Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-26 / 21. szám

HÉTFŐ, 1998. JAN. 26. UNIVERSITAS 3 Fórum az MTESZ-ben • Munkatársunktól A Csongrád Megyei Ag­rártudományi Egyesület a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók részére szeretne tájékoztatást adni az 1998. évi agrártámogatásokról, s ezért január 29-én csütörtö­kön 14 órai kezdettel agrár­gazdasági fórumot rendez Szegeden az MTESZ-szék­ház nagytermében, a Kígyó utca 4. szám alatt. A Csong­rád megyei helyzetről Tasná­di Gábor az FM-hivatal ve­zetője, majd a támogatások­ról Rednágel Jenő az FM he­lyettes államtitkára ad tájé­koztatást. A rendezvény té­mája a megye minden me­zőgazdasági termelőjét érinti - tudtuk meg Ádók Mária egyesületi titkártól -, ezért a tagok mellett az érdeklődőket is várják a rendezők. Konferencia • Budapest (MTI) Antall József néhai mi­niszterelnök emlékére szer­vezett konferenciát az MDNP a Szent Imre Gimná­zium dísztermében. Az ese­ményen megjelent Antall Jó­zsef családja is. Az államfér­firől és az emberről eddig még nyilvánosságra nem ke­rült videofelvétellel, valamint neves előadók személyes él­ményeinek felidézésével em­lékeztek meg. Granasztói György, a Közép-európai In­tézet igazgatója a külpoliti­kust, Bolberitz Pál pápai pre­látus pedig Antall Józsefet, az embert mutatta be. Vallástörténeti gyűjtemény • Szarvas (MTI) Valamennyi világvallást és vallástörténeti jelentőségű mítoszt ismertető szö­veggyűjteményt jelentetett meg a szarvasi óvónőképző főiskola. Köteles Lajos törté­nész, a főiskola főigazgatója, aki a kötetet össszeállította s a fejezetek bevezetőjét írta, a világi főiskolai vallástörténe­ti oktatás segédkönyvének szánja a munkát. A szö­veggyűjtemény először a leg­jelentősebb mítoszokat (a perzsákét, a görögökét, az egyiptomiakét, a germánokét, a keltákét, a zsidókét és a magyarságét) ismerteti, majd az indiai és a kínai vallások­kal, az iszlámmal, s - legna­gyobb terjedelemben - a ke­reszténységgel, annak legkü­lönbözőbb irányzataival fog­lalkozik. A kötet összeállítója által kiválogatott legjel­lemzőbb szemelvények a kü­lönböző szakmai kiadvá­nyokból, valamint a Bibliá­ból és a Koránból valók. Tankönyv a városról • Kaposvár (MTI) Tankönyv készül Kapos­várról a helyi ismeretek elsa­játításához. A Nemzeti Alap­tantervhez kapcsolódó kötet­tervezet már elkészült, s a re­mények szerint a tantárgy be­vezetésével egyidőben a té­mával ismerkedő általános­és középiskolai évfolyamok tanulói kézbevehetik, és ebből tanulhatják meg amit városukról tudniuk kell. A város, ahol élünk című tan­könyv kiadását a városszé­pítők kezdeményezték, szer­zői pedig ingyen vállalták szakterületük tematikához il­leszkedő fejezeteinek meg­írását. • Vince napján, az ópusztaszeri emlékparkban Yesszöszentelés, borkóstolás A borrendek képviselői nagy hozzáértéssel kóstolgatták az ízletes nedűt. (Fotó: Enyedi Zoltán) Az idén először szom­baton - még kellemes napsütésben - tartottak rendezvényt az Ópuszta­szeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A Dél-Al­földön hagyománynak számító Vince-napi vesz­szöszentelésen - a népes számú érdeklődő mellett - a nemrég alakult tatai, ceglédi és bogácsi bor­rendek képviselői is jelen voltak. Amennyiben hiszünk a né­pi tapasztalásnak, akkor jó bortermésre számíthatnak a gazdák ebben az esztendő­ben. A hagyomány szerint ugyanis, ha Vince napján süt a nap, enyhe az idő, finom szőlőt szüretelhetnek a ter­melők. De ezen a napon a szőlősgazdák kimentek a bir­tokukra vesszőt vágni, hogy megnézhessék, milyen kárt okozott a rügyekben a hideg. Ez alapján végezték később a szőlőmetszést. Mindezt ösz­szekötötték egy közös szóra­kozással, hiszen a szorgos embereknek a várható