány éve készítettem a Balatonon, s mind a negyvenegy bemozdult. Ez, ugye, már teljesítmény. Ez szint... Fotós kollégám viszont Magyarország Szépét, Petes Beátát fényképezte a minap a Club Aiiga különféle helyszínein, és Beáta nem mozdult be. Pedig be kellett volna neki, egy szervező legalábbis nagyon sürgette, siessen a vevóankétra, képviselni a Traubi Rt.-t. Az ankétosok végül jól jártak: a Miss World Hungary pár perces késéssel ugyait, ám a kedvünkért előkerített királynői koronával felékítve köszöntötte a vendégeket, amely fejdísz viselete nem szerepelt terveiben. Kérésünkre mégis megkoronázta a rendezvényt; a halvány fejék villogott, mint holdsugár az éji Balaton fölött. A rendezvény egyébként érdekes volt, én például mindazidáig nem tudtam, hogy a Traubi részint kóser, részint speciálisan magyar üdítőital, amit Balatonvilágoson gyártanak, s főleg a Kárpát-medence magyarlakta területein fogyasztanak, de érdeklődik iránta például az Egyesült Államok - ezen belül mindenekelőtt New York - és Oroszország+s. „Voltaképp jó dolog, ha az ember csak úgy le- (azaz: föl-) ugorhat Aligára, kérdéseket intézni a magyar szépségkirálynőhöz; s ha már ott jár, ellenőrizheti a Balatont, úgy van-e, amiképp az ősszel hagyta" - véltem a Traubi Rt. rendezte, Club Aliga-beli vevőcsalogató programsorozaton, a pisztráng és a fogas után. Saszla, karsztvíz, halászcsér - Nem kell engem félteni, hogy nem ad kölcsönt a bank, mert ad, sőt, én kölcsönzők a banknak - mondta Salamon Berkowitz, a Traubi Rt. elnöke a piros falú kisteremben tartott sajtótájon (értsd: sajtótájékoztató), és kortyolt a kristálypohárban fölszolgált, kóser Traubisodából; az ablakon túl csöndben borongott az opál Balaton, ám a víz felszíne alatt ivásra készültek már a halak. A tájékoztatónak az adott alkalmat, hogy hosszú huzavona után rendeződni látszik a Traubit gyártó üzem tulajdonjoga, s így megkezdődhet a fejlesztés. Maga az rt. vegyesvállalat, Sal Berkowitz - a többségi amerikai tulajdonos - családja a valahai kelet-magyarországi végekről vándorolt ki egykor, üzleti vállalkozásainak (a légitársaságtól a farmerüzletágig) se szeri, se száma, Magyarországon nyolc különböző cége működik. - Balaton-felvidéki szőlő, mindenekelőtt saszla, bakonyi karsztvíz, mesterségesen beállított, az átlagnáj magasabb magnéziumtanalom... ismertette a huszonnyolcféle Traubi-összetevőt Wollák László, a cég PR-igazgatója; odakünn, a tó fölött vékonyodni látszott a felleg, világosodott az ég. Megtudtuk, a Traubi fő különbsége a borhoz képest: a must nem megy keresztül szeszes erjedésen. Ez üdítőt egyébként a hetvenes évek elején, Radnóti István, szólész-borász dr.. a volt Badacsonyi Állami Gazdaság egykori vezérigazgatója „találta ki", a Bambi és a Márka után valósággal berobbant a makeztek a szépségversenyek. Másfelé kanyarodott az életem - mondotta Beáta. Ragyogott, mint a Napban úszó tó. Negyvenegy, bemozdult hattyú Negyvenegy hattyút lefényképezni úgy, hogy nem azért „szellemképesek" a fotón, mert ők mozogtak exponáláskor, hanem mert én nos, ez, mint már utaltam rá, aligha csekélység. Emögött munka van... Lapunk olvasói e kép látványát nem élvezhetik - csak otthoni album számára fotózgattam a