Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

HÉTFŐ, 1998. MÁRC. 2. BELFÖLD 3 T J gye, milyen jó volna egyszer kényelmesen hátradőlni \J karosszékünkben, bámulni ki a fejünkből annak bé­kés tudatával, hogy világunkban igenis vannak biztos pontok. Mármint a halálon kívül... Élni egy olyan ország­ban, ahol egy-egy döntés megnyugvást hoz, közös erőfe­szítésekre sarkall, olyan közösségben, ahol legalább egy hétig elhihetjük, hogy a fehér szín szürke pöttyek nélkül világít, s ami feketére festődött, nem tűr meg egyéb ár­nyalatokat. Megérni olyan idilli állapotot, amikor akár hónapokra is előre tervezhetünk, elhinni, hogy a kimon­dott szó igazát akár egy szerződés-aláírásig is konzervál­hatjuk. Februártól búcsúzó hetünk sajnos nem ajándékozott meg ilyen örömökkel. Pedig nagyon reméltük. Például már hétfőn, amikor nem csak a labdarúgás bűvöletében élők vélték úgy, hogy az MLSZ új elnökének megválasz­tásával végre befejeződik a magyar sport egyik legszé­gyenteljesebb korszaka. S bíztak abban - elfogadván a tényt, Kovács Attila vezetésével szabnak majd új fazont megtépázott focigúnyánknak -, hogy legalább a választás hevületétől hajtva egységbe terel mindenkit a jobbítás szándéka. Am keddre látnunk kellett, a megújítás konok és tiszteletreméltó elkötelezettségével érkező prezidentet (vagy legalább szándékait...) sokan egy napra sem fogad­ják el fehérnek. Máris fanyalgók, fennhéjázok, legyintge­tők és gyorsan üthető gyomorszájat keresők hada támad­ja. S miközben Kovács Attila utánpótlás-nevelésről be­szél, meg tiszta, átlátható viszonyokról, addig a leszere­peltek seregének főtisztjei például végkielégítéseik millióit követelik. E kavarodásban nem nehéz észrevenni: a „Te­gyünk együtt a magyar fociért!" harcba hívó parancsát meg sem hallgatván, százszor bukott sportvezetők máris szekértáborokat építgetnek. S nem nehéz meglátni: az új főnökre támadókat sok minden érdekli, csak éppen az nem, fóltápászkodik-e az az újszülött, amit a labdarúgás reformjának kereszteltek el. Tjogy vannak ezerszer fontosabb dolgok is szétron­JL± gyolt hétköznapjainkban, mint a labdát rugdosok gondjai? Eletünk, biztonságunk mindenképpen az. Ezért is lett mosolygósabb az arc, amikor elmúlt hetünkön föl­röppent a hír: a robbantgatások, géppisztolyos kivégzések korában immáron egy elfogott tettessel is szolgál rendőr­ségünk. Albán férfiról szóltak a híradások Fenyő János médiamogul meggyilkolása kapcsán, aki aztán feketéből egy nap alatt szürkévé szelídült. Hiszen kiderült: gyanú talán még találtatik ügyében, de bizonyítékokkal alátá­masztható bizonyosság már kevésbé. Viszont gazdagab­bak lettünk megint egy információval, miszerint albán maffiánk azért már van, fegyverekkel állig fölszerelt kato­nai (s fekete...) szárnya békés ( s patyolatfehérnek látszó) vállalkozók képében él közöttünk. De mielőtt e hír halla­tán kardunkba dőlhettünk volna, FBI-os szakértők cibál­tak vissza az életbe: ugyan már, magyarok, nem olyan rossz a helyzet, egy Fenyő-gyilkosság csupán elszigetelt jelenség, s abba is kevesen haltak még meg, hogy Buda­pesten fényes nappal okádják golyóikat a géppisztolyok. Aki pedig ezek után se tudja, mit is higgyen a magyaror­szági bűnállapotokról, azt fölvilágosította a média, hogy a boltosokkal végző sorozatgyilkosnak éppen ezer bottal ütik még mindig a nyomát, míg Békéscsabán saját kezé­vel vetett véget életének egy