Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-05 / 3. szám

HÉTFŐ, 1998. JAN. 5. BELFÖLD 3 Hármas ikrek • Szombathely (MTI) Hármas ikreknek adott életet szombaton egy 26 éves szombathelyi asszony. Mészáros Gergő, Tibor, Bence és édesanyjuk egyaránt jól van - tudta meg az MTI Horváth Sándortól, a Markusovszky Kórház szülészetének adjunktusától. Elmondta: a Mészáros házaspár gyermekeinek száma így ötre emelkedett, hiszen van már egy 5 éves fiuk és egy 2 éves kislányuk. Anya és orvosai tisztában voltak azzal, hogy a jövevények hárman vannak. Az ikrek 31 hetes terhesség után, császármetszéssel jöttek a világra. Születési súlyuk 1750, 1830 és 1850 gramm volt, ami ebben az esetben ideálisnak számit. Macida-Kodálykárus • Keszthely (MTI) Okuma Nobuko igazgatónő és karnagy vezetésével Keszthelyre érkezett a tokiói Macida-Kodály Iskola negyven tagú kórusa. A japán fiatalok vasárnap este a keszthelyi Fő téri templomban adtak hangversenyt, hétfőn pedig a Helikon Kastélymúzeumban lépnek közönség elé. Műsorukon többek között japán népdalok, Kodály- és Bartók-művek szerepelnek. Az énekzenei ismereteket régóta Kodály-módszerrel oktató tokiói tanintézet növendékei és tanárai január 6-án a helyi Japán-Magyar Iskola vendégei lesznek, majd közös táncházi program keretében köszönnek el a házigazdáktól. Betelt a lerakó • Nagykanizsa (MTI) Betelt Nagykanizsa kommunális hulladéklerakó telepe, így 1998 elején hozzákezdenek a bővítéséhez. Az új depóhoz szükséges legalább 20 ezer négyzetméternyi ingatlan kisajátítása céljára 12 millió forintot tartalékolt az önkormányzat, a technikai és járulékos beruházásokhoz pedig 98 millió forintot biztosított a megyei területfejlesztési tanács. A bővítéssel 18-20 évre sikerül megoldani a hatvanezer lakosú város háztartási szilárd hulladékának elhelyezését. Amennyiben 2000-től megvalósul a szelektív gyűjtés bevezetése, úgy hat-nyolc évvel tovább üzemelhet a kanizsai telep. Felvetődött további hat hektár terület megvásárlása is, ebben az esetben ötven évig működhetne a bagolai városrészben lévő hulladéktároló. Éjszakai hídmászá • Budapest (MTI) Vasárnap hajnalban két óra után egy 25-30 év körüli férfi, C. P. a kábelkötegen felmászott az Erzsébet hídra a pesti oldalon - értesült az MTI a tűzoltóságtól. A riasztott tűzoltók emelőkosaras jármű segítségével hozták le őt mintegy negyedórás győzködés után, majd átadták a mentőknek. A mentők egy budapesti kórház pszichiátriai osztályára szállították a fiatalembert. I Szilveszteri alku Sínen vannak a vasutasok Ö már tudja, mennyi lesz a fizetése. (Fotó: Karnok Csaba) A Magyar Államvasutak (MÁV) Rt. munkavállalóinak fizetése átlagosan 16 százalékkal emelkedik 1998-ban - derül ki a Vasúti Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodásból, melyet december 31-én írtak alá a munkáltató, illetve a reprezentatív szakszervezetek képviselői. Az ehhez szükséges összeget a hatékonyság javításával kívánják előteremteni. Az óév utolsó napján, délután 1 órakor írták alá a Vasúti Érdekegyeztető Tanácsban a vasutasok 1998-as bér- és foglalkoztatási kérdéseit tartalmazó megállapodást. A november 1 l-e óta, sztrájkfelhívások és sztrájkfenyegetések közepette zajló megbeszéléssorozaton végül kompromisszum született, melyet tizennégy megállapodás, egy nyilatkozat és egy jegyzőkönyv rögzít. A MÁV Rt. munkavállalóit fizetési osztályokba és kategóriákba soroló bértáblázat alapértéke 14,7 százalékkal emelkedik. Mindez kiegészül a soros előléptetésben részesülő dolgozók automatikus béremelésével, Így összességében 16 százalékkal nő a vasutasok bére. Ezt a többletet a MÁV Rt. vezetése a hatékonyság javításával és nem a fejlesztési célokra szánt összegek egy részének bérként való felhasználásával kívánja előteremteni. Ehhez haladéktalanul meg kell kezdeni a vasút korszerűsítését, továbbá