Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-27 / 49. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1998. FEBR. 27. • Ha elfárad\ megszoptatjuk Volt egyszer egy kisvasút A „kisvasúttörténeti" kiállítás megnyitóján. (Fotó: Gyenes Kálmán) Régészek a sztráda alatt • Munkatársunktól Hihetnénk, hogy a ré­gészek a saját sírjukat ássák, de ez nem igy igaz. A múltat kutató szakemberek a jövönek ásnak, azoknak, akik tudni szeretnék, hogy mi történt éppenséggel ezer évvel ezelőtt. Az épülő autópálya, amely már Kecskemétig hozza az utasokat, kínálja magát régé­szeknek: addig nézzétek meg, hogy mi van alattam, míg nem késő. Mert ha már lebe­tonoznak. nehezen nyúlhattok alám, s semmi öröm nem mu­tatkozik az ilyen munkában. Ezért a szegedi múzeum munkatársai még időben föl­mérik a terepet, vagyis: meg­vizsgálják a sztráda nyom­vonalát, hol, mikor, ki tehe­tett valami nagyot a múltban. Tegnap, csütörtökön, ép­pen a Csengele és a Kistelek közé eső útszakaszt vették górcső alá, s beszélték meg az ottaniakkal, hogy merre, hány méter. Vagyis, kinek a földjén, mikor, mennyit ás­nak, hogy a történelem és a mai állapotok összhangba ke­rüljenek. Hozzáértők segítet­ték a szakembereket. Fölmé­rik a leendő utat. Nem elő­ször teszik ezt. hiszen a régé­szek már Pesttől követik az alföldi autópálya alját, lyuka­kat fúrnak, földszeleteket vizsgálnak, teszik a dolgukat már jó ideje. Most értek a megyei szakaszhoz, s amint hallottuk a munkában részt vevő más szakmabélitől, pél­dául Csendes Ferenc földhi­vatali mérnöktől, hamarosan hozzákezdenek a táj átdolgo­zásához, vagyis megássák a saját sírjaikat, de nem a mos­tani temetés, hanem a múlt­béli dolgok feltárása miatt. Felszínre hozzák majd azt, amire egyáltalán nem gondol­hattunk. A reménykedő em­ber Móra Ferenc ásatásai óta hiszi, hogy éppen az ő földjé­ben lelik meg a régóta kere­sett aranykoporsót. Attila ki­rály legendás sírját. Ha nem ­akkor se lesz semmi harag. A régészek nem törnek-zúznak, inkább mentenek. Mentik a múltat. A többi a földmérőkre, ge­odétákra vár, hiszen ahol a sztráda áthalad, ott bizony kára lesz a gazdáknak. • Zsombó Népfőiskola • Munkatársunktól Fönnállása tizenhatodik esztendejének utolsó foglal­kozását tartja pénteken este Zsombón a Wesselényi nép­főiskola. Sok-sok értékes elő­adás után az orvosokat és be­tegeket egyaránt érintő új egészségügyi törvényről be­szélget hallgatóival dr. Bodo­si Mihály idegsebész pro­fesszor, nem jogászi nyelven. HIRDETÉSÉT ITT IS FELADHATJA: MÓRAHALOM, Felszabadulás u. 30. 62/381-251 Kedd-csütörtök 9-12 óra KISTELEK, Árpád u. 7. Kisteleki Hírmondó szerkesztősége Hivatalosan 48 évet élt a szegedi madzagvasút­nak becézett kisvasút ­1927-ben indult, és 1975-ben ment utoljára de ha azt vesszük, hogy az első tervek már 1902-ben készen voltak, és most, a század legvé­gén még beszélünk róla, sót esetleges újraindítása ismét fölmerült, akkor ki­mondhatjuk, hogy teljes századunkat átszövi. A hét elején Mórahalmon annyian vettek részt a ki­állítás megnyitóján, hogy a valamikori teljes szerel­vényt megtöltöttek volna az érdeklődök. Utána az iskolásokkal beszélgettek róla a rendezők, este pe­dig a fölnóttekkel. Ennyi­re a szivéhez nőtt