Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-16 / 63. szám

HÉTFŐ, 1998. MÁRC. 16. BELFÖLD 3 Petőfi-szobor • Tiszaújváros (MTI) Petőfi Sándor egész ala­kos bronzszobrának felavatá­sával köszöntötte szombaton este Tiszaújváros lakossága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordu­lóját. Sok ezer ember vonult este fáklyákkal a város köz­pontjában lévő Március 15. térre, a város parkjába, ahol a kezében papírtekercset tartó költő szobra Seres János és Szórádi Zsigmond szob­rászművészek közös alkotása áll. Ünnepi avató beszédet Schmitt Pál, a Magyar Olim­piai Bizottság elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság alelnöke mondott. Egész alakos Kossuth • Létavértes (MTI) Kossuth-szobrot avattak szombaton Létavértesen. A város főterén felállított egész alakos Kossuth-szobor Győrfi Lajos Püspökladány­ban élő és alkotóművész munkája. Győrfinek számos köztéri alkotása látható főként az alföldi települése­ken, ő készítette a Létavér­teshez közeli Álmosd határá­ban az álmosdi csata monu­mentális emlékművét is. Pólffy­dombormő • Gyula (MTI) Pálffy Albert szülővárosa, Gyula a márciusi ifjak egyik kiemelkedő egyéniségének Pálffy utcai szülőháza helyén álló épület falára új em­lékművet készíttetett; a Tízek Társasága egykori író s hír­lapíró tagjának arcképével ékített, Széri Varga Géza szobrászművész által készí­tett domborművet szombaton avatták föl. Pálffy Albert Petőfi Sándor barátja, a „Márczius Tizenötödike" cí­mű lap szerkesztője volt. Emléktáblák • Kunhegyes, Tiszafüred (MTI) Az 1848-as polgári forra­dalom 150. évfordulója elő­estéjén, szombaton emléktáb­lát avattak Kunhegyesen azon az épületen, amely az 1849-es szabadságharcban hadikórházként működött. Falai között ápolták a kápol­nai csatában megsebesült magyar katonákat, akik közül harmincan életüket vesztet­ték. Az elhunytakat örök nyugalomra a kunhegyesi te­metőbe helyezték. Tiszafüre­den Deák Ferenc-szobrot és díszkutat lepleztek le. A poli­tikus szobra a róla már ko­rábban elnevezett téren ka­pott helyet. Közös emlékmű • Aldebrő, Tófalu (MTI) A forradalom és szabad­ságharc 150. évfordulója al­kalmából közös emlékműve­tavatott szombaton a Heves megyei Aldebrő és a szom­szédos Tófalu önkormányza­ta. A két méter magas, tize­nöt tonna súlyú, gyöngyös­solymosi kőből készült osz­lopot azon a „Honvédha­lom" elnevezésű helyen ál­líttatta a két település lakos­sága, ahová a hagyomány szerint az 1849 február vé­gén zajlott kápolnai csata hősi halottait eltemették. • Ünnep a Múzeum-kertben Közös Európában oldható fel ••• Göncz Árpád mondott ünnepi beszédet. (MTI Telefotó) • Budapest (MTI) Ma, amikor Magyaror­szág cselekvőképessége birtokában van és biz­tonsági gondjai koránt­sem katonaiak, ugyanaz a józan és elszánt élni akarás élteti, mint 1848­ban. Széchenyi, Kossuth és Petőfi szelleme a való­ságba ágyazott felelős­ségtudat, a valóságba ágyazott lelkesedés és a mesebeli legkisebb fiú halhatatlan erejét sugá­rozza a mába - jelentette ki Göncz Árpád köztár­sasági elnök vasárnap, a Nemzeti Múzeum kertjé­ben megtartott hagyo­mányos március 15-i ál­lami ünnepségen. A 150 évvel ezelőtti ese­ményeket felidézve az ál­lamfő kifejtette: a forrada­lom nem szenvedett vere­séget, ugyanis a kiegyezés - igaz, kényszerű megal­kuvások árán - a kivívott szabadságjogok jókora hányadát