a működést ésszerűsítő intézkedéseket kell hozni. Ha a vasút hatékonysága a tervezettnél nagyobb mértékben növekszik, úgy 1998 decemberében az éves bér 1 százalékát kapják a vasutas dolgozók. A mozdonyvezetők balesetmentességi jutalma a negyedévenként kifizetett személyi alapbér 4 százaléka, míg a vasutasnapi jutalom az éves személyi alapbér 6 százaléka lesz. A MÁV Rt. 2001. január l-ig fokozatosan napi 7,8 órára csökkenti a munkaidőt, miközben növekszik a pótlékok és jutalmak összege. A jövőben az eddieknél nagyobb gondot fordít a cég vezetése a munkahelyi környezet kulturáltabbá tételére. T. A. A nyugdíjreform és pillérei • Budapest (MTI) Új fejezetet nyitott az új esztendő a magyar nyugdíjrendszer történetében: megkezdődött az áttérés egy új típusú, vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerre. Az átállás csak a pályakezdők számára kötelező, a már dolgozók maguk választhatnak, maradnak-e a mostani rendszerben, vagyis időskori ellátásukat alapvetően a társadalombiztosítási nyugdíjból remélik, vagy belépnek egy magánnyugdíjpénztárba, hogy tb-nyugdíjukat magánnyugdíj is kiegészítse. A jogszabályok két év türelmi időt adnak a választásra. Az új nyugdíjrendszer három pillérből áll majd. Az első a ma is létező és mind ez idáig egyedüli társadalombiztosítási nyugdíj (más szóval a felosztó-kirovó rendszer). Erre épül a kötelező magánnyugdíj (vagyis a tőkefedezeti pillér), míg a harmadik alrendszer az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak által nyújtott szolgáltatás. A vegyes rendszerben az igazán új elem a második pillér, a kötelező magánnyugdíjpénztári befizetéseken alapuló tőkefedezeti rendszer. Ennek lényege, hogy a januártól választható magánpénztárak (decemberben már több, mint 30 volt belőlük országszerte) a működési költségükön felüli hányad kivételével befektetik a tagok, vagyis a leendő nyugdíjasok által befizetett tagdíjat. A befizetést és a befektetések hozamát pedig jóváírják az egyén számláján. A tag magánnyugdíja pedig nem más, mint a nyugdíjba vonulásakor a számláján található összeg. A magán-nyugdíjpénztárak különféle nyugdíj-szolgáltatásokat nyújtanak majd: az egyéni tőkeszámlán felhalmozott pénzt havonta folyósított nyugellátásként vagy meghatározott időtartamú életjáradékként is fel lehet venni. Az egyéni számlán összegyűjtött megtakarítás örökölhető, ezért akkor sem vész el, ha időközben a befizető meghal. A pénztárak alapításáról, működtetéséről, befektetéseiről és kifzetéseiről, valamint ezek garancia-rendszeréről részletesen rendelkezik a jogszabály. Kimondja például, hogy a pénztár köteles fedezeti és likviditási tartalékot képezni, és rendelkezik a pénztárak garanciaalapjának létrehozásáról is. Ez utóbbit kifejezetten a tagok nyugdíjszolgáltatásainak védelmére hozzák létre. Amennyiben a pénztártag vagy a kedvezményezett követelését a pénztár valamilyen okból nem tudja teljesíteni, a pénztár helyett az alap áll helyt. Biztosítékot jelent az úgynevezett normajáradék intézménye is. Ez annyit jelent, hogy a magánnyugdíj nem lehel kisebb, mint a pénztártag 100 százalékra kiszámított tbnyugdíjának egynegyede. Ezzel függ össze az úgynevezett járadékgarancia. Ez annyit tesz, hogy amennyiben a pénztártag nyugdíjba vonulásakor a számláján felhalmozott megtakarítás kisebb, mint normafedezetének értéke, akkor a hiányzó összeget kiegészítik számára a garanciaalapból. Aki a mai nyugdíjrendszernél marad, annak a nyugdíja kizárólag a tb-rendszerből származik majd. Aki viszont belép egy pénztárba, annak a járadéka két részből fog állni: nyugdíjának mintegy háromnegyed része a tb-rendszerből finanszírozott tb-nyugdíjból, körülbelül egynegyede pedig magánnyugdíjból származik majd. A kétféle - társadalombiztosítási és magán - nyugdíj végül szabad elhatározás szerint, és az illető