rendőrfőtiszt - természetesen eddig még kideríthetetlen okok miatt. S hogy e zavaros világban tiszta életképletekre vágyó lelkünk végképp elmerüljön a szomorúságban, tovább folytatódott a Bős-vita, ami immáron ismét Nagymaros­vitába (is) fordult. A hét szinte minden napjára szervező­dött egy-két kisebb tüntetés, a parlamentben egymásnak feszült kormánypárt saját koalíciós partnerével, hogy az­tán birkózzék egy többmeneteset az ellenzékkel is. Majd feltűntek a hadszíntéren polgári szerveződések, vérmér­séklettől, s (párt)hovatartozástól függően közvetítették a televíziók hol az építkezést támogatók, hol az azt ellenzők mind hevesebb kirohanásait. Ismét kiviláglott, hogy ez a szerencsétlen, Dunára álmodott (vagy éppenséggel Duná­ról kitiltott...) gát még véletlenül sem betonból és vasból épülne (vagy nem épülne...), figyelembe véve pontos mér­nöki, közgazdászi számításokat. Sokkal inkább fölhergelt politikából gyúrják, átértelmezve, darabokra szaggatva, felnégyelve, napi politikának, választási csatározásoknak alárendelvén a hágai nemzetközi bíróság döntését. S szét­bombázván mindinkább azt a reményünket is, hogy egy­szer csak megtudjuk: ugyan mennyit is öltünk mi, magya­rok eddig ebbe az építkezésbe? Mennyibe került a beru­házás leállítása, s mennyit veszítettünk azon, hogy határ­folyónkat elterelték, hogy vízétől fosztották a Szigetközt? S miért is lenne olyan nagy haj, ha végre biztonságosan fölyózhatóvá válna Dunánk? F igyelvén a bősi vita mind tarajosabb hullámait, a ha­talmukat vesztő focibárók vicsorgását, vagy éppen a szétzilált közbiztonságunkat, lehet, hogy kis népünknek nem is fehérre, s feketére, vagyis megdönthetetlen, kőbe véshető igazságokra lenne szüksége? Csupán olyan té­nyekre, amelyek segítik eligazodni a világban, s amelye­ket nem a politikai párt-, s némelyek magánérdekei sze­rint tesznek közkinccsé? Gyanítom, valami ilyesmire vá­gyunk? S talán mégse a naptárt szidjuk, mert ezt február utol­só hetétől sem kaptuk meg... I fényfolt • Békéscsaba (MTI) Díszpolgárává fogadja a 75 éves Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművészt Békéscsaba, a békési me­gyeszékhely képviselőtestü­lete a legutóbbi közgyűlésen döntött a cím odaítéléséről. Az átadási ünnepségre már­cius 15-én kerül sor. Schéner Mihály szülőfalujában, Med­gyesegyházán már elnyerte a díszpolgári címet, most a művészt a világhír felé elin­dító megye székhelye is ugyanezzel a kitüntető gesz­tussal köszönti az idén. Schéner Mihály Békéscsa­bán is alkot, és tevékeny résztvevője Békéscsaba mű­vészeti életének. Alkotómű­vészetének sokszínűségét jelképezi az általa létreho­zott Meseház, amely Békés­csabán fogadja látogatóit. Gimnózium­alapitás • Déváványa (MTI) Dévaványán az új tanév­ben középiskola indul, amely Eötvös József nevét veszi fel. Az észak-békési - csaknem tízezer lakosú, városi rangra törekvő - település tervezett gimnáziuma és ipari szak­képző iskolája egy gimnáziu­mi és két szakmunkásképző osztállyal nyílik meg. A 9 ezer 600 lelkes Békés megyei településen a két általános is­kolában ma 850-en tanulnak (a szakmunkásképzőnek 70 diákja van). A nagyközség lakosságának régi vágya tel­jesül az önálló középiskola megteremtésével, hiszen így a továbbtanuló dévaványai fiataloknak nem kell más te­lepülésekre ingázniuk; ez a helybelieknek olcsóbb és biz­tonságosabb is. Trópusi ház • Nyíregyháza­Sóstógyógyfürdő (MTI) Az esőerdők növény- és állatvilágát bemutató létesít­ményt avattak a Nyíregyhá­za-Sóstógyógyfürdői Vadas­parkban. Az úgynevezett Trópusi ház jelenleg az egyetlen ilyen az országban ­a fővárosi állatkertben éppen felújítják a Pálmaházat. A Trópusi ház közepén négy méter magas vízesés kelt tö­kéletes illúziót: a vizet egy kis patak vezeti el, amelyben halak úszkálnak, a partján növények láthatók, szabadon mozgó állatokkal, madarak­kal, illetve akváriumokban elhelyezett társaikkal. Mezőségi textilek • Székesfehérvár (MTI) Az erdélyi magyarság arc­haikus népi kultúráját őrző Mezőség gazdag textilművé­szetéből ad ízelítőt, változa­tos, sokszínű motívumait mu­tatja be a székesfehérvári Szent István király Múzeum­ban szombaton megnyílt ki­állítás. A tárlat anyagát az Erdélyben élő Kallós Zoltán több ezres gyűjteményéből válogatták. A mezőségi var­róassszonyok szépet teremtő kedvéről, ügyességéről, fan­táziájáról száznál több díszes szövésű hímzés és szőttes vall. A kiállításon látható le­pedővégeket, abroszokat, té­rítőkét pamuttal, szőrrel, bol­ti gyapjúval és kendercérná­val hímezték, illetve rozet­tákkal. madarakkal, virágok­kal, koszorúkkal és más sza­badon választott motívumok­kal díszítették. KDNP-jelöltek • Budapest (MTI) A Kereszténydemokrata Néppárt vasárnap hozta nyilvánosságra egyéni vá­lasztókerületben induló je­löltjeinek névsorát. A Csongrád megyei je­löltek: 1. vk.. Szeged: Major Attila; 2. vk., Szeged: dr. Kiss József Géza: 3. vk., Szeged: dr. Pászti Ágnes; 4. vk., Csongrád: Losonczi Zoltánná; 5. vk., Szentes: Szebellédi Anna; 6. vk., Hódmezővásárhely: Takaró András; 7. vk., Makó: dr. Domokos Mária. MDF-es névsor • Budapest (MTI) Az MDF a 176 választó­kerületből 84-ben a Fi­desszel közös egyéni jelöltet indít. A Csongrád megyei név­sor a következő: Szeged, 1. vk.:~Póda Jenő; Szeged, 2. vk.: Balogh László (MDF­Fidesz); Szeged, 3. vk.: Dr. Bartha László (Fidesz­MDF); Csongrád, 4. vk.: Murányi László; Szentes, 5. vk.: Szabó Péter; Hódmező­vásárhely, 6. vk.: Dr. Rap­csák András (Fidesz-MDF); Makó, 7. vk.: Mikulán Lász­ló. Makovecz Imre építész egyike volt a tüntetés szónokainak. (MTI Telefotó) • Budapest (MTI) A József nádor teret csaknem teljesen megtöl­tötték szombaton a víz­lépcső ellen tüntetők. A Duna védelme érdeké­ben demonstráló többez­res tömeg később a Par­lamenthez vonult és kép­viselőik petíciót adtak át, amelyet az Országgyűlés elnökének címeztek. A petícióban hangsúlyoz­zák, hogy minden alkotmá­nyos eszközt felhasználnak a Duna megmentése érdeké­ben. Bejelentették: március 14-én újabb tüntetést tarta­nak. A környezetvédők tárgyalást kezdeményeznek a kormánnyal, hogy a kérdés­ben az alkotmányosságnak megfelelően járjon el, és a hágai bíróság ítéletét vegye figyelembe, ne pedig a szlo­vákok kívánságait. A Duna Kör és a Duna Charta tünte­téséhez több párt, társadalmi szervezet, valamint település küldöttsége is csatlakozott. A tüntetést kezdeményező Duna Kör és Duna Charta előadói rámutattak: nem felel meg a magyar érdekeknek a vízlépcső-vitában elfoglalt kormányálláspont, a tárgya­lódelegáció által pénteken aláírt keretmegállapodás-ter­vezet. Vargha János, a Duna Kör elnökségi tagja beszédé­ben többek között rámutatott: az MSZP vezetői semmibe veszik a nemzeti konszen­zust, a kisebbik kormányzó­párt vétójogát, valamint a há­gai döntést. Akik ezt a törekvést támo­gatják legyenek