Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-21 / 44. szám

6 SZOLGÁLTATÁS SZOMBAT, 1998. FEBR. 21. Az Indóház téri haj­léktalanszálló földszint­jén múködó orvosi ren­delő kizárólag az ott­hont, családot és mun­kahelyet vesztett, utcára került emberek ellátásá­ra hivatott. Két orvosnő naponta kétszer 4 órá­ban fogadja a páciense­ket, akik nemcsak Sze­gedről, hanem távolabbi városokból is el-elvetőd­nek az állomás melletti, jól felszerelt rendelőbe. A hajléktalanszálló orvosi rendelőjének várójában heten ülnek. Nehéz eldönteni, me­lyikük vár vizsgálatra, s ki az, aki csak itt múlatja az időt. Próbálok kérdezősködni: Ki miért jött a doktornőhöz? A válaszokból úgy tűnik, min­denki csak orvosságot akar felíratni. A külső jelek persze árulkodnak arról, nemcsak pi­ruláért várakoznak. Az Indóház téri rendelő egyik orvosa, dr. Szentand­rási Edit viszont beszél ­természetesen a páciensek nevének említése nélkül - az itt megfordulók körében tipi­kus betegségekről. - Az alkoholbetegség kö­vetkezményei sokuknál di­agnosztizálhatók - kezdi a felsorolást a doktornő -, szellemi leépüléssel, máj- és mozgásszervi problémákkal gyakran találkozunk. A tisz­tálkodás hiánya miatt nem ritkák a bőrproblémák, fe­deztünk már fel itt tbc-gya­nús pácienst. A pontos és biztos diagnózisért tovább­küldjük a tüdőgondozóba, s ha a gyanú bizonyossággá válik, akkor az illetőt azon­nal beutalják Deszkre, a tü­dőkórházba. A betegség tí­pusának megfelelően a sze­gedi klinikák, a kórház, a gondozók fogadják az innen beutaltakat. másik „normál" rendelőnél sokkal különb. - Az orvosi rendelő nem sokkal az átmeneti szálló át­adása után nyílt meg, pályá­zaton nyert 3 millió forintból alakítottuk ki - mondja egy emelettel feljebbi irodájában Szabó Katalin, a szálló veze­tője -, aki azzal is büszkél­kedik, hogy 1996-os átadá­sakor a szegedi volt az or­szágban a 4. vidéki, hajlék­talanok gondozására szolgá­ló orvosi rendelő. A megyei egészségbiztosítási pénztár fedezi a működtetés költsé­geit, nevezetesen a két orvos bérét, a gyógyszerköltséget. Azoknak ugyanis, akiknek semmiféle jövedelmük nincs, egy-egy alkalommal ingyen adnak gyógyszert, akik valamilyen jövedelem­mel rendelkeznek, saját pén­zükön váltják ki a receptre felírt pirulákat. A doktornők azon is fára­doznak, hogy „végigvezé­nyeljék" mindazoknak a rok­kantosttási procedúráját, akik a leszázalékolásra való­ban jogosultak. Márpedig itt nem egy és nem két ember van lerobbant testi-lelki álla­potban. Az utcai hajléktala­nok egészségéről, pontosab­ban betegségéről tudnak a terepen dolgozó szociális munkások, s ide irányítják a pácienseket. Aztán nyomon követik őket, ellenőrzik to­vábbmennek-e azokba a kór­házakba, gondozókba, ahová orvosuk beutalója szól. Megnyugtató is lenne tud­ni, hogy törődnek az egyre nagyobb számú hajléktalan egészségével, de legalábbis betegségük karbantartásával Szegeden. Csakhát a többség ügynevezett rejtőzködő haj­léktalan, ők sem szállót, sem gondoskodást, sem orvost nem igényelnek. K. K. • Sok az alkoholbeteg Orvosi Sikerélményről érdeklőd­vén, a doktornő meglepeté­semre tud egy-egy esetet mondani. - Van alkoholistánk, aki a kórházi elvonókúra után, már közel egy éve tartja ma­gát, nem iszik. Hogy ez vég­érvényes vagy csak átmeneti ideig tart, nem lehet meg­jósolni, de legalább van egy szervezetklmélő idősza­ka. Szünetet tartunk, mert a betegeket nem lehet sokáig várakoztatni, még itt sem, ahol idő van tengernyi. A soron következő régi páciens csak gyógyszert akar felírat­ni. Mint később kiderül róla, ő is megjárta már az elvonót, bírta is fél évig csepp szesz nélkül, aztán visszazökkent a régi