Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-23 / 45. szám

6 HAZAI TÜKÖR HÉTFŐ, 1998. FEBR. 23. • A tavaszi hadjáratra emlékeznek Honvédhösök, farmerben** Markovils Tibortól búcsúzunk Szegeden, a Dugonics temetőben ma 13 órakor kísérik utolsó útjára a 75 éves korában elhunyt Markovits Tibor újságirót, a Délmagyarország egykori szerkesztőjét. Életútja néhány sorban összefoglalva: fogtechnikusnak tanult, majd néhány év múlva - a második világháborút követően - sorsa már a sajtóval forrt össze. Újságírói pályáját 1950-ben a Viharsaroknál, a mai Délvilág elődjénél kezdte, két év elteltével pedig a Délmagyarország szerkesztőségébe került, ahol közel két évtizeden át dolgozott, előbb az ipari rovatban, azután külpolitikai és tördelőszerkesztőként. Élete újabb fordulópontja 1970-ben következett be, amikor a szegedi kenderipari üzemek lapjának felelős szerkesztője lett, és egy évtized múlva ebből a pozícióból, az akkor már tröszti lappá alakult Magyar Kendertől ment nyugdíjba. Mindazok, akik dolgoztak vele, akiknek munkatársa, vagy éppen munkahelyi főnöke volt, e száraz tények mögött egy törékeny termet , érzékeny, melegszív emberre emlékeznek. Olyan kolléga volt ő, aki megtalálta a hangot mindenkivel, legyen az magas rangú politikus vagy éppen az utca embere, és aki végtelen türelemmel adta át a fiatalabb újságíróknak mindazt a tudást, amit élete során felhalmozott. Jó természete volt, talán senki sem emlékszik olyan esetre, hogy felemelte volna a hangját, hogy bárkivel veszekedett volna. Pedig akik a médiában dolgoznak, jól tudják: a lapzárta közelsége gyomorszorító érzés, ekkor már a könyörtelenül múló percek határoznak meg mindent, mert a nyomdai gépezet, a postavonatok percre pontosan működnek, indulnak. Ilyen helyzetben nyugodtnak, jókedvűnek maradni csak kevés ember sajátja, ilyen volt a munkahelyén és otthon is. Imádta a családját, színésznő feleségét, Bányász Ilonát és ikerlányait Katit és Borit, akik közül az utóbbi szintén a színészmesterséget választotta. Életének még egy nagy szerelme volt: a dorozsmai kiskert, ahol minden az ő keze munkáját dicsérte. Bár az utóbbi években sokat bajlódott a szívével, mégis talán túlzás nélkül mondható: teljes életet élt. Szerettei és tisztelői mégis úgy érzik, túlságosan korán hagyta itt őket. Reigl Endre • Karcsúsodé külképviseletek Mennyi az elég? Akkor milyen is legyen a kardbojt? - avagy: megbeszélés, korhű fegyverek között... (Fotó: Scmidt Andrea) Oktatási konferencia • Budapest (MTI) A következő kormányzati időszak oktatáspolitikájának nem a tanszabadság, hanem az esélyegyenlőtlenség kérdésével kell foglalkoznia szögezte le Jánosi György, az MSZP alelnöke, az Országgyűlés Oktatási Bizottságának elnöke szombaton a „Jelenünk és jövőnk" címmel Budapesten rendezett szakmai konferencián. Véleménye szerint a jövőben az oktatás előtt álló feladatok nem oldhatók meg a liberális politika eszközeivel. Mint elmondta: a társadalmi esélyegyenlőtlenségek kezelésére a 12 évfolyamos, a tehetséggondozást és a felzárkóztatást egyaránt lehetővé tevő úgynevezett komprehenzív iskolát tartja a legmegfelelőbbnek. Fontosnak tartotta, hogy a következő évben végezzék el a nemzeti alaptanterv átfogó felülvizsgálatát, és ha szükséges, hajtsák végre a megfelelő korrekciókat. Jövőbeli feladatnak nevezte a pedagógusjövedelmek reálértékének növelését is egy három elemből álló bérrendszer keretében. lványi Tamás (SZDSZ) szerint az elkövetkező ciklusban minden párt céljának kell hogy tekintse: a pedagógusbérek érjék el legalább az egy főre jutó GDP 1 százalékát. Jelenleg ugyanis ez az arány a középiskolai oktatóknál 0,72 százalék, az