átmentette a jö­vőbe. „Kompromisszumok, közjogi megalkuvások árán a ,48-ban kivívott szabad­ságjogok megmaradt talaján megindult az ország polgá­rosodása" - emlékeztetett az elnök. Göncz Árpád felidézte a forradalom és szabadság­harc főszereplőit: a széles látókörű arisztokrata Szé­chenyit, a lelkes és elvhű Kossuthot, Bem apót, a ma­gyar szabadság szolgálatába szegődött lengyel forradal­márt és Görgeyt, akire az el­veszett szabadságharc egy­személyes bűnbankjának szerepe várt. Petőfi Sándorról szólva kijelentette: ő az, aki a ma­gyarok számára sosem halt meg, az ő szavai visszhan­goztak legutóbbi korformá­ló forradalmunk, 1956 első napjaiban is. Áz államfő szólt a sza­badságharc nemzetiségi konfliktusairól is, rámu­tatva arra, hogy sem a for­radalmat kirobbantó neme­si reformnemzedék, sem a Kárpát-medence ki­sebb népeinek vezetői nem voltak képesek egyetlen pillanat alatt megszabadul­ni a Werbőczy óta eltelt évszázadok beidegződése­itől. A köztársasági elnök úgy vélekedett, hogy a forrada­lom máig fennálló ellent­mondásai, a szabadságharc vereségének máig sajgó fáj­dalma a közös Európában oldható fel, ahol a régió né­pei ismét őszintén egymásra lelhetnek. „Népeink közös európai uniós és NATO-tagsága je­lentené szűkebb térségünk, a Kárpát-medence valósá­gos és tartós politikai, kato­nai, gazdasági, sőt lelki bé­kességét" - hangsúlyozta az államfő. Állami kitüntetések • Budapest (MTI) A művészetekben, a tudományokban és az élet bármely más terüle­tén kiemelkedő teljesít­ményt nyújtók munkája teszi hitelessé az 1848­49-es forradalom és sza­badságharc 150. évfor­dulóját - hangoztatta Göncz Árpád köztársa­sági elnök vasárnap az Országházban. Az államfő március 15. al­kalmából Kossuth- és Szé­chenyi-díjakat, valamint más állami kitüntetéseket adott át. Göncz Árpád hangsúlyoz­ta: megtiszteltetésnek érzi, hogy éppen a forradalom 150. évfordulóján tüntetheti ki alkotó tevékenységükért a díjazottakat. A köztársasági elnök hosszú és eredményes alkotó életet kívánt vala­mennyiüknek. Ezt követően Horn Gyula miniszterelnök a Magyar Köztársaság Babér­koszorúja-díjat, továbbá Ki­váló és Érdemes Művész dí­jakat adott át. A Magyar Köztársaság el­nöke - a miniszterelnök ja­vaslatára - nemzeti ünne­pünk, március 15. alkalmából Széchenyi-díjat adományo­zott: a vízi szervezetek sejté­lettanának világszerte elis­mert, iskolateremtő kutatá­saiért, különös tekintettel a membránok szerkezetére Farkas Tibor akadémikus­nak, az MTA Szegedi Bioló­giai Központ Biokémiai Inté­zete kutatóprofesszorának, igazgató-helyettesnek, a köz­ponti idegrendszer neurohor­monjainak, különösen a neu­ropeptid-kutatás terén elért nemzetközileg nagy elisme­rést kiváltó tevékenységéért Telegdy Gyula akadémikus­nak, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem oktatási rektorhelyettesének, tanszékvezető egyetemi ta­nárnak. Megosztott Széchenyi-dí­jat adományozta a membrán­biokémia terén elért eredmé­nyeikért, különösképpen a sejtmembránok katalitikus hidrogénezésére szolgáló módszerek kidolgozásáért és széles körű gyakorlati alkal­mazásáért dr. Joó Ferenc­nek, a kémiai tudomány dok­torának, a Kossuth Lajos Tu­dományegyetem egyetemi ta­nárának és dr. Vígh László­nak, a biológiai tudomány doktorának, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézete igazgatójának. A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (pol­gári tagozata) kitüntetést adományozta: az agrárág­azatban végzett több évtize­des tevékenysége elismerése­ként Egyed Bélának, a Hód­Mezőgazda Rt. vezérigazga­tójának. Elismerések a kultúra jeleseinek • Budapest (MTI) Az 1848-as forradalom 150. évfordulójának előesté­jén szombaton, a magyar kul­túra csaknem száz kimagasló képességű és tehetségű kép­viselőjének a felújított Thália Színházban állami kitünteté­seket és művészeti díjakat adott át Magyar Bálint. A művelődési és közokta­tási miniszter köszöntőjében hangsúlyozta: nem az állam hivatott az őt szolgáló írástu­dókat elismerni, de az állam­nak meg kell találnia a mód­ját, hogy a művészet minden ágának és minden műfajának, a kultúráért végzett szolgálat minden fajtájának és formá­jának tiszteletét hirdesse, fe­jet hajtson azok előtt a telje­sítmények előtt, amelyekkel és amelyektől nem önmaga, hanem a közösség lesz gaz­dagabb. Magyar Bálint azon bizo­dalmának adott hangot, hogy a kitüntetettek, akik megélt éveik nagyobbik részét a pol­gárok életének elviselhetőbbé tételére áldozták, vele együtt vallják: a kultúra értékeit be­fogadói teszik maradandóvá. A díjak átadását követő ünnepi műsorban Rost And­rea és Gregor József operaé­nekesek, illetve a MÁV Szimfónikusok léptek fel Gál Tamás vezényletével. A Magyar Köztársaság el­nöke a művelődési és közok­tatási miniszter előterjeszté­sére 1998. március 15. alkal­mából kiemelkedő irodalmi tevékenysége elismeréseként - Pomogáts Béla József Atti­la-díjas irodalomtörténésszel, a szakmai kuratórium elnö­kével József Attila-díjat ado­mányozott - többek között ­Darvasi László írónak, a Délmagyarország munkatár­sának. Kimagasló újságírói tevé­kenysége elismeréseként ­Wisinger István újságíróval, a szakmai kuratórium képvi­selőjével Táncsics Mihály-dí­jat adományozott - többek között - Dlusztus Imrének, lapjaink főszerkesztőjének. Ipartelepnek alkalmas földterület iparvágánnyal, önálló úttal (telefon, villany, ipari áram) Szegedtől 20 km-re eladó. 3 hektár: 100 Ft/nm. Érdeklődni: 06-30-795-521 múlt időben Indulunk a vébén? jfésőn kezdik el a pártok a választási kampányt, 1\. mert mindenki kevesebbet akar költeni - hallat­szik minden párt háza tájáról Ezt persze csak a felü­letes olvasó hiszi el, a vájtfülüek tudják, hogy a kam­pány kellős közepén vagyunk már hónapok óta. A fejlett demokráciákban ezeket a hónapokat tartják a kormányzat, Jelzárkózó" idejének, amikor a kor­mány igénybe veszi pozíciójával járó helyzeti előnyeit és ki nem fogyó - általában bosszantó - magabiztos­sággal folyik még a csapból is. A közpénzen működő magyar közszolgálati televí­zióból legalábbis már elzárni sem lehet ezt a tenden­ciózusan sulykoló áradatot. A dolog valahogy úgy működik, hogy ha például a kormánypártok leveszik a beígért, a nemdohányosok védelmét szolgáló tör­vényt a ciklus napirendjéről, akkor a televízió hír­adója riportot csinál egy gyanútlan óvodában, ahol a Népjóléti Minisztérium dohányzásellenes félórája fo­lyik. A törvény levételét természetesen elhallgatják és ezzel azt a (hamis) hitet keltik a nézőben, hogy a mi­nisztérium jól végzi a dolgát. Ugyanígy Kovács Lász­ló külügyminiszter is véletlenül mindig a legalkalma­sabb pillanatban toppan be a Nap-keltébe, hogy ak­tuálisan értelmezze a szlovák-magyar