jövedelemhelyzete függvényében kiegészíthető egy harmadikkal: az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak szolgáltatásaival. Az a munkavállaló, aki továbbra is a tb-nyugdíjrendszerben marad, 1998-ban 7 százalék egyéni nyugdíjjárulékot fizet. A magánnyugdíjpénztár tagja 1 százalék tbnyugdíjjárulékot köteles leróni, járuléka többi részét 1998-ban tehát legalább 6 százalékot - tagdíjként a magánpénztárba köteles fizetni. A tagdíjat a tag vagy munkáltatója 10 százalékra kiegészítheti. A tagdíj-kiegészítésként befizetett összeget a munkáltató költségként elszámolhatja. Ha a kiegészítés a pénztártagtól származik, annak 50 százaléka levonható az szja-alapból. Dönteni és választani tehát januártól lehet, de mielőtt bárki elhatározná magát, minden körülményt érdemes alaposan megfontolni. Ezért is adnak a jogszabályok két év türelmi időt a választásra, vagyis 1999. augusztus 31-ig a pályakezdőkön kívül bárki eldöntheti, hogy számára az új vagy a régi rendszer a kedvezőbb, a megbízhatóbb. Sót, aki átlépett az új rendszerbe, 2000. december 31-ig egy alkalommal meg is gondolhatja magát. A törvény azt is lehetővé teszi, hogy ha valakinek mégsem tetszik a választott pénztár, átlépjen egy másikba. Ezt azonban legkorábban a tagsági viszony kezdete után fél évvel lehet megtenni, és az átlépés pénzbe kerül, igaz, a jogszabály szerint az ezzel kapcsolatos költségek nem haladhatják meg az egyéni számla egyenlegének 1 ezrelékét. Bár az előzetes tervekkel ellentétben a jogalkotók az 1952 előtt születettektől sem vonták meg a választás lehetőségét, a 47 éven felülieket mégis intik attól, hogy az új rendszert válasszák. Nekik ugyanis már nem lesz elég idejük nyugdíjba vonulásukig arra, hogy a magánpénztári tőkeszámlán elég pénzt gyűjtsenek. Emellett, miután nyugdíjba vonulásukig nagy valószínűséggel már nem tudnak 180 hónapos tagdíjfizetési időt produkálni, az ő magánnyugdíj-részükre nem vonatkozik a hozamgarancia sem. Az új nyugdíjrendszer indításával egy időben változott néhány korábbi rendelkezés is. így a gyes ideje csak akkor számít szolgálati időnek, ha utána a gyesen lévő megfizette az egyéni nyugdíjjárulékot (a munkáltató helyett ez esetben a központi költségvetés fizet). A felsőfokú tanulmányok idejét ugyanakkor január l-jétől nem számítják be az öregségi nyugdíj megállapításánál a szolgálati időbe, csak a rokkantsági ellátásra jogosultság szempontjából. A szerzett jogok ugyanakkor az átállás miatt nem csorbulnak, tehát az eddig megszerzett szolgálati idő nem vész el. múlt időben Bizalom és kegy Tjúsz év óta nem tapasztalt növekedés jellemzi az ii ország gazdaságát. Míg azonban a hetvenes évek gazdasági növekedése a hitelek felélésével járt, az új növekedés a magyar történelemben hosszú idő óta először egy önálló nemzeti gazdaság piacelvú működéséből származik. Az idei év végén 4,2 százalékos volt a növekedés, ám ezt még nagyobb, akár 5 százalékos gyorsulás is követheti jövőre, amivel Magyarország gazdasága a világ leggyorsabban növekvői közé tartozhat. A növekedés egyfelől a magyar vállalatok jó teljesítményének köszönhető, másfelől pedig annak, hogy az ország iránt változatlan a kölfóldi tőke bizalma. Az előrejelzések szerint a jó gazdasági konjunktúra következtében nemcsak az exportra termelő nagy vállalatok, hanem a belföldi piacra számító kis- és középvállalkozások teljesítménye is növekszik, hiszen a belföldi fogyasztás hosszú évek csökkenése-pangása után akár 4 százalékkal is emelkedhet. E jelek a gazdaság egészségére utalnak, s egy piacgazdaságra épülő társadalomban a fenntartható növekedés - kivált hosszú távon - záloga lehet a nem gazdasági jellegű problémák megoldásának. A társadalom pillanatnyi jólétére azonban tévedés lenne tisztán gazdasági adatokból következtetni. Nemcsak azért, mert a gazdaság ereje nem magától