jó ter­més okot adott az ünneplésre. E hagyományt elevenítették fel az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban az­zal, hogy hangulatos - zsí­roskenyérevéssel, borozga­tással egybekötött - prog­ramra hívták az érdeklő­dőket. A park főbejáratánál a borrendek és a hat Csongrád megyei hegyközség képvi­selői forralt borral fogadták a látogatókat. Elsőként dr. Fü­löp Mihály, a Szent Vince Borrend nagymestere, majd Nagy László, az emlékpark igazgatója üdvözölte a ven­dégeket és kívánt borbőséget az idei esztendőre. A részt­vevők ezután a park néprajzi múzeumába, a szegedi tanya szőlőskertjébe vonultak, ahol kezdetét vette a Vince-napi vesszőszentelés. Az 1997. évi borok kóstolására, a bará­ti beszélgetésre már a rotun­da épületében került sor, és az érdeklődőknek módjukban állt megtekinteni a Feszty­körképet is. N. R. J. A hon védelme • Lakitelek (MTI) Hazánknak jelenleg nem kell olyan jellegű háborús fe­nyegetettségtől tartani, mint ami potenciálisan fennállt korábban a két világrendszer szembenállásakor, védelmi képességünket mégsem sza­bad gyengíteni, sőt folyama­tosan erősíteni kell. Mindez a Nemzetbiztonságról szóló nemzetközi fórum zárónap­ján fogalmazódott meg Laki­teleken. A magyar részt­vevők mellett 13 ország kép­viselőinek jelenlétével zajlott kétnapos tanácskozást a La­kitelek Alapítvány és a Hans Seidel Alapítvány közösen rendezte. A konferencia egy­ben a Közép-európai De­mokrata Fórum rendezvény­sorozatának is része. A kon­ferencia szombati programjá­nak központi témája katona­politikai kérdések köré cso­portosult. A felszólalók rá­mutattak: noha egyelőre nincs katonai veszély, a tör­ténelem azt tanítja, hogy nem lehet tudni mi történik 10-15 év múlva. Ugyanakkor a közép-kelet-európai orszá­gokban lezajlott társadalmi­gazdasági változások új ve­szélyforrásokat rejthetnek az európai nemzetek, valamint a NATO számára. Komoly kihívást jelentenek az etnikai válságok, a helyi jellegű konfliktusok, amelyeket ha nem kezelnek, elvileg átter­jedhetnek más térségekbe is. Simonyi András, Magyaror­szág NATO-nagykövete hangsúlyozta: a biztonságpo­litika nem pártügy, hanem nemzeti érdek. Megállapodtak • Nyíregyháza (MTI) Megállapodás született a Magyar Igazság és Elet Párt­ja, illetve Kisgazda Szövet­ség között arról, hogy a két szervezet közösen indul a májusi parlamenti választá­son - jelentette be Csurka István, a MIÉP és Cseh Sán­dor, a Kisgazda Szövetség el­nöke szombaton Nyíregyhá­zán, a két politikai szervezet közös lakossági fórumát me­gelőző sajtótájékoztatón. Csurka István elmondta: a kisgazda szövetség indulói MIÉP megjelöléssel szere­pelnek majd a listákon, ugyanakkor a szórólapokon, plakátokon „kisgazdaként" tüntetik majd fel őket, hogy eleget tegyenek a választási törvénynek. A kisgazda szö­vetség jelöltjei ezt vállalták. Elfogadták azt is, hogy sike­res választás esetén, bejutva a parlamentbe, a MIÉP frak­ciójába ülnek majd, s annak elvei és elvárásai szerint poli­tizálnak. Mind a 176 válasz­tókerületben lesz jelöltje a két szervezetnek - folytatta Csurka István. A jelöltek kö­zül mintegy húszan tartoznak a Kisgazda Szövetség indulói közé, továbbá öten felkerül­nek az országos lista élhelye­ire, mig többen a megyei lis­ták remélt befutóhelyein sze­repelnek majd. Cseh Sándor, a Kisgazda Szövetség elnöke a sajtótájékoztatón hangsú­lyozta: a közös eszme össze­köti a két szervezetet. Továb­bá tény az is, hogy a tagság egy jelentős rétege egyaránt kötődik a MIÉP és a kisgaz­da eszmeiséghez. Jelöltek és stratégiai célok • Budapest (MTI) Kilencven százalékban befejeződött a Fidesz or­szággyűlési képviselője­lölt állitása, és csupán 18 jelölt sorsáról dönte­nek majd a választmány február 