keretegyez­ményt. De még sorolhatnánk. > Kampány van a javából. Talán emlékszünk még a négy évvel ezelőttire, amikor az MDF túlbuzgó hívei lehetetlenné tették egy egyszerű tévéműsor megnézé­sét is (és ezzel az amúgy is megtépázott pártjukat hoz­ták további hátrányba). Az elmúlt héten a szocialis­ták kampányoló kongresszusán nem a kiszolgálók, hanem maga a miniszterelnök vetette el a sulykot. Horn Gyula beszéde jóízlésú ember számára arro­gáns, lekezelő és kötekedő volt, távol állt a modern európai szocialista pártok által hirdetett szolidaritás­tól és humanizmustól A miniszterelnöknek az a kije­lentése, hogy a Fidesszel szemben ő szeretné, ha az egykori nomenklatúra tagjai visszajönnének a politi­kába, sérti mindazokat, akik ezeknek a pártlegények­nek a jóvoltából estek el az érvényesüléstől Ez a kije­lentés a kommunista pártvonalon való törtetés dicsé­rete, hiszen ki lehetett a nyolcvanas évek végén jobb anyagi helyzetben, mint a pártvagyont (és kapcsola­tokat) káeftékbe átmentő funkcionáriusok? A szocialisták egyébként ismét Horn Gyulát jelöl­ték miniszterelnöknek, annak ellenére, hogy főleg az ifjú értelmiségi vonal részéről el-elhangzott, hogy mind az integráció, mind a párt modernitása szempontjából a nyelveket beszélő, bölcs, érvelőképes Kovács László alkalmasabb volna a jelöltségre, mint Horn. A kampány tehát már most elkeseredetten dúl, ami nem is csoda, ha a Gallup Intézet és a Magyar Nem­zet közös közvéleménykutatási adatait nézzük: az MSZP és a Fidesz fej-fej mellett haladnak, s még mindig nagyon magas azoknak a száma, akik nem döntötték el, kire szavazzanak. Szoros verseny van azonban a potenciális koalícióalkotók között is (a mi­niszterelnök nem kis meglepetésre jelentette be, hogy hetek óta tárgyal a szabad demokratákkal a koalíció esetleges meghosszabbításáról). Akár a liberál-balol­dali, akár a liberális-jobbközép-jobboldali pártalaku­latok várható eredményét számoljuk össze, mindkettő 50 százalék körüli lesz, vagyis a kampányban még el­keseredett küzdelemre és további öv alatti ütésekre számíthatunk. Az elmúlt hét a külpolitikában sem hozott vidító fejleményeket az integrációra törekvő magyar politi­kának, már csak azért sem, mert ismét kilátás van ar­ra, hogy megismétlődjék a boszniai háború által oko­zott bevételkiesés. A nagyhatalmak ad-hoc tanácsa Londonban ismét szankciókat helyezett kilátásba a koszovói albánokat irtó belgrádi vezetés ellen, s ha a gazdasági zárlat újrakezdődne, annak Magyarország újra vesztese volna. Egyébként sem lehet fejlett együttműködést kialakítani egy olyan régióban, amelynek egyik része (Vajdaság) kétévente kerül nemzetközi szankciók alá, másik része (Arad-Temes­Bánság) pedig infrastrukturálisan annyira elszegé­nyedett, hogy nehéz lenne még a kelet-magyarországi viszonyokhoz is hasonlítani. Az integráció egyik leg­nagyobb próbája lesz, hogy a magyar NATO és EU tagság hogyan oldja meg ezt a problémát a kívülre­kedt (de földrajzilag és kulturálisan egységes) régiók­kal. A mi pedig a jugoszlávokat illeti, tessék elképzelni, mi lenne, ha véresen folytatódna a koszovói konfliktus, a nemzetközi politikai szervezetek mellett a FIFA is újra kizárná Jugoszláviát soraiból, és a plávik nem indulhatnának a nyári labdarúgó vébén. Ugye mindannyiunknak eszünkbe jutott, ki indul­na helyettük?

Next

/
Thumbnails
Contents