száza­dunk emberének. Tömörkény is. Móra is megírta a maga tárcáját, Vasút akar lenni címmel, és a bú­csúztatásba is bekapcsolódott a későbbiek színe-java. Párt­határozat születelt a „gazda­ságtalan vonalak" megszünte­téséről, és ezt szinte automati­kusan minisztertanácsi hatá­rozat követte, és máig vitat­ják, gazdaságtalan volt-e va­lójában, vagy gazdasági félre­értelmezés áldozata lett. Ak­kora összeget emlegettek an­nakidején, ami az elavult pá­lya és szerelvények fölújításá­ra kellett volna, amennyi pénz már akkor se volt. Csakhogy: • Munkatársunktól Azt mondják a vének, hogy a télre mindig tavasz j<5. Februárt követi a márci­us, iriárciust az április és így tovább... A magunkfajta szegényemberek arra is szokták mondani (hogy a télre tavasz jő), ha bizodal­muk támad valami iránt. Ha az elveszettnek hitt dolog­ból újjáéled. A csengeleiek bizton hiheteik, hogy a sok vihart átélt HUSCOOP - ott a valamikori Egyetértés Tsz irodája helyén - most már tavaszt él meg. A zord tél után - amikoris bezárták és szétrombolták a vágóhidat ­ismét a hentesmunkák ad­nak elfoglaltságot az arrava­lóknak. Vonulnak a vihar­felhők a „vállalkozás egé­ről". azért rúgott ennyire az összeg, mert évtizedekig szinte sem­mit nem költöttek rá. Gazda­ságilag váltottak tehát alá, és törvényszerűen ki kellett sik­lania, noha a rajta utazók kö­zött még olyan álom is ringott az utolsó hónapokban is, hogy nagyvasúttá növi ki magát, és a mérgesi szárny például Ha­lasig megy majd. Amikor először ültem föl rá, játékszernek éreztem ma­gam is, csak tarifája volt olyan, mint az igazinak. Engi József gyűjteménye a kiállí­tás, van benne egy vicc is: né­zi-nézi a nagyvasút masinisz­tája a kis pöfögőt, és leszól: Aztán, kolléga úr, ha elfárad az a kis mozdony, hozzák föl, majd megszoptatjuk. Szállí­tott embereket, hozta-vitte a föld javát és táplálékát, erdők fáját, homok borát, és lelkét kiadva erőlködött Tito láncos­kutyává válása után a beton­bunkerek nyersanyagának ki­szállításában. Máig meggyő­ződésünk, ez a politika vette ki belőle igazán a rugót, utána soha nem tudott már magához térni. Mondom, sokáig nyűglőd­tek a megszüntetéssel, de egy valami villámgyorsan ment: a pálya fölszedése. Az utolsó járatot követő héten már szí­ves invitálásban volt részünk: szocialista brigádok kommu­nista szombat keretében sze­dik föl a síneket, föltétlenül írjunk róluk. Nem mentünk. Hangos háborúság lett belőle, lapunk mindvégig megmara­dására voksolt, hogyan lelke­sedhettünk volna bontásáért. Talán először szálltunk nyíl­tan szembe a központi akarat­tal. Találkoztunk a mostani megnyitón egy emberrel, aki­nek ujjait a fölszedett sín rö­vidítette meg: egyszerűen le­csípett belőlük. Jó ismerős, viccelhettünk is szegénnyel: Isten nem ver bottal. Aznap láttuk az egyik faluban, nagy­üzemi tehenészet karámját kisvasúti sínekből csinálták. Hallottuk most azt is, elkéstek ezzel a találkozóval. Akkor kellett volna megszervezni, amikor meg akarták szüntetni. Mintha nem tudná az illető, menyire más szelek jártak ak­kor. Tanulságos végigbogarász­ni a tablókat. Különvonatokat szerveztek már az első eszten­dőben Várostanyára, a mos­tani Ásotthalomra. Hajszál­pontos lista a