általános iskolai tanítóknál és tanároknál 0,68 százalék, az óvónőknél pedig 0,52 százalék. Könyvtárhasználati verseny • Munkatársunktól A Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesülete és a Csongrád Megyei Pedagógiai és Közművelődési Szolgáltató Kht. által rendezett Bod Péter könyvtárhasználati verseny megyei fordulóján a következő eredmények születtek: I. kategória, 1. hely: Ménesi Dóra (Mindszent, Központi Általános Iskola, felkészítő könyvtáros: Fuchsné Bénák Katalin), 2. hely: Gyöngyösi Nikolett (Hmvhely., József Attila Általános Iskola, felkészítő tanár: Szöllósyné Tóth Ida), 3. hely: Juhász Éva (Mindszent, Dózsatelepi Általános Iskola, felkészítő könyvtáros: Fuchsné Bénák Katalin). II. kategória: Forgó Nóra (Tömörkényi Általános Iskola, felkészítő tanár: Kálmán Terézia). III. kategória, 1. hely: Szondi Miklós (Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola, felkészítő tanár: dr. Felföldi Lászlóné), 2. hely: Muzsik Anita (Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola, felkészítő tanára: dr. Nagy Lászlóné), 3. hely Berkecz Zoltán (Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola, felkészítő tanára: Horpácsy Andrásné). A verseny két helyszínen, a Sándorfalvi Általános Iskolában és a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskolában zajlott. A verseny feladatsorát az 1848-49-es forradalom és szabadságharc témakörében Sáráné dr. Lukátsy Sarolta könyvtárostanár állította össze. Nagy ünnepre készül a magyarság - 150 évvel ezelőtt, 1848 márciusában robbant ki a nemzeti függetlenségért vívott forradalom és szabadságharc. Ma még nem tudni pontosan, milyen látványos lesz azon rendezvények sora, amelyekkel forradalmár elődeinkre emlékezünk. De az biztos, hogy Szegedről - több helybéli ügyvéd és vállalkozó szervezőmunkáját dicsérve - indul egy olyan emléktúra, amelynek előkészítése követendő például szolgálhat minden ünneplőnek. Vajon hányan tudják városunkban, hogy a szabadságharc 3. honvédzászlóalja szegedi vitéz harcosokból állt? S azt kivel tanították meg az oskolákban, hogy e zászlóaljban pontosan 1234 gyalogost jegyeztek be a sorozáskor, s a világosi fegyverletételt mindössze 174-en élték meg? S hallhatott-é arról a szegedi ifjúság, hogy városunk katonahőseit előbb Damjanich János, majd Földvári Károly vezette rohamra? Ismervén az elmúlt évtizedek oktatási rendjét, vélhetően csak nagyon kevesen vannak, akik elmondhatják magukról, hogy a 150 évvel ezelőtti forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó, itt fölvetett kérdésekre pontos válaszokkal tudtak volna szolgálni. Egy múltkutató polgár azonban él közöttünk, aki nemcsak szakavatott ismerője a szegedi honvédek haditetteinek, hanem tettrekész szervező is, s április elejére látványos emléktúrát toboroz. A Tisza partjáról induló csapat az 1849-es tavaszi hadjárat dicső csatáinak színtereit járja be: azokat a településeket, ahol a szegedi gyalogvitézek számtalan hősi tettet hajtották végre. Az utazók vezetője pedig dr. Vass László ügyvéd, aki az emléktúra ötletének megszületéséről (gy beszélt: - Gyermekkori vágyam, hogy bebarangolhassam azok a helyeket, ahol az 1848-49-es forradalom és szabadságharc sorsdöntő csatái zajlottak. Behatóan foglalkoztam e korszak történelmével, s hamarosan megjelenik egy könyvem is, amely azt az időszakot dolgozza fel, amikor a magyar kormány Szegedről irányította a szabadságharc küzdelmeit. A „Szeged - három hét a szabadságharc történetéből" című dokumentumgyűjtemény az 1849. július 11. és augusztus 5. közötti napok eseményeiről szól, úgy, ahogy „alulnézetből" láthatta a szegedi polgárság a sorsformáló magyar