Balatonon, egy a mostaninál is korábbi tavaszon -, a minap viszont, mikor fotós kollégám megérkezett a profi apparáttal és kapcsolt részeivel, nemhogy negyvenegy, egy árva hattyú nem volt a tavon. Illetve: amikor - immár teljes jogú Traubi-szakértővé váltan -, lejutottunk a Balaton-partra, két, fej nélküli hattyút láttunk ringatózni a szürke tavon. A fejek - a hozzájuk tartozó hattyúnyakakkal együtt - a víz alatt tartózkodtak, s ismeretlen dolgokkal töltötték az időt. Fölteszem, tavalyi hínármaradványokat gyűjtöttek, táplálkozás érdekében. Míg kollégám, beélesített vakuval, arra várt, mikor dugják ki fejüket a vízből - néhány alapvető dolgot megtudtam a Club Aligáról. - Az egykori pártüdülő ma már mindenki előtt nyitott mondta Suha Zoltán gazdasági vezérigazgató-helyettes. Fő tevékenységi területünk a konferencia- és rendezvényturizmus, ám éppúgy nyaralhatpihenhet nálunk bárki, mint a többi, Balaton-parti üdülőhelyen. A jó ötven hektáros terület - amelyhez két és fél kilométernyi partszakasz is tartozik fürdőzésre, napozásra alkalmatos stranddal, kikötővel, minden egyébbel rendelkezik. Üzletek éppúgy találhatók itt, mint mozi. Ha valaki itt foglal szállást - ezt már egy parton sétálgató mondta -, számítson rá, mindenki folyton azt akaija megmutatni neki, mely villában nyaralt Kádár, s arra is számíthat, ki sem kell tennie lábát az egyébként őrzött területről, minden kapható. Sült halat ne vegyen senki, mert bár finom, mégiscsak az az igazi, amennyiben maga fogja/készíti az ember az alapanyagot. Az ottjártunkkor a mólón vacogó pecások (idén még engedélyezett a balatoni mólókon való horgászat, tudtuk meg a Mohosz illetékesétől), szóval, a horgászok ott és akkor ugyan nem fogtak semmit, ám a Balatonban máig van hal, jóval több, mint amiképp általában gondolni szokás. No, de ennyit erről, a hattyúk már kidugták fejüket a vízből. Azt még gyorsan ideírom: Aligáról átruccantunk Siófokra is, a Sió-zsilipen csak úgy zúdult ki a tóból a függönyzöld Balaton-víz, amely nyáron kincset érne, de hol lesz akkor már! Ha nincs vízeresztés, hasznavehetetlenek az angolnacsapdák. A gyerekkel együtt kiöntjük a fürdővizet is, az utóbbiért kár. A mozdulatlan kikötőben, melynek vizén karikákat vetett a rákezdő eső, ott várta a szezonnyitást a tó legrégibb hajója, a Kelén. Csuda hajó ez, volt immár a víz alatt is, mikor elsüllyesztették a háború idején („kihúzták az aljából a dugót", mondják a balatoniak), hogy ne tegyenek benne kárt a harcok. Áztán elültek az utolsó lövések, s Phoenixként újra úszott a tó tetején. Farkas Csaba • A kóserizált Traubi, s a Balaton, a tavaszi Beáta, csillámló víztükörben Miss World Hungary. - Híres emberekkel kerülök kapcsolatba úgy, hogy még ők örülnek, habemutatkozhatnak nekem - mondja Petes Beáta Szezon előtt. Nem árt mielőbb fölkészíteni a hajót a kifutásra. (Fotó: Karnok Csaba) gyár létbe, ma, a „kóla lájth"ok világában visszaszorult. („Ám ez nem sokáig lesz így" - mondja most Salamon Berkowitz). Több száz, jórészt északi parti gazda szőlőtermését vásárolja föl a dinamikusan (tényleg!) fejlődő cég, mely célul tűzte ki az itteni, egykor virágzó kóserbor-gyártás újrakezdését; ha ez az üzlet beindul, újabb piacokat jelenthet a