kerékvágásba. Most sem volt szeszmentes a lehe­lete. - Úgy tűnik menthetetlen - szögezi le az orvosnő már a szállóra sem engedik be, mert újra iszik. A na­gyobb baj, hogy igen rossz állapotban van. Az orvosi titoktartás okán a doktornő többet nem mondhat, de a laikus számá­ra is jól látható jelei vannak - az ötvennek kinéző valójá­ban negyven alatti - fiatal­ember testén a betegségnek. A felpuffadt has, a sárgába hajló arcszín, a réveteg te­kintet, a bizonytalan mozgás mind a kemény és hosszú időn át tartó alkoholizálás következményei. - Van, aki egyszer jele­nik meg nálunk és aztán so­ha többé nem látjuk, a több­ség visszajáró páciens, akik rendelő - hajléktalanoknak A hajléktalanvizsgálóban minden eszköz megtalálható, ami ma egy átlagos háziorvosi rendelőben kell. (Fotó: Miskolczi Róbert) sokszor lelki segítségért, a panaszkodás lehetőségéért fordulnak hozzánk - mondja az orvosnő. Az Indóház téren működő orvosi rendelőt nemcsak azok vehetik igénybe, akik az átmeneti szállón vagy az ezzel szomszédos éjjeli me­nedékhelyen laknak - tudom meg Szentandrási doktornő­től -, hanem az „utcai" haj­léktalanok is, éljenek az or­szág bármely városában. Persze nem jellemző, hogy Békéscsabáról vagy Szen­tesről ideutazik egy hajlék nélküli azért, hogy gyógyírt kapjon betegségére, netán receptet Írasson fel magá­nak, de volt már rá példa, hogy Budapestről - szeren­csét próbálni - Szegedre ér­kező hajléktalan terhes fiatal­asszony kért segítséget, és megfordult már itt makói „vándor" is. A szegedi hajléktalanren­delő semmiben sem külön­bözik a város bármely más háziorvosi rendelőjétől, kül­leme és felszerelése egyik­tőzsde • Újabb Darvasi-darab Debrecenben Színi beszéd egy szörnyű históriáról Szalay Mariann és Mundruczó Kornél. (Fotó: Máthé András) Csendes üzletmenet A padlás tele volt. Az­az a debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád­ról elnevezett emeleti stúdiótermében az ösz­szes rendelkezésre álló széket elfoglalták a né­zők. A sorozat a vége felé közeledik, talán ta­vasszal lesz még néhány előadása a Bolond Hel­gának, Darvasi László tavaly novemberben be­mutatott darabjának. A szegedi prózaíró java termését pécsi kiadó adta ki (kivétel a tárcanovellák, amelyek a Délmagyarország kiadásában jelentek meg), eddigi három színdarabjának a debreceni színházban volt az ősbemutatója. A Vizsgálat a rózsák ügyében 1993-ban, a Szív Ernő estéje két évvel később került színpadra, s most megy a Bolond Helga. A kortárs magyar dráma fá­jó hiányát zengő színházi emberek kórusából kimaradt Dobók Lívia, a Debrecenben dolgozó Jászai-dfjas drama­turg, aki strás helyett a Dar­vasi-darabok sztnrevitében vállalt kulcsszerepet. A Bo­lond Helgát Czeizel Gábor rendezte meg a parányi stú­dióban, ahol erősen korláto­zottan vethetők be a színházi hatás szakmai eszközei. A darab alapanyaga A müttenheimi szörny különös históriája ctmű novella. Vagy a mai magyar, ponto­sabban a szegedi valóság. A novella- és a sztndarabbeli borzalmas gyilkosság ­amely a bajorföldi Mütten­heimben történt, amikor is egy szeles nyári éjszakán Henrik Falkmayer péket, Ju­dit nevű feleségét valamint tízesztendős gyermeküket lemészárolták az otthonuk­ban - ugyanis minden olva­sóban és nézőben a szegedi cukrászcsalád tragédiáját idézi fel. A címszereplő, Koch Hel­ga, a kiirtott család bolond vagy bolondos szolgálója. Ő és az összes többi szereplő, Miittenheim polgárai és elöl­járói mást sem tesznek, mint mondják és mondják a tör­téntekkel kapcsolatos saját verzióikat, szavakkal leírják az általuk ismert körülmé­nyeket, a darab mégsem a gyilkosságról vagy a tettes megkereséséről szól. Vagyis korántsem