Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-30 / 25. szám

PÉNTEK, 1998. JAN. 30. A VÁROS 5 • A DM kezdeményezte Szomszédoló települések • Munkatársunktól A Délmagyarország Kft. a Csongrád megyei települések részére kultu­rális vetélkedósorozatot szervezett „Szomszédoló" címmel. A program célja, hogy a régióban élők jobban megismerhessék egymás faluját, kultúrá­ját és szokásait. A me­gyében 16 település vál­lalta, hogy részt vesz la­punk játékában. A jelent­kezőket nyolc párba sor­solták. A települések együttesei, szólistái, elő­adói egymás otthonában lépnek fel különféle mű­sorszámokkal. A közön­ség által legjobbnak ítélt produkciókból március 21-én a deszki sportcsar­nokban gálát rendeznek. Megkérdeztük Darázs Sándort, Sándorfalva polgár­mesterét, hogyan vélekedik a Délmagyarország kezdemé­nyezéséről. A polgármester elmondta, hogy az ötletet rendkívül jónak és hasznos­nak tartja. Kifejtette, már az első, novemberben Mórahal­mon tartott megbeszélésen is támogatásáról biztosította a szervezőket, hiszen a telepü­lések számára nagyon fontos, hogy a szomszédságukat is megismerjék. Manapság ugyanis inkább távolabbra te­kintenek a falvak vezetői, s eközben figyelmen kívül hagyják a szűkebb környeze­tet. Darázs Sándor úgy véli, hogy a szomszédolásban érin­tett települések lakói ritkán találkoznak egymással. A fia­talok a diszkókat keresik fel elsősorban, az idősebb kor­osztályok pedig egy-egy falu­napon, vagy rokonlátogatás során találkoznak egymással. Sándorfalva „párja" Ásottha­lom, egyelőre azonban a sán­dorfalviak nagyon keveset tudnak a szomszédságról. A különböző kulturális in­tézmények már készülnek a találkozásra, a köztudatba vi­szont még nem került be az esemény. Darázs Sándor sze­rint akkor lesz igazán haté­kony és maradandó a szom­szédolás, ha hosszan tartó kapcsolatok szövődnek a tele­pülések lakói között. Az első szomszédolást ja­nuár 31-én (szombaton), 17 órától Zákányszéken tartják, ahová a kistelekiek „csapa­tát", előadóit várják. További időpontok: február 7-én Zá­kányszék Kisteleken, február 15-én Sándorfalva Ásotthal­mon, február 20-án Dóc Do­maszéken, február 21-én Zsombó Deszken, Pusztamér­ges Üllésen és Röszke Móra­halmon, február 22-én Ásott­halom Sándorfalván, Kübek­háza Bakson, február 28-án Deszk Zsombón, Üllés Pusz­tamérgesen, Mórahaiom Röszkén és Öttömös Bor­dányban és március 7-én Bor­dány Öttömösön, Domaszék Dócon vendégeskedik. A baksiak kübekházi látogatásá­nak időpontja még nem isme­retes. Mikszáth szegedi lakásai Kedves barátom, egy­kori tanítványom, Bába Károly megbocsáthatóan elfogult, amikor a Délma­gyarország január 28-ai számában azt állítja: két kiadvány is bizonyítja, hogy Mikszáth az Oskola u. 19. sz. házban, Bába Imre nyomdatulajdonos házában lakott. Ilyen bi­zonyíték nincs. Van ellen­ben egymásnak el­lentmondó két állítás, és ezeket kiegészítő két má­sik. 1. Nacsády József (nem János!) A mi Mikszáthunk (1960) című gyűjteményében idézi Gelléri Mórt, a Szegedi Napló indulásakor a lap se­gédszerkesztőjét, aki a fő­szerkesztővel, Enyedi Lu­káccsal Pesten fölkereste Mikszáthot, és meghívta munkatársnak. Megkötötték Mikszáthtal a szerződést, elő­leget is adtak a szinte nyo­morgó, állástalan fiatalem­bernek. Mikszáth néhány nap múlva jött utánuk Szegedre. „A vasútnál én fogadtam - ír­ta Gelléri Mór. - Az akkori Wagner szállodában helyez­kedett el..." (23. lap.) A Wag­ner Szállót új bérlői éppen azokban a napokban keresz­telték el Hungária Szállónak. Ez a Szegedi Akadémiai Bi­zottság mai székháza (Somo­gyi u. 7.). Amelynek falán az emléktáblát lelepleztük. 2. Ugyanebben a gyűjte­ményben, három lappal idébb olvasható Bába Imre fiának, Bába Sándornak emlékezése. Ugyanerről ő ezt írta: „Mikor megérkezett, fölvezettem a redakcióba, és rendelkezésére bocsátottam a lakószobát ággyal, pamlaggal és két szekrénnyel." (26. lap.) A Szegedi Napló indulásakor a redakció, ahogy akkor a szer­kesztőséget nevezték, a Bába Károly említette Oskola u. 19. 