történelmet. - Az persze csak egy dolog, hogy az ember miről ír, s miként próbálja megvalósítani gyermekkori álmait folytatta Vass ügyvéd úr. Bennem él az a vágy is, hogy fiatalabb generáció figyelmét a magyar történelem e dicső korszaka fel irányítsam, s így született meg az emléktúra ötlete. Előbb csak néhányan jelentkeztek baráti társaságomból arra, hogy elkísérjenek a tavaszi hadjárat helyszíneire, majd mind népesebb lett az érdeklődők'csapata. S most már végleges a lészám: 9 felnőtt és 16 gyerek utazik majd el április 2-án Szegedről Szolnokra, hogy először is ott koszorúzza meg a Damjanich emlékművet. 0 Milyen állomások következnek ezután? - Szolnokról Hatvanba megy a csapat, majd érintjük Jászberényt, Tápióbicskét, Tápiószentmártont és Isaszeget is, s április 6-án térünk haza Szegedre. A felsorolt településen már tudnak a szegediek emléktúrájáról, s el kell mondanom, nagy szeretettel és segítő szándékkal fogadták ötletünket. Úgy szervezik városi megemlékezéseiket, hogy mi mindenhol bekapcsolódhassunk az ünneplésbe. • Emléktúrákat már korábban is indítottak vidékünkről. De úgy hírlik, hogy a Szegedi 3. Honvédzászlóalj tettei előtt tisztelgő utazó csapat egészen különleges látványosságot is nyújt majd.... - így igaz. Mind a felnőttek, mind a diákok korhű egyenruhákba öltözve vesznek részt az ünnepségeken, elkészíttetjük az egykori szegedi honvédek fegyvereinek, s zászlójuknak hű mását is. Ha minden részletében pontosan szeretnénk fölidézni a hadjárat csapatmozdulatait, gyalog kellene végigjárnunk a helyszíneket, de ennek fizikai terheit nem vállalhatjuk. Ezért aztán terepjárókkal utazik csapatunk, még pedig azokon az úttalan utakon is, ahol egykor a magyar honvédek meneteltek. • Egy ekkora vállalkozás nem kis költséggel járhat... - Valóban nem olcsó, de el kell mondanom, hogy rengeteg támogató állt mellénk. A Délász Land Rower terepjárót ad kölcsön, a korhű egyenruhák elkészítését Bite József szabómester szabásmintái alapján a Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola vállalta magára. A ruházathoz szükséges anyagok egyik részét a Heavytex Rt. bocsátotta rendelkezésünkre, a másik részének beszerzésében pedig a Komplett Kereskedelmi Rt. nyújtott nagy segítséget. A fegyvermásolatok elkészítésében a deszki SZEFA Kft. és a szintén deszki TAUGÉP Kft. kiváló partnerünk. Az egyenruhához tartozó tölténytáskák és szíjak Gyifkó Gyula kisteleki bőrdíszműves mester műhelyében formálódnak, a szegedi Reprostúdió Kft. pedig vállalta, hogy elkészíti a Szegedi 3. Honvédzászlóalj zászlójának mását. A Móra Ferenc Múzeum szakemberei szaktanácsaikkal segítik, hogy valóban korhű legyen minden kellék. A Pick Szeged Rt. a túra teljes időtartamára elegendő hidegélelemmel látja el csapatunkat, míg a Délmagyarország főszerkesztője, Dlusztus Imre vállalta, hogy a túrázók italfogyasztásának költségeit állja. Panker Sándor és felesége a megemlékező koszorúk elkészítésével támogatja vállalkozásunkat. Egyébként a túra előtt, március 14-én a Szegedi Ügyvédi Kamara székházában estet szervezünk, amelyen megemlékezünk a forradalom és szabadságharc 150. évfordulójáról, s felevenítjük a Szegedi 3. Honvédzászlóalj történetét - mondta dr. Vass László. S miközben az ügyvéd úr irodájában fölhalmozott, múltat idéző fegyverarzenált szemlélgettünk, szó esett több érdekességről is. így például megtudhattuk, hogy jóval Levi Strauss előtt fölfedezték már Szegeden a farmernadrágot. A honvéd gyalogvitézek számára ugyanis 7817 rőfnyi vitorlavászonból készítették a nadrágot, amit a szegedi kékfestők festettek be a mára*a farmerről elhíresült színre. Ami pedig a fejfedőket illeti amíg Damjanich 9. kassai gyalogezrede a hőstettek mellett ama bizonyos vörös sipkáról lett nevezetes, a szegedi honvédek fejdísze a fehér kakastoll volt. - Fehér is, meg kakastoll is? Ez aztán csöppet sem olyan jelkép, ami tetszhetett a Rákosi- és a Kádár-korszak történelemképet formáló hatalmasságainak. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a sok dicsőséges győzelmet arató Tisza-parti zászlóalj nevét oly keveset említették akkoriban - mondta dr. Vass László. - Nekünk, szegedieknek éppen az a feladatunk, hogy valós képet rajzoljunk föl a most fölnövekvő generáció számára a szabadságharc időszakáról. Ehhez nyújthat nagy segítséget az emléktúra, s az a történelmi vetélkedő is amelyet ehhez kapcsolódóan rendeznek a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. számú Gyakorló Általános Iskolájában. Az ott legjobb teljesítményt nyújtó diákok közül is utazik velünk 6 tanuló. Túrájuk költségeit egyébként a Vass és Nagy Ügyvédi Iroda vállalta magára. S ha már szót ejtettünk a sok vállalásról, hadd tegyük hozzá: természetesen lapunk, a Délmagyarország folyamatosan beszámol e nem mindennapi emléktúráról. Tisztelegvén múlt századi hőseink előtt, s örülvén annak, hogy a szegedi cégek, s polgárok összefogásukkal megmutatják, miként is lehet ünnepelni - elkerülvén a sok mihaszna, dlszbeszédes frázist... Bátyi Zoltán A gazdasági kamarák és a Magyar Befektetési és Kereskedemfejlesztési Rt. (ITD Hungary) tavaly megállapodást kötött arról, hogy közös külképviseleti rendszert hoznak létre. Az együttes munka célja az, hogy a még működő kölföldi gazdasági képviseletek változatlanul közel maradjanak az odakint kereskedő hazai vállalatokhoz. Egy Kormányhatározat szerint tavaly június végéig a külföldön működő magyar kereskedelmi kirendeltségeket kereskedelmi szolgálatokká kellet átalakítani. A változtatás eredményeként az irodák alkalmazottainak egyharmadát hazarendelték, egyharmadát a követség struktúrájába illesztve, határozott időtartamra helyükön hagyták, más irodák pedig az ITDH-hez kerültek. Ez a „csatolás" komoly szervezési és finanszírozási terhet rótt a társaságra, Így a kamarák segítsége hatékony megoldás lehet. Dr. Szeri István, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke sajtótájékoztatóján ezzel kapcsolatban elmondta: „Számunkra természetesen fontos, hogy ott legyünk, ahol tagvállalataink kereskednek, fgy fájlaljuk a szolgálatok folyamatos megszűnését." A kereskedelemfejlesztés célja és a kamarák feladata alapjaiban különböző, ám úgy tűnik, hogy az üzleti realitás szükségszerűen közös megoldások keresésére késztet. Az ITDH hamarosan átalakul részvénytársaságból közhasznú társasággá. Ez a tény felvet olyan kérdéseket, milyen arányban váljanak tulajdonossá a kamarák, hogyan lehet összehangolni az információs rendszereket, s miként tudja majd hasznosítani az ITDH a kamarai kapcsolatokat, illetve a kamara az ITDH információit. További kérdés, hogy a külkereskedő cégek a gyakorlatban miként viselik majd a változásokat. „Arra számítottunk, hogy a költségvetésből a kamarák több pénzt kapnak majd a szolgálatok finanszírozására. Nem így történt, ezért most közösen gondolkodunk a legjobb megoldáson" - mondja Dr. Melega Tibor az ITDH vezérigazgatója. Tavaly 47 külkereskedelmi szolgálat működött, közel 1,2 milliárd forint éves támogatásból. Ez az összeg soknak tűnhet, de például csak az irodabérleti díjak 370 milliós kiadást jelentettek. Az ITDH minden hazai megyét arra kért, hogy végezzen felmérést a vállalatok között. Az érdeklődés célja, hogy 1-1,5 éven belül láthatóvá váljék a „szükséges, de elégséges" kereskedelmi irodák száma. Katfcá Krisztina