Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-28 / 23. szám

SZERDA, 1998. JAN. 28. KAPCSOLATOK 3 Bónyavagyont kínálnak • Berente (MTI) Eladásra kínálja az 1991 óta felszámolás alatt álló Bor­sodi Szénbányák Vállalat a berentei székhelyű Borsodi Energetikai (BE) Kft.-ben lé­vő 3,76 milliárd forintos üz­letrészét. A BE többségi tu­lajdonosa - az energetika­ipari privatizációt követően ­az amerikai AES Corporati­on. amely a Tiszai Erőmű Rt. megvételével jutott ehhez a vagyonhoz. A Borsodi Szén­bányák felszámolója az üzlet­rész eladásából befolyt pénz­ből az egykor csaknem 20 ezer embert és több mint fél­tucat aknát üzemeltető cég hi­telezőit kívánja részben kifi­zetni. Metszési szezon • Vámosmikola (MTI) Megkezdődött a metszési szezon az ország legnagyobb gyümölcsösében, az Eurotrast Consult Kft. vámosmikolai 350 hektáros alma és ősziba­rackosában. Mivel helyben kevés a kétkezi mezőgazda­sági idénymunkás, ezért ózdi munkanélküliek is részt vesz­nek a munkában. Bár a kör­nyéken élő lakosok közül so­kan napi egzisztenciális gon­dokkal küszködnek, mégis alig néhányan jelentkeznek erre a munkára. A gazdaság napi bruttó 1500 forintot fi­zet, de az ügyesebb kezűek ennél többet is kereshetnek. A Borsod megyei kohászvá­rosból negyvenhat korábban elbocsátott gyári munkást foglalkoztatnak, akik részére szállást is biztosítanak. Kilépnek a vízműből • Karácsond (MTI) A Heves megyei Kará­csond község önkormányza­ta, február elsejétől önállóan kívánja üzemeltetni a telepü­lés ivóvízhálózatát. A képvi­selőtestület azt követően dön­tött a Heves Megyei Vízmű Rt.-bői történő kiválás mel­lett, hogy a társaság bejelen­tette: a tavalyi 96 forinttal szemben az idén 138 forintért adja az ivóvíz köbméterét. A 3100 lakosú község az elmúlt években 40 millió forintot költött ivóvízhálózatának korszerűsítésére. Kukatisztító • Győr (MTI) Zárt rendszerű kukamosó autót állítanak munkába az idén Győrött, amely a hasz­nálatban lévő valamennyi ku­kaedényt rendszeresen ki­mossa, s eközben a közegész­ségügyi és a környezetvédel­mi szabályokat sem sérti meg. A társaság mintegy 40 millió forintot költ az osztrák berendezésre, amely egy mű­veletben kiüríti, kimossa és fertőtleníti a kukákat. Az új berendezés képes lesz a vá­rosban használt 16 ezer kuka tisztítására. Egy név Nagy viccet csinált a minap az RTL Klub es­ti híradója. Kirakták Tocsik Márta képét, és hozzá azt írták: Polos­ka. Pedig büntetőeljá­rás alatt álló személy a legritkábban változtat nevet. P. Sz. • Andrei Plesu, a filozófus Az első lépés a szomszédba vezet Társalgó külügyminiszterek: Kovács László és Andrei Plesu. (Fotó: Schmidt Andrea) A szegedi román fő­konzulátus avatásán megjelent Adrei Plesu, Románia külügyminiszte­re is. A filozófusból lett politikus a 70-80-as években Constantin Noi­ca filozófus köréhez tar­tozott, majd Noica nyug­díjba vonulása után a Nagyszeben melletti Pal­tinis faluban élt. Anderi Plesu gyakran felkereste Noica úgymond peripa­tetikus iskoláját, s ezek­ről a beszélgetésekről könyv is készült. A Paltinisi napló című könyv oldalain található Plesu vallomása: „Be kell valla­nom, hogy nem foglalkozta­tott a művek, a könyvek szil­logizmusa. Engem az érde­kelt, hogy az élet és a művek között találjak kapcsolatot, a kettő között legyen valamifé­le kötés. Különben azt koc­káztatod, hogy sikertelenné válik életed". 