3. E két idézet közt egy névtelen emlékező még ezt irta: „Második állomását a Somogyi utcában tartotta a redakció és a nyomda." Mik­száth maga is ott lakott a ház­ban." (23. lap.) Ez a ház már nincs meg: játszótér van a he­lyén. 4. Nacsády József Mik­száth szegedi évei (1956) cí­mű könyvében forrásának megjelölése nélkül ezt írta: „Szerkesztőségi, majd a Hét­választó-beli lakását állandó albérlettel cseréli fel." A Hét­választó (a Fekete Sas és a Károlyi utca sarkán) szintén nincs meg. A szegedi házak történeté­nek legalaposabb ismerője, Tésikné Knotik Márta az Ap­ró Ferenc szerkesztette Mik­száth szegediekről - szegedi­ek Mikszáthról (1997) című gyűjteményében sorra vette a Szegedi Napló gyorsan válto­zó szerkesztőségeinek helye­it, de arra neki sem volt hite­les forrása, hogy megnyugta­tóan bizonyítsa, közülük me­lyikben lakott Mikszáth. Két ház áll tehát, amely­ben a tanúk szerint Mikszáth lakott; amelyen emléktábla elhelyezhető volt. Az Oskola u. 19. sz. háznak ajtókkal, ab­lakokkal szabdalt falán Tóth Sándor szobrászművész sze­rint méltóképpen nem lehet emléktáblát elhelyezni. A szűk utca és a nagy forgalom egyébként sem alkalmas arra, hogy a járókelő észre- és szemügyre vehesse. Az aka­démiai székház fala és vi­szonylagos forgalommentes­sége inkább szolgálja e célt. Péter László • Ki szereti a cigiseftelőket? Mars téri zsebcirkálók Bár gyakran járőröznek a rendörök a piactéren, a vásárlók még több bünvadászt szeretnének látni. (Fotó: Schmidt Andrea) Igencsak retteghet manapság a szegedi polgár attól, hogy mire a Mars térről a Széche­nyi térig szállítja a troli, megszabadítják értékei­től a nagyhangú zseb­turkálók, s még egy ha­mubansült személyi iga­zolvány sem marad a bukszájában. De vajon valóban annyira rossz köztéri biztonságunk, mint a szerkesztősé­günkhöz mind gyakrab­ban érkező panaszok sugallják, vagy van még remény arra, hogy emelt fővel, s nyugodt lélekkel, s megkímélt pénztárcával ballagha­tunk vásárlás után ha­za? - érdeklődtünk biz­tonsági vezetőtől, fő­rendőrtől, köztéri bűne­ink után kutatva. Úgy tartja a bűnlegenda, hogy a zsebmetszők valaha az alvilág elitjébe tartoztak. Egészen brilliánskezű bűvé­szek matattak akkoriban az urak, s hölgyek zsebeiben ­olyan mesteremberek, akik a biológia törvényeit meg­szégyenítve, ezernyi prakti­kával edzették lopásra na­gyon alkalmassá dolgos uj­jaikat. Nos, ma már véletle­nül sem kell attól rettegni, hogy e szakmát elárasztják a kiművelt (kéz)fejek ­igyekezett beavatni a Mars téri piacköznapok rejtelmei­be egy nevének elhallgatást követelő, de tapasztalait szí­vesen közkinccsé tevő árus. - Uram, mi már arcról is­merjük az összes zsebest, s bár nincsenek többen talán tizenötnél, végeznek errefe­lé olyan pusztítást, hogy már öt lakat is kevés lenne a zsebekre, meg a szatyrokra. De a lopásoknál is vérlází­tóbb, amilyen nagy pofával veszekednek, ha valaki le­buktatja őket. Arrogánsak és gátlástalanok, nem vélet­len. hogy megfélemlítik az eladót is, a vásárlót is. Az­tán mellettük nagy ricsajjal megjelennek a cigarettaáru­sok. Én megmondom őszin­tén, fogalmam sincs, hon­nan szerzik be azt a renge­teg bűn rossz füstölnivalót, de tele a portékájukkal a Mars tér. Leginkább a piac bejáratainál ütnek tábort, s olyan tolakodóak, hogy aki­nek ott áll a bodegája, elbú­csúzhat a tisztességes ve­vőktől. Hát ezeket a cigá­nyokat nem lehet letartóz­tatni? - kiabált már a düh gyorsbeszédű riportala­nyomból. Aki gyorsan elné­zést kért a cigányozásért, mert hát ő is hallott már az ombudsmanról. - De hát azt mégse mondhatom, hogy svédek ­bújt kis kuckójába, kettőt is nyelve