8-i ülésén - kö­zölte Ader János, a Fi­desz alelnöke vasárnap a választmányi ülés után tartott sajtótájékoztatón. Áder János elmondta: 71 választási kerületben eleve adva volt az MDF-Fidesz közös jelöltek névsora. Az országos választmány gya­korlatilag befejezte az egyéni jelöltállítást, és minden eset­ben figyelembe vette a vá­lasztási egyeztető bizottsá­gok álláspontját. A képvi­selőjelöltek átlagéletkora nem éri el a 41 évet, és ez megegyezik a Fidesz támo­gatóinak átlagéletkorával. Is­kolai végzettség szempontjá­ból a jelöltek 93 százaléka felsőfokú végzettséggel ren­delkezik. A többieknek kö­zépfokú képzettsége van. Ader János hangsúlyozta: a tavaly ősszel az MKDSZ­szel megkötött megállapodás értelmében az egyéni jelöltek tíz százaléka a Magyar Ke­reszténydemokrata Szövet­ség tagjaiból került ki. A Fidesz véleménye sze­rint olyan tapasztalt és a par­lamenti, valamint a kor­mányzati feladatok elvégzé­sére alkalmas fideszes „csa­pat" állt össze, amely képes megnyerni a májusi or­szággyűlési választásokat. Várhegyi Attila, az országos választmány elnöke arról tá­jékoztatta az újságírókat, hogy a választmány értékelte és elfogadta a Fidesz 1997. évi gazdálkodásáról készült zárszámadást, s ezt rövidesen megjelentetik a Magyar Köz­lönyben is. Várhegyi Attila bejelenté­se szerint a választmány ülé­sén Orbán Viktor pártelnök tájékoztatta a testület tagjait Bős-Nagymaros ügyében ki­alakult helyzetről, és ezzel összhangban állásfoglalás is született. Ebben a Fidesz or­szágos választmánya felszó­lítja a kormányt, hogy az or­szág nyilvánossága előtt szá­moljon be az eddigi tárgyalá­sok menetéről és az érvénye­síteni kívánt kormányzati cé­lokról. A Fidesz álláspontja szerint a parlamentnek a le­hető legrövidebb időn belül a polgárok széles nyilvánossá­ga előtt meg kellene vitatnia a kormány eddigi tevékeny­ségét Bős-Nagymaros ügyé­ben, s olyan új országgyűlési határozatot kellene alkotni, amely rögzíti mindazokat a stratégiai célokat, melyeket a magyar kormánynak el kell érnie a szlovákokkal folyta­tott tárgyalássorozaton. Elengedhetetlen, hogy a köztársaság elnöke, Göncz Árpád jelenlétében tisztázó megbeszélést folytassanak a parlamenti pártok elnökei, mert a hamarosan megho­zandó döntések több parla­menti ciklus kormányainak mozgásterét határozzák meg - állapítja meg a Fidesz Bős-Nagymaros-ügyben megfogalmazott álláspontja. múlt időben A zenekar játszik tovább Tfppen a magyar kultúra napján vettem jegyet a Tita­JlL nicra - mármint a legújabb, a múlt héten Szege­den is bemutatott amerikai szupermozira. A dolog né­miképp groteszk, de gondoljunk arra, hogy a művészet értékei nemzeti hovatartozástól függetlenek, mérni őket csak egységes mércével szabad. Ilyeténképpen pedig a Titanic nem a legrosszabb csütörtök esti kultúrprog­ram, sőt. Honi filmiparunk néhány, itthoni mértékkel mérve méregdrága, történelemidézésre és nemzettudat­ápolásra hivatott, mégis gyalázatosan amatőrre sikere­dett alkotásához képest vitathatatlan értékekkel bír. Azt mondják a Titanic készttői, a film akkor lesz nyeresé­ges, ha 500 millió dollár felett lesz a forgalom. Nem voltam rest kiszámolni: ez jelenlegi árfolyamon 104 milliárd forintot jelent. Ehhez képest a tavalyi év legné­zettebb magyar filmje, a Csinibaba 130 millió forintot hozott a konyhára. A különbség kereken nyolcszázszo­ros. Csodák ugyanis nincsenek. Ahol pénz van, ott pro­fizmus van, ott a piac diktálja a szinvonalat, de az ízlést is. Csodák tényleg nincsenek. Többször kecsegtetett a héten a megegyezés Ígérete a szlovákokkal a víz­lépcsővel kapcsolatban. Úgy tűnt, ha mi elfogadjuk a szomszédok dunacsúni C változatát, elegendő vizet kap­hatunk a dunakiliti tározóba. Végül jött