9 Miniszter úr, a fent idézett vallomás ma is ér­vényes? - Igen, mert azt hiszem, nem lehet párhuzamosan él­ni: mint szerző, s mint eleven élő ember. Olyan szerzőnek kell lenni, aki életével tiszteli meg azt, amit ír, és nem fele­di azokat a dolgokat, amiket valamikor írt. Tehát nagyon fontos, hogy koherens műved legyen, de az is, hogy kohe­rens életed is legyen. Ez ne­héz dolog, de ha nem foglal­koztat az, hogy koherens éle­ted legyen, akkor előbb­utóbb belső kettősségben végzed, ami azonos az ideg­bajjal. Az a tény, hogy az utóbbi években megértettem, el kell köteleznem magamat, ennek a típusú gondolkodás­nak a hatása. Nem tudok nyugodtan ülni a könyvtár­ban, mert úgy érzem, adóssá­gaim vannak egy bizonyos tí­pusú tevékenységi területen. 9 Mit gondol, Közép-Eu­rópa vagy Dél-Kelet-Eu­rópa szellemi profiljának mi a szerepe az egyesült Európában? E tekintet­ben a román gondolko­dásban az előzmények igen ellentmondásosak. - Közép-Európában két, jól megkülönböztetető térség van. Ugyanúgy a Balkánon is. Mindkét régió rendkívül festői, sajátos varázsú, sok közös dologgal, de különbö­zőséggel is. Én azt hiszem, ezeknek a régióknak meg kell őrizniük és ki kell hasz­nálniuk formai sajátosságai­kat, ugyanakkor állandó pár­beszédben kell állniuk egy­mással. Mindkét régió törté­nelmi tapasztalati térség is, melyek iránt Nyugat-Európá­nak érdeklődnie kell. Nyu­gat-Európa ugyanis védve volt bizonyos, az utóbbi fél évszázadban térségünkben lejátszódó szakadásoktól. Te­hát volna mit átgondolnia. Az, hogy Európáról különbö­ző véleménnyel vannak a ro­mán gondolkodók, az azt mutatja, hogy a különbözősé­gek, s a sokféleségek térsége nagyon is „európai". Azon­ban én nem hiszek a nemze­tek nélküli Európában, mert az egy unalmas homogenitás lenne. 9 Románia földrajzilag többfelé nyitott. Ez, gon­dolom, hajlékony külpoli­tikát igényel. - A Föld egyre inkább összezsugorodik, s emiatt mindenkivel szomszédok va­gyunk. Ezért állandóan alkal­masnak és szolgálatkésznek kell lennünk mindenféle együttműködésre, nem feled­kezve meg arról az igazság­ról, hogy az első lépés min­dig a tényleges szomszédba vezet. 9 A modernitás, ezen be­lül is a kapitalizmus fe­gyelmet követel a társada­lomtól. Milyennek látja ezt a kérdést Románia mai körülményei között? - Az ésszerűség olyan eszköz, amiben bíznunk kell. Azonban nehogy azt higyjük, hogy tökéletesek vagyunk, egészében, racionálisan meg­alkotva. Nehogy az ésszerű­ségből fanatikus mítoszt csi­náljunk. Az irracionális biza­lom a racionalizmusban ka­tasztrófához vezetett. Az em­ber nem mértani lény. Na­gyon összetett, és ezért annál csodálatra méltóbb, semhogy sémába egyszerűsítsük, a rá­ció hideg vizébe mártsuk; ak­kor ugyanis elveszti különös­ségét. A rációt fel kell hasz­nálni, de nem kell idealizálni, mint legfőbb lényt. Vannak még égboltok a ráció fölött. Pászka Imre Romániának is érdeke a magyar siker Emil Constantinescu román és Göncz Árpád köztársasági elnök sze­gedi látogatása végén a József Attila Tudománye­gyetem aulájában talál­kozott az újságírókkal. A megfeszített program mi­att rövidre sikerült talál­kozón az elnökök a vá­rakozó újságíróseregnek csak viszonylag kevés kérdésére tudtak vála­szolni. Lapunk kérdése ezek között volt. 9 Elnök úr, magyar rész­ről többször nyilatkozták, hogy az országnak érdeke a sikeres román európai integráció. Vajon Romá­niának érdeke-e a magyar csatlakozás, és Bukarest mit vár majd a már felvett Magyarországtól? - Mindenekelőtt abban re­ménykedünk, hogy a magyar integráció sikerrel jár. Mi va­gyunk a legérdekeltebbek ab­ban, hogy Magyarország az első