egyszerre cigarettá­jának füstjéből. No, lám - zsebmetszők után kutatva bandukoltam a Mars térre. Szeged gyomrá­ba, s máris száz százalékkal nőtt a bepanaszoltak tábora. De ezzel aztán semmi új­donságot nem mondtam Bo­rossebesi Mihálynak, a Sze­gedi Nemzetközi Vásár- és Piacszervező Kft. vagyon­védelmi vezetőjének. Ugyanis ő épp olyan ponto­san tudja, merre is kell mér­niük a fő csapásokat, mint a panaszkodók. - Néhány évvel ezelőtt a Mars téren még a pavilonok feltörőitől féltek leginkább a piacozók. Amikor aztán ke­rítés ölelte körbe a teret, eze­ket a bűnöket sikerült kiszo­rítani. Sajnos, még ma is előfordul, hogy a négyórás piacnyitást követően egy-két árusbódét fölfeszítenek a rablók, de a mind kemé­nyebbé váló biztonsági rend­szerünk mellett nekik se jó­solható hosszú jövő - avatott be a Mars téri bűnvadászat rejtelmeibe a fiatal szakem­ber. - A zsebesek és a ciga­rettaárusok ügye már sokkal bonyolultabb. Hiszen példá­ul a zsebmetszők bűneinek nagy részéről nem is értesü­lünk, ugyanis a viszonylag kis kár miatt a meglopott nem is fordul hozzánk pa­nasszal. Meg aztán nem iga­zán bízik abban, hogy pénz­tárcája megkerül. A följelen­tések inkább akkor szület­nek, amikor a pénz mellett iratok is eltűnnek. S mivel a károsult joggal tarthat attól, hogy mondjuk személyi iga­zolványával visszaélnek, ilyenkor már elmeséli, mi­ként fosztották ki. Igen ám, de tanút akkor se nagyon ta­lálunk, mert vagy a tolvaj volt nagyon ügyes, vagy egyszerűen félnek azok, akik látták az esetet. A vagyonvédelmi vezető­től megtudtuk azt is: a csar­nokban ugyan működik a kamerás figyelő védelmi rendszer, de a videón is in­kább már akkor veszik észre a mozgást, amikor a lopás után háborognak, veszeked­nek az érintettek. A tettes személye leggyakrabban a technikai vívmány ellenére is titokban marad. Ezért is figyelmeztetik a térre érke­ző vásárlókat, óvják jobban értékeiket, s legalább ne a bevásárlókosár tetejére te­gyék a pénztárcájukat. Ám a tapasztalatuk az, hogy min­den veszély ellenére nagyon könnyelműek az emberek. - Ami meg a cigiseftese­ket illeti: dolgozunk mi együtt a vámosokkal és a rendőrökkel, de amíg ekko­ra a kereslet az olcsóbb do­hánytermékek iránt, és so­kan még védik is az illegális árusokat, eléggé reményte­lennek tűnik a küzdelmünk - mondta Borossebesi Mi­hály. Hozzátéve: jobb, ha máris fölkészülnek a bűnö­zők a gyorsabb lebukásokra, ugyanis a piacigazgatóság folyamatosan fejleszti vé­delmi rendszerét, hamaro­san hangosítást is kap a tér, s nincs már messze az az idő, amikor a technika segít­ségével is átláthatóvá teszik az egész teret. Erről persze még mit sem tud az a piacozó hölgy, akit pár perccel később faggat­tam rengeteg eladásra kínált ruha díszletei között. Ő in­kább egy régen bevált, de napjainkra kihalt megoldás mellett voksolt. - Tudja mit, uram? Ki kellene tiltani innen az összes bajkeverőt. Hiszen arcról ismerjük mindet, s nekem ne mondja senki, hogy ezzel a módszerrel nem lehet élni. Már pedig mondja, alez­redes, a Szegedi Rendőrka­pitányság bűnügyi osztály­vezetője tájékoztatott, hogy 1989 után olyan szabályo­zás született, amely meg­szüntette mind a kitiltás, mint a rendőrhatósági fel­ügyelet intézményét. - Korábban arra is lehe­tőség volt, hogy akár Sze­ged központjából, akár piac­tereiről, de még a tömeg­közlekedési járművekről is kitilthattuk azokat, akik közveszélyes bűnözőknek bizonyultak. Más esetekben előírhattuk, hogy este 10 órától reggel 6 óráig köteles otthon tartózkodni a bűne miatt megbukott delikvens. De ez már a múlt, a zseb­metszőktől rettegő polgár csak abban bízhat, hogy a tolvajt elfogják, letartóztat­ják, netán még hosszabb börtönbüntetésre is ítélik. Na, ez az, ami csak ritkán szokott előfordulni. Ugyanis tapasztalataink szerint előbb pénzbírsággal sújtják, aztán