teremti meg az egész társadalom jólétét, hanem azért is, mert a világ jópár országának példája mutatja, hogyan fér meg egymás mellett a látványos gazdasági növekedés és a politikai korrupció vagy a demokratikus intézmények hiánya. A növekedésnek, bár a mai kormánypolitika a választások közeledtével természetesen túlhangsúlyozza ennek jelentőségét, a társadalmi igazságosság, a közélet tisztasága és a politikai szerkezet fejlődése szempontjából nincs közvetlen hatása. A magyar társadalom történelmi jelentőségű áldozatot vállalt a rendszerváltozással. Az áldozat valóban igen súlyos volt, hiszen még a dolgok legjobb alakulása esetén sem lehet mindenkit egyformán biztatni életkörülményeijavulásával. A javak magánosítása megtörtént, és a terheket viselő magyar polgárok keserűen tapasztalhatták, hogy a gazdasági változás kedvezményezettje egy szűk réteg lett, s a gazdasági hatalom sok esetben a pénzt és kapcsolatokat átmentő politikai elit kezébe került. Mint látszik, a gazdasági növekedés erről az alapról is elindult (a pénznek nincs szaga), nem kellett hozzá egyéb, csak a stabilizációs csomag, amely új terheket rakott az eddigi teherviselők nyakába. A gazdaság fejlődése nem varázsszer a politikaigazdasági korrupcióra sem. Már Olaszországgal sem kell példálózni, hogy a Tocsik-féle 804 millió forintos sikerdíjról és a máig tisztázatlan szocialista és szabaddemokrata érintettségről éppúgy, mint az ugyancsak nem tisztázott Fidesz-MDF székházügyről az ember felismerje a politika és az illegális pénz játszmáit. Lengyel László szavaival: Magyarországon a lebukást büntetik, nem a korrupciót. A gazdasági növekedés a politikára előreláthatólag kettős hatást gyakorol majd: egyfelől hatásos propagandaelem lesz, másfelől viszont felelősségteljesebb kormányzást követel majd, hiszen a népszerűségnövelő intézkedések helyett nagyobb lehetőség lesz átfogó intézkedéseket hozni. Ez távolról sem jelenti azt, hogy a növekedésnek egy politikai rendszerre már önmagában is kedvező hatása lenne. Jó példa erre Szlovákia esete, amely jövőre a világon a harmadik gazdasági növekedésre számíthat, miközben az európai integrációs folyamatban demokratikus intézményi hiányosságai miatt állították félre. A politikai rendszer fejlődése a politikusokon múlik ugyan, de végső soron a válaszjóktól függ. A politikusokat nem a politika stratégiái legitimizálják, hanem a választó bizalma és akarata. A politikus a legnemesebb eszmét sem fogja képviselni, ha arra nem érez késztetést választói részről Legfeljebb megpróbálhatja közérzetjavító intézkedések és kampányfogások révén egyes választórétegek kegyét elnyerni. Kegy és bizalom között azonban éppúgy különbség van, mint például az idősek ingyenes utaztatása és egy átfogó szociálpolitika között. Abban a társadalomban, amelyben a politika ily módon, a kampány idejére kísérli meg elvesztett vagy megingott legitimitását visszaszerezni, a polgárok előbb utóbb bizalmatlanok lesznek a teljes politikai struktúrával szemben, bármilyen színezetű erő jelentkezzék is a hatalomért. Ez a bizalomvesztés tényleges vesztesége lesz egy olyan társadalomnak, amelyben a polgárok történelmi tapasztalatok alapján eleve fölöttük állónak és nem szolidárisnak feltételezik az államot vezető politikát. M

árpedig, ha a társadalom nem gyakorol valódi ellenőrzést a politika felett, akkor Magyarországon nem az intézményrendszer ingatagságával, hanem éppenséggel egy bezárkózott, korporattv politika veszélyével kell számolni. Lényegében azzal, hogy egypártrendszer alakul ki a többpártrendszerben, vagyis a rendszerváltozás ellenére megszilárdulhat egy korporattv hatalmi szerkezet, amelyben, ha kiterjedt is a döntések előtti egyeztetés folyamata, az lényegében egy hatalmon lévő párton, illetve a párttal rokonszenvezők körén belül marad. ^CtujLsl jau.cU~f