a hidegzu­hany: a szlovákok mégsem fogadják el ezt a megoldást. Tényleges eredmény nélkül ülnek át tehát tárgyalni a felek Budapestre a héten. Ráadásul a legkényesebb kérdés, a Duna alsó szakaszán történő duzzasztás még ezután kerül teritékre. Hogy visszatáncoltak-e a szlová­kok, vagy a magyar delegáció értékelte túl a fejlemé­nyeket, nem tudni. Mint ahogyan az sem, hogy a kü­lönböző tárgyalási fordulók honi tálalása és értékelése nem óvatos előkészítése-e egy Magyarországon épí­tendő vízlépcsőnek. A szlovákokkal egyébként nem a bősi kérdés az egyetlen akut problémánk. Oda-vissza pattant a labda a múlt héten a szlovák művelődési mi­niszter és Magyar Bálint között az ottani magyar isko­lák kétnyelvű bizonyítványáról. Az eredmény kétes: ille­ték fejében kapnak ugyan magyar bizonyítványt a hall­gatók, de a dokumentum nem minősül hivatalos okirat­nak. Közben a szlovákiai Mohiban, a magyar határtól harminc kilométerre hamarosan üzembe helyezik az atomerőművet, nem kevés aggodalmat okozva ezzel a gyanakvó határmentieknek. Úgy tűnik, a számos konfliktussal terhelt szlovák-magyar szomszédságon nem segít a külügyminiszteri látogatás, vagy a közép­európai elnökök lőcsei találkozója. C salódást okozott a túlzott reményeket táplálóknak a pápa kubai útja is. A realisták, persze tudták, hogy Castro ideológiai elvein és politikai gyakorlatán nem­igen fog változtatni II. János Pál. A kubai vezető felte­hetően inkább demonstrációnak szánta találkozóját az egyház fejével. Be kívánta mutatni a nyugati világnak, hogy nincs félnivalója a katolicizmustól, rendszerének legitimálását remélve cserébe. 11. János Páltól, ismerve nyitottságát és a toleranciáról vallott elveit, természe­tesnek hat a gesztus. Függetlenül attól, szabadon bo­csátják-e a többszáz, politikai okok miatt bebörtönzött kubait. Zaftos csemegével is szolgált a múlt héten a külpoli­tikai híradás. A meglehetősen népszerű és támogatott Bili Clintonról először az derült ki, hogy titkos szerelmi viszonyt folytatott egynémely Fehér házi fehérnéppel. Az amerikai elvek már e téren is jóval szigorúbbak a mieinknél. Odaát, bizony, nemigen maradhat magas pozícióban, pláne nem kormányozhat országot olyan politikus, aki nem fedhetetlen. A választók tiszta erköl­csöt követelnek választott vezetőiktől. Amikor azután az is kiderült, hogy az elnök esetleg hamis lanúzásra pró­bálta rávenni szivének egyik állítólagos hölgyét, kitört a politikai botrány. A morál tiszteleténél ugyanis még fontosabb a törvény tisztelete. Ebben ott nincs bocsá­nat. Az amerikai polgárok mégis nyugodtak. Hiszik, hogy az igazságszolgáltatás kideríti, miben és mennyi­ben ludas az elnök. Ha mi is ehhez hasonló hittel bír­nánk, az maga lenne a csoda. De alig hiszem, hogy a legutóbbi hetek perei és felmentő ítéletei megnyugtat­nák a közvéleményt. Ha el is hiszi a magyar polgár, hogy a Palotás vagy a Nagy Bandó ellen felhozott vá­dak alaptalanok, mélyen meg van győződve arról, hogy a vagyonnyi sikkasztások, milliárdos nyerészkedések él­vezői köszönik, jól vannak. Úgy tekintenek arra a két­három, nyilvánosságra került és büntetéssel záruló csa­lásra, mint a Titanic vesztét okozó jéghegycsúcsra. Amely hegy nagyobbik és veszélyesebb része természe­tesen a víz alatt van. A Titanic-film sikerén azért nem kell nagyon elkese­redni. Mert a magyarokat ebből sem lehetett ki­hagyni. A hajó zenekarát ugyanis Szedlák Béla, Svájc­ban élő magyar zenész és csapata „alakította". Az ő dolguk volt, hogy a pánikot elkerülendő játszanak a fedélzeten, amíg a mentés folyik. És ők játszottak az utolsó percig. Mondván, addig sem fáznak. A mentőcsónakok meg különben is elmentek már. ILlcU^ aXrvi odjt^

Next

/
Thumbnails
Contents