pártfogói felügylet alá he­lyezik, majd jön a felfüg­gesztett börtönbüntetés. „Leülősben" inkább csak az részesül, akit korábban már többször is sikerült tettenér­ni - magyarázta Márton alezredes. Aztán elmondta azt is, hogy ez a bizonyos tettenérés roppant nehéz fel­adat. Lassan mindenki tudja már a városban, hogy a Mars tér és a Cserepes sor mellett az l-es villamoson, a 84-es és a 2-es buszon, a trolikon dolgoznak legszor­gosabban a zsebesek, ám el­fogásukra csak ritkán kerül sor. Ügyesek is, a tanúk is félnek, meg aztán az ello­pott összegek sem akkorák, hogy a károsult vállalja a bi­zonyítással járó hercehurcát. - Annyira elfajult néha már a helyzet, hogy a sofő­rök hangszórón keresztül fi­gyelmeztették az utasokat, ha meglátták a trolilépcsőn fölaraszoló zsebesbandát, de ez is csak ideig-óráig tudta megfékezni a tolvajokat. Nem csoda, hiszen még a divat is nekik kedvez. Ami­óta megjelentek a hátizsá­kok, igazán nincs nehéz dol­guk, ha valakit észrevétle­nül ki akarnak fosztani ­hallhattuk Márton alezre­destől. Aki jól ismeri az il­legális cigarettaárusok ügyeit is. De nem mondha­tott mást, mint a Mars téri piac vagyonvédelmi vezető­je: ahol ennyien állnak sor­ba az olcsó füstölnivalóért, aligha lehet könnyedén megszüntetni az illegális ke­reskedelmet. - Persze dolgozunk ezen, csak éppen a mai lehetősé­geink mellett súlyozni kell a bűnöket. Amíg ennyire szorgosak a lakás- és üzlet­betörők, ennyi autót foszta­nak ki és lopnak el, a közvé­lemény is biztosan megérti, hogy előbb a keményebb gazfickók ellen vetjük be erőinket... Bátyi Zoltán forrás Európa Galéria • Munkatársunktól Az MTV 2-n ma 18 óra 30-kor kezdődik az MTV Szegedi Körzeti Stúdiója új műsora: az Európa Galéria. Az európai regionális tele­víziók szervezetének (CIR­COM Régiónál) közös mű­sora - gasztronómiai ha­sonlattal élve - olyan fatá­nyéros, amelyen minden megtalálható, de mégsem üli meg a gyomrot, amely­ben egyszerre ismerősek és egzotikusak az ízek, illa­tok. A műsor ezután minden második hét péntekén késő délután jelentkezik, tartal­mas félórát nyújtva a né­zőknek. A mai, indító adás címe: Az idő kereke - Eu­rópa kulturális öröksége, amelyben Kocsor Erika szerkesztő-műsorvezető és Zombori Éva rendező az ősi gall égetőkemencékről, egy leuveni kastély XVIII. századi színházának jelme­zeiről, egy flamand sörfőz­déről, egy portugál falucs­káról és a századfordulós magyar fotográfiákról ké­szített filmeket ajánl a né­zők figyelmébe Pószti nem érintett • Munkatársunktól Tegnap adtunk hírt arról, hogy a megyei önkormány­zat fegyelmi eljárást kezde­ményezett két megyei ve­zető ellen. Pászti Tóth Gyula, a közgyűlés egyik alelnöke ennek hatására kérte, hogy tegyük közzé: ő nem érintett a gazdasági társaságokban való tulaj­donszerzéssel kapcsolatos, jelenleg vizsgálat alatt álló ügyekben. Vaszary­kiállítás • Munkatársunktól Vaszary János életmű­kiállítást szervez a buda­pesti Polgári Galéria és Aukciósház április 23-ától május 9-éig. Az 1939-ben elhunyt művész alkotásai­ból azonban - noha nagyon keresettek a műkincs­piacon - évtizedek óta nem rendeztek kiállítást. Ezért a galéria a Vaszary-alkotá­sok tulajdonosaihoz fordul, akik hozzájárulhatnak ah­hoz, hogy a kiállítás minél több műalkotást felsora­koztathasson. A kiállítás anyagából a galéria kataló­gust készít. A gyűjtők a március 1-jéig az alábbi cí­men jelentkezhetnek: 1052 Budapest, Váci utca 11/B, tel/fax:267-4077, 267­4078, 267-4079. 400 éves népiskola • Munkatársunktól Az első ingyenes népis­kolát 400 éve alapították. Folytatódik a piarista isko­lát bemutató előadássoro­zat. Február 2-án (hétfőn) délután öt órakor Urbán Jó­zsef emlékezését a Kövér Béla Bábszínházban hall­gathatják meg. Minden ér­deklődőt szívesen lát a pia­rista diákszövetség.

Next

/
Thumbnails
Contents