Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-02 / 27. szám

HÉTFŐ, 1998. FEBR. 2. HELYI TÜKÖR 5 csörög a Pannon GSM Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Arató Lászlóval oszthatják meg. Munkatársunk várja hívásaikat, munkanapokon reggel 8 és 10, vasárnap pedig 14 és 15 óra kö­zött a 06-20-432-663-as rádió-te­lefonszámon. Elveszett tárgyai­kat keresó' olvasóink hirdetésben tehetik közzé mondandójukat, a talált tárgyakról szóló bejelentéseket továbbra is kö­zöljük telefonos rovatunkban. Hirdetésfelvétel 8 és 10 óra között a Sajtóházban. Cserepes. A Katona Jó­zsef utcaiak is csatlakoz­nak a Gólya utcaiak tilta­kozásához, föl vannak há­borodva amiatt, hogy a Cserepesen ezentúl vasár­nap kirakodóvásárt ren­deznek. Panaszosunk em­lékeztetett arra, hogy an­nak idején a lakosság har­colta ki a vasárnapi és a hétfői szünnapokat. Hogy azokon a napokon egy ki­csit fellégezhessenek és eltakaríthassák a házuk elől a szemetet... Ezúttal sem hagyják annyiban a dolgot. Temető. R. J.-né azon háborodott föl, hogy a Du­gonics temetőben az urna­falon annyi hely sincs, hogy egy szál virágát elhe­lyezhessenek. Kommunális. A. S. (326-689) 1971 óta mel­lékfoglalkozásban vállal­kozó, főmunkaidőben vég­zett munkája után „masze­kol" egy keveset. Minden fizetési kötelezettségének eleget tesz. Ő is egyike an­nak a 2500 személynek, akik a polgármesteri hiva­tal adóosztályától levelet kaptak. Arról, hogy 10 ezer forintra büntették meg őket, mert nem fize­tettek kommunális adót. Szerinte a kicsiktől nem lehet elvárni, hogy minden fizetési kötelezettségről tudjanak, szemben a na­gyokkal. akik profi köny­velőket alkalmaznak. Az­zal sem ért egyet, hogy a mellékfoglalkozásban vál­lalkozóktól is beszedik a kommunális adót. Papírszázas. Telefoná­lónktól egy üzletben nem fogadták el a papír százfo­rintost, mondván, hogy már nincs forgalomban. Nos, legjobb tudomásunk szerint december 31-ig ér­vényes fizetőeszköz ez a papírpénz is. »•»»» li él • Megnyílt a nemzetiségek háza Négyen az Osztrovszky utcában Hétfőn beindul az élet a nemzetiségi házban. (Fotó: Karnok Csaba) Karitász: mankó a rászorulóknak forrás A SZAB hírei • Munkatársunktól Egész évben, de kivált karácsnykor nyújtottak nagy segítséget, anya­gi-természetbeni támo­gatást, s nem utolsósor­ban lelki támaszt a rá­szorulóknak a Szeged­Csanád Egyházmegyei Karitász önkéntesei. Amióta a tél beköszön­tött, szerda esténként teát és zsíros kenyeret osztanak a hajléktala­noknak. A tavaly szer­vezett jótékonysági ak­ciókat vette számba a karitász igazgatója. A Szeged-Csanád Egy­házmegyei Karitászon belül 35 egyházközösségi csoport működik Csongrád és Békés megyében, illetve Jász­Nagykun-Szolnok megye déli részének plébániáin. Az egyházmegyei karitász köz­pontja Szegeden van, s a vá­rosban 12 egyházközösségi csoport működik. A Kari­tász a határon túl élő ma­gyarok, valamint a hazai szegények, idős és beteg emberek támogatására hiva­tott. A tavalyi segélyakciók­ról és a folyamatos támoga­tásokról készült „leltár" most az új év kezdetén, ami­ről Lázár Ilona nővér, kari­tászigazgató tájékoztatta la­punkat. Tavaly szeptembertől ké­szültek a Karitász csoportjai az esztendő legnagyobb szabású segélyakciójára, a szeretet ünnepéhez kapcso­lódó támogatásokra. Már ősszel kinyitottak az alkotó­házak, ahol fiatalok és kö­zépkorúak készttették el azokat az ajándéktárgyakat, amelyeket aztán a karácso­nyi vásáron árultak, s a be­vételből a rászorulókat tá­mogatták. November közepén, pon­tosan Erzsébet napján indult először esti körútjára az Er­zsébet-busz, amivel forró te­át, zsíros kenyeret, édessé­get és meleg ruhát vittek a karitászosok a város külön­böző részén meghúzódó hajléktalanoknak. Az „ünnepi ebéd" akciót azért szervezték, hogy a leg­szegényebbek asztalára is kerüljön húsétel és édesség a négynapos karácsonyi ün­nepen. Az élelmiszereket az adakozó polgároktól kapta, gyűjtötte a Karitász és szét­oszotta a rászorulók között. Karácsonyi ünnepséggel örvendeztették meg a városi kórházban fekvőket és a gyermekklinika kis betegeit. Még karácsony előtt az is­kolákban a szegénysorsú gyermekeknek külföldi ado­mányból iskolatejet és pu­djngot tudtak osztani és gon­doskodtak több hátrányos helyzetű család téli tüzelőjé­ről. Az ünnepeket megelőző és követő „szürke" hétköz­napokon is teszik a dolgukat a humanitárius szervezet ön­kéntesei: a magányos embe­reket látogatószolgálat kere­tében gyakran felkeresik, beszélgetnek velük, segíte­nek nekik. A kórházakban fekvő idős és elhagyatott betegeket is rendre látogat­ják. A Dugonics tér 12.