csuszafőzőkről, a pörköltadagolókról, a sörki­hordókról, megjelplve, ki fő­zi, és ki szolgálja föl a fekete­kávét. Nyolcvan egyetemi hallgatónak kért egy korabeli „átirat" helyet és félárú je­gyet. Amikor megszüntették, erre a turisztikai lehetőségre apelláltak legtöbben. Botrá­nyos jelenetekről adott hírt a Délmagyarország 1936. au­gusztus 6-án. Annyian akar­tak bejönni az alsóvárosi bú­csúba, már Várostanyán töm­ve lett az éjfélkor induló sze­relvény, és a későbbi megál­lókban is tömeg várta. Egy másik tabló arról szól, szintén lapunkat idézve, hogy hóna­pok óta jár a kisvasút, de még mindig hetekbe telik, amfg a postai küldeményeket meg­kapják a címzettek. A MAV­nak ugyan egyezsége volt az ingyenes szállítására, de a kis­vasút, önálló társaság lévén, ezt nem fogadta el. Karácsony előtt kicsike hírben jelent meg, megegyezett a két fél. Újságkivágat a megszüntetés utáni időkből: eltörölték a bu­szokon a kisvasúti kedvezmé­nyeket. Ezt úgy kell értenünk, hogy „beetetésként" olcsóbb jegyet ígértek azoknak, akik korábban kisvasúton közle­kedtek, aztán ezt is abbahagy­ták. Cserében nem hoztak el minden embert, mert nem tu­dott minden megállóhoz be­jutni a busz, nem fért föl a föld java, hosszú-hosszú éve­kig tömve jártak a buszok, mint annakidején a búcsúba induló szerelvény, és ezen az állapoton legtöbbet a hirtelen beütött munkanélküliség „se­gített". Engi József megnyitójában arról az ellentmondásról is szólt, hogy egyes vélemények szerint a harmincas években Európa leggazdaságosabb va­sútja ez volt, más vélemény viszont az árvíz utáni máso­dik csapásnak tartotta. Mennyivel egyszerűbb most! Nincsen. Mintha megint lenni akarna? Horváth Dezső Az én Sötétedik. Jól esik sétálni a februári kora­nyárban, a csendben, amit csak a kulúrház­ból kiáramló tömeg tör meg. Ajtócsapkodás, motorbógetés, kezitcsó­kolom anyuka, gyerek­zsivaj. Van időm, az utolsó busszal is haza­mehetek, így elindulok a mozi felé. Asotthal­mon van a megye egy­kori nyolcvan kismozi­jának egyike, amelyből mára alig egy tucat maradt. A működtetők szerint ezek nagy része is veszteséges. A legtöbb mozi az ala­csony nézőszám miatt szűnt meg. Ennek oka lehet Szeged közelsége is, ahol két-háromszor drágább ugyan a jegy, de egy hó­nappal előbb kerülnek a vá­szonra a filmek, mint a környező településeken. Itt, Ásotthalmon hetente két­szer van vetítés, hat órakor. Pár perccel múlt hat, meggyorsítom a lépteimet, nem akarok morgások és bocsánatkérések közepette a sötétben a helyemre bo­torkálni. Béke Filmszínház. Az egykor szebb napokat is lá­tott neonbetűk sötéten kém­lelik az utcát. Az épületben csend, a pénztárhelység üres. A több mint kétszáz fős nézőtéren nem kell sen­kitói elnézést kérve a sötét­ben a helyemre mennem. Nincs sötét, se film, se né­ző. Nyilván tévedtem, ma nincs vetítés. - Kit keres? ­kérdi egy hirtelen mögöt­tem termett asszony, akiről kiderül, 6 a pénztáros. - A filmre jött? Hát, ha lesz hat fő, lesz vetítés. Előfordul, hogy nincs ki a létszám, volt, hogy meg akartam nézni egy filmet, de nem jött el senki. - Megtudom, hogy lánykorában mindig sokan voltak, meg azt is, hogy ma nem jönnek, biz­tos a videó miatt. Hogy ma mit vetítenek, nem tudja, inkább