bővítési körben bekerül­jön a NATO-ba. Ez ugyanis Románia számára, amely a második kör favoritja, még nagyobb esélyt biztosítana a felvételre. Ami pedig az eu­rópai uniós integrációt illeti, itt talán még érdekeltebbek vagyunk a magyar sikerben. Mindkét ország tagja az eu­rópai szabadkereskedelmi egyezményen alapuló CEF­TA szervezetnek, amely bi­zonyos értelemben az uniós csatlakozás előszobája. E szervezetben már minden az unió szabványai szerint zaj­lik, s Romániának partnerre van szüksége, hogy fel tudja venni a kemény versenyt és megfeleljen a követelmé­nyeknek. Egy másik érv: ma reggel Gál Zoltán parlamenti elnökkel tárgyalva hoztam szóba az integrációban érin­tett parlamenti szakbizottsá­gok között együttműködés lehetőségét, amely számunk­ra biztosítaná, hogy Románia hozzájusson a magyar jog­harmonizációs és más uniós előkészítési tapasztalatokhoz. Ezzel otthon hosszas vitákat spórolhatnánk meg. Egy újonnan megkötött megálla­podásunk pedig arra vonat­kozik, hogy a két ország egyezteti áruforgalmi szabvá­nyait. Az egyezménytől, amelyet áprilisban írjuk majd alá, amikor a két ország gaz­dasági vegyes bizottságai összeülnek, a román-magyar kereskedelem növekedését váijuk. 9 Várhatók feszültségek a NATO-csatlakozás elté­rő időpontja miatt? - A csatlakozás útján Ro­mániának is, Magyarország­nak is érdeke, hogy ne ver­senytársak, hanem partnerek legyenek. Mindketten érde­keltek vagyunk a másik sike­rében, ezt mindkét részről meg is erősítettük. Ez jelen­tős politikai haladás. Vissza­olvasva az egy évvel ezelőtti lapkommentárokat, sokuk azt jósolta, hogy ha Magyaror­szágot előbb veszik fel a NA­TO-ba, mint Romániát, az fe­szültségekhez vezet majd a két ország között. Egyesek egy újabb Boszniáról beszél­tek. A valóság azonban az, hogy a két nemzet sokkal megfontoltabb volt, mint azt várták. A kapcsolatok ma a bizalom erősödése felé vezet­nek. 9 Göncz Árpád elnök úr, ön többször kifejezte, hogy a két ország egy­másra van utalva a csat­lakozáskor. Mit gondol Constantinescu elnök úr szavairól? - Minden szavával egyet­értek. Csak azzal egészíte­ném ki, hogy a jelenlegi ro­mán-magyar jó viszony a két ország csatlakozásának poli­tikai esélyét is erősíti. Egyfe­lől azért, mert hitelesíti Ro­mánia euro-atlanti törekvése­it, másfelől pedig azért, mert Magyarország szomszédpoli­tikájára is igen kedvező fényt vet. Mindkettő fontos ahhoz, hogy a két ország elérje euró­pai céljait. Ha ezt a folyama­tot akár egyik, akár másik or­szágban belpolitikai tényezők fékezik, akkor azok legyenek tudatában annak, hogy a múlt erői könnyen kiszabadulhat­nak. Az a politika, amely bel­politikai célok érdekében fel­használja a „román" vagy a „magyar kártyát", akadályo­zólag hat az európai integrá­ciós úton, és mindkét nemzet érdekét sérti. S. P. S. jegyzet A Megneállj utca zászlaja A kkoriban nem érkezett magyar diák a kolozsvári egyetemre, hogy az első napokban máris el ne sétált volna a Brasovului (egykor Attila) utca felé. A sarkon a Májer nevű iparoskocsma düledezett, aho­vá kőművesek és építőmunkások, továbbá kőműve­seknek és épitőmunkásoknak öltözött ügynökök jár­tak; ki beszélni, ki hallgatózni. A Májer nem pusztán pacaljáról volt híres, hanem azt is beszélték róla, hogy több embert vittek onnan kihallgatásra, mint a környék többi kocsmájából együttvéve. Merthogy a Brasovului út a kolozsvári magyar főkonzulátushoz vezetett. A nappal bizonyos óráit kivéve a Májer előtt járőr posztolt, éjszaka pedig nemcsak abban lehetett