kiváló magyar bornak. Egyébként minden Traubi-termék kóser, „ez egyfajta vallási ÁNTSZ-t is jelenthet, az előírások szerint a folyadékot, a gyártási folyamat elejétől a végéig, nem érintheti kéz", hallhattam; halászcsér vijjogott a tó fölött. Az őstermelői kört eszközök biztosításával, felvásárlási szerződéssel támogatja az amerikai többségi tulajdonú részvénytársaság, ez rendkívül fontos e körzetben, ahol kevés a munkahely. („Úgy látszik, nemcsak lenn, Délen", mondtam magamban). A piros falú termen kívül: a királykék Balaton, és az ég. Magyarország Szépe Petes Beátától, a kilencvenhetes évi Magyarország Szépétől - királynő most is, csak július huszonnyolcadikán adja át a leendő Miss World Hungary-nek a kororégebben voltam, olykor kedvem lenne elhajítani a szép ruhát, és hétköznapiba bújni. Meg is teszem időnkéntt, de akkor - főleg otthon, Győrben, tipikus kisváros -, rögtön mondják, hűha, nézd má', ő az, copfban a haja, melegítő rajta... A sikernek is létezik kevésbé napos oldala. • Napos azért több... - Az biztos. Gimnazistaként - az érettségiről egyenesen a Magyarország Szépe válogatójára rohantam, Pestre -, nos, automatikusan sok mindenhez hozzájutottam, amit a korombeliek több éves munkával érhetnek el. Ott kezdődik, hogy autó; alaptőke - félmillió forint volt a verseny fődíja -; tévé, videó, mikró, egy csomó dolog. S számos kapu, mi az átlag húszéves lány előtt zárva marad. Híres emberekkel kerülök kapcsolatba, miközben még ők örülnek, bemutatkozhatnak nekem. • Nagyon helyes. - A médiahajón, ahová én is meghívást kaptam, ott volt például Göncz Árpád köztársasági elnök, megismerhettem továbbá popsztárokat, televíziós egyéniségeket; ha van ambícióm bizonyos dolgokhoz, könynyebben be tudok kerülni a körbe. Egyébként a rádiózás, tévézés régóta érdekel - épp a minap voltam az RTL Klub válogatásán. Korábban újságíró akartam lenni, aztán mondták anyuék, hogy ne, mert satöbbi, majd jött a tánc, követnát - két fogadás között kértünk interjút. • Hogyan kezdődött a történeted? - Versenytáncoltam Győrben — győri vagyok -, s alkalmanként modellkedtem. Egy divatbemutatón megismerkedtem Fási Ádámmal, a szépségversenyek magyarországi licenctulajdonosával. Mondta, lát bennem fantáziát, és a Miss World Hungary versenyen való indulásra biztatott. Nem akartam indulni, úgy éreztem, nekem a tánc teljesen elég, mire külön megkeresett, s küldött jelentkezési lapot is. Erre viszont már azt mondtam: egyszer vagyok fiatal, próbáljuk meg. • Az eredményt ismerjük: siker. Magyarország Szépének az útja hová vezetett tovább? - A világszépe-versenyre, a Seychelle-szigetekre. Az már Afrikához van közel... Kilencvenvalahányan voltunk, egy csodaszép indiai lány lett a Miss World Universe, engem tizenvalahanyadiknak hozott ki a zsűri, talán tizennegyediknek vagy tizenötödiknek, pontosan nem tudom. • Ez is hatalmas eredmény! Egy igazi világverseny, csaknem száz, csúcs-résztvevővel, akik többsége mögött ott az elképesztő mérvű támogatói háttér... - Az bizonyos: nagyon kevesen mondhatják el magukról mindazt, amit én elmondhatok. Ám nehogy azt hidd, „más" lettem, mint ami Salamon Berkowitz: A Traubi igazi magyar termék, magyar alapanyagokból. (Fotó: Karnok Csaba)