-ben megtalálható Egyházmegyei Karitász szegedi csoportja továbbra is várja mindazok­nak az adományát, támoga­tását, akik az egyre nagyobb számú rászorulón szeretné­nek segíteni. K. K. Szombaton nyitották meg Szegeden, az Oszt­rovszky utca 6. szám alatt a kisebbségek há­zát, melyben négy nem­zetiség kapott helyet. A Négy Szegedi Kisebbsé­gi Önkormányzat Társu­lása az ingatlant hasz­nálatra kapta Szeged városától. Szegeden hat kisebbségi önkormányzat alakult 1995­ben. Ebből négy - a görög, a német, a román és a szlovák - költözött az Osztrovszky utcai Nemzetiségek Házába, melyet szombaton nyitottak meg. 1996-ban alakult meg a Négy Szegedi Kisebbségi Önkormányzat Társulása, mely Tóth Istvánt, a szlovák önkormányzat vezetőjét vá­lasztotta meg elnöknek. A soros első ember személyé­ről - akit két évre választa­nak meg - a közgyűlés dönt. Tóth Istvánnak 1998 őszén jár le a mandátuma. „Nagy sikernek tartom, hogy meg­kaptuk a várostól használatra ezt az ingatlant" - mondja a soros elnök. „A cigányok és A Délmagyarország Kft. kulturális sorozatot indított „Szomszédoló" címmel Csongrád me­gyei települések részére. A rendezvények célja, hogy a régióban élők közelebb kerüljenek egymáshoz, megismer­jék a „szomszéd" ha­gyományait, életét és produkcióit. Elsőként kisteleki énekesek és ze­nészek látogattak el Zá­kányszékre. Szombat délután zsúfolá­sig megtelt a zákányszéki művelődési ház nézőtere. A Kisteleki Művészeti Iskola növendékei és tanárai, vala­mint a kisteleki citerazene­kar és asszonykórus több mint másfél órán keresztül szórakoztatta a lelkes zá­kányszékieket. Szombathelyi Árpád, az iskola igazgatója nyitotta meg az estet és egy Kistelek­ről készült emlékkönyvet adott át a zákányszéki pol­gármesternek, Gárgyán Ist­vánnak. Először az iskola a szerbek már korábban kap­tak helyiséget, így ők nem társultak velünk. Ennek el­lenére ők is megtarthatják az Osztrovszky utcában a kul­turális és egyéb rendezvé­nyeiket, például a nyelvtan­folyamaikat. Természetesen ingyen és bérmentve." Az egykori iskolaépületet a kor­mány kompenzációs kereté­ből, a szegedi önkormány­zattól kapott pénzből és a négy társult önkormányzat saját forrásaiból sikerült be­rendezni és felújítani. Csak kevés szegedi tudja, hogy a városban görög ki­sebbség is él. Önkormányza­tuk elnöke Ungi Ferencné, leánykori nevén Papadopulu Fotini. Hatéves korában, 1948-ban hagyta el a Vörös­kereszt segítségével a pol­gárháború sújtotta Görögor­szágot. Szülei abban a re­ményben engedték el, hogy három hét múlva hazajön. A három hétből harminc év lett. „1978-ban léptem át új­ra a jugoszláv-görög határt" - mondja a szegedi görögök önkormányzatának elnöke. „Úgy éreztem, hogy otthon vonószenekara lépett fel, tánczenéket játszottak kü­lönféle korstílusokból. A vo­vagyok." Papadopulu Fotini azóta sűrűn jár Görögország­ba, bár férje magyar, gyer­mekei pedig nem tanulták meg édesanyjuk nyelvét. „Talán nagyobb kitartás kel­lett volna" - ismeri el az el­nökasszony. A megnyitó hivatalos ré­sze után a vendégek kis cso­portokban, kezükben pezs­gőspohárral vagy tányérral társalogtak. Idősebb, elegáns urat szólítok meg, aki szlo­vákul beszélgető hölgyeket fényképez. Polányi Imrének hívják, 1969-ig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem tanszékének a ve­zetője volt. Amikor a „bará­ti" hadseregek bevonultak Csehszlovákiába, elment szülővárosába, Kassára, hogy igazak-e az ellenforra­dalomról szóló hivatalos hí­rek. Kiderüli, hogy hamisak és véleményét