biztos az ember, hogy igazoltatják, hanem abban is, hogy a szemébe vakító elemlámpa fénye mögül a rendőrhang indoklás nélkül eltéríti egy másik utcá­ba. A hóstátiak amúgy is Megneállj utcának nevez­ték a főkonzulátus útját, mivel az első poszton túlju­tó gyalogost a külképviselet előtt egy másik csapat fogadta, amely azzal foglalkozott, hogy gyorsabb to­vábbhaladásra ösztökélje az arra járót. Semmi meg­állás. Az épületen ott lobogott Kolozsvár egyetlen köztéri magyar zászlaja. Közép-Kelet-Európa magyarázatra váró történel­mijelenségei közé tartozik, hogy ebből a zárt külkép­viseleti hivatalból mi módon lett zarándokhely. Egy­felől a rendőri megfigyelés lehetetlenné tette, hogy a népek merő kíváncsiságból benézzenek. Aztán pedig egy másik ország hivatalnokaihoz, kiknek egy része feltehetőleg épp oly megfigyelői munkát végzett, mint kocsmabeli kartársaik, mi köze lehetett annak a Májerben gunnyasztó kályhásnak, akit már be sem vittek, mert tudták, hogy a Himnuszt elénekelve egy időre lecsendesedik, s akkor ők is jobban járnak, mintha az utcán még azt is elfújná, hogy „Ki tudja, merre visz a végzet...". Ugyanakkor bizonyos értel­miségi körökben, ahol óvatosságból szokás volt ke­vésbé elemien kifejezni a hazaszeretetet, a főkonzu­látus folyóirat- és könyvosztási akcióiról terjedtek le­gendák. Hogy igazak voltak-e, nem tudom, de én magam is őrzök egy második kötetet egy sokrészes magyar történelem-könyvsorozatból. Ma kimondani is különös, de én ennek a bizonyos második kötetnek a fedelére láttam először címként odaírva, hogy Ma­gyarország története. A tilos olvasmányok e döbbe­netes inkarnációját az akkori főkonzul baráti látoga­tásakor kaptam tizenéves fejjel. Igaz, aznap este a társaságnak borért szalajtva, útközben minden eme­letre jutott egy cipőjén babráló, zsebében kotró, név­táblát böngésző ismeretlen a lépcsőházban, és mint­hogy ez a megfigyelési jelenet a banális akciófilmek sémáit sem volt képes meghaladni, sajátos ellent­mondást éreztem a könyvön dobogó cím és e nevet­séges körítés között. Ma itt sorakozik a polcomon mind a tizenkét kötet. És bár a párizsi olasz külkép­viseletnek a kolozsvárihoz hasonló épülete előtt a zöld-fehér-piros zászló alatt tavaly is megállított a reflex, azt hiszem, valami nem volt úgy jól. Ahol a hivatalnak kell felmagasztosulnia, ott métely lapul. Tízért én ezen az ünnepélyes napon a lehető leg­MZj kevésbé ünnepélyes konzulátust kívánok mind­két városba. Sőt, felettébb hétköznapiakat. Színnel, érzéssel és hittel a munka meg a gondolkodás le­gyen tele, ne a hivatal. A hivatal kopjon el a kö­nyöklyukasztó megszokástól. Egye meg a rutin. Csip-csup ügyeket kívánok neki. Elvesztett útlevele­ket, vonatról lemaradt honfitársakat, iratok beszer­zését, ilyesmit. És persze szabadon lengő zászlókat. ^JCÍUjlÁ [otACÍhf J Az Iposz közgyűlése • Budapest (MTI) A növekedést segítő gaz­daságpolitika mellett foglalt állást kedden Budapesten az Ipartestületek Országos Szövetségének programal­kotó és tisztújító közgyűlé­se. Elmondta: a kisvállalko­zók érdekképviseleti szer­vezeteként teljesítették 11994-ben vállalt négyéves programjukat. Nem sikerült azonban átütő eredményt elérniük a piackonform, vállalkozás- és gazdaságba­rát pénzügyi-gazdasági és jogi szabályozás kialakítá­sában. Csongrádi sgt. 27. Tál.: 491-022. Doroismai út 5. Tál.: 466-092 ' 'MODUL BAU ÉPÍTŐANYAGOK ALAPTÓL TETŐIG SZENTESI, MAKÓI TÉGLÁK január 31-ig 1 997-es áron kaphatók!

Next

/
Thumbnails
Contents