szó nélkül átadja a műsorlapot. Fedőneve: Donnie Brasco. Akciófilm, aminek a nézettsége általá­ban alacsony, az üzemelte­tők szerint valóban a video­tékák kínálata miatt. Egy másik településen, • DM iformáció A dóci polgármesteri hi­vatalban a falu soros ügyei­ről tanácskoztak. Többek között szó volt a községi szemét és a szennyvíz gondjainak megoldásáról, a mezőgazdasági támogatá­mozim Röszkén, épp ezért a mozi megszűnte után alakult filmklub nem is foglalko­zott akciófilmekkel, mű­vészfilmeket mutatott be. Ez iránt is kevés volt az ér­deklődő, így a klub átállt a „tömegkultúrfilmekre". A nézők száma azonban nem nőtt, így a klub két hónap után befejezte működését. Előjön a gépész is. ­Egy fő? - kérdi és rágyújt. - Ázért a nagyobb filmekre összejön 40-50 néző. A Ti­tanicra is biztos. Az iskolai vetítések még teltházasak is. - Amíg hárman beszél­getünk két lány lép a bejá­rathoz, valamin tanakod­nak. Bejönnek, nem jönnek? Feszülten figyelünk. Végül a tinik meggondolják ma­gukat és lelépnek. Az elő­térben egy asztal, pár szék, egy langyos radiátor, a fa­lon minden ok nélkül egy fotó Halász Juditról. A kép­ről megtudom, hogy azért van kint, mert régről meg­maradt, és a falon amúgy is volt egy szög. - Kitehettük volna magunkat is, csak ak­kor nem jönnek be - jegyzi meg fanyarul a gépész. Igaz, ezúttal így se - Na, szóval egy fő? Megyek, be­zárom a boltot. - Elnyomja a csikket és eltűnik az ajtó mögött. - Az önkormány­zat akarta, hogy újra legyen nálunk mozi - mondja a pénztáros, miközben a kijá­rathoz kísér -, eddig nem volt szó róla, hogy meg­szüntetnék, bár nem tudni, változik-e a helyzet ősszel. A művelődési ház veze­tőjétől később megtudom, hogy az évi száz vetítésből mindössze négy-öt marad el az alacsony nézőszám miatt. Reméli, hogy az ön­kormányzat továbbra is fenn kívánja tartani a film­színházat, mert a „képvise­lőtestület kultúrát támogató szándéka nagyobb, mint az anyagi veszteség". A mozi bejáratától pár lépésre álló kiskocsmában zajlik az élet. Ott vannak hatan, a gépek és a torkok szorgosan nyelik a mozije­gyek árát. A buszmegállóba érek, leülök a padra. Ag­gódva nézek körbe, aztán megnyugszom. Jönni fog a busz. Kilencen vagyunk. Nyilas Gargaly sok odaítélésének módjá­ról, a gyermekvédelemről, a védőnői feladatokról va­lamint az iskolai szervezeti és működési szabályzatról. (A gazdajegyző beszámo­lójára később még visszaté­rünk.) Télre mindig tavasz |ö. Viharfelhők a volt csengelei vágóhíd felett. (Fotó: Gyenes Kálmán) NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fö At 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel : 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer. Komócsin l. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer. Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-S42. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. IS/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Ú| u. I. Tel.: 62/287-156. ÖttAmös, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fó u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút Zl/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó. Felszabadulás u. 104. Tel : 62/255-504. Dóci döntések

Next

/
Thumbnails
Contents