Szegeden nem rejtette véka alá. Azóta Pécsen él... Polányi Imre nem ért egyet a hivatalos szlovák ál­lásponttal, mely szerint nap­jainkban Magyarországon erőszakos asszimiláció zaj­nósokat Süli Klára és Várhí­di Zsuzsa tanárnők vezették. Utánuk a Teenager Melody lik. „Ez a folyamat sajnos természetes" - mondja a tö­rénész. „Az, hogy valaki megőrzi-e az identitástudatát a szülőkön és nem a politi­kusokon múlik. A szlovák­ság az 1946-47-es kitelepíté­sek idején belezte ki önma­gát, amikor a Magyarorszá­gon élők 80 százaléka, így az elit is elment." Szalay István, Szeged polgármestere három pont­ban foglalta össze a nemzeti­ségi ház megalakulásának előzményeit. A magyar bel­politikai helyzet lehetővé tette, hogy odafigyeljünk a nemzetiségeinkre. Kiemelt ügyként kezeli a kisebbsége­ket Szeged városa is, ahol külön köztisztviselő foglal­kozik az itt élők problémái­val. Csongrád megye szék­helye a szíve a Duna-Maros­Tisza eurorégiónak és nem véletlen, hogy itt nyílt meg a román főkonzulátus is. Kiürültek a pezsgőspoha­rak, elfogytak a svédasztal­ról a finomságok. Hétfótől beindul az élet a nemzetiségi házban. Töth-Szenesi Attila nevű kórus következett. Egy földolgozott Roy Orbison­nótát adtak elő, Greksa Ti­• Munkatársunktól A pályaválasztási tanács­adás elméleti és módszertani kérdéseiről rendez konferen­ciát a Pályalélektani Munka­bizottság február 2-án 15 óra­kor. Toro Tibor temesvári pro­fesszor tart előadást február 4-én 10 órakor a Matematikai és Fizikai Szakbizottság, az Eötvös Loránd Fizikai Társu­lat és a JATE Elméleti Fizikai Tanszéke rendezvényén. A SZAB idei programját, a szakbizottságok és a Tudós­klub rendezvényeit beszélik meg az akadémiai bizottság kibővített ülésén, február 5-én 15 órakor. Báloztak a jogászok • Munkatársunktól A szegedi báli szezon egyik hagyományos esemé­nye a Jogászbál. A hallgatók, a frissen végzettek őszi mu­latságát pár hónappal később követi a „felnőtt" jogásztársa­dalom bálja, ugyancsak ha­gyományosan a Tisza Szálló­ban. A Jogászbál '98-ot múlt héten pénteken tartották a Magyar Jogász Egylet Csong­rád Megyei Szervezete rende­zésében. A Tisza Szálló tü­körtermében dr. Sárközy Ta­más jogászporfesszor, a jo­gász egylet országos elnöke nyitotta meg dr. Merényi Kál­mán megyei főügyész társa­ságában. A Szegedi Nemzeti színház táncosainak bemuta­tója után már az amatőr, de annál lelkesebb táncosok ve­hették birtokba a parkettet. A bálon fellépett a színház két művésze, Merényi Nikolette és Andrejcsik István is, akik operetrészleteket adtak elő. Iparosbál - újra • Munkatársunktól Szombaton, január utolsó napján a Forrás Szállóban hajnalig mulattak az iparosok. A Szegedi Ipartestület hosszú évek óta tartó hagyományt ápolgat azzal, hogy tagjait minden január végén a tánc­parkettre hívja. A siker ezúttal sem maradt el. A színvonalas műsort a Szegedi Nemzeti Színház művészei. Csíkos Er­zsébet és Herczeg Zsolt adták ajándékba, őket dr. Kiss Ernő kísérte hangszeren. A zenét a MOM Trió szolgáltatta. bor vezényletével. A „teena­gerek" után az iskola kama­rakórusa lépett színpadra. Kovács István karnagy veze­tésével feldolgozott számok­kal szórakoztatták a közön­séget. A repertoárukban egy Elvis Presley-dal is szere­pelt. A koncerten az idősebb korosztály is képviseltette magát. A Rácz Imre vezette kisteleki citerazenekar és asszonykórus népdalai a né­zők soraiban nagy tetszést arattak. A rendezvényt a Művészeti Iskola fúvószene­karának játéka zárta. Karna­gyai Czirok Zoltán és Ko­vács István tanárok voltak. A műsor után a fellépők és a közönség sem sietett ha­za, hanem a büfében felállí­tott, szendvicsektől és üdí­tőktől roskadozó asztalok mellett még sokáig beszél­gettek és ismerkedtek egy­mással. A „Szomszédoló" következő helyszíne Kiste­lek lesz, február 7-én (szom­baton) látogatnak ide a zá­kányszéki együttesek. K. T. o A DM kezdeményezte Zákányszéki szomszédoló A kisteleki citerazenekar és asszonykórus is nagy sikert aratott Zákányszéken. (Fotó: Miskolczi Róbert)

Next

/
Thumbnails
Contents