krimi. Azt lehet­ne talán mondani, hogy ez a valóságból vett történet vagy a valóságnak ez a szavakkal rekunstruált szelete éppen­hogy a valóság megragadha­tutlanságáról, kifejezhetet­lenségéről szól. Aki Darvasi prózáját isrfleri, annak a da­rab láttán Ugo Borgognoni betegsége jut eszébe, a Bor­gognoni-féle szomorúság. Az a nyomorúságos állapot, amelyben az idős és hírne­ves bolognai sebész hiába is próbált feljegyzéseket készí­teni. „Nem a toll ellenkezett, hanem a mondatokat vezető értetem futott minduntalan a hiábavalóság ingoványába." Annak ellenére, hogy a szín­darabban a gaztett összes körülménye és minden ösz­szefüggés felfedódik, semmi sem válik világossá csak a homány, semmi sem bizo­nyosodik be csak a bizonyta­lanság. Egy szcenikailag megdol­gozottabb és sztnészileg erő­sebb előadásban, mint ez a mostani debreceni, minden valószínűség szerint az a ha­tás kél, hogy beborít ben­nünket - szereplőket és né­zőket - ez a homály és bi­zonytalanság. Minél többet beszélünk a világosságért és a bizonyosságért, annál in­kább fölfogjuk a fölfoghatat­lanságot. S mivel emberek vagyunk, tovább hümmö­günk, vállat vonogatunk, or­rot túrunk, fogat piszkálunk, követ rugdosunk. Mint a da­rab szereplői, akik mind bű­nösök. És áldozatok. Ki ki? Nem lehet tudni. A helyzet: hátborzongatóan életszerű. Nem lehet könnyű, de alighanem érdemes megta­lálni a darabhoz megfelelő színházi kifejezéseket, ami Debrecenben csak részben sikerült. Kiváló karaktertel­jesítményt mutatott Fleis, a mazsolázó hentesmester sze­repében Tóth Zoltán. Tet­szett a címszerepben Szalay Mariann és az elöljárót ját­szó Jantyik Csaba, akinek erős-szép, visszafogott esz­közökkel sikerült megérzé­keltetni, milyen elképesztő­en sokrétű lehet emberi vi­selkedés és belső élet szét­tartása, különbözése. A lát­szat és a valóság. Figyelem­keltő Mundruczó Kornél ala­kítása az idegen férfi szere­pében: először mintha di­rektben rájátszana a valóság­ban megtörtént szegedi gyil­kosság gyanúsítottjának új­ságok által sokat szellőzte­tett börtönbeli magatartására - utóbb ezt elfelejteti ve­lünk. Bár Czeizel Gábor ren­dező érzékenysége föltétle­nül kitetszik az előadásból, némely jelenet biztosabb kézzel húzott, erőteljesebb kontúrokért kiált. Zavarba ejtő a meggyilkolt család minden bizonnyal misztikus­nak szánt vándoroltatása a szűk előadótéren és szfnész­vezetési bizonytalanságok is adódnak. Elhibázottnak tet­szik a darab kosztümössége: színészek és nézők egyaránt fesztelenebbek lehetnének egyszerűen - mai ruhákban. Utóirat: csak reményked­hetünk, hogy nem kell min­dig hat órákat autózni, ha Darvasi-darabot akarunk nézni. Látunk majd ilyent a szegedi színház műsorán. Itt lenne a helye meg az ideje. Sulyok Erzsébet • Budapest (MTI) A Budapesti Értéktőzsde indexe 10.55 ponttal zárt magasabban pénteken, a BUX-index utolsó értéke 7941.19 pont. A határidős piacra is a gyenge emelkedés volt jel­lemző, tgy 5-5 ponttal zárt magasabban a legközelebbi és az idei decemberi BUX­lejárat. Az 1999 decemberi BUX termin 50 ponttal emelked­ve, 11 ezer 750 ponton zárt. A részvénypiacon az ér­tékpapírok vegyesen fejez­ték be a kereskedést. A Mol 5 forinttal magasabban, 5245 forinton zárt. A vegyipari papírok gyengébben szerepeltek, 100 forinttal, 6895 forintra esett a BorsodChem és 195 forinttal tovább gyengül­ve, 9605 forinton zárt a Gra­boplast. A TVK 3495 forinton fe­jezte be a napot. A bankpapíroknál az OTP 170 forintot erősödött, 8600 forinton zárt. Az Inter­Európa Bank részvényeinek ára nem módosult. I I I I Olajbányász j téri : 2.i 1 600 m-es ingatlan • (volt SEAT Szalon, Szerviz)

Next

/
Thumbnails
Contents