tisztában az­zal: veszélyben az ivóvíz­kincs, a Szigetköz, Eszter­gom és a Dunakanyar, az er­dők, a táj, és veszélyben a demokrácia. A petíciót Perczel Anna és Szilágyi Ákos, a Duna Char­ta képviselői adták át csak­nem száz szervezet nevében Borsos Csabának, az Ország­gyűlés szervezési és tájékoz­tatási főosztály vezetőjének. A hivatal illetékese ígéretet tett arra, hogy a tíz pontból álló petíciót minél hamarabb eljuttatja Gál Zoltán házel­nökhöz. A petícó felolvása közben a József nádor téren nagy taps kísérte például azt a követelést, hogy a választá­sok előtt a kormány ne kös­sön semmiféle megállapodást a vízlépcső ügyében. A tün­tetők kifejezték: nem akarnak több gátat sem Nagymaro­son, sem Pilismaróton, sem Dunakilitin. A kormány használja ki a hágai bíróság adta lehetőségeket a Duna megmentésére - áll a hangos helyesléssel támogatott petí­cióban. A tüntetők tiltakoz­tak az ellen, hogy sok száz milliárd forintot pazaroljanak el az alapvető megélhetési gondokkal küzdő milliók ro­vására, s kinyilvánították: tá­rozók helyett folyót akarnak, vizet a Dunába. Kovács és az olcsó biztonság Tüntetés a vízlépcső ellen Az euroatlanti integ­rációba való bekapcso­lódásunkat és a szom­szédos országokkal való viszonyunk rendezését emelte ki a magyar dip­lomácia eredményei kö­zül Kovács László kül­ügyminiszter a Szeged­Tápén szombaton tartott lakossági fórumon. A magyar külpolitika el­múlt négy évének érté­kelése után a tápaiak kérdéseire is válaszolt a miniszter. A februári tavaszban, szombaton délután több mint százan mentek el a Tápai Heller Ödön Művelődési Házba, hogy „politizáljanak" a külügyminszterrel, Kovács Lászlóval. A tápaiak nevé­ben az önkormányzati képvi­selő, Mészáros Attila és az országgyűlési képviselő, dr. Botka László köszöntötte a külügyminisztert, aki elő­adása után reagált a tápaiak véleményére és kérdéseire A külügyminiszter Tápéra érkezett. (Fotó: Schmidt Andrea) is. Magyarország túl kicsi ahhoz, hogy egyedül boldo­guljon. A NATO és az Euró­pai Unió is olyan szervezet, mely az egész világra ható, fontos döntéseket hoz. Ezért jobb belülről befolyásolni ezeket a folyamatokat, mint kívülállóként tehetetlenül várni azt, hogyan hatnak ránk ezek a határozatok - ér­velt Kovács miniszter. Több példával igazolta, hogy már a csatlakozás kilátásba he­lyezésével is „fontos" ország lettünk mások, például az amerikai vagy japán befeke­tők számára. A NATO tagja­ként a lehető legnagyobb biztonságot a lehető legol­csóbban érhetjük el. Az EU­hoz pedig azért is érdemes minél előbb csatlakoznunk, mert felzárkózásunkat évi 600-800 milliárd forint tá­mogatással segíti e szerve­zet. Az európai országok fej­lettségi átlagának jelenleg 37%-át érjük el. EU-tagként, öt év múlva az itteni nemzeti össztermék (GDP) az uniós átlag 60%-a is lehet. Kényszeríteni nem, csak késztetni lehet a partnert, a szomszédos országot a tárgyalásra - hangsúlyozta Kovács László. Azonban alapszerződést kötni nem cél, hanem eszköz, ami a mi­nimális bizalom megterem­tését hozhatja, ami a kisebb­ségi sorsban élők számára hivatkozási alapot jelenthet, ami a kétoldalú együttműkö­dés kerete lehet. A magyar külügyminiszter fölhívta a figyelmet arra, hogy az euro­atlanti integrációba való be­kapcsolódásunk és a szom­szédokkal való viszony ren­dezése kölcsönhatásban áll egymással, egyik támogatja a másikat. Ú. I.

Next

/
Thumbnails
Contents